DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevõszék elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Alelnök Asszony! Minden ország életében kitüntetett jelentõségû az éves költségvetés parlamenti vitája. Általában sok kompromisszum árán születik meg a döntés. Azt hiszem, teljes az egyetértés az itt ülõk között abban, hogy ez különösen igaz Magyarországra napjaink, feszítõ gondjaink körülményei között.
Nem kívánok gazdasági helyzetünk értékelésébe bocsátkozni. Ez nem a számvevõszék feladata. Szeretnék azonban reagálni azokra a véleményekre, amelyek szerint az államháztartás megújítása, reformja nem halad kellõen, sõt egyesek szerint alig történt érdemi lépés.
A számvevõszék tapasztalatai, vizsgálati jelentései messzemenõen alátámasztják a reform szükségességét. Az államháztartás rendbetételének elhúzódása a kellõen megalapozott költségvetés kidolgozását is nehezíti, akadályozza, hiszen többszörös kölcsönhatásban levõ ellentmondásokkal kell megküzdeni.
Talán elég arra utalnom, hogy súlyponti problémává vált a költségvetési hiány, megnõtt az államadósság, együtt kell élnünk az inflációval, miközben fennállnak a gazdálkodó szféra strukturális gondjai, és a gazdaság egyre kevésbé képes fedezni az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer megnyugtató mûködtetését.
Ez a korántsem teljes felsorolás is érzékelteti, hogy lehetetlen minden követelménynek és feltételnek, a társadalom egészének teljességgel megfelelõ, ideálisan jó döntéseket hozni a költségvetés kidolgozásakor. Inkább arra nyílik lehetõség, hogy körültekintõ és gondos mérlegeléssel a legkevésbé rosszat válasszák a döntéshozók.
A számvevõszék ellenõrzései megerõsítették, hogy a nemzetgazdasági és pénzügyi információs rendszer nem teljes, nem korszerû. Éppen emiatt gyakran nem is lehet megbízhatóan mérlegelni döntési alternatívák között. Nem lehet következetesen végig követni a döntések végrehajtását sem. S az értékelés, az ellenõrzés megbízható támpontjai is gyakorta hiányoznak.
Ilyen körülmények között aligha lehetséges megfelelõ elemzéseket végezni és ezekre megalapozott államháztartási stratégiát építeni. Márpedig ha nincs eléggé átgondolt vonalvezetés és stratégia, akkor rendkívül nehéz abban dönteni, hogy a demokratikus Magyarországon az ezredforduló közeledtével hogyan mûködtethetõk a nagy ellátórendszerek, milyen módon építhetõ fel a szakszerû, de egyben demokratikus költségvetési tervezés, a szisztematikusan következetes költségvetési gazdálkodás, hogyan alakulhat az állam és az önkormányzatok szerepe, hogy csak néhány kiragadott, de fontos kérdésre utaljak.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselõket arra is, hogy minden évben felszínre kerül a költségvetési törvényjavaslat tipikusnak mondható hiányossága. Mégpedig az - s ennek a számvevõszék mindig nagy hangsúlyt ad -, hogy a törvényjavaslat nem tartalmazza a képviselõk felelõsségteljes döntéséhez szükséges részletezett adatokat, kimutatásokat, információkat. Így rendkívül nehéz lelkiismerettel dönteni a különbözõ elõirányzatok célszerûségérõl és megalapozottságáról.
(14.50)
Pedig a képviselõk igencsak komolyan veszik a költségvetési vitát. Az ellenzéki képviselõk tapasztalataim szerint évrõl évre rendkívül kritikusan, a kormánypárti képviselõk szükségképpen némileg elnézõbben kritizálják, minõsítik ezeket a hiányosságokat.
A költségvetés jóváhagyása természetesen nem múlhat néhány táblázaton. A költségvetés végül is mindig megszületik. Így is van rendjén. A gond nem az, hogy a megfeszített törvényhozói munkát követõen a meg nem oldott problémák továbbélnek. Tehát ez az igazi gond, s az év során kedvezõtlen hatást gyakorolnak a gazdálkodásra. Ezzel magyarázható, hogy a számvevõszék évrõl évre szinte ugyanazokat a tipikus hiányosságokat kénytelen megállapítani a költségvetési, illetõleg a zárszámadási ellenõrzési jelentésében.
Írásba foglalt véleményünk részleteit természetesen nem kívánom megismételni. Ezért, ha megengedik, én lényegesen rövidebb leszek, mint a pénzügyminiszter úr. Pusztán szemléltetésként engedjék meg, tisztelt képviselõk, hogy néhány olyan javaslatunk ismételten hangot kapjon, amelyek az önök munkájának segítését, s a költségvetés teljesebb megalapozását célozzák.
Az Állami Számvevõszék egyebek mellett javasolja, hogy a költségvetési törvényjavaslat adjon tájékoztatást a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek jövõbeni hatásairól; az államadósság alakulását az államháztartás alrendszereire bontva mutassa be; részletezze a kormányzati beruházások költségvetési hozzájárulását, összköltségét, évenkénti ütemezésben.
Külön is kiemeltük: a Pénzügyminisztérium készítsen a kormány számára megfelelõ javaslatot, hogy a központi költségvetést megalapozó makroszámítások és prognózisok összeállításának információs bázisa mielõbb a döntés-elõkészítõ munka rendelkezésére álljon.
Az 1995. évi költségvetés a harmadik az államháztartási törvény hatálybalépése óta. Sajnos, a számvevõszék immár harmadszor kénytelen jelezni, hogy a költségvetési törvényjavaslat nincs mindenben összhangban az államháztartási törvény elõírásaival. Ezért a képviselõk úgy kényszerülnek az elõirányzatok megszavazására, hogy nem lehetnek teljes részletességgel és pontossággal tisztában azzal, hogy milyen feladatok végrehajtására szánja a kormány az egyes elõirányzatokat. Éppen ezért hangsúlyozza a számvevõszék visszatérõen, hogy az államháztartás mérlegrendszerét, információs rendszerét alapjaiban szükséges átalakítani, korszerûsíteni. Olyan rendszert célszerû létrehozni, amely lehetõvé teszi, hogy a döntéshozók, a végrehajtók s az ellenõrzõ szervezetek egyaránt megfelelõ információkhoz jussanak.
Nemrégiben egy amerikai közgazdásztól idézett valaki - idézem: "A farmer könyvvitel nélkül olyan, mint az óra mutató nélkül." Aligha szükséges bizonygatnom, milyen mély bölcsesség sugárzik ebbõl a frappáns mondásból. Amennyire egyszerû belátni, hogy megfelelõ nyilvántartások nélkül nem lehet felelõsen gazdálkodni, éppen annyira nehéz feladat olyan államszámvitelt kialakítani, amely a modern állam gazdaságának irányításához szükséges. Persze, ha egy feladat bonyolult és nehéz, abból nem következhet egyenesen, hogy éveken keresztül halogathatjuk a végrehajtását. Ezért arra biztatnám a tisztelt Országgyûlést, hasson oda, hogy az 1995. évi költségvetés legyen az utolsó, amelyet bizonyos fokig hiányos adatokkal, s nem mindenben megfelelõen alátámasztott indokolással szavaznak meg.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés pénzügyi-gazdasági ellenõrzõ szervezete, egyben a parlament szakértõ szervezete is. Ellenõrzéseinkkel feltárjuk a hiányosságokat, azok okait és hatásmechanizmusát is, s az Országgyûlés, illetõleg a kormány figyelmébe ajánlunk megoldási javaslatokat. Megállapításainkat, javaslatainkat a mindenki számára nyilvános jelentéseinkben is közzétesszük akkor, amikor a jelentéseket az Országgyûlésnek átadjuk.
Legutóbb az 1993. évi zárszámadás ellenõrzése kapcsán kényszerültünk megállapítani, hogy nem teljeskörûek és nem teljesen megbízhatók azok a kimutatások, amelyekkel a végrehajtó hatalom a közpénzekkel elszámol. Nekünk nincs közvetlen lehetõségünk és jogi eszközünk arra, hogy az ellenõrzötteket javaslataink valóra váltására késztessük. Az Országgyûlés az a fórum, amely egyetértése esetén érvényt szerezhet a számvevõszék javaslatainak. Ebben a tekintetben határozott az elõrelépés: a javaslatokat az illetékesek általában elfogadják. A kérdés azonban: vajon elégséges garancia-e arra, hogy meg is fogadják azokat? Reményemet fejezem ki, hogy igen.
A parlamenti ellenõrzõ szervezetek, a számvevõszékek nemzetközi viszonylatban igen ritkán véleményezik a költségvetési törvényjavaslatokat. A költségvetés megítélése, elfogadása vagy elutasítása ugyanis alapvetõen politikai kérdés. Ebben a független számvevõszékek szükségképpen nem foglalhatnak állást, nem nyilvánítanak véleményt.
Az Állami Számvevõszék önök elõtt fekvõ írásos véleménye, tisztelt képviselõk, éppen ezért nem a költségvetés fõ tartalmára s a mögöttes gazdaságpolitikai összefüggésekre vonatkozik. Kizárólag arra szorítkoztunk, hogy bizonyos számszaki és normaszöveg-pontosítási igényekre hívjuk fel a tisztelt Ház figyelmét. Olyan korrekciókra, amelyek érvényesítése a végrehajtás szabályait egyértelmûbbé teszi.
Természetesen megvizsgáltuk a törvényjavaslat belsõ összhangját s a jogszabályi környezettel való összefüggéseit, s megtettük megjegyzéseinket, ajánlásainkat. Ezek sorából végezetül mindössze egyetlen kérdésre hívom fel szíves figyelmüket.
Az 1995. évi költségvetési törvényjavaslattal együtt napirenden szerepel az elkülönített állami pénzalapok törvényeinek módosítása, egyes alapok összevonása. A javaslat szerint az eddigi 32 alapból 24 lesz. Emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselõket, hogy a szóban forgó alapokat érintõ ellenõrzéseink számottevõ hiányosságokat tártak fel. Ezek alapján arra kell következtetnünk, hogy a rendezetlen nyilvántartások miatt esetleg elõfordulhat, hogy az összevonás során bizonyos vagyontárgyak, pénzeszközök kikerülhetnek az elszámoltatásból.
Ez magyarázza az 1993. évi zárszámadási jelentésünkben foglalt egyik javaslatunkat. A javaslat arra irányult, hogy az elkülönített állami pénzalapok 1993. évi pénzügyi beszámolóit könyvvizsgálat hitelesítse. Ezt a javaslatunkat most megismétlem, sõt jelzem, hogy az alapok jövõ évi költségvetési törvényjavaslatban elõirányzott összevonásai miatt a számvevõszék az 1994. évi pénzügyi beszámolók hitelesítését is szükségesnek tartja. Az állami pénzeszközök védelme érdekében tisztelettel kérem az Országgyûlést, hogy javaslatunkat mérlegelje.
Tisztelt Országgyûlés! Alelnök Asszony! Tudom, olyan költségvetést nem lehet összeállítani, amellyel mindenki azonosulni tud.
(15.00)
Különösen nem lehet akkor, ha a kormány mozgástere olyan szûk, mint napjainkban. Ezt - gondolom - mindenki elismeri. Noha a részletesebb megítélésben a vélemények eltérhetnek egymástól, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a helyzet nem könnyû. Engedjék meg, hogy ebben a helyzetben Churchillel szemben Francis Bacon egy mondására emlékeztessek. Eszerint: "A jólét nincs félelem és szerencsétlenség nélkül és a szerencsétlenség sincs vigasz és remény nélkül."
Kérem, olyan megoldásra törekedjenek, hogy legalább a remény ne maradjon vigasz nélkül. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)