DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Amihez hozzá kívánok szólni: az elõterjesztés itt lényegében egy részterületet érint; mégpedig arról lenne szó, hogy az 1992. évben a szakszövetkezeti tagokkal kapcsolatos jogi szabályozásban a nyugdíjkorhatár közelébe érkezõ tagokra vonatkozóan bizonyos módosulás következett be. Ebbõl következõen nagyon sokan kiszorultak a szolgálati idõk elismerésébõl.
Így a módosító indítványomban tettem azt a javaslatot, hogy a szakszövetkezeti tagság ideje akkor is szolgálati idõnek számítson, ha a tag a növelt összegû szakszövetkezeti járulékot annak idején megfizette. Ha ez a rendelkezés, ez a javaslat elfogadásra kerülne, nyilvánvalóan érintené az elõterjesztésnek a 23. §-át is, amely határidõ tekintetében az 1995. január 1- jei hatályt nevezné meg visszamenõleges hatállyal.
Megokolnám: ezt azzal indokolnám, hogy az elmúlt idõszakban az 1975. évi II. törvény 1992. II. hó 29-ig háromféle módozatban tette lehetõvé a mezõgazdasági szakszövetkezeti tagoknak járadékra jogosító idõszerzését - természetesen járulék fizetése ellenében. E módozatok közül a 200 forintos séma, illetve a 300 forintos növelt összegû szakszövetkezeti járulékfizetési kategóriák a fenti határidõvel megszûntek. A szolgálati idõt adó, volt 1222 forintos kategória viszont 2592 forintra változott - tehát itt jelentõs emelkedés következett be. Ebbõl következõen - ennek a mértékének a növekedésébõl adódóan - több érintett személy, kevés számban, míg a növelt összeget fizetõ tagok körében sokan nem tudtak élni a megszorítások utáni lehetõséggel. Ez a Kiskunság területén a becslések alapján mintegy 1500 fõt, országos szinten számítva pedig közel 3000 fõt érintene, akik az ellátási formák átjárhatóságának indokolatlan korlátozása, nemkülönben a rövidre szabott átmeneti határidõk miatt társadalombiztosítás szempontjából a biztosítotti körön kívül kerültek.
A társadalombiztosításról szóló, többször módosított 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. számú rendelet figyelembevételével különbözõ alternatív megoldásokkal lehetne ezeket az embereket - a kiszorultakat - visszahozni az ellátás körébe. Ez tudniillik mindenféleképpen indokolt, mert ezek a személyek nem csupán nem kapták meg szolgálati idejük elismerését, hanem az általuk - bármily kis összeggel vagy növelt összeggel - fizetett járulékot sem kapták vissza. Nyilvánvalóan rendezetlen jogviszony jött létre, és ezért is szükséges, hogy az elõterjesztõ - tehát maga a kormány - átgondolja a szabályozást a szakszövetkezeti tagok vonatkozásában, mert egyébként ezek a szakszövetkezeti tagok a késõbbiek során nyilvánvalóan a szociális segélyezés keretén belül fognak jelentkezni.
A volt szakszövetkezeti tag öregségi, illetõleg munkaképtelenségi járulékra akkor is jogosult legyen, ha legalább háromévi megszakítatlan szakszövetkezeti tagságát követõen az 1992. évi I. törvényen alapuló szövetkezeteknek nem lett tagja, legkésõbb 1994. december 31-ig azonban a 70., a nõ a 65. életévét eléri vagy teljesen munkaképtelenné válik.
A növelt összegû szakszövetkezeti járadékra jogosító idõként kell figyelembe venni a szakszövetkezeti tagságot megelõzõen és az 1992. február 29-ét követõen szerzett szolgálati idõt is jogosultság szempontjából. Itt lényegében egy figyelemfelhívásról is lenne szó, mert az elõterjesztés nem érintette a törvény minden részterületét; de bízunk benne, hogy az átmeneti rendelkezés - idõközben ugyan már - változhat, és lényegében azok a személyek, érintett szakszövetkezeti tagok, akik az ellátás körébõl ily méltánytalanul kikerültek 1992 februárjában, az újabb törvényi módosítással végül is jogosultságot szereznek.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps.)