DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Nemrég az általános vita kapcsán fejtettem ki nézetemet a tekintetben, hogy a benyújtott törvényjavaslat szándéka helyes és üdvös, azonban a részletszabályozás során esetleg finomítani kellene bizonyos törvényhelyeket. A saját szerény képességeimhez mérten igyekeztem is elvégezni a finomítást, és két módosító javaslattal megpróbálom a helyes irányba terelni a jogalkotó szándékát.
Az egyik módosító javaslat inkább elméleti jellegû problémát vet föl, mint ahogy azt tanult és a szakmában jártas képviselõtársaimtól hallottam. Ugyanis a törvényjavaslat abból a feltételezésbõl indul ki, hogy a mûtárgykereskedõ mindig haszonnal tudja eladni az általa megvett mûtárgyat. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem sért semmiféle magánérdeket, hogy a vételáron felül további 5 százalék úgynevezett járulékot kell fizetnie a vevõnek, illetõleg a vevõk meghatározott körének, de errõl a másik módosító javaslat kapcsán fogok szólni.
Azonban abban az esetben, ha a mûtárgykereskedõ az általa megvett mûtárgyat nem tudja az általa kifizetett vételáron értékesíteni, mert olyan áron nincs vevõ, hanem alacsonyabb áron kell eladnia, akkor éppen amiatt, mert még plusz 5 százalékot meg kell fizetnie a vevõnek, a mûtárgykereskedõt ebben az esetben kár éri. Az én javaslatom azt az elméleti problémát akarta kiküszöbölni, hogy csak akkor kelljen az 5 százalék járulékot megfizetni, ha a beszerzési és az eladási ár között - s mind a kettõ okirattal bizonyítható - valóban van 5 százalék különbség.
Úgy gondolom, hogy bár elméleti ez a lehetõség, de egy jogszabályalkotásnál mindig fel kell készülni a nem várt esetekre is, és annak ellenére, hogy a mûtárgykereskedelemben 100-200 százalékos árrések is vannak, mégis elõfordulhat olyan, amikor negatív az árkülönbség, és ebben az esetben méltánytalan lenne megfizettetni az 5 százalékos járulékot, ha az áru egyébként eladhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)