KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Szíves elnézésüket kell kérjem, de nem szenvedek szereplési mániában. Így hozta a sors, hogy két héttel ezelõtt megírt hozzászólásomat most van alkalmam elmondani. Idõtakarékosság okán akár itt is maradhattam volna, hogyha tudom, hogy az Art-hez nincsen más jelentkezõ.
Elnézésüket kell kérjem, hogy az áfáról szóló vitában az eredõknél kezdem, azzal, hogy a költségvetésnek kell-e ennyi adóbevétel, és ha igen, akkor a bevételi források között - milyen motivációk, gazdaságpolitikai megfontolások és célok érdekében az arányok alakulását - hogyan értékelem. Úgy gondolom, le kell számolni azzal az illúzióval - vagy legalábbis azzal az illúziókeltéssel -, hogy a kormányzat, a parlament tetszése szerint határozza meg a költségvetés bevételei, kiadásai összegeit, arányait.
Nyilvánvaló, hogy a költségvetés szükséges bevételét a kiadások és a még elviselhetõ, finanszírozható hiány nagysága határozza meg. Az is természetes, hogy a kiadási oldalon egyik évrõl a másikra megfontolt, kellõen elõkészített intézkedéscsomag - szaknevén: az államháztartási reform - tartalmazza a feladatok, szervezetek és a költségvetési elõirányzatok teljes körû áttekintését és az alapoktól való újjászervezését, újraalakítását. Tehát ezen intézkedéssorozat nélkül nem lehet az adottságoktól - rossz kifejezéssel élve: a szerzett jogoktól, szokásos eljárásoktól és mûködéstõl, ezek kiadási vonzataitól - eltekinteni.
Az elmúlt öt évben minden, e területtel foglalkozó szakember, az érdeklõdõ állampolgár is tudta, hogy erre szükség van. Kérdezhetik önök, hogy akkor miért nem ezt tárgyaljuk most. A szocialista-liberális koalíciónak elhatározott szándéka, hogy meg is lépje ezt a körültekintõ elõkészítést, idõt igénylõ, kényszerû és egyes rétegek számára hátrányos lépést annak érdekében, hogy a következõ költségvetéskor ne a mostani, könnyen és sokszor ellentétes nézõpontból és ellentétes hatásokkal is támadható elõterjesztést kelljen benyújtani.
Most azonban, 1994. december hónapban az 1995-ös költségvetéssel kell foglalkozni, az idõ szorításában elfogadva a hosszabb távon elfogadhatatlan, kialakult adottságokat is. A költségvetés, amelynek része az általános forgalmi adóból származó bevétel, restriktív, egyensúlyozó költségvetés: a hiány - a külsõ és a belsõ hiány - egyik oldalról, a fogyasztás, a növekedés, a gazdaság érdekei a másik oldalról. Nehéz úgy stabilizálni, kézben tartani a hiány nagyságrendjét, hogy a tartós és megalapozott gazdasági növekedés szempontjai a lehetõ legkevésbé sérüljenek, úgy, hogy a szociális szempontok legalább a legnehezebb körülmények között élõknél érvényesüljenek.
Ezt a bûvészmutatványt alapvetõen helyesen tartalmazza a most tárgyalt elõterjesztés-csomag, a költségvetés és az ahhoz kapcsolódó adótörvény- tervezetek csomagja. Ezzel kapcsolatban arra kérem a parlamenten kívül és belül a költségvetésrõl, az adótörvényekrõl nyilatkozókat, véleményt, javaslatot formálókat, esetenként követelést támasztókat, hogy javaslataik bevétel-kiadási oldalára is kiterjedõ indítványt tegyenek. Nem elég a népszerû intézkedéseket, egyoldalú javaslatokat vállalni, annak másik oldalára is szükség van ahhoz, hogy az ország pozíciója ne romoljon.
Az 1995. évi költségvetés, amelynek 1700 milliárd forintos összege magában foglalja az elõzõ években vállalt kamatfizetési kötelezettség több mint 453 milliárd forintos összegét - ami az egész kiadás egyharmada -, tehát e költségvetés bevételi többletét, 284 milliárd forintot a kormányprogram alapelveinek megfelelõen, a privatizációs bevételeken túl a fogyasztáshoz kapcsolódó adók megalapozottan növekvõ elõirányzata biztosítja. 1995-ben a privatizáción kívüli költségvetési bevételek majdnem fele - 47,5 százaléka - a forgalomhoz kötõdõ, közvetett adók elõirányzata. Ez az az adónem, amelynek a hatását vizsgálva megállapítható, hogy szociális szempontból a legkevésbé igazságtalan, leginkább megnehezíti az adóelkerülést - amire egyébként sem a kispénzûeknek van módja és kellõ rafináltsága. Ez az az adótípus, amelynél a bevétel befolyása idõarányos, viszonylag jól tervezhetõ, az adózás és az adózók köre felmérhetõ. Ez az az adónem, amely legkevésbé csökkenti a vállalkozók befektetési szándékát, a növekedés - és fõleg az exportorientált növekedés - esélyét. És ez az az adónem, amely nemcsak a bérbõl és fizetésbõl élõk terheit növeli, hanem minden fogyasztóét, függetlenül attól, hogy az elköltendõ jövedelmét legálisan vagy illegális formában szerezte.
Milyen változásokat tartalmaz a benyújtott áfatörvény-módosítás és az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabály-módosítások? A legfontosabb, ami az áfatörvényben negatív módon jelenik meg, a lakásépítés támogatási rendjének gyökeres átalakítása. Az áfatörvény keretén belül megszûnik a lakásépítés maximum 400 ezer forintos és maximum 60 százalékos eddigi adóvisszaigénylési lehetõsége, és ehelyett - gyermekszámtól függõ lakásépítési támogatás formájában, a szociálpolitikai szempontokat figyelembevéve - az ingatlanpiac élénkítésére kerül sor.
Teljesen egyértelmû, hogy nemcsak hazánkban, hanem mindenütt, ahol piacgazdaság épül, az építõipar konjunktúrája az egyik motorja az általános konjunktúrának, és ebbõl a szempontból is üdvözlendõ az a lépés, amit a kormányzat megtett.
Engedjenek meg némi "magáncélú" kitérést a mondandómból. Családommal voltunk olyan könnyelmûek, hogy belevágtunk egy társasházépítési akcióba. Az utóbbi két hónapban azon gondolkodtunk, hogy hogyan szerezzük meg hozzá a lakásépítéshez csatlakozó szükséges létszámot, azt az öt fõt, aki csak nem akart elõkerülni. Amikor azonban a lakásépítési támogatási rendszernek ez a fajta változása napvilágra került, a jogszabályok egyértelmûvé váltak, egy pillanatnyi gond nélkül a teljes társasházépítési létszám összeállt, ami azt jelenti, hogy igenis, nagyon pozitív hatása van e támogatási rendszer bevezetésének.
(17.00)
Nagyon fontos változása az áfatörvénynek az is, hogy a települési önkormányzatok korábbi években elkezdett közmû-, út- és járdaépítési beruházásait 1996. december 31-ig áfakedvezményesen hajthatják végre.
A cél- és címzett-támogatások csökkenése miatt erre az önkormányzatoknak múlhatatlanul szükségük van. Valamennyien tudjuk, hogy az elõzõ kormányzat 1995-96-ra annyi elkötelezettséget vállalt a címzett-támogatások folyósításában, ami teljességgel lehetetlenné teszi érzékelhetõ nagyságrendû címzett- és céltámogatások folyósítását akkor is, hogyha erre egyébként nyilvánvalóan a szándékunk megvan. Ez az áfa-visszaigényelhetõség a beruházásokat már elkezdett önkormányzatok részére átlagosan 20 százalékos kedvezményt ad, és módot ad arra, hogy az elkezdett beruházásokat - ha lassabban is -, fokozatosan, de két év alatt elvégezzék.
Nagyon fontos az áfatörvény módosítása kapcsán, hogy csökkenti a rendszer bürokratikus vonásait - az elõzõ hozzászólásomban a másik törvénynél már ezt elmondtam.
A módosítások nehezítik a visszaéléseket, csökkentik a rendszer ellentmondásait. Korábbi elõírás volt az, hogy az elõleg, részletfizetés áfaköteles fizetési módozat volt, míg a foglaló nem. Ezentúl mindenféle, a vételárba beszámítandó fizetési kötelezettség kimeríti az áfabevallási kötelezettségnek a kategóriáját, és ebbõl a szempontból egyformán kell kezelni a jövõben a foglalót is.
Nagyon fontos és a visszaélések elkerülését szolgáló eszköz a számlahelyesbítések kétoldalú rendszerének a bevezetése. Magyarul ez azt jelenti, hogy helyesbített számlához való áfaigény csak akkor érvényesíthetõ, ha a helyesbítés a másik oldalon ellenkezõ elõjellel megtörténik.
Szintén nagyon fontos és csökkenti a visszaéléseket az, hogy a pénzforgalmi szemléletben könyvelõ vállalkozók ezentúl csak 90 napig tarthatják függõben a befizetendõ áfabevallásukat, áfatételeiket.
Ez az eddig érvényesülõ rendszerben nagyon könnyen kijátszható módozat volt, hiszen a pénzforgalmi szemléletben könyvelõknél az áfabevallási kötelezettség, az árbevételi elõírás a tényleges fizetéshez kapcsolódott, míg a teljesítéshez kapcsolódóknál pedig magával a számlakiállítással, a teljesítéssel volt összefüggésben.
Elõrelépésnek minõsítem az alanyi adómentesség egységes egymillió forintban való elõírását is, nemcsak az egységesség miatt, hanem azért is, mert nyilvánvalóan a korábbi nagyságrend inflálódott, és az alanyi adómentesség fenntartásához a léptékhatár növelése indokolt volt. Meg kell adni a vállalkozónak, még akkor is, ha nyereséges, akkor is, ha a saját kárára akarja választani az alanyi adómentességet, hogy választhassa, ha a bürokraktikus elõírásokat, a jogszabályokban kötelezõ bevallási kötelezettségeket, nyilvántartások vezetését nem szeretné, nem akarja vagy nem tudja vezetni.
Mire nem hoz megoldást a változás? Nem hoz, mert nem is hozhat a számla nélküli forgalmazás, a fekete- és a szürkegazdaság visszaszorítására intézkedést, mert ez átfogó lépéssorozatot, szisztematikus és minden részterületre kiterjedõ ellenõrzést, információszerzést, szervezést igényel.
Az általános forgalmi adó, a társadalombiztosítási járulék, a személyi jövedelemadó, a társasági adó fizetését elkerülõ alvállalkozó, vállalkozó, valamennyi tisztességes adózó érdekeit sérti, terheit növeli, a vállalkozók megítélését általában rontja. Ez természetesen nem az áfatörvénynek a része. Ehhez úgy gondolom, közös akarattal kell kormányzati lépéseket, döntéseket hozni, s az ehhez szükséges törvényi felhatalmazásokat megadni.
Az adminisztráció, a rendszer minden értékesítési fázishoz kötõdõ jellegénél fogva, sajnos továbbra is bonyolult. Magyarországon az általános forgalmi adónak azt a fajtáját választottuk 1988-ban, ami valamennyi fázisnál áfa-bevallási kötelezettséget ír elõ, elõírási és levonási joggal együtt.
Létezik egyfajta másik rendszer, ahol csak a végsõ fogyasztás fázisában rója ki az általános forgalmi adót. Ez azonban más, mint a magyar rendszer, és sajnos ennek következtében a vállalkozók teljes szférájában ezt a rendszert - minden elõírásával együtt - mûködtetni kell.
Melyek azok a területek, amelyek véleményem szerint átgondolandók a törvénytervezetben?
Nagyon fontos - és úgy gondolom, hogy erre megvan a megfelelõ fogékonyság - az, hogy a jövedelmi adózásban átalányadózók, ha nem is átalányáfázás formájában, de teljesíthessék áfafizetési és visszaigénylési kötelezettségüket, jogukat, tételes költségelszámolás helyett az áfanyilvántartás vezetésével. Ez egy valós probléma, hiszen maga az áfa igényelhetõsége, befizetési kötelezettsége vonatkozásában eltérne. E kizárásával az árbevétel után befizetési kötelezettségeket elõ kellene írni, a levonhatóságnak viszont az elszámolás feltétele az elõírt paragrafus. Úgy gondolom, hogy erre megvan a megfelelõ fogékonyság, hogy a kimenõ és a beérkezõ számlák nyilvántartási vezetésével áfanyilvántartási kötelezettségüknek eleget tudnak tenni ezek az átalányadózók, mégsem kell a teljesen bonyolult könyvelési rendszert alkalmazniuk, tételes költségelszámolást vezetniük.
A kisvállalkozások közül a szezonális tevékenység, a kisebb beruházást végrehajtók beruházásai a finanszírozás oldaláról nehezülnek. Ezt magammal is hadakozva mondom, hiszen az egy pozitív elõrelépés, hogy a legnagyobb áfa- visszaigénylési tömeggel sajnos ott találkozunk, ahol az alanyi adómentes határt el nem érõ árbevételû vállalkozók egészen meglepõ nagyságrendû áfa- visszaigénylési igényeket nyújtanak be az adóhatósághoz, és sajnos, ezek nagyon jelentõs része jogosulatlan és nagyon jelentõs része az adóhatóság munkaleterheltsége miatt sajnos, nem kerül kiderítésre.
Mégis azt kell mondjam, hogy különösen a mezõgazdasági tevékenységnél, annak is a növénytermesztési részénél elkerülhetetlen azzal foglalkozni, hogy tény és realitás az, hogy az ezzel a tevékenységgel foglalkozók az év elsõ háromnegyed részében csak áfa-visszaigénylõk lehetnek, és csak a negyedik negyedévben tesznek szert olyan árbevételre, ami akkor, mint befizetendõ áfa, ellentételezi az addigi költségeikben felmerülõ és visszakérhetõ általános forgalmi adótételeket.
Úgy gondolom, hogy az a fajta változás, ami az egymillió forintos árbevételhatár eléréséhez köti az áfa-visszaigénylés jogosultságát, átgondolandó ilyen szempontból, hogy ezeket a különleges eseteket, ami a szezonális tevékenység és ami az induló vállalkozások beruházásaiba foglalt áfát jelenti, erre vissza kellene térni. Úgy gondolom, hogy erre megfelelõ módosító javaslat elõterjesztésre és elfogadásra is kerülhet.
Összességében véve a beterjesztett törvénytervezet jelentõsen javítja az élõ szabályozást, módosításokkal - ha nem is felel meg minden érintettnek, mert ezt megcélozni is képtelenség lenne - tovább javítható, illeszkedik a kormányprogram és a formálható gazdaságpolitikai program részleteihez, ezért a magam részérõl elfogadásra ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket, ígérem, még egyszer nem veszek részt a mai vitában. (Taps.)