DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtáraim! Én a T/187. számú törvénymódosító javaslat részletes vitája keretén belül - mely a földkiadó bizottságokról szól - az ajánlás 25. pontjában szereplõ támával szeretnék foglalkozni, mely a bizottság indítványában egy új intézmény, a földhasznosító közösség létrehozását és mûködését kívánja szabályozni.
Megítélésünk szerint ez egy nagyon fontos, a gyakorlati életbe illeszkedõ, a földtulajdon célszerû, profitorientált, a gondos gazda gazdálkodását elõsegítõ intézményi forma. Ugyanakkor egy új szervezeti forma is, mely a tulajdonnal való rendelkezés lehetõségeit igyekszik bõvíteni. Véleményem indoklására engedjék meg, hogy felidézzem az 1993. évi II. törvény hatálybalépése után kialakult különbözõ szituációkat.
Amikor megalakultak a törvény értelmében a földkiadó bizottságok, ha azok mûködõképesek voltak, a résztulajdonosokat két fõ csoportra oszthatták, és osztották is be. Az elsõ ilyen csoport azokból a tulajdonosokból állt, akik az említett törvény kihirdetése után hatvan napon belül kérték részaránytulajdonuk önálló földingatlanná alakítását, azaz földjük kiadását. Ezek a tulajdonosok saját maguk kívánták tulajdonukat hasznosítani, amit a jól mûködõ bizottságok esetében néhány helyen már birtokba is vettek, és ennek megfelelõen élnek is ezzel a lehetõséggel.
A második csoport azokból a tulajdonosokból tevõdött össze, akik nem jelentették be hatvan napon belül, hogy kérik földjeik kiadását. Ennek sok oka lehetett és volt. Ezeknek a tulajdonosoknak a földjét a polgári törvénykönyv szerint osztható közös tulajdonba adták. E közösségek létszáma maximálisan húsz tulajdonos volt. Úgy gondolom, ez a megoldás legalább kétszeresen hiányolta az életszerûséget. Egyrészt a táblák, illetve az azonos helyrajzi számú földek területét, illetve az aranykorona-értéket nagyon nehéz volt a tulajdonnal ekvivalenciába hozni, másrészt a hátrányok közé sorolható az is, hogy ezáltal sok esetben jelentõs szétaprózódás következett be, mely a rentábilis hasznosítást - mint például a bérbeadást -, meglehetõsen nehézkessé tette.
De okozott még egy további, nagyon fontos hátrányt is. Nevezetesen azt, hogy aki késõbb bármilyen okból mégis szerette volna tulajdonát önálló ingatlanná alakítani, csak akkor tudta vagy tudja azt megtenni az eredeti törvény értelmében, ha valamennyi társtulajdonos - ad maximum rajta kívül 19 -, valamennyi beleegyezett a kimérésbe, annak helyébe és idejébe. Úgy gondolom, különösebben nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire a szubjektumtól függõ dolog volt. Nagyon sok esetben baráti, családi kapcsolatokat tett tönkre, békétlenséget okozott.
Meggyõzõdésem, hogy a felsorolt és a fel nem sorolt anomáliák közül jó néhányat ki tud küszöbölni a földhasznosító közösség intézményesítése.
De nézzük, mit is tesz lehetõvé ez a megoldás! Elõször is lehetõvé teszi, hogy a tulajdonosok szabad akaratukból, érdekeiknek, lehetõségeiknek, területi, mûvelési ági adottságaiknak megfelelõen -
hangsúlyozom: nem jogi személyiségû - földhasznosító közösséget hozzanak létre, illetve szövetkezetenként, településenként többet, akármennyit, amennyit érdekeik megkívánnak. Tehát egy településen belül nemcsak egyet, hanem többet is: érdeknek, mûvelési ágnak, kultúrának stb. megfelelõen.
Ehhez viszont arra van szükség, hogy a résztulajdonosok aktivitása ismét megnõjön, önszervezõ képessége fokozódjon, megtaláljuk azokat az embereket, akik megfelelõen motiválni tudják a közösségeket. Magam bízom abban, hogy a falvakban, és általában a mezõgazdaságból élõk között, ezek az emberek megtalálhatók, és a javasolt 16. § értelmében kezdeményezni fogják a közösségek létrehozását.
További elõnye ennek az intézménynek, hogy ha nem saját maguk mûvelik a földjeiket, hanem bérbeadják, egységes fellépésükkel a bérletalkuk során eredményesebbek lehetnek. Elõnye lehet továbbá, hogy az alakuló közgyûlésen, illetve közgyûléseken, az alapszabályban határozzák meg a közösség mûködését, valamint a földkiadás szabályait, aminek elfogadásához a birtokilletõség legalább ötven százaléka tulajdonosainak jelenléte és a jelenlevõk kétharmadának igenlõ szavazata szükséges. Az így megalkotott földkiadási szabályzat a továbbiakban automatizmusként mûködik - és ez nagyon fontos -, kiszûrve a szubjektivizmust, valamint nincs szükség arra, hogy egy-egy földkiadás során mindig, minden taggal megegyezésre kelljen törekedni - mint ahogy az a polgári törvénykönyv szerinti osztható közös tulajdon esetében volt.
Ezzel a megoldással, akik életkörülményeik, lehetõségeik változása vagy öröklés, esetleg eladás után bekövetkezett tulajdonváltás miatt földjüket saját maguk kívánják hasznosítani, lényegesen könnyebben, sok esetben békésebben tehetik azt. A T/187. számú törvénymódosító javaslat általános vitájában szinte valamennyi felszólalásban kritika vagy hiányérzet fogalmazódott meg - úgy gondolom, jogosan. A felvetett hiányosságok pótlására számos képviselõi módosító indítvány fogalmazódott meg, ugyanakkor a bizottság is megfogalmazta az elõbb ecsetelt módosító indítványát.
(18.30)
Még a bizottsági tárgyalás elõtt hatpárti egyeztetésre került sor, mely - úgy gondolom - nagyon jelentõs volt, valamennyi párt képviselõje részérõl nagyfokú konstruktivitás volt tapasztalható, és örömmel tölthet el bennünket az, hogy az agrártörvényhozás során ez már második alkalommal történt, mert a hegyközségi törvény során is hasonló konstruktivitással, a szakma érdekeit elõtérbe helyezõ és alaposan figyelembe vevõ viselkedéssel álltunk szemben. Úgy gondolom, valamennyiünk optimista lehet abban a vonatkozásban, ha arra gondolunk, hogy - reményeink szerint - még ebben az évben és minél hamarabb újabb agrárszakmai törvények kerülnek a Ház elé, és reméljük, hogy ezek során is hasonló konstruktivitás lesz tapasztalható.
A Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében bejelenthetem, hogy a mezõgazdasági bizottság és az elõterjesztõ által támogatott módosító indítványokat és az így módosított törvényjavaslatot támogatni fogjuk. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.)