DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! Ha már így következem, "egymás után", legyen szabad a mostani napirendhez kapcsolódóan néhány gondolatomat elõadni.
Elöljáróban elmondva: úgy ítélem meg, hogy ez a törvény szükségszerûen jelentkezett, és ezt nagyon jó törvénynek is tartom - egy-két módosítással kiegészítve. Egyetlen nagyobb hiányosságát érzem: ennek a törvénynek a felelõsségi rendszere valahol elsikkadt, kimaradt. Nagyon sajnálom, hogy fel kell hívni az államtitkár asszony szíves figyelmét: ez egy európai szintû törvény lehetne akkor, ha valóban a környezetvédelemmel kapcsolatosan az az ellenõrzési rendszer is megvalósulna vagy megjelenne ebben a törvénytervezetben - a majdani, késõbbi törvényben -, ami az Európai Unió államaiban egyébként megjelent. Ezt a törvényt az emelné erre a rangra, ha a felelõsségi rendszer valóban beépülne.
Egyébként el kell mondani, hogy a szükségszerûségen senki sem vitázhat. Ugyanis a földi élet és az emberi egészség elválaszthatatlan, egymásnak szinte függvénye. E szükségszerûségbõl következik, hogy környezetünk megóvása nemcsak állampolgári feladat, hanem szervezeti is, mégpedig: állami, önkormányzati végrehajtást, feladatot is feltételez.
A környezeti életünk újragondolása szükségszerûen jelentkezik, a "megvalósulás valódiságától" jövõnk alakulása, az emberiség egészségének esélyei függnek. E területen a közeli és a távolabbi jövõkép felrajzolása, megvalósítása állami és állampolgári feladat egyaránt. Erre a társadalmi problémára maga a törvényjavaslat is utal, a környezetvédelem azonban mind ez ideig nem épült be a társadalmi-gazdasági folyamatokba. Ezt a hézagot hivatott betölteni a jelen törvénytervezet, ha majd elfogadásra kerül.
(19.00)
Környezetünk megõrzése és védelme törvényileg alig szabályozott, hisz az ide vonatkozó törvényt közel húsz évvel ezelõtt alkotta meg az Országgyûlés. E feladatkörben szakmai és hatósági tevékenység kereteiben ugyan korábban is folyt bizonyos munka, annak ellátása azonban a korábbi rendszer korlátai miatt nem tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság és az ellenõrzés számára - erre maga az elõterjesztett törvényjavaslat indoklása is utal -, márpedig az itt megfogalmazott gondok országhatároktól függetlenül jelentkeznek, azokon átterjedõ hatásokkal.
Sok esetben vonakodunk attól, hogy önmagunkon túlnézve lássuk, milyen hatása lesz a természet ellen folyó tevékenységnek: fokozott veszélyeztetettség az emberre, a jövõ generációjára vonatkozóan. Nem veszünk tudomást olykor felelõtlen cselekedeteink káros következményeirõl, márpedig ez a tudat a természeti környezetünkhöz való viszonyunkban káros, sürgõsen felülvizsgálatra szorul.
Emberek milliói érzik a ránk leselkedõ veszélyt, és mint állampolgárok tesznek, tenni akarnak e veszély elhárításáért. Látják a megoldás módját, tudják, hogy a környezet, természet védelmére fordított tudományos és anyagi erõfeszítések többszörösen megtérülnek az emberiség javára.
A tárgykörhöz itt elõterjesztett, a környezet védelmérõl szóló törvényjavaslat idõszerûségérõl és szükségszerûségérõl külön nem is lehet vitát nyitni: ez valós, és a kormánynak valóban helyes álláspontját tükrözi, hogy elõterjesztette megalkotásra e törvényjavaslatot. A törvénytervezet azonban hellyel-közzel csak célokat, alapelveket fogalmaz meg - e helyeken viszont nélkülözi a feladatokat átfogó megoldás módját, menetét; nem rendelkezik a megvalósítás részleteirõl. Így a törvénytervezet hiányossága fennáll: kevés kockázatvállalás mellett került beterjesztésre, következésképpen sok bizonytalanságot is elõidézendõen. Gondolok itt arra például, hogy milyen lehet a fizetendõ díjak mértéke, hogyan hat ki majdan a környezetszennyezés esetleges csökkentésére. A környezetterhelési díj elvei is hiányoznak a törvényjavaslatból. Helytelen lenne a környezetszennyezés körébõl kiemelve más, késõbb megalkotandó, külön jogszabályokra építeni a megelõzés vagy a környezetvédelem feladatát. Erre már nincs is idõ.
A törvényjavaslat lényegében a társadalom és a gazdasági élet körülményeire is tekintettel fogalmazódott meg, nyilvánvalóan azért, hogy olyan törvény szülessék, amelynek eredményeként lényeges változások következhetnének be a környezetvédelem terén. Megfelelõ gazdasági alapra is szükség van azonban - ez pedig ma kevésbé adott.
A törvényjavaslat lényegében egy keretszerû megfogalmazást ad, figyelemmel hatályos joganyagunk más részeire is. E keretszerûség megállapításom szerint két okra vezethetõ vissza: egyrészt szabad teret ad a végrehajtásra; másrészt pedig, amennyiben meghatározná a konkrét feladatokat, e feladatok végrehajtásához nyilván szükségeltetne az anyagi fedezet is.
A törvény indoklásában utalás van arra, hogy hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való felelõsség szabályai is, ráépülve a jogterület jelenlegi törvényeire - ahol kell, azoknak e szabályokkal való összhangját is megteremtve.
A törvényjavaslatot végigolvasva úgy ítélem meg, hogy a felelõsség szabályai hagynak maguk után kívánnivalót, arra is tekintettel, hogy itt gazdasági alapot kevésbé kell igénybe venni, mert a felelõsségi rendszer kiépítésének csupán csak jogi eszközöket kell alkalmazni, semmi esetre sem a pénzügyi feltételek megteremtése a feladata.
Helyesen fogalmaz a törvényjavaslat az úgynevezett együttmûködés tekintetében. Ez valóban elengedhetetlen, a partneri viszony a környezetvédelem területén is - országon belül és kívül egyaránt.
A törvényjavaslat legalapvetõbb feladatának a környezetszennyezés megelõzését tekinti - helyesen. A megelõzés célja az, hogy a természeti károsodások ne következhessenek be, és így a kárt utólagosan, tetemes költségráfordítással ne kelljen elhárítani.
A megelõzés is hatékony környezetvédelmi stratégiát tételez fel, állami beavatkozás mellett - ez pedig nagyban függvénye társadalmi és gazdasági helyzetünknek -, bár sok területen már nem lehet megelõzésrõl beszélni, oly nagy mértékûvé vált a területek elszennyezõdése.
Jogi szabályozásai széles körûek, azonban felelõsségi rendszer nélkül ez úgy mûködik, ahogy eddig is láttuk. Az állami és állampolgári fegyelem lazulásával e területen hatásfok nélkülivé válik a tevékenység. Hisz az elmúlt idõszakban láthattuk a magyar televízióban, amikor környezetszennyezõ anyagokat szétszórva, elhagyott gazdaságok területén találtak meg. Ezeknek az összegyûjtésére, még akkor is, ha a károkozót megtalálják, a szabálysértési eljárás keretében legfeljebb 30 ezer forintot fizettetnek, ugyanakkor tízmilliós nettó haszonra tesz szert a károkozó. Kérem szépen, ezzel csak az állami kiadások növekednek - tehát felelõsségi rendszer nélkül ezt a törvényt nem szabad kiadni!
Természeti környezetünk súlyos károsodásának egyik legszembetûnõbben látható ténye a tovább már fel nem használható lakossági és ipari szemét. Utalás van a törvénytervezetben a környezeti elemek egységes védelmére. E törvényjavaslat e kérdéskör tekintetében felszíni vizeink - folyók és állóvizek - vízkészletének fokozott védelmére is utal. A légszennyezés csökkentésére, parkosításokra, fásításokra is súlyt kell helyezni - ahogyan ez a megelõzés érdekében szükséges.
Az állampolgárok a településeken belül és távolabb is fokozatosan igénylik a tiszta, egészséges környezetet, amely kulturált idõtöltést és jó közérzetet biztosít számukra. Több feladat hárul az önkormányzatokra, a települések környezetet befolyásoló közszolgáltatásai tekintetében is.
Az állampolgároknak adjon majdan e törvény több beleszólást a környezetüket érintõ kérdések megtárgyalásába. A szennyvíz kezelésének, elvezetésének, a szennyvízcsatornázásnak - ami korábban háttérbe szorult az ivóvízellátás mögött - a jövõre vonatkozóan a fejlesztési célkitûzésekben kiemelt szerepet kell kapnia.
A környezet védelmérõl szóló törvényjavaslat is kötelezõvé teszi majd az önkormányzatoknak az ember egészsége, életminõsége, a természet, környezet védelme, a megsérült környezet helyreállítása érdekében végzendõ feladatokat, a nemzetközi téren való változások figyelembevételével. De mindezeknek a feladatoknak a mikéntjét már nem foglalja a szabályozás kereteibe a törvény - valahogy túl lazán került megfogalmazásra. A törvény megalkotása azért is szükségszerû, mert az állampolgárok létszámával arányban növekszik a szemét mennyisége, a szeméttelepek telítve vannak, sok helyen bekerítetlenül, további szemetelés helyeként.
Felmerül a kérdés: a különféle hulladéklerakodási módok közül melyek az elõnyösebbek, melyek azok, amelyek hátrányosak lehetnek - vagy esetleg az égetésre kell gondolni.
A végkifejlet szempontjából az a lényeges, hogyan tudjuk az óriási mennyiségben és káros minõségben termelõdõ hulladékot további környezetszennyezés nélkül ártalmatlanítani, esetleg hogyan lehetne a termelésbe újra visszaforgatni. Következésképpen felvetõdik, hogy a jelenlegi termelési eljárásokon is változtatni szükséges, hogy így kevesebb hulladék is keletkezzék. Különösen nagy gondot jelent a hulladék összetétele - gondolok a szilárd hulladékok elhelyezésére. Másrészt viszont a környezetvédelem irányítói körére vonatkozóan, annak személyi összetételét tekintve különösen szükséges és elengedhetetlen a szakképzettség. A szilárd hulladékok esetében az anyagi lehetõségek keretein belül vizsgálandó lenne azok válogatásának, az egyes fajták elégetésének a lehetõsége is.
Az alapprobléma továbbra is az marad, hogy túl sok és sokféle szemetet termelünk, illetve keletkezik környezetünkben.
(19.10)
A termelési rendszereknek is meg kell változni vagy módosítani termelési tevékenységünket a hulladék csökkentése érdekében.
A környezetvédelemért felelõs miniszter feladatai megfogalmazódnak a törvényjavaslatban, azonban felelõsségi rendszer nélkül. Amennyiben mulaszt a felelõs miniszter, vajon milyen következményei lesznek? Erre a törvényjavaslat még utalást sem tartalmaz, mást tesz felelõssé önkormányzati vonalon.
Ugyancsak életszerûtlenül van megfogalmazva a törvényjavaslatban, idézem: "Nagyközségben, községben, fõvárosi kerületben a fõvárosi programmal összhangban településrendezési terv részeként vagy azzal összhangban önálló települési, környezetvédelmi programot dolgozhat ki az önkormányzat." A törvényjavaslat ilyenkénti megfogalmazása már eleve nem teszi kötelezõvé a hatékony környezetvédelmi feladatok ellátását.
Sorrendiségében szükségeltetik a környezet állapotának felmérése, tanulmányozása, tervezése az adott településen. Nyilvánvalóan kapcsolódik hozzá egy elõzetes hatástanulmány elkészítése, ezt követõen stratégiai fontosságú témák közé kell sorolni a települések szilárdhulladék- gazdálkodását, szennyvízkezelését, településen belüli közlekedés fejlesztését, környezetvédelmi szemlélet fejlesztését, esetleg környezetvédelmi oktatást a társadalom ifjú és felnõtt tagjai számára.
Mindezek elõtt a fentiek ismeretében a környezet védelmérõl megalkotott törvényjavaslat rendelkezéseinek kell a végrehajtása szerint munkálkodnia. Amennyiben a település nem ismeri fel a jelenlegi helyzetet, nyilvánvalóan nem is tudja végrehajtani, különösen pedig jövõképet nem tud alkotni a környezetvédelem terén kapcsolatos feladatok jelen és jövõbeni megalkotásáról. Nyilvánvalóan a megelõzést sem tudja szolgálni, és ezért a késõbbi idõk során sokkal többet kell költeni a szükségszerû környezetvédelemre, mintsem egy jól elõkészített tervezet, környezetvédelmi program megalkotására.
Az elmúlt idõszakban jó néhány esetben részt vettem hulladékgazdálkodás kérdéskörébe tartozó elõadások, konferenciák megrendezésénél. Az elõadások alapvetõ célkitûzése is az volt, hogy talán ennek a törvényjavaslatnak, mint egy kormányzati koncepciónak a kialakítását segítsék, s a települési szilárdhulladék-gazdálkodásban érdekelt döntéshozók és fõhatóságok számára is közös irányvonalat jelöljenek ki.
Az elõadások egyértelmûsítették a jelenlegi gyakorlat kritikus pontjait, nevezetesen a szelektív hulladékgyûjtés korlátozottságára, a gyûjtõ gépjármûvek elavultságára, hulladéklerakóhelyek nagy száma mellett a kapacitások kimerülésére, közelségére és környezetvédelmi szempontból nem megfelelõ kialakítására, a hulladékégetés problémájára, valamint ezekkel összefüggésben az önkormányzatok és vállalataik fejlesztésének korlátaira, a jogi szabályozás s különös tekintettel az ellenõrzés hiányosságaira utaltak.
Ezeken az elõadás-sorozatokon többször hangot kapott az Európai Unió direktíváinak és követelményeinek teljesítése irányában történõ továbblépés. Nyilvánvalóan itt e törvényjavaslatnak is, amely egyébként e felé közelít, figyelembe kellett venni az ország jelenlegi gazdasági helyzetét s a lakosság tehervállalási képességét. Nyilvánvalóan a kitûzött célok e törvényjavaslaton belül talán ezért is fogalmazódtak meg túl lazán. A törvényjavaslat csak alapelveket fogalmaz meg, de nélkülözi azt a rendszert, amelynek alapján mûködtetni kívánja az adott régió intézményrendszerét.
A törvényjavaslatnak kell hogy egy kiérlelt koncepciója legyen a környezetvonatkozás tekintetében. Ezért a törvényjavaslatnak a távlati célok meghatározásához s a fejlesztési irányok kijelöléséhez szükséges ismeretekre és megfelelõ adatbázisra van szüksége. Az adatbázis hiányában jelenleg ezt csak keretjelleggel felvázolni lehet, de a követendõ irányvonal és várható tendenciák megnevezhetõk, a kapcsolódó tevékenységekhez a törvényjavaslat keretei közé beilleszthetõk.
Településenként rangsorolva a szelektív hulladékgyûjtés megszervezését meg kell kezdeni, a reális ütemtervet településenként kell kialakítani. A települések szilárdhulladék-gazdálkodás finanszírozási kérdései ma a legkritikusabbak, sem a központi költségvetés, sem az önkormányzati költségvetések nincsenek abban a helyzetben, hogy jelentõs fejlesztéseket finanszírozzanak e kérdéskör tekintetében. Különös sürgõsséggel jelentkezik a kórházi hulladékégetõk ügye, lényegében e kiemelt prioritások a környezetvédelem területén. Ugyanakkor a már lejárt gyógyszerek visszagyûjtése, települési hulladékoktól elkülönített kezelése tekintetében is nagyon sürgõs intézkedéseket kell tenni.
A pénzügyi támogatás ma a legkritikusabb kérdés, hisz a céltámogatási rendszer ugyan létezik, a rangsorolása, az igények elbírálásának szempontjai viszont lehetnek vitathatók egyesek vagy más esetek részérõl. A fejlõdés iránya vitathatatlanul a regionális megoldások felé mutat. A környezetvédelmi követelmények és költségek elviselése meghatározó tényezõ. Ennek érdekében azonban javítani kell az önkormányzati koordinációt és a közös érdekek átgondolását, a hosszú távú gondolkodás érvényesülését.
A törvényjavaslat a miniszter környezeti programjának részévé teszi az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatást, képzést, továbbképzést és ismeretterjesztést. Álláspontom szerint már fiatal korban, elsõsorban óvodában, alsófokú iskolákban kell szoktatni a rendre, környezetünk megóvására az elkövetkezendõ nemzedéket is.
A törvényjavaslat a környezetvédelmi igazgatás körében részletesen határozza meg a feladatokat. Részletes feladatmeghatározáshoz azonban kérdésessé válik, hogy az önkormányzatok hatósági feladatai ellátása során megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ ügyintézõvel rendelkeznek-e, hozzá nem értés esetén lényegében nem sok változik, vagy nem sok valósul meg a törvény rendelkezésének elõírásaiból. Ez vonatkozik egyébként a környezetvédelem felülvizsgálatára is. Ennek a feladatnak az ellátását is csak és kizárólag az tudja felülvizsgálni, akinek megfelelõ szakértelme és szakképesítése van. A környezetszennyezõ határértéket pedig folyamatosan kell ellenõrizni, és mind szigorúbban, kivételes enyhítés lehetõsége nélkül.
A törvényjavaslat utal arra, hogy esetleges felülvizsgálatot a környezetvédelem területén az érdekelt saját költségén maga is végezhet. Álláspontom szerint ez nem lesz megfelelõ ellenõrzés.
Ott is gondot látok a törvényjavaslat szerint, ahol engedélyköteles tevékenységet végeznek és engedéllyel rendelkeznek. Vajon akik engedély nélkül szennyezik környezetünket, ezekkel kapcsolatosan mit tehet ez a törvényjavaslat jogerõre emelkedése után? Az ellenõrzés során megállapított környezetszennyezéssel szemben mit remél tenni majdan a hatóság?
A törvényjavaslat akként fogalmaz, hogy mulasztás esetén a hatáskörrel rendelkezõ szerv felfüggesztheti a tevékenységet. Kérem szépen, nem! Itt fel kell függeszteni, és azt a tevékenységet tovább a szennyezõ nem folytathatja. Itt enélkül nem lesz rend ebben az országban. Kérem, lehetõséget kell biztosítani a szennyezõdésnek, de csak addig a mértékig, amíg az nem káros emberre. Méltányossági alapon pedig egyáltalán nem lehet idevonatkozó engedélyeket kiadni.
A törvényjavaslat a kártérítési felelõsség körében túl enyhe. Nincs visszatartó ereje, különösen ha arra gondolok, amire már utaltam, olajszõkítések esetében: hogyan lehet, kérem szépen, egy elkövetõt megbírságolni szabálysértés keretei között akkor, amikor milliós nagyságú károkat okoz?
A kitûzendõ cél az legyen, és a törvénybõl ez kiolvasható, hogy a környezeti feltételek figyelembevétele ne a kényszeren, hanem az állampolgárok természetes magatartásán alapuljon.
(19.20)
A törvényjavaslat a környezetvédelmi megbízottra vonatkozóan utal arra: nem lehet megbízott az, akit környezet sérelmére elkövetett vagy veszélyeztetésével kapcsolatos bûncselekmény miatt jogerõsen elítéltek addig, amíg az ítélet hatálya alól nem mentesül. Kérem, egyáltalán nem lehet! Nem várható el attól a személytõl, aki korábban nagymértékben szennyezte a környezetet, elítélték bûncselekmény miatt, hogy ezt követõen környezetvédelmi beosztotti megbízást kapjon, különösen akkor, ha még a hozzá való szakképzettséggel vagy szakértelemmel sem rendelkezik. Ilyen rendelkezések mellett kétségessé válik a törvényjavaslatban megfogalmazott helyes cél is.
A zárórendelkezések fejezetében a törvény a kihirdetésétõl számított 180. napon lép hatályba. A törvény fontosságára való tekintettel nem szabad 180 napot várni a hatályba léptetésig, ennek rövidebb idõtartamot is lehet szabni.
Konklúzióként levonhatjuk, hogy a lakosság, a településeken élõ emberek megkérdõjelezik egy-egy beruházás szükségességét, telepítését az adott terület közelében vagy az adott területen annak környezetszennyezõdése miatt. Ez részben azért történhet, mert az adott település beruházását megelõzõen nem illesztették bele egy szélesebb körben elfogadott koncepcióba. Amennyiben a koncepciót keretek közé illesztették volna, úgy az alternatív megoldások átfogó vizsgálata megtörténhetett volna; ennek hiányában a döntések sok esetben kényszerpályára kerülnek, s a korábbi döntések következtében pedig beszûkült mezõben nagyon nehéz egyetértést kialakítani az állampolgárok között.
Most még utalni szeretnék arra, hogy nagyon sok magyar állampolgár elvárja, hogy az Országgyûlés foglalja majdan az új alkotmányba a polgárok egészséges, tiszta környezethez való jogát is, s tegye ezt akkor is, ha ennek feltételei ma még kevésbé adottak anyagilag. Ebben az alkotmányban viszont az állampolgároknak nemcsak a jogait, de a kötelezettségeit is meg kell fogalmazni, ha kell, más szankciókra, más jogszabályra való utalással is. A törvényjavaslatot pedig módosításokkal, kiegészítésekkel el kell fogadni arra is tekintettel, hogy az élõ, felnövõ környezet nélkül nincs, és nem is lehet az embernek jövõje.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)