DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A most tárgysorozatba-vételre kért törvényjavaslat az önkormányzati lakások elidegenítésére vonatkozó, most, március 31-én lejáró határidõ meghosszabbítását kívánja biztosítani.
A javaslat értelmében a határidõ egyrészt meghosszabbodna november 30-ig, de ezen túlmenõen a törvény kiegészülne egy olyan szabállyal, mely szerint ha valaki menthetõ okból az elõírt törvényes határidõben nem tudta vételi jogát gyakorolni, úgy azt az akadály megszûnését követõ 90 napon belül még akkor is gyakorolhatja, ha a vételi jogra megállapított törvényes határidõ lejárt. E kedvezményes határidõ-gyakorlás rendelkezésére álló végsõ határidõt pedig törvényjavaslatom 2000. november 30-ában javasolja megállapítani.
A törvényjavaslat tárgysorozatba-vételérõl az önkormányzati bizottságban közel másfél órás vitát folytattunk, majd a bizottság kormánypárti képviselõi leszavazták a javaslat tárgysorozatba-vételét. Ez annyit jelent, hogy - ha önök most másként nem döntenek - az Országgyûlés még csak meg sem vizsgálja az általam felvetett kérdést. Márpedig a Lakásbérlõk Egyesületének becslése szerint legalább 100 ezer olyan jogosult van, aki az önkormányzat tulajdonában lévõ lakásra vonatkozó vételi jogával saját hibáján kívül nem tud élni.
A törvényjavaslat azt a méltánytalanságot kívánja orvosolni, amely abból adódik, hogy az önkormányzati lakások egy részének jogi helyzete rendezetlen, és ez a helyzet útjában áll annak, hogy a vételi jog gyakorlására jogosultak a lakást megvásárolhassák. Arra is akad példa, hogy az ilyen helyzetet maga az önkormányzat idézi elõ a lakások jogellenes elidegenítésével vagy más rosszhiszemû eljárással. Alapvetõen tehát nem a jogilag rendezett lakások vételérõl van szó, ahol a jogosult általában már meggondolhatta, hogy kíván-e a vételi jogával élni, hanem elsõsorban a rendezetlen jogi helyzetû lakásokról. A november 30-áig történõ határidõ-kitolást természetesen elsõsorban ez indokolná.
Rendezett jogi helyzetû lakásoknál is lehet méltányolható a határidõ kisebb mértékû meghosszabbítása. Ilyen indokul szolgál például az, hogy a kárpótlási jegyeknek megfelelõ piacot teremthessünk. De a javaslat lényege - ismétlem - a rendezetlen jogi helyzetû lakásokat megvásárolni akarókkal szembeni méltánytalanság elhárítása.
Az önkormányzati bizottságban a kormánypárti képviselõk elismerték ugyan felvetésem jogosságát, de azzal érveltek, hogy a jogilag rendezetlen lakásoknál a vételi szándék törvényben elõírt határidõben történõ kifejezésre juttatása orvosolja a problémát. Ezen túlmenõen olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy az általam elõterjesztett törvényjavaslatban foglalt megoldás külön törvényi rendezés nélkül is érvényesíthetõ.
Nem szívesen vitatkozom ezekkel a jogi érvekkel, hiszen én örülnék a legjobban annak, ha az említett jogi értelmezéssel külön törvény meghozatala nélkül lehetne a problémát rendezni. Sajnos azonban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a bizottságban felmerült kormánypárti ellenérvek szerinti eljárás az életben vagy nem kivitelezhetõ, vagy az ellenérvek jogilag is kifejezetten téves álláspontot tükröznek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy abban az önkormányzatban, ahol a törvény kijátszásával akadályozták meg a vételi jog gyakorlását, nem fogadókészek az általuk el sem ismert vételi jog gyakorlásának elfogadására. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyeken a vételi jogi nyilatkozatokat az állampolgároktól át sem veszik, arról pedig nyilván nem kell külön beszélni, hogy hány jogban járatlan állampolgárnak jutott eszébe egyáltalán vételijog-nyilatkozat tétele akkor, amikor annak jogát a hatóság eleve elvitatja. Vajon kinek jut eszébe - miután szóba sem állnak vele az önkormányzatnál - tértivevénnyel feladni olyan vételi jog gyakorlását tartalmazó nyilatkozatot, melynek eredményérõl tudomásom szerint eleddig még egyetlen bíróság sem tett tanúbizonyságot?
Az pedig, hogy a kimentés lehetõsége külön törvényi felhatalmazás nélkül is lehetséges, kifejezetten téves jogi nézet. Ha így lenne, akkor nem tartalmazna a Ptk. az elévülésnél vagy az elbirtoklásnál a kimentésrõl külön törvényi rendelkezést. De még az eljárási törvények is kifejezett szabályokat tartalmaznak a határidõ mulasztására.
(17.40)
Amikor a lakástörvényt megalkottuk, az Országgyûlés 85 százalékos többséggel - pártkülönbségre tekintet nélkül - igyekezett támogatni a lakosság érdekét szolgáló törvényt. Most, amikor egy ponton égetõ szükség mutatkozik a javítására, kérem, megint csak ne azt nézzék, hogy honnan jött a javaslat, és ne tegyék azt, hogy életszerûtlen elvárásokkal vagy hamis jogmagyarázatokkal leplezve, százezer embert elütnek méltányos és jogos várakozásaitól.
Kérem, hogy az elesettek és a kiszolgáltatottak érdekében törekedjünk közös összefogással a probléma megoldására, és vegyük fel a törvényjavaslatot az Országgyûlés tárgysorozatába. (Taps a jobb oldalon.)