GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Ahogy ez az elnöki bevezetõben elhangzott, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására teszek két ponton, két területen javaslatot. Ez a két pont - mint látni fogják - egyébként részét képezi a kormány gazdaságstabilizációs intézkedéscsomagjának is. Hogy ezt mégis külön az Országgyûlés elé hoztam, mentségemre legyen mondva, hogy amikor elõterjesztettem, még nem létezett ilyen gazdaságstabilizációs intézkedéscsomag, de ettõl függetlenül is úgy ítélem meg, hogy a törvényjavaslat mielõbbi elfogadásához jelentõs közérdek fûzõdik. Becsléseim szerint a törvényjavaslat minden hetes elhúzódása százmillió forintos nagyságrenddel mérhetõ bevételkiesést okoz részint a központi költségvetés kasszájában, részint a társadalombiztosítás költségvetésében.
Mondandómban röviden szeretnék foglalkozni mind a két területtel, amire a módosító szándék irányul. Szeretném összefoglalni, hogy mirõl szól az indítvány, mi van benne, illetve azt, hogy mi nincs benne. Ugyanis az a tény, hogy közel négy hete benyújtottam az Országgyûlésnek az indítványt és ez bizonyos nyilvánosságot kapott, elegendõ idõt adott a különbözõ sajtótermékekben különbözõ találgatások és vélemények megfogalmazására.
(17.50)
Szeretném tehát felhasználni az alkalmat arra is, hogy pontosan tisztázzuk, mi nem szerepel ebben az indítványban.
A módosítandó területek között az elsõ az átalányadó választási lehetõségének szûkítése. Amikor hosszú évek és hosszú törvénykezési viták után az elõzõ években felvetettük az átalányadózási lehetõséget a személyi jövedelemadó kapcsán, s tavaly õsszel az Országgyûlés elfogadta ezt az új adózási típust, a személyi jövedelemadón belüli átalányadót, akkor szándékaink szerint olyan lehetõséget nyitottunk meg, amely csökkenti a ténylegesen mûködõ egyéni vállalkozások adminisztrációs terheit, a bürokráciát, olyan felesleges és a vállalkozáshoz szorosan nem kötõdõ tevékenységek szûkítésére ad lehetõséget a vállalkozónak, ami a másik oldalon lehetõséget teremt arra, hogy ténylegesen a vállalkozása érdemi ügyeivel tudjon foglalkozni, továbbá egyszerûsítené kapcsolatait az adóhivatallal is, ami nem csekély elõnyt jelentene. Mindemellett természetesen a szándék nem irányult az adóbevétel szûkítésére. Becsléseink szerint az átalányadó bevezetése a tényleges vállalkozói körben nem jelentené e vállalkozások adófizetési kötelezettségének szûkítését.
Az eltelt két hónap, január-február adatai azonban világossá tették azt, hogy egy területen mulasztást követett el a jogalkotó, mulasztást követett el a kormány, és mulasztást követtünk el mi képviselõk is. Ugyanis nem gondoltunk arra, hogy ez a lehetõség olyan megfogalmazásban került be a törvénybe, amely nemcsak a ténylegesen mûködõ egyéni vállalkozások számára nyitja meg az átalányadózási lehetõséget, hanem egy új ösztönzést teremt abba az irányba, hogy a munkaadók és a munkavállalók olyan saját alkut kössenek egymással, ami alapján a korábbi munkavállaló kiváltja a vállalkozói igazolványt, a késõbbiekben pedig egyéni vállalkozóként ugyanazt a tevékenységet fogja végezni ugyanannál a munkáltatónál, amit korábban munkavállalóként végzett. Csakhogy ezzel párhuzamosan jelentõsen csökkennek az adófizetési és a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségek. Úgy tûnik, természetesen rövid távon, hogy ez egyaránt érdeke mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak, és csak a közösségi kasszák szenvednek csorbát ebben az eljárásban.
Ha azonban belegondolunk, akkor észre kell venni azt is, hogy itt jelentõsen sérülhetnek a munkavállalói érdekek. Figyelnünk kell ugyanis arra - és tulajdonképpen vártam ebben az ügyben a szakszervezetek hangjára is, gondoltam, ez is egy olyan terület, amit a szakszervezeti érdekképviselet körében érdemes lett volna felvetni -, hogy amikor valaki munkavállalóból vállalkozói státusba lép át, abban a pillanatban olyan jogokat ad fel, amelyekre talán nem gondol, de késõbb nagyon súlyos következményei lehetnek. A munka törvénykönyve nem védi tovább a munkahelyét, a munkaadó lényegesen könnyebb helyzetbe kerül, ha ezt a munkavállalót késõbbiekben el kívánja bocsátani, vagy nem kívánja tovább foglalkoztatni, ha betegség következik be a munkavállalónál, akkor lényegesen csökken a jövedelme, ha nyugdíj elõtt áll, természetesen megintcsak jelentõs jövedelem-, késõbbi nyugdíjcsökkenéssel kell szembenéznie. Tehát, ami rövid távon látszólag mindkét félnek elõnyös, arról kiderül, hogy legalább az egyik fél hosszabb távú érdeksérelmével járhat. Az indítvány arra tesz javaslatot, hogy pontosabban definiáljuk azt a kört, amely a jövõben egyéni vállalkozóként az átalányadózást választhatja.
Itt szeretnék tehát egybõl határozottan reagálni arra a blikkfangos újságcímre, amely szerint eltörölnék az átalányadót. Természetesen nem errõl van szó! A javaslatom, de a kormány sem kívánja eltörölni az átalányadót. Arról van szó, hogy azoknak a körét próbálja pontosabban körülhatárolni, akik egyéni vállalkozóként az átalányadózási lehetõséggel élnek, ezeknek a köre pedig a jövõben a javaslat szerint kifejezetten az ipari és mezõgazdasági termékelõállítást, illetve az e körbe tartozó szolgáltatást végzõ egyéni vállalkozó lenne.
Szeretném azt is elérni ezzel a javaslattal, hogy az a panasz vagy az a sajátos jelenség - ami persze egyik oldalon ténylegesen panasz -, hogy ma Magyarországon ezer lakosra körülbelül két és félszer annyi vállalkozás esik, mint Nyugat-Európában, az ténylegesen ne egy fals helyzetet teremtsen. Ma sokan úgy ítélik meg ezt, hogy Magyarország a kényszervállalkozások országa. Ez részben igaz, de ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a kényszervállalkozások mellett a látszat- és fantomvállalkozások nagyon jelentõs száma szaporítja ezt a vállalkozói kört. Azt gondolom, hogy amikor az Országgyûlés kedvezõbb adózási lehetõségeket kínál fel a vállalkozók számára, akkor ténylegesen azt a vállalkozói kört kell e vállalkozások nagy számán belül preferálni, amelyik valóban jövedelemtermelést végez az országban.
A másik terület, amivel foglalkozik a javaslatom, talán még izgalmasabb, - így ítélem meg. Ha valaki figyeli az újságokat, illetve a televízióban jelenleg is folyó reklámkampányt, akkor bizonyára találkozott azokkal a szövetkezetekkel, amelyek igen komoly megtérülést, jövedelmet ígérnek azoknak, akik szövetkezeti üzletrészt jegyeznek náluk. Többszáz százalékos hozamígéret is elhangzik. Nyilván okkal merül fel az emberekben, hogyan lehetséges ilyen hozamokat elérni, milyen technikával lehetséges ez, mi ad erre lehetõséget. Nos, a lehetõséget a személyi jövedelemadó-törvénynek az a passzusa nyújtja, amely a szövetkezeti tagoknak a saját szövetkezetük üzletrészében való érdekeltségét kívánja segíteni. Azt kívánja elõsegíteni, hogyha a saját szövetkezetem üzletrészét mint tag megvásárolom, ehhez befektetési kedvezményt kapjak.
Tudjuk azt, hogy az elmúlt években a szövetkezeti törvény sorozatos átalakulása és a szövetkezetek átalakulása folytán a szövetkezeti üzletrészek erõsen dekoncentrálódtak, szétszóródtak. Jelentõs érdek fûzõdik ahhoz, hogy ezek az üzletrészek a ténylegesen szövetkezeti tagok kezében koncentrálódjanak, a szövetkezet és tagja közötti kapcsolat ezzel a vagyoni kapcsolattal is erõsödjön. Ezt a célt szolgálta az a lehetõség, amely befektetési kedvezményt kapcsolt az üzletrész vásárlásához. Egyébként minden más területen már ebben az évben megszûnt a befektetési kedvezménynek ez a formája, helyébe az adóhitel-jellegû befektetési kedvezmény lépett.
Megítélésem szerint a személyi jövedelemadó-törvénynek ez a rendelkezése, miközben ténylegesen nyújtja ezt a lehetõséget, mégsem jelenti a teljes legitimitását ennek az eljárásnak. Úgy ítélem meg, hogy ezeknek a szövetkezeteknek a szövetkezeti létét talán érdemes alaposabban körüljárni.
Érdemes külön foglalkozni azzal, hogy ezek a szövetkezetek mennyiben felelnek meg ténylegesen a szövetkezeti törvényben elõírt kritériumoknak, mennyiben jogosultak e kedvezmények igénybevételére. De post factum vagyunk, arról van szó, hogy már ténylegesen létrejött több szövetkezet, és nem érünk rá hosszas jogvitákba bonyolódni a tekintetben, hogy az esetleg még ezek után alakuló újabb szövetkezetek esetében minden esetben jogorvoslati úton, bírósági úton kelljen tisztázni ezt. A javaslat elébe kíván menni ezeknek a vitáknak, és a személyi jövedelemadó-törvényben is pontosan igyekszik megfogalmazni azt az üzletrészt, amelyre ez a befektetési kedvezmény a jövõben kiterjed. Azt gondolom, az a lehatárolása e kedvezménynek, amit a javaslat nyújt, elfogadható mindenki számára. Ez a lehatárolás azt jelentené, hogy az 1992. évi II. törvény alapján juttatott szövetkezeti üzletrészekre, illetve az azt megelõzõ idõszakban juttatott szövetkezeti üzletrészekre vonatkozzon, és ne lehessen igénybe venni újonnan alakított kvázi vagy nem kvázi szövetkezetkezetek esetében ezt a lehetõséget.
(18.00)
Itt nem kívánok részletesebben foglalkozni azzal, hogy ez most ténylegesen jogalkotási kérdés-e vagy sem. Az elmúlt héten több olyan fejlemény történt, amely tovább élezte ezt a vitát. A Pénzügyminisztérium egy közleményt jelentetett meg, amelyben tudatta az állampolgárokkal, hogyan értelmezi a törvényt és mit tekint befektetési kedvezménnyel méltányolható tényleges befektetésnek.
Ezt az érintettek vitatják. Sokan vitatkoznak rajta, hogyha ez így igaz, akkor miért van szükség az adótörvény módosítására. Erre röviden azt tudom mondani, hogy ténylegesen azért van rá szükség, mert bírósági jogvitákat elõzhetünk meg vele, ha az adótörvényben is egyértelmûsítjük ezt a kérdést és azt, hogy a már meglevõ szövetkezetek esetében késõbb az adóhivatal milyen gyakorlatot fog kialakítani, nem befolyásolja ez a javaslat. Ez késõbbi jogviták tárgya lehet. De új jogvitákat elkerülni célszerû és indokolt ebben a kérdésben.
Ezen indokok alapján azt kérem a tisztelt Országgyûléstõl, méltányolva azt, hogy itt tisztán gazdasági, racionalitási megfontolásokról van szó, méltányolva azt, hogy itt a nevemben, az én révemen tulajdonképpen a koalíciós pártok bizonyos önkritikát is gyakorolnak - már ami az átalányadózás nem elég pontos megfogalmazását illeti -, s méltányolva azt, hogy jelentõs anyagi közérdek fûzõdik a javaslat mielõbbi elfogadásához, kérem, hogy támogassák ezt az adótörvény-módosítási javaslatot.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon és középen.)
ElNÖK: Köszönöm.
Tisztelt Országgyûlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására várhatóan jövõ heti ülésünkön kerül sor.
Most soron következik a szabadalmi ügyvivõkrõl szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az elõterjesztést T/487. számon, a bizottságok együttes ajánlását T/487/7. számon kapták kézhez képviselõtársaim.
Kérdezem a hatáskörrel rendelkezõ bizottságok elnökét - az alkotmányügyi, a gazdasági, az európai integrációs bizottság elnökét -, kívánnak-e elõadót állítani. Kérem, jelezzék, ha kívánnak. (Senki nem jelentkezik.) Nem.
Tisztelt Országgyûlés! Felhívom képviselõtársaim figyelmét, hogy a részletes vitában kizárólag a módosító javaslatról vagy a módosító javaslattal érintett részhez lehet szólni.
A Házszabály 105. § (4) bekezdése értelmében indítványozom az ajánlás 1., 2., 6. és 7. pontjainak összekapcsolását. Az indítványról kézfelemeléssel határoz az Országgyûlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Látható többség.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni a módosító javaslatokhoz kapcsolódóan. (Senki nem jelentkezik.) Felszólaló nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 3. számú pontjához, amely a törvényjavaslat 14. § (1) bekezdésének módosításával a szabadalmi ügyvivõ kötelezettségeire tartalmaz rendelkezéseket. (Senki nem jelentkezik.) Felszólalásra jelentkezõ nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 4. számú pontjához, amely a törvényjavaslat 17. § (4) bekezdésének kiegészítését javasolja. Eszerint szabadalmi ügyvivõ kirendelésére és jogállására a polgári perrendtartás vonatkozó rendelkezései legyenek irányadóak. (Senki nem jelentkezik.) Felszólalásra jelentkezõ nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 5. számú pontjához, amely a törvényjavaslat 24. § (4) bekezdésének módosításával, illetve új bekezdésekkel történõ kiegészítésével a fegyelmi felelõsségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. (Senki nem jelentkezik.) Felszólalásra jelentkezõ képviselõ nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 8. számú pontjához, amely a törvényjavaslat 30. §-ának kiegészítését javasolja, és a szabadalmi ügyvivõi kamarára vonatkozó rendelkezések módosítására irányul. (Senki nem jelentkezik.) Felszólalásra jelentkezõ nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 9. számú pontjához, amely a törvényjavaslat 35. § (2) bekezdésének kiegészítésével a törvényességi felügyeletre tartalmaz rendelkezéseket. (Senki nem jelentkezik.) Felszólalásra jelentkezõ nincs. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Kérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 10. és 11. számú pontjaihoz, amelyek a törvényjavaslat átmeneti rendelkezéseit módosítják. (Senki nem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett. A részletes vita e szakaszát lezárom.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõterjesztés valamennyi módosító javaslattal érintett részére vonatkozóan lezárásra került a részletes vita. Kérdezem, van-e valakinek tudomása olyan módosító javaslatról, amelynek részletes vitájára nem került sor? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat részletes vitáját lezárom, és átadom az elnöklést dr. Salamon László alelnök úrnak. (Taps.)
(Az elnöki széket dr. Salamon László foglalja el.)