DR. HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Azt hiszem, egyikünk kárára se szolgált ez a néhány hetes távollét a parlamenttõl. Kívánom, hogy az elmúlt néhány hét tapasztalatai alapján is jobban, hasznosabban mûködjék a kormány is és a parlament is, mint ahogy eddig. Nos, mi se tétlenül töltöttük az idõt. (Derültség.) Köszönöm szépen.
Ismeretes önök elõtt is, hogy a kormány értékelte az elmúlt fél évi tevékenységét. Szeretném aláhúzni, hogy ez az értékelés nem valamiféle rögtönzés volt. Sokrétû, és több alkalommal konzultációt folytattunk az ügyrõl, a kormányzat tevékenységérõl, és meg kell mondanom, hogy a fél év sok tanulságot és tapasztalatot hozott a kormány számára. Kiderült az is egyértelmûen, hogy a kormányprogram fenntartható, a kormányprogram képviselhetõ és továbbvihetõ.
Ugyanakkor alá szeretném húzni azt a személyes véleményemet és megítélésemet, hogy bizonyos fajta súlyponti átcsoportosításra szükség van. S nekem elhatározott szándékom ennek az átcsoportosításnak a végrehajtása. Szeretném majd ezekrõl a súlypontokról az önök figyelmét rabolva tájékoztatni a tisztelt képviselõtársaimat.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ugyan fél évrõl vitáztunk, fél évet vizsgáltunk, de a kormány az egész négyéves parlamenti ciklusban gondolkodik. Ezt azért is szeretném aláhúzni, hiszen jó néhány olyan feladat van, cél van a programban megfogalmazva, amelyet rövid idõ alatt teljesíteni nem lehet, sõt az egész négyéves ciklusra hárul ezeknek a céloknak, feladatoknak a megvalósítása, illetve teljesítése.
Mindenképpen erényként lehet megfogalmazni azt, hogy a kormányváltás zökkenõmentesen ment végbe a múlt év nyarán. A kontinuitás érvényesült ebben az országban és a kormányzásban. És amit külön ezzel összefüggésben aláhúzni szeretnék, hogy az államélet demokratikus mûködése, annak zavartalansága biztosítva volt.
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a kormánykoalíció önmérsékletet tanúsított a nagy súlyú parlamenti szerepének érvényesítésében. Természetesen ez a kormány bírkózott azokkal az objektív nehézségekkel, amelyekkel szembetalálkozott volna bármely más összetételû kormány. Hiszen köztudott, hogy az ország óriási belsõ és külsõ adóssággal birkózik. Köztudott az is, hogy számos olyan kötelezettség van, amelyet a folyamatosság jegyében ennek a kormánynak teljesítenie kell. Az is köztudott, hogy számos válságágazat és régió kívánt folyamatos, megalapozott kezelést. Mindenképpen nagy eredménynek könyvelem el, hogy komoly, a korábbi években nem tapasztalt, hosszú években nem tapasztalt megoldásokra jutottunk a vaskohászat, a szénbányászat, az uránbányászat, az alumínium-vertikum és más területeken kialakult válságjelenségek kezelésében.
(15.10)
Ennek mindenképpen kedvezõ volt a hazai és a nemzetközi visszhangja. Hozzá szeretném tenni azt is, hogy természetesen ezek az objektív körülmények, nehézségek, amelyekkel a kormány szembetalálkozott, teljes mértékükben, nagyságukban, mélységükben csak egy késõbbi, több hetes, sõt több hónapos munkával voltak igazán megállapíthatók. Minden bizonnyal természetesen ez is zavarta vagy meghatározta a kormány mozgásterét, azt a mozgásteret, amelyet nyugodtan hasonlíthatok egyfajta kényszerpályához. Mert kényszerpályán mozgunk, pontosan az objektív nehézségek, adottságok miatt.
A kormány munkáját meghatározta az is, hogy ebben az országban egy új típusú koalíció mûködik. Olyan koalíció, amelyen belül érdemi együttmûködés folyik, és természetesen idõ szükségeltetett ahhoz, hogy összecsiszolódjon a két koalíciós párt, a két koalíciós partner. Ezzel összefüggésben önkritikusan meg kell állapítanom azt, hogy jónéhány esetben ahelyett, hogy az ország ügyeivel foglalkoztunk volna, egymással foglalkoztunk... (Dr. Bernáth Varga Balázs tapsol.)..., és ez nem tett jót az országnak.
Én a magam kritikájaként is megfogalmazom, hogy a kormány az elmúlt több mint féléves tevékenységében nem sikerült eléggé kialakítani a csapatmunka-jelleget, nem sikerült eléggé és gyorsan reagálni jó néhány kihívásra, hogy idõnként és kérdésenként eléggé erõteljesen jelentkezett a széttagoltság hátránya, és nem volt minden esetben megfelelõ szolidaritás a minisztériumok, az egyes tárcák vezetõi között. Mindebbõl a kormány és jómagam is levontam a megfelelõ következtetéseket. Ez azért is fontos, mert a fél év legfontosabb tanulsága, hogy van mit változtatni, van mit javítani a kormánymunka tartalmában, stílusában és feladatainak megoldásában.
Van bizonyos hátrányunk a sajtóval szemben - ezt is meg kívánom említeni. Ez a kormány nem panaszkodhat amiatt, hogy a sajtó nem szentelt kellõ figyelmet a kormány munkájának. Megítélésem szerint talán lehetne is egy olyan javaslat, hogy a nyáron ne színész- újságíró, hanem kormány-újságíró találkozó, mérkõzés legyen, hátha így kiegyenlíthetjük a hátrányunkat.
Ami a tennivalókat illeti, hangsúlyozni szeretném, hogy nem új kormányprogramra, hanem a meglévõ következetes végrehajtására van szükség. Mindenekelõtt kulcskérdésnek tekintem a pénzügyi-gazdasági élet, a pénzügyi-gazdasági helyzet stabilizálását. Ez különösen élesen vetõdik fel mindazok kapcsán, ami a mexikói pénzügyi csõdöt, illetve ami az ország fizetésimérleg-helyzetét illeti.
Hadd mondjak valamit! Vannak az országon belül és külföldön olyanok, akik úgy fogalmaznak, hogy az ország egy pénzügyi válság felé közeledik. Megítélésem szerint ez túlságosan sommás és nem reális megítélés, de ezzel a kihívással, vagy ennek veszélyével a kormánynak is és jómagamnak is kötelességem szembenézni.
Szeretném hozzátenni, hogy január 30-án, a mai napon, még nincs hiteles értékelés az 1994. évi valódi teljesítményrõl, tehát, hogy pontosan miként lehet értékelni az elmúlt esztendõ helyzetét, beleértve ebbe a gazdasági növekedést, a fizetési, külkereskedelmi mérleg alakulását és sok más mutatót. Vannak olyan vélemények, hogy gyorsabban növekedett az import, mint az export, de az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium adatai arra utalnak, hogy 1994 második felében gyorsabban nõtt az export, mint az import. Meg kell vizsgálni ezeket a tényezõket, hiszen lényegesen befolyásolják mind a külker-, mind a fizetési mérleg helyzetét.
Ugyanakkor már az év elején is megjelentek olyan nyilatkozatok a '94. év tapasztalatai kapcsán, amelyek a pótköltségvetés összeállításának szükségességérõl és más különleges válságkezelõ intézkedések fontosságáról szólnak. Éppen ezért mindezekkel kapcsolatban elhatároztam, hogy most, csütörtökön egy hiteles képet kérünk a kormányülésre - és a kormány ezt meg fogja vitatni - az ország tényleges helyzetérõl, az 1994-es esztendõ alakulásáról, és február 6-án - de most a kormányülésen is - elemezzük a kialakult helyzet összetevõit, okait és fõképpen a tennivalókat. Feltétlenül szükség van arra, hogy a vezetõ szintû szakemberek bevonásával elemezzük a pénzügyi helyzetet, és a kihívásokra megtaláljuk a megfelelõ válaszokat. Ez elhatározott szándékom.
A másik, amit ezzel összefüggésben fel akarok vetni - hiszen a kormány munkáját nagymértékben befolyásolja -, az az, hogy jó néhány dolog nincs rendezve a Magyar Nemzeti Bank és a kormányzat viszonyában. Hiszen a mostani helyzet, rendszer szerint a Magyar Nemzeti Bankkal a kormány köteles egyeztetni fontos pénzügyi-gazdasági kérdésekben, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank csak tájékoztatásra kötelezett a kormánnyal szemben. Eközben történnek olyan lépések, mint például a bankjegyi alapkamatok három százalékpontos emelése, ami mindenképpen befolyásolja a '95. évi költségvetés helyzetét, a gazdasági növekedés lehetõségét, a kereskedelmi bankok politikáját - és nem akarom tovább sorolni.
Félreértés ne essék: nyilvánvaló, hogy senki nem kívánja - én sem - korlátozni a Magyar Nemzeti Bank szuverenitását. De amikor a kormány felelõs az országban zajló folyamatokért, és a kormány felelõs azért, hogy miként oldjuk meg az elõttünk álló feladatokat, akkor mindenképpen ki kell alakítani egy normális együttmûködés lehetõségét köztünk és a Magyar Nemzeti Bank között.
A következõ, amivel foglalkozni kívánok és ez az elmúlt hetek, napok során meglehetõsen nagy hangsúlyt kapott a sajtóban, a szeptember 27-ei beszédemben is bejelentettem, és azt követõen is megjelentek nyilatkozatok: hogy készülünk egy modernizációs program összeállítására. Ez azt jelenti, hogy egy olyan modernizációs program készül, amely gyakorlatilag az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit, általunk történõ vállalásait rögzíti. E nélkül nem tudjuk azt a sokrétû feladatot megoldani, amely az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt jár.
Hangsúlyozni szeretném, a félreértések elkerülése végett, hogy ennek a modernizációs programnak része az ország pénzügyi- gazdaságpolitikai programja. Nem helyettesíti azt, nincs a fölé rendelve. Nyilvánvaló, hogy egy modernizációs program megalapozásához szükség van a pénzügyi-gazdasági helyzet stabilizálására, de annak részeként, hiszen egy modernizációs program jóval nagyobb, átfogóbb programot jelent, mint a pénzügyi-gazdasági stabilizáció. Köztudott az is a sajtóból, a siófoki tanácskozásunkon is nagy hangsúlyt kapott, hogy új irányokat kell megfogalmazni - anélkül, hogy a programban változást eszközölnénk - a privatizációban. Nem a privatizációs politika alapelveinek módosításáról van szó, de mindenképpen össze kell kapcsolni a privatizációs döntéshozatali folyamatokat a reálgazdaság igényeivel. Össze kell kapcsolni a privatizációs folyamatot a kormányzati irányítás lehetséges módozataival, eszközeivel, a hazai vállalkozók, a hazai tõke számára biztosítandó feltételrendszer megteremtésével és más, rendkívül fontos stratégiai kérdésekkel.
Éppen ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy szükség van arra, hogy egy privatizációs minisztert állítsunk be, azt a privatizációs minisztert, aki képes a költségvetési szempontok, a stratégiai gazdaságpolitika, reálgazdasági szempontok érvényesítésére, ugyanakkor felelni tud a kormányban a privatizációs folyamat alakulásáért, és képviselni tudja a kormány álláspontját itt, önök elõtt, a parlamentben.
Bizonyára a sajtóból értesültek arról, hogy vita volt közöttünk Siófokon. Vita volt arról is, hogy ebben az országban lehetséges vagy a kormányon belül lehetséges-e egy, vagy több gazdaságpolitikai centrum. Ezzel a vitával úgy vagyok, azzal szeretném lezárni, hogy ennek az országnak egy gazdaságpolitikai centruma van, ez pedig a kormány. Mert a kormánynak kötelessége, feladata a döntéseket meghozni. Minden egyes minisztériumnak az a feladata, hogy a döntéshozatalt elõkészítse, és ebben a gazdasági kabinetre a koordináció feladata hárul.
(15.20)
Mindezekkel kapcsolatban természetesen az is ismert önök elõtt, hogy voltak vitáink, s végül elhatározásra jutottunk a pénzügyminiszter úr lemondásának ügyében. Én tegnapelõtt Siófokon kifejeztem bizalmamat a kormány valamennyi tagja iránt. Ezt követõen Békesi László pénzügyminiszter úr - megindokolva - benyújtotta lemondását. A frakcióban zajlott vita következtében, azután is megerõsítette az elhatározását lemondási szándékáról. Én ezt elfogadtam.
Békesi László kérésére abban állapodtunk meg, hogy február végéig marad hivatalában. Ez helyes, hiszen van jó néhány folyamatban lévõ ügy, amelyet jó, ha a pénzügyminiszter úr rendez, végigvisz. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert nem igazak azok a megfogalmazások, állítások, hogy itt vagyunk pénzügyminiszter nélkül. Hivatalban lévõ pénzügyminiszterünk van, teljes joggal felruházzuk.
Elhatározott szándékom, amit február végéig végigviszek, rendezek: természetesen gondoskodunk az új pénzügyminiszterrõl, hogy egy pénzügyminiszter kerüljön beállításra; egy új gazdasági kabinet vezetõjének személyérõl; a Magyar Nemzeti Bank új elnökérõl; a privatizációs miniszter munkába állításáról. Az elkövetkezõ hetekben végigvisszük, rendezzük ezeket a dolgokat.
Amit még a hangsúlyos feladatok között mondani szeretnék: megfogalmazódott nálunk, a mi körünkben, a kormányban is, hogy változatlanul stratégiai fontosságú az oktatás helyzete és az oktatás minden szintû fejlesztése. Ez stratégiai kérdés, az ország jövõjének egyik kulcskérdése.
Hadd mondjak e területtel kapcsolatban még valamit. Én a magam részérõl ellene leszek bármiféle kultúrharc folytatásának vagy felújításának. Nekem határozott véleményem, hogy a kultúra, az alkotó munka irányítását, támogatását semmiképpen sem lehet pártpolitikai vagy netán szûkebb szakmai érdekek alapján kezelni, hiszen a kultúra, a kulturális értékek nemzeti közkincset jelentenek, képeznek. S nézzék: ha már nem tudunk több pénzt biztosítani a kultúra mûvelõi számára, legalább hagyjuk õket szabadon alkotni! (Taps.)
Ami a szociális kérdéseket illeti: azt tudtuk teljesíteni, amit vállaltunk, hogy a legrászorultabbakon segítünk. Ezen a területen sok minden történt. A hajléktalanok más típusú kezelésétõl kezdve a gyes emelésén keresztül, az energiaár-kompenzálás és sok minden más téren. Az is nyilvánvaló, hogy a jólét, vagy egyáltalán az életkörülmények javulása döntõen, alapvetõen a gazdasági teljesítménytõl függ. Tehát nem tud ezen a területen a kormány többet ígérni, mint amit eddig is tett.
A másik, amit a hangsúlyozott feladatok között fogalmaztunk meg, a közbiztonság. Nem lehet belenyugodnunk abba, ami a közbiztonság terén tapasztalható. Ezek között súlyponti feladatként lehet megjelölni a bûnmegelõzést, a rendõrség még alkalmasabbá tételét a közbiztonság fenntartásában és erõsítésében, és egy társadalmi összefogás megteremtését mindenekelõtt a civil, polgári szervezetekkel. Nem nyugodhatunk bele abba, ami ezen a területen van.
Most már rövidre fogom, egy kis türelmet kérek még, tisztelt képviselõtársaim. Ami a médiák, pontosabban a Magyar Televízió helyzetét illeti:
A kormány elhatározott szándéka, hogy továbbra sem avatkozik bele a Magyar Televízió ügyeibe. Ugyanakkor úgy ítéljük meg mind a költségvetés, mind a televízió mûködése szempontjából, hogy számára új megoldásokat kell keresnünk. Ezekkel az új megoldásokkal foglalkozunk. Ezekkel - az erre vonatkozó javaslatokkal - majd önök elé fogunk állni.
A társadalmi-gazdasági megállapodást illetõen: az elmúlt hónapok tapasztalatai nagyon gazdagok. Hasznos volt az, amit vállaltunk. Ugyanakkor látni kell, hogy arra mindenképpen szükség van, hogy fenntartsuk a folyamatos párbeszédet, mûködtessük az egyeztetési mechanizmust. De mindenképpen meg kell találnunk a szociális partnerekkel annak a lehetõségét, hogyan tudunk megállapodni a kormányprogram társadalmi támogatásának az erõsítésében.
A külpolitikát, illetve a nemzetközi erõfeszítéseinket illetõen:
Változatlanul döntõ az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítése. Meg kell mondanom, az elmúlt félév során közelebb kerültünk az Európai Unióhoz. Hadd ne taglaljam ennek az elemeit. A másik, hogy kimozdult a holtpontról a Szlovákiával, illetve Romániával fennálló viszonyunk. Kimozdult abban az értelemben, hogy elõre tudtunk lépni. Ami Szlovákiát illeti, nem akarok most az alapszerzõdésrõl beszélni, de nagyon kérem a tisztelt parlament, képviselõtársaim támogatását ahhoz, hogy végre elõre tudjunk lépni a sok évi egy helyben topogás után a dunai vízi erõmû, Bõs ügyében, elsõsorban annak érdekében és jegyében, hogy biztosítsuk legalábbis viszonylag rövid idõn belül az ideiglenes kárelhárítást. Erre nagyon rövid idõn belül egy javaslattal fogunk élni a tisztelt parlamenthez. Ezt igényli, kívánja meg a Szigetköz, az egész Duna-mente élõvilágának érdeke.
Romániával kapcsolatban ténylegesen sajnálatos mindaz, amit az RMDSZ ellen indítottak. Ez ellentétes az európai normákkal és követelményekkel. Ebben egyértelmûen állást foglaltunk. Mi azt várjuk a román politikai élettõl, a román politikai vezetõktõl, hogy elhatárolódjanak, még határozottabban, mint eddig, azoktól a törekvésektõl, amelyek megpróbálják megkérdõjelezni az RMDSZ létjogosultságát, alkotmányosságát, mûködésének legitimitását. Enélkül nem várható további javulás a magyar-román viszonyban.
Befejezésül: amit a program kapcsán 1994 júliusában és az azt követõ megnyilatkozásokban mondottam, én nagyon komolyan veszem. Vagyis azt, hogy egy nemzeti összefogásra van szükség. A nemzeti összefogásra azért van szükség, mert óriásiak a feladatok, a kihívások mindannyiunkkal szemben. Ezt a nemzeti összefogást megítélésem szerint itt, ebben az Országgyûlésben kell elsõként prezentálni, felmutatni. Ezért örülök annak, hogy a tisztelt ellenzéki pártok is elfogadták a szerdai hatpárti egyeztetéshez szóló meghívást, ahol szeretnénk egy egyeztetõ megbeszélést tartani a legfontosabb kérdésekrõl, amelyek mind a kormány, mind a parlament munkáját, illetve együttmûködését érintik.
Ugyancsak szeretném, hogy ennek a hatpárti megbeszélésnek az alapján nemcsak a további kapcsolatok és együttmûködés kérdéseit vitatnánk meg, hanem azt is, hogy a parlamenten belüli légkör, a parlamenten belüli kulturált viszony, a parlamenten belüli együttmûködés erõsítése úgymond, vonzó legyen a társadalom többi szereplõje számára, hogy a parlament tényleg azt tudja felmutatni, hogy országban, közös érdekekben - és nem szûk pártpolitikai érdekekben - gondolkodik. Kérem ehhez az önök támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)