DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Késõre jár az idõ, s egy nehéz, kemény vitákkal terhelt nap után vagyunk, ezért igyekszem nagyon röviden felszólalni és nem feltartani a még kitartó képviselõtársaimat. A hangomért pedig elnézést kérek, (A képviselõ úr be van rekedve.) biztos a délutáni vita következményeként ilyen.
Azonban egy kis idõ eltelt, s nem állom meg, hogy ne szóljak. Az elõbb Szili Katalin államtitkár asszony az ellenzék számának megnevezésekor mintegy pejoratíve használta azt, hogy mennyi ellenzéki képviselõ van jelen. Volt idõ papírt és ceruzát ragadni és kiszámolni, hogy az ellenzéki képviselõk jelenleg arányukban kétszer annyian vannak jelen, mint a kormánypártiak az össz kormánypárti arányhoz képest. Tehát úgy érzem, hogy helytálltunk ebben a kérdésben.
Rátérve arra a témára, amiben szeretnék felszólalni: Az egészségüggyel kapcsolatos tervezett drasztikus leépítésekrõl és az ezzel kapcsolatos bizonytalan helyzetrõl szeretnék néhány szót szólni, mivel az egészségügyi dolgozók körében nagy a bizonytalanság, sok a rémhír a tervezett megszorításokkal kapcsolatban. Több megszorító intézkedés terve napvilágra került, de ezek pontos kivitelezési módja, az elbocsátások mértéke és az esetleges lakossági kompenzációk az ellátások területén, valamint az egészségügyi dolgozók átképzésének, munkahelyteremtésének területén jelenleg még nem ismeretesek.
Milyen bejelentések történtek eddig? A közalkalmazottak számának jelentõs, körülbelül 20 százalékos csökkentési terve, ami tavaly fogalmazódott meg, és az egészségügyi dolgozókat is érinti. A kórházi ágyak néhány éven belüli 35 ezer darabbal való csökkentése, amibõl az idén már 10 ezer darab megtörténne. A járóbeteg-szakorvosi ellátásért való térítés bevezetése a 18. és a 62. életév között. Már részben megtörtént intézkedés a gyógyszerek árának jelentõs emelése, ami elsõsorban a gyermekes családokat érinti érzékenyen. Egyes gyógyszerek árai a többszörösükre nõttek, és a forintleértékelés következtében várható a további emelkedés, ami a kórházakat is nagyon nehéz helyzetbe hozza, mert mibõl fogják kigazdálkodni a többletforrásokat a gyógyszerekre és segédeszközökre, miközben jelentõs energiaár-emeléssel is meg kell küzdeniük, és a tb-támogatások nem nõnek eközben. Valamint azt suttogják - bár én hivatalos bejelentést ez ügyben nem hallottam, de orvosok, nõvérek kérdezik tõlem, igaz-e -, hogy az egészségügyi dolgozókat kiveszik a közalkalmazottak körébõl, elvesztve az ezzel járó kedvezményeket, köztük a tizenharmadik havi fizetést is. Nem tudom, van-e alapja az utóbbi feltételezésnek, de helyesebb lenne a kormányzat részérõl elébe menni a pletykáknak és tájékoztatni a közvéleményt a tervezett intézkedésekrõl. Nem lehet bizonytalanságban tartani folyamatosan az embereket.
A közalkalmazottak tervezett leépítésének aránya jól korrelál a megadott kórházi ágycsökkentésbõl számíthatóval. Így arra a következtetésre juthatunk, hogy az ágyleépítések 6-7 ezer orvosi munkahely, és legalább 20 ezer nõvéri, asszisztensi munkahely megszüntetésével járnak.
(19.20)
Vajon hány kórház kerül bezárásra, hány osztályt fognak megszüntetni, és milyen lesz a leépítés az egyes fennmaradó osztályokon, milyen lesz az ütemezés? Valóban nincs szükség ennyi kórházi ágyra, kevesebbel is elmûködik az egészségügy, de vajon készült-e terv a kórházi ágyak kiesése esetén szükséges szociális intézményhálózat bõvítésére, annak finanszírozására, és ha készült, akkor miért titkolják ezt elõttünk? Hol fognak dolgozni az elbocsátott orvosok? Egy szakorvos kiképzéséhez tíz-tizenegy évre van szükség. Õk hol tudnak majd elhelyezkedni? Vagy van erre valamilyen kidolgozott terv? Ha van, miért nem ismerhetjük meg?
Az új pénzügyi kormányzat rengeteg kemény intézkedést helyezett kilátásba a gazdasági élet, az oktatás, a szociális ellátások és az egészségügy területén. A többi területre nincs akkora rálátásom, de az egészségüggyel kapcsolatos tervek egy része meglehetõs ijedtséggel töltötte el a szakértõket. Hogyan értelmezzük a pénzügyminiszter úr kijelentését, amit egyik interjújában mondott, hogy az ingyen kórházi ellátás a tizennyolcágyas kórtermekben fekvõ betegekre vonatkozik, aki tízágyasban fekszik, annak már fizetnie kell, aki pedig ötágyasban, annak még többet? Azt hiszem, a terv beruházásigényes, mert elõször építeni kellene tizennyolcágyas kórtermeket, mert ilyenek - hál' istennek - ma már nem nagyon vannak. Tehát vagy építünk ilyeneket, általános nemzetközi megrökönyödést keltve, vagy majdnem mindenki fizetni fog a kórházi ellátásért - vagy csak a pénzügyminiszter úr nem tudja, hogy mirõl beszél.
De nemrég hallottam egy hírt, ami a Magyar Szocialista Párt nõtagozatának ülésérõl szólt. A nõtagozat egyrészt meglehetõsen kifogásolta ott azt a tényt, hogy az ellenzék többször jut szóhoz, mint ahányszor kellene, másrészt pedig hiányolta a parlamentben az építõ és konstruktív kritika jelenlétét. Ezért megpróbálok konstruktívabban hozzáállni a kérdéshez, és nemcsak bírálni vagy kérdéseket felvetni és válaszokat kérni a kormánytól - kérni azt, hogy ne csak a megszigorításokat vessék fel, hanem ezzel együtt próbáljanak azonnal ismertetni valamilyen megoldási javaslatot is -, hanem magam is legalább néhány pontot mondanék az így felmerült problémák kezelhetõségére, az orvosok, egészségügyi dolgozók elbocsátásával fenyegetõ helyzet megoldására.
Az egyik az egyes, becsukni szándékozott kórházak átalakítása szociális elfekvõ intézményekké. Ez többletpénzzel nem jár, így kezelni lehet a szociálisan elesetteket anélkül, hogy drága kórházi kezelésre lenne szükség, és az alkalmazotti létszám egy része megtartható lenne. A háziorvosok létszámát a körzetek kisebbítésével 40-50 százalékkal növelni lehetne; ez jelentõs részben tudná kompenzálni a lakosság egészségüggyel kapcsolatos komfortérzését. Csökkenne a várakozási idõ a rendelõkben, nõne az egy betegre fordított orvosi munkaidõ. Ma egy átlagos körzetben naponta 60-70, járványos idõszakban 120-130 beteg is megjelenik az ötórás rendelési idõ alatt, amibõl kiszámítható, hogy mennyire kevés idõ jut egy-egy beteggel való törõdésre. Mellesleg a pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánlva: ez a legolcsóbb egészségügyi ellátási forma.
Szintén jelentõsen emelni lehetne a házi gyermekorvosok létszámát, ami az elõzõ pontban felvázoltakkal jól korrelál. Erre azért is fokozottan szükség lenne, mivel a kórháziágy-csökkentés valószínûleg az átlagot meghaladó mértékben fogja érinteni a gyermekkórházakat és -osztályokat, tehát fokozott mértékû lesz a kórházi gyermekorvos- és gyermekosztályokon dolgozó egészségügyi személyzet leépítése.
Az egészségügyi kormányzat részérõl szükséges az egyes orvosi hiányszakmák feltöltésére irányuló intézkedések gyors és szakszerû megtétele. Ilyen szakmák például az anaszteziológus, röntgen- vagy labororvos.
Új ügyeleti rendszer kialakítására is szükség van. Az egészségügyben az orvosok jelentõs része úgy ügyel, hogy egyfolytában 36 órát dolgozik: munkanap 8 óra, ügyelet 16 óra, következõ munkanap 8 óra. Ez különösen a mûtétes szakmákban dolgozókat terheli meg nagyon, és megítélésem szerint növeli az orvosi tévedések kockázatát. Ezért szükséges egy szigorúan betartott rendszer bevezetése, amelynek alapját az ügyelet utáni kötelezõ szabadnap létesítése képezné. Egy ilyen eljárás csökkenthetné az orvosi munkanélküliséget, ez országos méretekben akár kétezer munkahely létesítését is eredményezné.
A járóbeteg-szakellátás súlyának megnövelése csak az e területen szorgalmazott privatizáció segítségével mehet eredményesen végbe, hasonlóan az alapellátás privatizációjához. Ez a terület is alkalmas a munkanélküliség csökkentésére és az egészségügyi kiadások csökkentésére is. Sajnálatos, hogy a pénzügyi kormányzat a járóbeteg-szakellátásban tervezi a térítés bevezetését. Ez ezzel ellentétes hatást fog kifejteni.
Tisztelt Ház! Ha a tervezett szigorítások mellett vannak a kibontakozást elõsegítõ tervek, akkor kérjük, azt is tárják a közvélemény elé. Köszönöm a figyelmüket. (Balsay István tapsol.)