BAUER TAMÁS, a gazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Mint ennek az évnek az utolsó elõterjesztõje, illõ módon igyekszem rövid lenni, és azt a határozati javaslatot, amelyet a gazdasági bizottság terjesztett önök elé - és amelyet valószínûleg már mindenki régen megkapott és keveseknél van itt -, szeretném nagyon röviden megindokolni.
A gazdasági bizottság javaslata - amelyet nagy többséggel, ellenszavazat nélkül, néhány tartózkodással hozott - az, hogy a népi kezdeményezésre az Országgyûlés ne írjon ki népszavazást a világkiállítás megrendezésérõl. Maga a javaslat elég kézenfekvõ, de egy nagyon rövid indoklásra mégis szükség van, ugyanis a népszavazási törvény meghozatala óta az Országgyûlésnek elsõ ízben kell ilyen kérdésben döntenie. Amióta meghozták a népszavazási törvényt, öt alkalommal indult népszavazási kezdeményezés. Két alkalommal összegyûlt a szükséges számú aláírás - az SZDSZ által '89-ben, illetve az MSZP által '90- ben szervezett népszavazások esetében -, és mindkét alkalommal ki is írták, hiszen az Országgyûlés köteles volt kiírni a népszavazást. Ezt követõen volt még két olyan kezdeményezés, ahol végül is az Országgyûlés nem került döntési helyzetbe; egyszer, amikor szintén az expó ügyében indult népszavazási kezdeményezés, de a kezdeményezõk annak idején nem nyújtották be az Országgyûlésnek az összegyûjtött aláírásokat.
(16.30)
Végül a Létminimum Alatt Élõk Társasága népszavazási kezdeményezése esetében az Alkotmánybíróság a kezdeményezést alkalmatlannak tartotta népszavazás kiírására. Most viszont döntési helyzetben van az Országgyûlés, miután a kezdeményezõk által összegyûjtött aláírások közül csak mintegy 90 ezer bizonyult hitelesnek, és ilyen helyzetben az Országgyûlés döntési helyzetben van.
Amikor a gazdasági bizottság úgy foglalt állást, hogy ebben a helyzetben nem indokolt, nem célszerû a népszavazás kiírása, egy pillanatig sem kívánt olyan benyomást kelteni, hogy kétségbe kívánná vonni az állampolgároknak azt a jogát, hogy adott esetben felülbírálják az Országgyûlés döntését. Úgy ítélte meg azonban a gazdasági bizottság, hogy az a tény, hogy viszonylag hosszú idõ alatt - ez a gyûjtési idõ jóval hosszabb volt, mint a '90-es vagy '89-es népszavazás esetében - nem sikerült annyi aláírást összegyûjteni, amennyibõl több mint százezer lenne hiteles, azt mutatja, hogy a lakosság, az állampolgárok körében nincs kellõ intenzitású, elhatározottságú szándék, kellõen széles körû szándék az országgyûlési döntés felülbírálatára.
Ez az a szempont, ami alapján a gazdasági bizottság mérlegelte, indokoltnak tartotta mérlegelni, hogy egyáltalán olyan-e a kérdés, amelyben a népszavazás kiírása feltétlenül indokolt, és úgy ítélte meg, hogy ebben a kérdésben - nevezetesen egy igen nagy gazdasági teherrel járó, rendkívül kockázatos vállalkozás kérdésében - és ebben az idõpontban, amikor a fontos döntéseket már meg kellett hozni, a kormány a maga döntését meghozta, sõt ezt követõen a Kiállítások Nemzetközi Irodája is hozott egy negatív döntést. Ebben az idõben már nem volna indokolt a népszavazás kiírása, és még az a veszély is fennáll, hogy esetleg az igen alacsony részvétel ugyanúgy lejáratja ezt a nagyon fontos demokratikus intézményt, mint ahogy a '90-es népszavazás igen alacsony részvétele is inkább lejáratott egy nagyon fontos demokratikus intézményt.
Ezekbõl a megfontolásokból javasolja a gazdasági bizottság a tisztelt Háznak, hogy ne írjon ki népszavazást. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)