POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igyekszem rövidre fogni a mondandómat, az utolsó interpellációt már nyilván nehezen ülik végig valamennyien.
Elõször is szeretném megköszönni Jánosi államtitkár úrnak, hogy halaszthatatlan közfeladatai nem szólították el a Házból, és itt tud lenni, válaszolni tud.
A kérdés lényege:
A felsõoktatási törvény IV. fejezete, mely a pénzügyi rendszerrõl és a költségvetési támogatásról szól, 1995. január 1-jétõl elõírja, hogy a központi költségvetési támogatás megállapítása teljesítményarányosan, az egyes képzési szakterületek folyó ráfordításainak figyelembevételével, a hallgatói létszám alapulvételével történik.
Itt három nagyon fontos új elemrõl van szó. A kormány ígérete szerint napokon belül elénk terjeszti a '95-ös költségvetés tervezetét. Kérdés tehát: milyen elvek alapján tervezte meg a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium a felsõoktatás '95. évi költségvetését? Különösen aktuális ez a kérdés, hiszen az Állami Számvevõszéknek a magyar egyetemi felsõoktatás ellenõrzésérõl szóló jelentése elkészült. E jelentést az angol számvevõszékkel párhuzamosan végzett helyszíni vizsgálatok alapján állította össze, az Országgyûlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottsága épp holnap fogja megvitatni ezt a jelentést, és személyesen is meghallgatja a jelentés résztvevõit.
Ebbõl a jelentésbõl világosan kiderül, hogy az intézményi költségvetési támogatás változásai és az intézményi teljesítményváltozások között nincs semmilyen összefüggés. Tehát a költségvetési támogatás növekedése nem függ attól, hogyan változik a hallgatói létszám, vagy az oktató-hallgató arány, a hallgatói férõhelyek kihasználtsága, vagy akár a felvételre jelentkezõk száma.
Az egyszerûség kedvéért valamennyi képviselõtársam elõtt ott van ennek a táblázatos formája, hiszen elég sok adatról van szó. De hogy könnyebben követhetõ legyen, szakértõink csináltak egy nagyítást is. (A Pokorni Zoltán mögötti sorban a fideszes képviselõk egy nagy grafikont mutatnak fel.)
Mit látunk ezen a táblázaton: Az egy hallgatóra jutó költségvetési támogatás '93-ban. Azt látjuk, hogy az azonos képzési profilon belül is jelentõs, akár százszázalékos eltérés mutatható ki, illetve tapasztalható. Tehát nem érvényesül az az elv.
Nézzünk egy másik táblázatot: - (Egy másik táblázatot mutatnak fel. - Taps.) - A fõállású oktatók éves átlagos óraterhelése az átlagos havi illetmény maximumszázalékában. Mit mutat ez a táblázat? Hogyan függ össze a végzett munka és a kapott bér, a teljesítmény és az ezért járó bér? Azt látjuk, sehogy. A volt földmûvelésügyi miniszterhez vagy a Népjóléti Minisztériumhoz tartozó tárcáknál éppen fordított az arányosság. Nagyképûen szólva: a korreláció mínusz egy. A mûvelõdési tárcához tartozóknál pedig teljes a káosz.
Ezek az adatok olvashatók, hiszen az Állami Számvevõszék - köszönöm képviselõtársaimnak (A felmutatott táblázatot leengedik.) - jelentése részletesen tartalmazza ezt.
Kérdés tehát: milyen elvek alapján állította össze a minisztérium ennek a szektornak a '95-ös költségvetését; s várható-e - s ha igen, akkor mikor -, hogy az intézményi oktatói követelményrendszert is kidolgozza ez a szektor? S ehhez a tárca milyen segítséget kíván nyújtani? Köszönöm a figyelmet. (Taps.)