DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A törvényjavaslat beterjesztésekor megkíséreltem összefoglalni azokat a legfontosabb okokat és érveket, amelyek az 1994-re jóváhagyott költségvetési törvény módosítását indokolják.
A vita arról gyõzött meg, hogy ezek az érvek nem jutottak el a Képviselõház minden oldalán a képviselõk mérlegeléséig, sokan vitatták vagy nem figyeltek az érvekre.
Nem célom és nem is szeretném a Házat azzal terhelni, hogy megismételjem az expozéban elhangzott érveket. Mielõtt azonban a vita néhány konkrét elemére visszatérnék, szeretnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani néhány, gazdaságunkkal kapcsolatos általános, számokkal, konkrét folyamatokkal alátámasztható megállapítást.
Gyakran elhangzik az a vád, elsõsorban ellenzéki oldalról, hogy a kormány túlságosan sötétre festi a gazdaság állapotát, a valóságosnál drámaibb képet rajzol fel, és ezzel indokolja lépéseit.
Nem a felrajzolt kép sötét, tisztelt Ház, hanem a helyzet rossz. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e szembenézni ezzel a helyzettel, vagy nem vállaljuk a szembenézést, hanem sodródunk tovább az eseményekkel, és csak kényszer hatására lépünk.
Belátom, nem kényelmes szembenézni a valósággal. Az ellenzéknek azért nem, mert ha a valódi helyzettel és annak következményeivel számol, akkor saját tevékenységének eredményével kell szembenéznie, és ez bizony kényelmetlen. A kormánypártoknak sem kényelmes, hiszen a helyzet korrigálására az esetek többségében nehéz és többnyire népszerûtlen lépéseket kell tenni. Azt gondolom, mégis elkerülhetetlen. Azért elkerülhetetlen, hogy ne súlyosbítsuk tovább a helyzetet, fékezzük meg a romló folyamatokat, és valóban kíséreljük meg végre tartósan növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot.
A költségvetést és az államháztartást tekintve a valóság az, hogy ma már többet ártunk az államháztartás által támasztott kereslettel a gazdaságnak, mint amennyi haszna ebbõl a gazdaságnak származik. Többet ártunk az újabb eladósodási hullám felgyorsulásával, az inflációs veszélyekkel, a belföldi kereslet növelését támogató hiány lényegében adósságspirálba hajló következményeivel, mint hogyha szembenézünk ezzel és azt megfékezzük. Hogy milyen következményei vannak ennek a folyamatnak, arról a vitában nagyon sok szó hangzott el, közülük talán a legfontosabb az irreálisan magas szinten tartósított kamatokról szólt. Juhász Pál képviselõtársunk mondott errõl egy nagyon alapos elemzést. Azt gondolom, valahol ez a dolognak a lényege.
Ezt azért kell megismételni, mert Szabó Iván képviselõ úr felvetette a kérdést: döntse már el ez a kormány, hogy jó-e nekünk a gazdasági növekedés vagy rossz. Bár egyszerû "igen"-nel vagy "nem"-mel lehetne felelni a feltett kérdésre.
Jó nekünk a gazdasági növekedés akkor, hogyha alapvetõen korszerû termékek értékesítésére épül, ha beruházásokra támaszkodik.
Jó a gazdasági növekedés akkor, ha a termékek és a szolgáltatások exportban értékesülnek. Jó akkor, ha ez az exportnövekmény fedezi a gazdasági növekedés miatt növekvõ importot. Ámde rossz ez a gazdasági növekedés akkor, hogyha a keresletet az államháztartás túlköltekezése finanszírozza, ha mögötte nincs annyi exporttöbblet, amely a növekvõ importot finanszírozni tudná, és konkrétan 1994-ben, de nemcsak '94-ben, hanem 1993-ban is ez a helyzet. Most már kilenc hónap adatai alapján nagy biztonsággal lehet mondani, tisztelt Ház, hogy a tavalyi, sajnos rekord nagyságú, 3,5 milliárd dolláros folyó fizetési hiányt a magyar gazdaság ebben az évben megismétli.
A pótköltségvetés egyik múlhatatlan funkciója, hogy meggátoljuk egy négymilliárd dollár körül kialakuló folyó fizetési mérleg realizálását.
A részletes számokból látni fogják, hogy a hazai megtakarítások a rendkívül magas reálkamatszint miatt növekvõ megtakarításokkal sem fedezhetõk, tehát akármilyen kényelmetlen is szembenézni ezzel az igazsággal, az államháztartás hiányának egy részét újabb külföldi eladósodás finanszírozza.
(16.50)
Drága, tisztelt Ház, minden egyes, deficitet növelõ forint ennek az országnak, és nemcsak ma drága, hanem a jövõben is drága lesz. Ezért tehát Hegel szavaival élve: "Ha azt akarjuk, hogy a dolgok változzanak, akkor változtatni kell rajtuk" - és mi azt akarjuk, hogy a dolgok változzanak, ezért nyújtottunk be pótköltségvetést, módosító indítványt.
Többen vitatták, hogy egyáltalán szükség van-e a pótköltségvetésre. A vita jogi érveit nem kell megismételni, hiszen ebben az - egyébként nagyon kritikus jelentést készítõ - Állami Számvevõszék is alátámasztotta a kormány törekvéseit.
Folyt a vita arról, hogy vajon a költségvetés eredeti elõirányzatainak oldaláról indokolt-e a pótköltségvetés. Azt gondolom, erre érdemes visszatérni. Kétségtelen, bevételi és kiadási oldalon egyaránt jó néhány olyan prognózist lehet felsorakoztatni, amely tetszés szerint akár indokolja, akár kétségessé teszi a pótköltségvetésnek az indokoltságát.
A konkrét, a hátralevõ két és fél hónapban teljesítendõ kiadásokat azonban nem lehet kétségbe vonni. Közülük tételesen fel kell sorolnom néhányat, hogy végérvényesen eloszlassam a Háznak azt a kétségét, hogyha nem avatkozunk be a folyamatokba, bizony akkor nem 330 milliárdos központi, hanem ennél lényegesen nagyobb hiánnyal, és nem 350 milliárdos konszolidált hiánnyal, hanem 400 milliárdot meghaladó konszolidált hiánnyal kellene szembenéznünk.
16 milliárd forintot kell teljesítenünk a társadalombiztosítás javára, ami eddig nem történt meg. Meg kell tegyük, hiszen ellenkezõ esetben a felemelt nyugdíjaknak a fedezete nem lesz biztosítható.
12 milliárd forinttal kell növelnünk az agrártámogatásokat azért, hogy a növekvõ termelésnek az értékesítése biztosítható legyen. Nem lenne ez a többlet, tisztelt Ház, hogyha azt a 25 milliárdos költségvetési tartalékot kedves elõdeink nem költötték volna el az elsõ félévben.
22 milliárd forinttal kell növelnünk a költségvetés kiadásait a növekvõ kamatkiadások miatt. 10 milliárd forintot tesz ki azoknak a többlettámogatásoknak az összege, amelyek az év hátralevõ részében a mûködõképességet biztosítják az elsõ félév túlköltekezése után jó néhány minisztériumban, televízióban, jó néhány szociális területen. Ez 60 milliárd forint, tisztelt Ház. Ezt a 60 milliárdot ki kell fizetnünk. Hogyha nem nyúlunk hozzá a költségvetés eredeti elõirányzataihoz, ez a 60 milliárd még akkor is növeli a hiányt, hogyha egyébként más oldalról néhány bevételi forrásnál - személyi jövedelemadónál - a fokozottabb hátralékbehajtás következményeként a bevételi elõirányzatok néhány ponton esetleg túlteljesíthetõk lesznek.
Prognózisvitát persze lehet folytatni, tudom, a konkrét fizetési kötelezettségekrõl azonban nem érdemes vitatkozni, azokat teljesíteni kell. S bár nem igazán presztízskérdés, de azért az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, Szabó Iván saját prognózisaimat rendszeresen kétségbe vonva közölte, tavaly is tévedett ez a Békesi, amikor azt mondta, hogy 230-240 milliárd lesz az államháztartás hiánya. 233 milliárd lett, mert nem lenne szabad elfelejteni, tisztelt Ház, hogy soha nem csak a költségvetésrõl, hanem a teljes államháztartásról kell beszélni, mert azt kell finanszíroznunk, és ebben bizony a központi költségvetés mellett benne vannak a társadalombiztosítási alapok is.
Még valamit szeretnék mondani. Sok ez a hiány vagy kevés? Finanszírozható vagy nem? Milyen következményei vannak? Tényleg olyan fontos-e ennek az egyensúlynak a javítása, vagy pedig elegánsan átsiklunk fölötte, mondván, végül is keresletet támaszt a gazdaságban, a kereslet pedig növeli a termelést, a termelés növeli a jövedelmeket, a jövedelmek növelik az emberek életszínvonalát, a beruházásokat és így tovább.
Nézzük meg, mi a helyzet ebben az esztendõben, tisztelt Ház! Ma rendkívül magasak a reálkamatok, sokkal magasabbak, mint egy normálisan mûködõ gazdaságban. Ennek az okaira most hadd ne térjek vissza, gyökerei vannak. A mesterségesen leszorított kamatszínvonal gyors növekedése tette szükségessé, hogy az akkor,'93 végén megroppanó megtakarítások újra növekedni kezdjenek. Nõnek ezek a megtakarítások, és ez jó. Nõttek a bérek, nõttek a megtakarítások, magas a kamatszínvonal. A legoptimistább prognózisok 290 milliárd körüli megtakarítást valószínûsítenek.
A legoptimistább becslések szerint - megint az államháztartásról beszélek - 340 milliárd körül lesz az év végéig a konszolidált államháztartási hiány, nemcsak a központi költségvetésé, hanem a tb-alapoké is. A kettõ között minimum 50 milliárd forint a különbség. Ha semmi más nem történik a gazdaságban, csak ezt a hiányt kell finanszírozni, ez 500 millió dollárjába kerül az országnak, ami a nettó adósságállományt növeli.
De nemcsak errõl van szó. Arról van szó, hogy nemcsak a költségvetésnek van szüksége megtakarításokra, hanem a gazdálkodó szférának is. A mögött a gazdasági növekedés mögött, amelynek az egyik táplálója a költségvetés túlköltekezése, más oldalról a vállalkozási szféra hitelfelvételei szerepelnek. A vállalkozási szféra hitelfelvételeire megtakarításokból egy fillér nem jut. Ezeket a hiteleket ugyanúgy külföldi hitelek finanszírozzák. Ez a magyarázata annak, hogy az államháztartás túlköltekezése miatt fölhasznált hazai megtakarítások, a kiszorított megtakarítások lehetetlenné teszik, hogy a gazdálkodó szféra friss pénzhez jusson, vagy ha igen, ez csak újabb külföldi adósságok növekedésével járhat együtt.
Ez a magyarázata annak, hogy bizony minden intézkedésünk dacára három és fél milliárd dollár körül lesz az év végéig a folyó fizetési mérleg hiánya, és miután az év egészében körülbelül másfél milliárd dollárra tehetõ a tõkebevonásból származó addicionális devizaforrás, ez bizony azt jelenti, hogy sajnos, ebben az évben is kétmilliárd dollárral fog nõni az elmúlt két évben négymilliárd dollárral már megemelkedett nettó adósságállomány. S ez az, ami kritikus, tisztelt Ház!
Nagyon leegyszerûsítve - s elnézést a hosszú fejtegetésért - az a tét, hogy minden egyes költségvetési, államháztartási hiányt növelõ forintért nekünk devizát kell a külsõ piacokon felvenni, magas kamatokkal, romló feltételekkel. Ez az, ami a mi felelõsségünk. Ezért kell hozzányúlni az 1994. évi költségvetéshez.
Tudom, játék a számokkal, de azért érdemes végiggondolni, könnyen belátható, ha azt szeretnénk elérni, ami egy normálisan mûködõ gazdaság minimális mûködési feltétele, hogy akkora legyen ez a bizonyos túlköltekezés, mint amennyi pénzt be tudunk vonni a gazdaságba, akkor ebben az esztendõben 100-120 milliárd forintnál nem lehetne több az államháztartás összesített hiánya. Ezzel szemben lesz 340, tisztelt Ház. Ez az a helyzet, amely miatt nem halogathatjuk ezt a döntést, és amely miatt fölösleges arról beszélni, hogy itt valamiféle politikai prekoncepcióról van szó.
A második általános kifogás arról szólt, hogy ez a pótköltségvetés nem szolgálja a gazdaságpolitikai fordulatot. Errõl többen beszéltek, és ebben kétségkívül igazság van. Legfeljebb azt kell megjegyezni, hogy nem is volt célja, nem lehetett célja: a gazdaságpolitikai fordulathoz a költségvetés kiadási és bevételi elõirányzatainak az egészhez képest szerény mértékû korrekciója nem elégséges. Ezt mi is tudjuk. A kormánynak nem ez volt a szándéka. A kormánynak az a szándéka, hogy ezt az elkerülhetelen gazdaságpolitikai fordulatot, ami jelent stabilizációt, és jelent struktúraátalakítást, jelenti a lelassult reformok fölgyorsítását, úgy készíti elõ, hogy '95-ben az elsõ nagy lépéseket megtehesse.
'95-re készülünk tehát, ennek kapcsán egy erõteljes dinamizáló három-, illetve négyéves gazdasági programra. Hogy ezt el lehessen indítani '95-ben, ennek az a minimális feltétele, hogy '94 ne legyen rosszabb annál, mint amit eredetileg megterveztek, mint amit eredetileg jóváhagytak. Márpedig, ha hagyjuk a folyamatokat, akkor lényegesen rosszabb helyzet alakult volna ki, mint ami az eredeti költségvetési törvényben szerepel.
Rendkívül sok hozzászólás hangzott el, kérem elnézésüket, hogy ezekre tételesen nem térek ki, néhány olyanra kívánok reagálni, amely tipikus volt, illetve ahol nyilvánvaló, hogy vitatkozni kell a hozzászólásokkal.
(17.00)
A hozzászólások között kettõ olyan volt, amely nyilvánvalóan a kormány eredeti szándékaival ellentétes intézkedést tételez fel - azt pedig nem szeretném, ha a levegõben maradna.
Torgyán József képviselõ úr a pótköltségvetésnek az agrárgazdaság támogatásával kapcsolatos csökkentését rója fel. A helyzet fordított: az 1994. évi eredeti elõirányzathoz is és az 1993-as tényszámokhoz képest is növeli a pótköltségvetés az agrárágazat támogatásait. A tavalyi évhez képest 13 milliárddal, az eredeti költségvetési elõirányzatokhoz képest 11 milliárddal. Lehetne természetesen többet igényelni, mint valamennyi területen. Erre volt most ebben a rövid néhány hónapban lehetõségünk. Ezért ennyit javasoltunk.
Sepsey Tamás képviselõ úr szenvedélyesen szólt az életüktõl és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlási életjáradéka ügyében. Szeretném elmondani, hogy a rendkívüli kiadások 4 milliárdos csökkentése nem érinti a kárpótlási jogosultak ellátását. Egyszerûen arról van szó, hogy az ellátások folyósítását végzõ társadalombiztosítási szervekhez 1992-ben és 1993-ban átutalt összegek ez év végéig bõségesen fedezetet nyújtanak a jogosultságot szerzett életjáradékának kifizetésére.
A számok a következõk: 1992-ben és 1993-ban összesen 9,2 milliárd forint áll a kárpótoltak rendelkezésére. Ebbõl eddig 4,4 milliárd forintot használtak fel. A maradvány 4,7 milliárd, bõségesen fedezi az 1994. október, november, december hónapban még felmerülõ igényeket. Így az idei plusz 4 milliárd forintnak a felhasználására az igények hiányában nincs szükség. A pótköltségvetés tehát senkit ebben a körben érdekeiben nem sértett és nem rövidített meg.
Az Állami Számvevõszék részérõl két olyan vélemény hangzott el, amely azt a látszatot keltette, mintha a költségvetési korrekció kapcsán a kormány nem nézett volna szembe valamennyi lehetséges megtakarítással. Ezért tehát további erõforrások rejlenének az államháztartás decentralizált alapjaiban.
Az elsõ ügy, hogy az úgynevezett decentralizált alapok pénzmaradványa nagyobb annál, mint amennyit a pótköltségvetésbe mi befizetni ajánlunk, ez igaz. Azért nagyobb - tisztelt Ház, és ezt ismételten hangsúlyoznom kell -, mert nem akartunk egyetlen folyamatban levõ kötelezettség-vállalást sem csökkenteni 1994-ben. A decentralizált alapoknál annyi pénz maradt, amely elégséges ahhoz, hogy vállalt szerzõdéses kötelezettségeiket teljesíteni tudják.
Ha be akartunk volna avatkozni ezekbe a folyamatokba, le kellett volna jó néhány felújítást, beruházást, illetve más szolgáltatást állítani. Ez a magyarázata annak, hogy "csak" 17 milliárd forint befizetésére teszünk javaslatot.
A másik tétel, amelyet ugyancsak az Állami Számvevõszék vetett fel: 19,5 milliárd forintos befizetési kötelezettség szerepel még 1993-ról az Állami Vagyonügynökség részérõl, a decentralizált alapokba. Mi lennénk - tisztelt Ház - a legboldogabbak, ha az ÁVÜ-nek lenne annyi bevétele, hogy ezt a 19,5 milliárdot ebben az évben teljesíteni tudja. Nem tudja. S miután nem tudja befizetni, nincs mit zároljunk. Ez a magyarázata annak, hogy ezzel a 19,5 milliárd forintos, egyébként csak papíron létezõ erõforrással az egyensúlyjavítást ebben az évben nem tudjuk szolgálni.
Tisztelt Ház! Nagyon röviden a benyújtott módosító indítványokról. Több mint 120 módosító indítványt nyújtottak be képviselõtársaim. Ezek közül a módosító indítványok közül kivétel nélkül támogatja a kormány azokat, amelyek egybevágnak az alapvetõ egyensúlyjavító gazdaságpolitikai törekvésekkel, illetve amelyek pontosítják, javítják a benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslatnak akár a konkrét tételeit, akár a szabályait, akár pedig a szövegeit.
Egy javaslatról külön is szeretnék szólni, mert ez nagy port kavart: a sokat emlegetett átcsoportosítási jogkör kibõvítésére vonatkozó javaslat. Többen ezt kormányzati arroganciának minõsítették. Szeretném nagyon világosan leszögezni, kivételes esetben, csak erre az esztendõre, nem az államháztartási törvény szabályainak módosításáért, hanem azért, hogy a fejezeteknek az év végén rugalmasabb lehetõségük legyen a tényleges megtakarítások ismeretében a részükre kirótt költségvetési elõirányzat- csökkentést végrehajtani. Ez volt a szándék.
Miután menet közben részben a vita hatására, részben a beérkezett módosító indítványok az egyes fejezeteken belüli konkrét elõirányzat-csökkentéseket most már nevesítették, ezért a módosítások során lehetõség nyílik a belsõ átcsoportosítások végrehajtására, és természetesen örömmel állunk el ennek az elõirányzat-átcsoportosítási jogkört módosító javaslatnak a fenntartásától.
Nem tudunk támogatni olyan módosító indítványokat, amelyek vagy növelnék a költségvetés hiányát, vagy pedig növelnék az elkülönített, decentralizált állami pénzalapok támogatását.
Szándékaink és céljaink pont ellentétesek ezekkel a módosító indítványokkal. Ez a magyarázata annak, hogy ezeknél a kormány azt fogja ajánlani a Háznak: ne fogadja el a módosító indítványokat.
Nagy vihart kavart a pótköltségvetésnek az az eleme, amely a Világkiállítási Alap 8 milliárd forintos befizetési kötelezettségét tartalmazta. Az eredeti idõpontban azzal számoltunk, hogy a pótköltségvetés és a világkiállításról szóló törvényjavaslat döntési ideje egybeesik. S ebben az esetben a pótköltségvetés már a világkiállítási törvénnyel kapcsolatos döntést figyelembe veheti.
Nem így történik, ezért természetesen a módosító csomagból javasoljuk kivenni ezt a 8 milliárdos tételt, és ennek a végsõ eldöntésére majd akkor kerülhet sor, ha a világkiállításról szóló törvényben a parlament dönteni fog. Ezért támogatjuk Gaál Gyula képviselõ úr módosító indítványát ennek a tételnek az elhagyására.
Azt gondolom, érdemes a módosító indítványok után összefoglalni azokat a legfontosabb változtatásokat, amelyeknek az elfogadására most, a mai nap során végül is a kormány kéri a parlamentet.
Az adóknál a fogyasztásiadó-tételek emelése körül egy igazi vita volt, ez pedig a bor fogyasztásiadó tételének az emelése. Tizenegyrõl 15 százalékra. A szakmai érvek, amelyek nemcsak pénzügyiek, hanem agrárpolitikaiak és kereskedelempolitikaiak is, a különbözõ alkoholtermékek belsõ árarányaiban meglevõ, jelenleg is meglevõ nagy különbségek miatt nem indokolják, hogy további preferenciát élvezzen a bor az összes többi alkoholfajtával szemben. Különösen nagy a hátránya a sörtermelõknek ezen a területen. Meg kell mondanom, az utóbbi években éppen ezért a sör hazai forgalmazása csökkent. Ezért nem támogatjuk azt a módosító indítványt, amely kihagyni javasolja a bor forgalmi adójának a növelését.
Nagy vitát kavart az általános forgalmi adó módosító javaslata közben a kereskedelmi szálláshelyek átsorolási javaslata a kedvezményes kulcsból a normatív kulcsba. Meg kell mondanom, a számítások és a szakmai érvek bebizonyították, hogy a javaslat nem jó. Ezért örömmel fogadjuk el azt a módosító indítványt, amely a kereskedelmi szálláshelyeket az eredeti, kedvezményes általános forgalmiadó-kulcsban tartja.
Vita tárgya volt, hogy miután az érdekegyeztetõ fórumon a kormány kompromisszumot kötött és ezért elfogadta azt a javaslatot, hogy az általános forgalmi adó alsó kulcsának emelése ne októberi vagy esetleg novemberi hatállyal, hanem januári hatállyal lépjen életbe, ezért nem értelmes dolog a pótköltségvetésben dönteni errõl az ügyrõl.
Döntsön a Ház majd az 1995-ös költségvetési csomag keretében. Többen felvetették ezt az ügyet. Miután a vitát a Ház lefolytatta, miután éppen elég feszültséggel fogunk szembenézni az 1995-ös költségvetés kapcsán, az a kormány véleménye, ezzel már ne terheljük az 1995-ös költségvetést. Hozza meg a Ház most ezt a döntést. Legalább ezen túl leszünk.
Nagy vitát váltott ki az illetékelõlegnek a konstrukciója. Azt gondolom, az alkotmányügyi bizottság aggályai mérlegelendõk és tiszteletben tartandók. De döntésünket, javaslatunkat nem változtatja meg. Mindaddig, amíg a földhivatalokat képesek leszünk alkalmassá tenni arra, hogy a bejelentett szerzõdéseknek az érvényesítése ne hónapokon és éveken keresztül csússzon, addig bizony még el fog telni jó néhány esztendõ.
(17.10)
Éppen ezért azt javasoljuk a Háznak, hogy a konstrukciót módosított formában - amely megkíméli az illetékhivatalokat attól, hogy kétszer kelljen egy ugyanazon üggyel foglalkozni - fogadja el.
Személyi jövedelemadóban: nem volt vita, ezért csak megerõsítést kérünk a hároméves állampapírok befektetési kedvezményének megszüntetése ügyében. Minél hamarabb születik a döntés, annál kevesebb spekuláció tárgya lesz ez az ügy. Sajnos, itt már veszítettünk heteket, hónapokat, és tudják mindannyian, hogy milyen óriási veszteségek származnak ebbõl - teljesen indokolatlanul egyébként. Az eddigi számítások több mint 8 milliárd forintos állami veszteséget írnak ennek a konstrukciónak a rovására.
Nem volt vita tárgya - bár néhányan a fontosságát megkérdõjelezték -, hogy ugyancsak a döntés idõpontjában szûnjön meg a deviza- és forintbetétek kamatadója.
Mi a végsõ egyenleg, tisztelt Ház? Az eredeti csomagban 50 milliárd forintos nettó pozíciójavulást ajánlott a kormány. Részben a világkiállítás 8 milliárd forintos tételének kiemelése, részben a benyújtott módosító indítványok együttes hatására ez a nettó összeg 40 milliárd forint pozíciójavulást eredményez. Természetesen a világkiállítástól függõ döntés ezt még javíthatja abban az esetben, hogyha a parlament a világkiállítás lemondása mellett dönt. Ez praktikusan annyit jelent, hogy ez a nettó 40 milliárd forint lényegében 400 millió dollár újabb adósságtól kíméli meg ebben az esztendõben az országot, és esélyt ad arra, hogy a '95-ös stabilizációs programot képesek legyünk összeállítani, meghirdetni és önöknek beterjeszteni.
A hatálybaléptetés ideje a különbözõ döntésektõl függõen differenciált. Attól függõen, hogy adólépésekrõl van szó, attól függõen, hogy költségvetési elõirányzatok zárolásáról vagy befizetési kötelezettségek elhatározásáról van szó, ezek alkalmazkodnak a konkrét megoldási módokhoz.
Mindent összevetve, tisztelt Ház, itt a döntésnek és a változtatásnak az ideje. Azt kérem a Háztól, hogy a módosító indítványokkal együtt szíveskedjen elfogadni a pótköltségvetési törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a koalíció padsoraiban.)