DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Így év vége felé a pénzügyminiszter többnyire azzal szokta kezdeni a mondanivalóját, hogy nehéz helyzetben van. Ez általában igaz is. Általában arról kell szólnia, hogy többet kell elvonni onnan, ahonnan van mit elvonni, vagy pedig arról, miként lehet jobb meggyõzõdése ellenére kevesebbet adni oda, ahol a több sem elég.
Az 1995. évi költségvetés összeállításakor és az ahhoz tartozó adótörvények módosítási javaslatai kidolgozásakor a kormány az elõzõeken túl egy új feladat megoldására is vállalkozik. Az önök elé terjesztett adócsomag úgy kívánja az ország erõforrásait a gazdaságpolitikai célok érdekében koncentrálni, hogy az az elosztható kevés néhány helyen valamivel több legyen.
Az elõzetes kritikákkal szemben szívesen idézem Pázmány Péter egy prédikációrészletét, amelyben Nagy Sándorra hivatkozva - itt most a fejedelemrõl van szó... (Derültség.) - a következõket mondta: "Rossz kertész az, aki gyökerestül kiássa a fákat, bolond, aki levágja az álló fát, hogy leszedhesse a tetején termett gyümölcsöt." Mi sem járunk el másként. Szándékaink szerint a változtatások a jövõbeni felvirágzást segítik elõ, s annyi gyümölcsöt szednek le a fáról, hogy a következõ évi termés is biztosított legyen.
A kormány általános célja az adórendszer normativitásának erõsítése, az adóalapok szélesítése, a megtakarítások, a fejlesztések és a beruházások, valamint a munkahelyteremtés ösztönzése az adóztatás eszközeivel is, a személyes jövedelmek adóztatása terén pedig a jövedelmekkel és a fogyasztással arányosabb adóterhelés érvényesítése.
Az adók szerkezetében a központi adók arányának csökkentése, a helyi adók szerepének növelése, a központi adókon belül a fogyasztást terhelõ adók súlyának növelése és a jövedelmet terhelõ adók arányának csökkentése a kormányprogram egész ciklusra vonatkozó célkitûzése. Valamennyi célt természetesen csak a ciklus egésze alatt lehet megvalósítani. A program minden elemének '95-ös teljesítését - akár a kormánypártok, akár az ellenzék részérõl - irreális lenne számon kérni.
Mindezek ellenére nem akarjuk az adótörvényeket évente módosítani. A társasági adó módosítására valószínûleg a ciklus hátralévõ éveiben alapvetõ ügyekben már nem lesz szükség. A személyi jövedelemadó átalakítását 1996-ra tudjuk elõkészíteni. Az általános forgalmi és a fogyasztási adóban lényegében kialakultak a jövõ évi változtatásokkal az adórendszer alapvetõ struktúrái.
(15.30)
Legfeljebb a fix összegû adótételek valorizálására kerülhet sor az azt követõ esztendõkben.
A kormányprogramban megfogalmazott célok teljesítése nemcsak elhatározás kérdése. Azt nagymértékben befolyásolják a gazdaság teljesítményei. Ettõl és az államháztartási reform megvalósításától függ, hogy mikor tûzhetõ napirendre a családi jövedelemhez kapcsolódó terhek méltányosabb elosztása, a nyugdíjak és szociális jövedelmek adóztatásának, illetve az adó szociális szerepvállalásának rendezése, a kultúrát, a sportot, a civil szektor teljesítményeit ösztönzõ intézkedések további bõvítése.
Ugyancsak a gazdasági eredmények döntik el, hogy mikor és milyen mértékben lehet a jövedelmek általános adóterhelését csökkenteni. 1995-ben a gazdaságpolitika fõ törekvése megadni a gazdasági modernizációnak a startjelet és ehhez szabaddá tenni a pályát, hogy a versenyzõk, a gazdaság szereplõi felgyorsulhassanak és szabadon haladhassanak ezen a pályán.
A beterjesztett javaslatok többsége ezért elsõsorban a gazdaság fejlesztését szolgálja. A javaslatok más része azonban tükrözi, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a realitásokat sem. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a gazdaság növekvõ egyensúlyi zavarai jelentik a legfõbb veszélyt, amely a modernizációt és a tartós növekedés lehetõségét hosszú évekre elveheti tõlünk.
Ezért a gazdaságpolitika másik nagy feladata a megbomlott egyensúlyviszonyok helyreállítása. Az egyensúly tartós javulásának és stabilizálásának felététele maga a modernizáció, a gazdaság szerkezetének olyan átalakítása, amely képes hatékonyan kitermelni a szükséges forrásokat. Ezen a téren azonban gyors és látványos sikereket nem remélhetünk. Ezért a stabilizáció érdekében azonnali hatásokat kiváltó megoldások bevezetésére is rá fogunk kényszerülni.
Tisztelt Ház! 1994-ben az adórendszer is hozzájárult a belsõ egyensúly romlásához. Tavaly a törvényhozás több mint 30 milliárd forint jövedelemrõl döntött az adózók javára, amikor elfogadta a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék sokak által már régóta elvárt levonhatóságát az adóalapból. Ez korai és egyoldalú lépés volt. Bebizonyosodott, hogy ez a lehetõség egyéb tényezõk mellett közrejátszott a belsõ felhasználásnak, azon belül a fogyasztásnak az ország teherbíró képességét meghaladó növekedésében. Ezért a korrekció elkerülhetetlen akkor is, ha hosszabb távon indokolt az adómentességnek ezt az elemét valamilyen mértékben megõrizni.
Nem az adórendszer tehet róla, de tény, hogy rendkívül nagy méreteket ölt hazánkban a fekete- és a szürkegazdaság. Az ennek mûködésébõl származó, a közterheket elkerülõ jövedelmek elköltése a másik olyan tényezõ, amely folyamatosan gerjeszti a belsõ felhasználást. Ahhoz, hogy ez a folyamat megfékezhetõ legyen nemcsak a pénzügyi, hanem a gazdaság és az intézményrendszer egészét átfogó változtatások szükségesek. Ez a munka folyik. De addig is az adóztatás sokat tehet e jövedelmek utolérésében azoknak az adófajtáknak, közterheknek az érvényesítésével, amelyek a végsõ felhasználást terhelik, illetve a vagyonszerzéshez kötõdnek.
A napirendre tûzött adócsomag ezt a feladatot is vállalja, amikor megszigorítja mindazokat a szabályokat, amelyekrõl kiderült, hogy gyakran képezik a visszaélések forrását. Itt utalni szeretnék a jogtalan általános forgalmiadó-visszaigénylésekre, vagy a HTO-val kapcsolatos elhíresült hamisításokra, az adóeljárás más kiskapuira. Az arányosabb közteherviselést célozza az illetéktörvény módosítása is, ami egyben eszköze lehet a feketegazdaság révén felhalmozódó közterhek alól kivont jövedelmek utolérésének is.
Tisztelt Ház! Sokan mondják, nem õk tehetnek arról, hogy ide jutott az ország, ezért ne a lakosságtól várjuk el a nadrágszíj meghúzását. Amikor szívünk szerint egyetértünk ezekkel a véleményekkel, pontosan tudnunk kell, senki sem húz ki minket a gödörbõl. Magunknak kell onnan kimászni. A terheken csak egymás között osztozkodhatunk. Ezt mindenkinek fel kell ismernie. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, nem lehet elvárni, hogy a teljesítõképességük határán lévõk helyzete tovább romoljon, de el kell várni, hogy a teherbíróképesek nagyobb áldozatot vállaljanak az eddigieknél.
Az adópolitika 1995-ös céljai három pontban összegezhetõk.
Elõször: a kormány hosszabb távon, de már 1995-ben is olyan adópolitikát követ, amellyel elérhetõ, hogy a vállalkozások jobb feltételek között mûködhessenek, a mûködõtõke-befektetések és a beruházások elõnyt élvezzenek.
Másodszor: az adóztatás segítse elõ az egyensúly javítását, hosszabb távon pedig a megtakarítások ösztönzését.
Harmadszor: az adóztatás vegye figyelembe az adózók teherbíró képességét és tegye egyszerûbbé, átláthatóbbá a szabályokat, csökkentve az adminisztrációs terheket.
A kormány adópolitikájának felsorolt céljai eltérõ összetételben és súllyal, egymást kiegészítve jelennek meg az adórendszer egyes elemeiben. Beszámítva az 1994. évi pótköltségvetéssel együtt törvénybe iktatott módosításokat is, a javasolt intézkedések eredményeként növekszik a fogyasztást terhelõ adók részaránya a jövedelemadókhoz képest. Befektetési ágon jelentõsen csökken a nyereség adója. Ez az új személyi jövedelemadó kedvezményekkel együtt a mai lehetõségekhez képest a nagyobb beruházásban és befektetésben, több megtakarításban, a tõke eredményesebb mûködtetésében teremt érdekeltséget.
1995-ben átmenetileg elkerülhetetlenül növekszik a személyi jövedelmek adóterhelése, lényegében olyan mértékben, amilyen mértékben megalapozatlanul az elõzõ kormány és parlament csökkentette azt 1994-re. A növekvõ terhelés azonban csak az átlagosnál magasabb jövedelmûeknél fog megjelenni, a közepes jövedelmûek helyzete nem változik, míg a kisjövedelmûek anyagi viszonyai javulnak.
Tisztelt Országgyûlés! Az ország nemzeti jövedelmét a társas és egyéni vállalkozások termelik meg. Jobblétünk a jövõben attól függ, hogyan változik e vállalkozások mûködésének feltételrendszere, ezáltal munkájuk hatékonysága. A képviselõtársaim elé terjesztett javaslat a társasági adó szabályaiban olyan módosítást tartalmaz, amelynek elfogadásával a költségvetés közvetlenül lemond 20 milliárd forint adóról, s ezzel közvetve megteremti több mint 40 milliárd forint többletberuházás és befektetés forrását. Célunk az, hogy ezt a forrást a társaságok a jövedelemtermelés feltételeinek javítására, új beruházásokra, munkahelyek teremtésére fordítsák. Bátran állíthatom, hogy a vállalkozásban maradó nyereség adójának felére csökkentése példa nélkül álló pozitív üzenet a kormányzat szándékairól.
Illúziókat természetesen nem kergethetünk. Tudnunk kell, hogy a mai 36 százalékos társasági adókulcs 18 százalékra csökkentése csak akkor növeli a társaságok rendelkezésére álló forrásokat, ha jövedelmüknek kisebb hányadát fizetik ki osztalékként annál, mint amennyit az elmúlt években vállalkozásukból kivontak. Ezért a javaslat szerint az osztalékot továbbra is a maihoz közelálló mértékû adó megfizetése mellett lehet majd kivonni a társaságokból.
Lényeges eleme a javaslatnak, hogy az adókedvezmények jelentõs része megszûnik. Az elõkészítési szakaszban más megoldással, a beruházásokat közvetlenül ösztönzõ különféle kedvezmények beépítésének lehetõségével is részletesen foglalkoztunk. Az adókulcs radikális csökkentése melletti döntést az motiválta, hogy ezzel a megoldással erõteljesebb ösztönzés érhetõ el, mint a többféle, de éppen ezért mértékében kevésbé jelentõs kedvezmények alkalmazásával. Alacsony kulcs esetén van esély arra is, hogy az eddig eltitkolt jövedelmek egy része láthatóvá váljék. Meg kell jegyeznem, bármely kedvezmény beépítése a jelenlegi konstrukcióba azzal jár, hogy a 18 százalékos kulcsot növelni kellene. Az elõterjesztett javaslat elfogadásával a társaságok adóterhelése 18 és 34 százalék között szóródhat, attól függõen, hogy a nyereség milyen hányadát fizetik ki osztalékként. Ez a megoldás kedvezményezi és segíti azokat a vállalkozásokat, a kicsiket és nagyokat, továbbá a hazai és külföldi tulajdonosokat egyaránt, amelyek az osztalékot a társaságban kívánják hagyni.
(15.40)
A megoldás tehát normatív módon kedvezményezi bármely vállalkozás - beleértve a válságtérségben lévõket is - beruházásait és fejlesztéseit.
A normatív adókulcs csökkentésén túl növekszik az amortizációs kulcs egyes infrastrukturális és környezetvédelmet szolgáló beruházásoknál. Kiemelkedõ az új munkahelyteremtés és foglalkoztatás ösztönzése a társasági adóban. Munkanélküliek alkalmazása esetén a bérre jutó tb-járulék 100 százaléka lesz adómentes január elsejétõl. Az oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, környezetvédelmi és sport célú közalapítványok támogatását a vállalkozások korlátozás nélkül levonhatják majd adóalapjukból. A kedvezményekkel számolva a vállalkozások jelenlegi adószintje további 6-7,5 százalékkal csökkenhet.
Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó-törvény korrekciója érdekében kombinált módosítási javaslatot terjesztettünk az Országgyûlés elé. A módosítás legfontosabb elemei a következõk:
Nem változik jövõre az adótábla. Ennek az a hatása, hogy az adózók nagy része a bérnövekedés következtében növekvõ kulcsokkal adózik majd, kivéve a már eddig is legmagasabb adókulcs szerint adózót.
Néhány rendkívül szigorú költségelszámolási korlátozás megszûnik, valamint különféle költségek, mint például a könyvvásárlás, magántanulás, kulturális kiadások elismerése címén az átlagosnál alacsonyabb jövedelmûeket adójóváírás illetné meg. Ettõl az várható, hogy a kevésbé tehetõs adózók számára a változatlan adótábla miatt bekövetkezõ tehernövekedés ellentételezésre kerül, míg a nagyobb jövedelmûek ebben nem részesülnek.
Kibõvül az adóalap a vállalkozások költségeinek terhére üzemeltetett személygépkocsik magánhasználata címén javasolt átalányadó tételek bevezetésével. Ennek a lépésnek is az a célja, hogy az adóbevallásban meg nem jelenõ jövedelemkülönbségek mérséklõdjenek. Sajátos visszhangja van ennek a javaslatnak. Akik eddig fizettek a magánhasználat után adót, azok elégedettek, hiszen adóterhelésük csökken, és nem kell felesleges nyilvántartásokat vezetniük. Akik eddig kikerülték az adóztatást, most hangosan tiltakoznak. Kétségtelen, a javaslat nem nekik kedvez.
Az adóalap-csökkentõ kedvezmények átalakulnak adókedvezményekké úgy, hogy a jövedelem nagyságától és így az adókulcstól függetlenül minden jogosult számára azonos értékû adómegtakarítást tegyenek lehetõvé. Ez a megoldás is azt eredményezi, hogy az alacsonyabb és a magasabb jövedelmûek közötti különbségek mérséklõdnek.
Itt kell visszatérnem a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékra. Ismételten hangsúlyozom: '94-ben a két járulék adómentessé tétele elsietett lépés volt. Távlatosan gondolkozva azonban érdemes a rendszerben tartani a kedvezményt, de jelentõsen szûkített mértékkel. Így a kötelezõen fizetendõ járuléknak csak akkora részét kapják vissza az adózók, amekkora az adótábla legalsó sávjának adója. Ennek megfelelõen javasoljuk a két járulék 25 százalékának megfelelõ összeg levonhatóságát az adóból.
Szólnom kell arról a javaslatról is, hogy szûnjön meg az adócsökkentõ gyermekkedvezmény. Ez nehéz, felelõsségteljes döntés. Arra figyel, hogy ezt a kedvezményt valóban a rászorultak kapják meg. Nyolcmilliárd forintról van szó, amit e javaslat elfogadása esetén a szociális elosztás keretében lehet felhasználni. Ez a nyolcmilliárd forint lehet a forrása, hogy minden kisgyermeket nevelõ magyar állampolgár alanyi jogon kapja a gyermekgondozási segélyt; hogy a gyed és a gyes mértéke közeledjen egymáshoz és idõvel egységessé váljon; hogy a gyermeknevelési támogatás kiterjedjen azokra is, akiknek nincs elõzetes biztosítási idejük.
Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó-törvény elõbb ismertetett módosítási javaslatai összességében azt eredményezik, hogy az átlagos, havi 38 ezer forint jövedelemmel rendelkezõk adóterhelése nem változik, az ennél kevesebbel rendelkezõké csökken, a többieké növekszik.
A javaslatcsomag stabilizációt szolgáló szigorításai, és ahogy kritikusaink mondogatni szokták: fiskális szemlélete ellenére vállalja a gazdaságpolitika modernizációs céljának szolgálatát is. Ilyen elemei a javaslatnak: mérsékli a mûködõtõke hozamának: az osztaléknak a lineáris adóterhét; a kisebb vállalkozásoknak elõnyös feltételekkel biztosítja a magánpénzforrások ideiglenes bevonását a gazdálkodás finanszírozásába.
Hasonló célt szolgál a tartós megtakarításokat eredményezõ biztosításoknak, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak tagjainak adott kedvezmény. Ilyen a több és tartós befektetést eredményezõ, ugyanakkor a pénzpiac mûködését is serkentõ újfajta, úgynevezett portfolio adókedvezmény, amely felváltja a jelenleg mûködõ, adóelkerülésre alkalmas, de valódi befektetést nem eredményezõ adóalap-csökkentõ trükköket, úgy növeli a befektetési kedvezményeket, hogy bezárja a kiskaput a manipulatív megoldások elõtt.
Több változtatás egyszerûsíti az adóztatást. Ilyen a termelõ és kereskedõ vállalkozók számára kidolgozott átalányadó. Olyan javaslatot állítottunk össze az érdekképviseletekkel egyetértésben, amely az egyszerûsítésre helyezi a hangsúlyt és méltányos adómértéket tartalmaz. Ebben a konstrukcióban az adó a bevételnek maximum 7 százaléka, minimum 0,9 százaléka, amely a vállalkozói jövedelmezõségtõl függõen jelenthet a jelenleginél kevesebb, de több adót is. Remélem, hogy az átalányadó bevezetésével az eddig eltitkolt jövedelmek egy része láthatóvá válik és mindez hozzájárul a feketegazdaság ellen indított offenzíva sikeréhez is.
További egyszerûsítések a javaslatban: az egyéni vállalkozók számára az útnyilvántartás mellõzésével figyelembe vehetõ 500 kilométerig terjedõ költségelszámolás lehetõsége, ha saját gépkocsijukat üzleti célra használják. Mindkét jövedelemadóban - tehát a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban is - az alapítványok APEH által történõ engedélyezésének eltörlése.
Tisztelt Ház! Az egyes adótörvények módosítása, továbbá a gyakorlat tapasztalatai szükségessé teszik, hogy változzanak az adóztatás egészének keretét jelentõ, az adózás rendjérõl szóló törvénynek a rendelkezései is. Az elmúlt évek tapasztalatai megerõsítik, hogy önmagában a jogi környezet megváltoztatása, az adóhatóságok eszköztárának folyamatos bõvítése nem jelentheti a sikeresebb adóztatás zálogát. Ehhez hosszabb távú, következetes és céltudatos fejlesztõ, szervezetépítõ munkára van szükség, amely természetesen több ráfordítást is igényel.
Minthogy 1995-ben erre a területre sem költhetünk annyit, amennyi szükséges lenne, a módosítások többsége abból a felismerésbõl táplálkozik, hogy a túlzó adminisztrációs elõírások nemcsak az adózók számára jelentenek nehézségeket, de az ezeket fogadó adóhatóságok idejét, energiáját is lekötik, még kevesebb esélyt adva az eredményes ellenõrzési tevékenységre.
Ugyanakkor szeretném biztosítani a tisztelt Házat, hogy minden ellenkezõ híreszteléssel szemben a jövõ évi költségvetés tervezete biztosítja az adóhatóságok megfelelõ mûködését, még ha látványos létszámfejlesztésekre most nem is kerülhet sor.
A módosítási javaslat egyszerûbbé, könnyebbé, teljesíthetõvé téve egyes kötelezettségeket, javítja az adóbeszedés és az eredményesebb ellenõrzés feltételeit is. Az általános forgalmi adó jelenlegi havi elszámolási és beválási rendje egy-egy évben hárommillió-nyolcszázezer adóbevallás benyújtását eredményezi, amelynek feldolgozása, ellenõrzése óriási kapacitást köt le az adóhatóságoknál.
A helyzet mára mindkét oldal számára kritikussá vált. Ennek megoldása érdekében a javaslat - összhangban az általános forgalmiadó-törvény módosításával - bevezeti a negyedéves elszámolási és bevallási idõszakot azoknál, akiknek az elõzõ évben a nettó módon számított általános forgalmi adója nem érte el az egymillió forintot. Az intézkedés kedvezõ hatása két irányban mutatkozhat meg. Várhatóan a havi bevallások száma így olyan mennyiségûre csökken, ami biztosítja a mainál zökkenõmentesebb adóhatósági feldolgozást, a jogosulatlan visszaigénylések pontos kiszûrését és az alaposabb ellenõrzést. Ugyanakkor gyorsul a visszautalás, amelynek révén mérséklõdik az adóhatóság kamatfizetési kötelezettsége is, az ügyfelek pedig hamarabb jutnak jogosan visszaigényelt pénzükhöz.
A társaságiadó-törvény módosítása lemond arról, hogy a jogelõd nélkül alakuló kezdõ vállalkozások, amelyek jellemzõen az elõzõ évben egyébként sem mutatnak ki eredményt, a várható alapján fizessenek adóelõleget.
(15.50)
Ennek megfelelõen megszûnnek az adózás rendjérõl szóló törvényben is az ezzel összefüggõ bejelentési, elõlegmegállapítási és szankcionálási szabályok.
Itt kell megemlítenem, hogy jövõre már nem írja elõ a törvény a február 28- i bevallási kötelezettséget sem.
Várhatóan kedvezõ fogadtatásra talál a kifizetõk körében az a módosítás, amely az egyéni vállalkozónak teljesített kifizetésekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget megszünteti. Ugyanakkor az adótartozások csökkentése érdekében szigorodnak a részletfizetés és a fizetési halasztás szabályai. Ennek következtében várhatóan csak azok kérnek majd fizetési könnyítést, akiknek az a módosult feltételek mellett is megéri.
A javaslat egyértelmûvé teszi azt is, hogy az adóhatósági végrehajtás helyett mikor van helye a követelés jelzálogjoggal történõ biztosításának. Ezt a jogot be is kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Az adóvégrehajtás gyorsítása érdekében a javaslat az adózó méltányosságot, fizetési könnyítést vagy mérséklést kérõ beadványát csak egy ízben tekinti az eljárást félbeszakító aktusnak. Az újabb kérelem, ha már egyszer az adóhatóság érdemben döntött, nem jelenti a jövõben az eljárás félbeszakítását.
Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslatok a jövõ héten kiegészülnek az általános forgalmiadó- és a fogyasztásiadó-törvények tárgyalásával, a parlament ülési rendjétõl függõen '95 elején pedig az illetékekrõl, a gépjármûadóról és a helyi adókról szóló törvények elõterjesztésével. Ezek a törvényes javaslatok teszik teljessé a kormány javaslatait a jövõ évben megvalósítandó adópolitikára.
Jól tudom, kedves képviselõtársaim, adóról, adótörvényekrõl jót mondani aligha lehet. Adózni azonban, sajnos, kell. Miként Bernard Shaw mondaná, ami az életben jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen, de mindenképpen adóköteles. (Derültség.) Ennek tudatában kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatokat vitassa meg, módosító indítványaival javítsa, és végül fogadja el. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)