DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hozzászólásomban, a részletes vita keretében röviden arról kívánok szólni, hogy az új önkormányzati szervezet, tehát az MSZT mûködéséhez milyen anyagi források szükségesek.
A törvénytervezetben, a 33. § szerint a mûködéshez 1996-tól a következõ források állnak rendelkezésre - és most engedjenek meg egy gyors, taxatív felsorolást.
Tagdíj, nemzeti szabványok értékesítésébõl befolyt bevételek, az MSZT tanúsító tevékenységébõl származó bevételek, a nemzetközi együttmûködés finanszírozását biztosító központi költségvetésbõl kapott támogatás, a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj, az MSZT szolgáltatásáért fizetett díj, továbbá adományok és egyéb juttatások. Természetesen az 1996. évre prognosztizálható likviditás ebbõl a felsorolásból egyértelmûen nem ítélhetõ meg, azonban engedjék meg tisztelt képviselõtársaim, hogy néhány gondolatot, szempontot a felsorolt tételekhez hozzáfûzzek.
Tagdíjak: A törvénytervezetben a testület tagjaitól várják a tagdíjat, melynek mértéke várhatóan az MSZT teljes költségvetésének csak töredéke lesz. A törvény a kötelezõ testületi tagságot nem írja elõ, ennek megfelelõen a nagy gazdálkodó szervezetek döntésétõl fog függeni a tagdíj mértéke. Célszerû lett volna a végrehajtási utasításban szabályozni a tagdíj támogatásának módszerét és mértékét.
Nemzeti szabványok értékesítésébõl befolyt bevételek: Az így befolyt összeg is nehezen jósolható meg, mert ennek mértéke függ például attól, hogy mennyi az új szabvány és a szabványok mindenkori ára. Megjegyzendõ, hogyha nincs pénz a szabvány készítésére, akkor kevés lesz az új értékesíthetõ szabvány. Ugyancsak nem elhanyagolható az sem, hogy a külföldi tulajdonú, illetve vegyes vállalatok növekvõ részesedése a magyar gazdaságban nem hat pozitívan a nemzeti szabványok készítésére, más szóval a külföldi érdekeltségû vállalatok elsõsorban a saját hazai szabványaikat fogják elõtérbe helyezni, használni.
Az MSZT tanúsító tevékenységébõl származó bevételek: Várhatóan ez lesz az egyik fõ bevételi forrás, de a jelenlegi szervezési szakaszban e bevételi forrás még nem számottevõ. Az általános vitában is megjegyeztem és szóvá tettem, hogy célszerû itt is - mármint a tanúsítás rendszerénél - piaci viszonyokat teremteni, tehát a megfelelõ választékot biztosítani a minõségtanúsítók körét tekintve. Ebben az MSZT csak az egyik ajánlattevõ lehetne, ami természetszerûleg a konkurencia miatt a bevételt nyilván nem növeli.
A nemzetközi együttmûködés finanszírozását biztosító központi költségvetésbõl kapott támogatás: Erre ebben az évben 20 millió forintot szánna az állami költségvetés, de becslések szerint mintegy 40 millió forintra lenne szükség, hogy a nemzetközi tagdíjakon kívül az ezzel járó feladatokat is el lehessen látni. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között még 1991. december 16-án, Brüsszelben aláírt szerzõdés 73. cikke is kötelezi hazánkat a szabványosítási tevékenység harmonizálására. Módosító javaslataim éppen ehhez a ponthoz kapcsolódnak, hiszen ennek a tételnek a forrása csak az állami költségvetés lehet, mivel állami kötelezettségvállalásról van szó.
A másik módosító javaslatomban kitértem arra is, hogy a kötelezõen alkalmazandó szabványok elkészítésének teljes költségét a kötelezettséget elrendelõnek, tehát az adott minisztériumnak kellene megtéríteni az MSZT számára. Ezen módosítások nélkül úgy érzem, az MSZT hiába köztestület önkormányzati jelleggel, az így felmerülõ kiadásokat saját maga nem tudja biztosítani.
Csak példaképpen említeném meg és érvként szeretném elmondani, hogy az 1991-es adatok szerint a nemzeti szabványügyi szervezetek bevételi forrását Japánban és a Koreai Köztársaságban vagy például Lengyelországban is száz százalékban a költségvetés fedezte. Belgiumban és Dániában ez az érték 40 százalék felett van, de még Svájcban is 18 százalék. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy az állam vállalja a mûködtetés teljes költségét, de mindenesetre célszerû lenne e téren egyfajta állami garanciát vállalni a feladatok jellegébõl következõen.
A nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj: Ez a tétel sem mérhetõ fel pontosan arányaiban, de az lenne a kedvezõ, ha a teljes költségvetés 30-50 százaléka lehetne, s az átmeneti idõszakra is legalább 50 százalék.
Felsorolásomban a két utolsó tétel, tehát az MSZT szolgáltatásaiért fizetett díj, valamint az adományok és egyéb juttatások nagyságrendjükben nem ítélhetõk meg, ennek mértékét majd a gyakorlat fogja eldönteni. Úgy érzem, a törvénytervezet az átállásra, illetve az átállás megszervezésére nagyon rövid idõt biztosít, összesen négy hónapot a törvény hatálybalépésétõl számítva. Helyesebb lenne az átállás kezdetét a végrehajtási utasítás megjelenésétõl számítani.
Megfontolandó lenne - látva az elõbb említett források esetlegességét - a finanszírozási átállást 1997. január 1-jére ütemezni annak érdekében, hogy legyen idõ a gazdálkodó szférára támaszkodó gazdálkodást, önfenntartást a testületnek megszerveznie.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A fentieket szükségesnek tartottam elmondani, bemutatva ezzel az átállás anyagi nehézségeit, problémáit. Tettem mindezt azért, mert úgy érzem, egy meglévõ rendszert, mégha az most már korszerûtlen is és nem a kor igényeinek megfelelõ, könnyebb megszüntetni, mintsem egy új rendszert - ugyancsak a kor igényeinek megfelelõen - létrehozni, és annak anyagi alapjait megteremteni. Az átalakítással a Magyar Szabványügyi Hivatalban jelenleg dolgozó 170 fõ helyett valószínûleg csak 100 fõnek lesz munkája az MSZT-ben, de pontosan az lenne a cél, hogyha kevesebb személlyel is, de hatékonyan tudják feladataikat végezni.
Ezért úgy gondolom, hogy az államnak nem lehet egyik pillanatról a másikra kivonulni errõl a területrõl, az átalakuláshoz elegendõ idõt kellene hagyni, hiszen a teljes gazdasági vertikum egyfajta szabályozásáról, a szabványosításról és a szabványokról van szó.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)