RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Amikor a kereszténydemokrata frakció úgy döntött, hogy a költségvetési bizottság által nem javasolt önálló képviselõi indítványt az Országgyûlés elé terjeszti, úgy hiszem és úgy gondolom, bölcsen és a legjobban döntött. Nem azért, hogy egyéni ambíciókat tápláljon és támogasson, hanem azért, hogy a kölcsönös kereszténydemokrata kisegítés elve alapján közös gondolkodásra késztesse a tisztelt Házat, valamint azokat a képviselõket, akiknek a térségében a munkanélküliség a duplája vagy többszöröse az országos átlagnak.
Nem megoldás, hogy a parlament mint törvénygyár mûködik, és az átalakulás nehéz éveiben magukra maradjanak ezek a vidékek. Amikor egy súlyos válsággal küzdõ térség, nevezetesen Zemplén térsége, ahol a Bodrogköz, Hegyköz, Tokaj- Hegyalja több évtizedes gondjának-bajának orvoslását néhány percben kell megindokolni, úgy érzem, szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam. Az ott élõ mintegy százezer ember megélhetése egyre kilátástalanabb, továbbélési gondjaikat kötelességem az ország nyilvánossága elé tárni és a parlament segítségét kérni. Nem 1995-re kértem ezt, látva az ország pénzügyi, gazdasági nehézségeit, hanem az 1996-tól 2000-ig terjedõ idõszakra. Ezt nem nem más térségek rovására kérem, ez csak annak a több évtizedes jogos állami gondoskodásnak a kérése, amely ezen a vidéken szinte teljesen elmaradt és nem jelent meg.
Két héttel ezelõtt a költségvetési bizottság 13:8 arányban nem tartotta általános vitára alkalmasnak az önálló indítványt, amelyet Tokaj-Hegyalja, Bodrogköz, Hegyköz életfeltételeinek javítása érdekében tettem. Az ott elhangzott vitában a hozzászólók egyike sem vonta kétségbe a térség gazdasági, infrastrukturális elmaradottságát, valamint a súlyos munkanélküliséget. Az egyedüli indok az volt: hogyan illeszthetõ be az Országgyûlés törvényhozásába ez a munka? Ha a bizottság mégis megszavazta volna - hangzott egy másik vélemény -, akkor az ország más térségeibõl is élni kívánnának ezzel a lehetõséggel. Nos, ez volt a szándékom. A kereszténydemokrata gondolkodás szerint úgy gondolom, ha egy családban van hét gyermek, s az egyik éhes lesz és enni kér, akkor nem az a megoldás, hogy a családfõ azért nem ad neki enni, mert a többi is enni kér majd.
(17.10)
A kormány jól döntött, amikor Borsod-Abaúj-Zemplén megyét - gondolom, szociális érzékenysége miatt - válság sújtotta megyének nyilvánította. Az elõzõ kormány ugyan nem nyilvánította annak, mert nem akarta, hogy a befektetõk elkerüljék ezt a vidéket, de így is nagy ívben elkerülték a megyének ezt a részét.
De hogy visszatérjek még az elõzõ kormányra is, a rendszerváltás elõtti kormány ténykedését is emlékezetükbe és figyelmükbe ajánlom. Már akkor az 1989. november 15-i 383. számú országgyûlési jelentés - az építési és közlekedési bizottság jelentése - is megállapítja a térség súlyos elmaradottságát. A kisvonat felszámolása miatt a térség vérkeringése szinte teljesen megszûnt. Továbbá javasolta, hogy az 1990. évi költségvetésben a kormány különítsen el konkrét pénzösszeget az elõkészítõ munkákra, valamint a helyi gazdaság élénkítésére munkahelyteremtés vonatkozásában, és kezdje el annak mielõbbi végrehajtását.
Nos, azóta a térség az országos átlagnál még súlyosabban szenved a munkanélküliségtõl, az 20-30 százalék, egyes térségben pedig 30-60 százalék. Szinte elviselhetetlen az ott élõ emberek élete.
A Bodrogköz mezõgazdasága szétesett, a volt harminc termelõszövetkezetbõl mintegy öt mûködik. Egy részét felszámolták, más részük súlyos nehézségekkel küzd. Tokaj-Hegyalja, történelmi borvidékünk szõlõültetvénye és az ott élõ emberek kritikus állapotba kerültek. Az Elzett sátoraljaújhelyi gyára, ahol ezerötszáz ember dolgozik, felszámolás alatt van. A munkanélküliség mellett az elvándorlás, az elnéptelenedés veszélye is fennáll ezen a vidéken. Egy ilyen kis országot be kell lakni mindenütt, bárhol is, legyen az Bodrogköz, Hegyköz vagy Tokaj-Hegyalja, mert a kereszténydemokraták úgy gondolják, hogy mindenkinek joga van ott élni, ahol született, és ehhez a minimális létfeltételeket a gondoskodó államnak kötelessége biztosítani. Ezen térségek nem tudnak sohasem pályázati és egyéb elosztási rendszeren keresztül olyan lehetõségekhez jutni, amely elmozdíthatja ezt a vidéket a súlyos elmaradottságból. Ezért kérem az Országgyûlést, határozatban biztosítsa ennek felzárkóztatását, az alapvetõ emberi élet létfeltételeit.
Kérem képviselõtársaimat, hogy az általános vitára szavazzák meg indítványomat, és ezzel is segítsenek, utat és lehetõséget mutatva a hasonló és nehéz helyzetben lévõ térségeknek. Köszönöm szépen. (Taps.)