CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kiss Péter képviselõtársammal egy olyan törvény megalkotására teszünk javaslatot a tisztelt Háznak, amely az állami, illetve állami felelõsséggel mûködõ gyermek- és ifjúsági célú vagyon és pénzeszközök felhasználásának szabályozását szolgálja.
Természetes kérdésként fogalmazódhat meg képviselõtársaim részérõl, hogy miért van szükség ebben az ügyben törvényi szabályozásra, illetve hogy mi az oka a sürgõs tárgyalásra vonatkozó, a tisztelt Ház által elfogadott indítványunknak. Törvényjavaslatunk indoklásában elõször e kérdésekre szeretnék válaszolni négy fontos tény megemlítésével:
1. Az új kormány az Országgyûlés által is ismert és jóváhagyott programjában vállalta egyrészt a Központi Ifjúsági Alapra vonatkozó törvényi szabályozás módosításának elõkészítését, másrészt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány közalapítvánnyá történõ átalakítását. A kormány e feladatok elvégzésének határidejét a Központi Ifjúsági Alap esetében 1994. szeptember 30-ára, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány esetében 1994. november 30-ára tûzte ki. A szükséges törvény-elõkészítés, jogszabály- elõkészítés e határidõk után hónapokkal sem készült el, ezért a kormány munkáját segítendõ, az illetékes kormánytagoknak és tisztviselõknek elõre jelezve, vállaltuk a szükséges törvény elõkészítését és benyújtását.
2. Az elmúlt országgyûlési ciklusban is az utolsók között szabályozta törvénnyel a Központi Ifjúsági Alapot a parlament. Ehhez a hagyományhoz sajnos hû maradt az Országgyûlés, hiszen most is túlvagyunk már az elkülönített állami alapok újraszabályozásának jelentõs részén.
3. Egy éve annak, hogy a központi számvevõségi hivatal lezárta a Központi Ifjúsági Alap 1992-93. évi mûködésérõl szóló vizsgálatát. A tapasztalatok és az ellenõrzés nyomán született javaslatok alapján nem történtek meg eddig a szükséges intézkedések. A Központi Ifjúsági Alap felhasználása 1995-ben is a régi módon történik.
4. Több mint egy év állt rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány mint alapító megteremtse a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány közalapítványi mûködésének jogi feltételeit. Az erre vonatkozó kormányzati döntések sora március második felében kezdõdött meg.
Mindezek arra biztattak bennünket, hogy törvényjavaslatot terjesszünk a tisztelt Ház elé.
A törvényhozási vitában arról is szükséges szólni, hogy a törvényjavaslat elõkészítése során milyen információkat használtunk fel, milyen javaslatokra, ajánlásokra építkeztünk. Törvényjavaslatunk öt forrásból merített:
1. Az elfogadott kormányprogram vonatkozó részei adták törvényjavaslatunk szabályozási koncepciójának tartalmát, mintegy mértékül szolgálva arra, hogy milyen irányban keressük az optimális megoldást.
2. Javaslatunk megfogalmazásakor alapvetõ követelménynek tartottuk és tartjuk, hogy építsünk a kormány és a korosztály képviselõi között lezajlott tárgyalásokra, egyeztetésekre, megállapodásokra. Ezek közül kettõt különösen is kiemelnék: a miniszterelnök úr és 160 országos szervezet tárgyalódelegációja között létrejött november 2-ai találkozót, valamint a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanácsban e tárgyban született megállapodásokat.
3. Felhasználtuk a törvényjavaslat összeállításakor az illetékes Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumban készült elõterjesztés-tervezeteket, dokumentumokat, olyannyira, hogy törvényjavaslatunknak a Központi Ifjúsági Alapra vonatkozó része szinte teljes mértékben szövegszerûen megegyezik a minisztérium által a közelmúltban közigazgatási egyeztetésre szétküldött tervezettel.
4. Természetesen építkeztünk a koalíciós partnerek szakmailag illetékes képviselõcsoportjai között lezajlott egyeztetésekre, a koalíciós szerzõdést megalapozó közös szakértõi javaslattól kezdve az elmúlt napokban született közös ajánlásokig.
5. Utoljára, de talán a legfontosabb forrásként kell említenem az Országgyûlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságában e tárgykörben lezajlott március 1-jei és március 22-ei vitákat és a mindkét esetben egyhangúlag elfogadott állásfoglalásokat.
A törvényjavaslat születésének körülményei után kötelességem szólni arról, hogy miért van szükség e javasolt tárgykörben törvényalkotásra.
Az elmúlt években parázs viták zajlottak a gyermek- és ifjúsági célú vagyonról, a gyermek- és ifjúsági célokra biztosított állami pénzeszközök felhasználásáról. Megnyugtató, minden érdekelt számára megnyugtató megoldást megítélésünk szerint csak a törvényi szabályozás adhat; egy olyan törvényi szabályozás, amely tisztázza e vagyon és pénzeszközök felhasználásának célját, rögzíti a felhasználásról születõ döntések meghozatalára felhatalmazott testületek feladatait és összetételét, biztosítja, hogy e vagyon és pénzeszközök felhasználásáról olyan testületek döntsenek, amelyekben a korosztály saját képviselõi döntést befolyásoló mértékben vannak jelen, s amely garantálja a Gyermek- és Ifjúsági Alap és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány mûködésének nyilvánosságát, átláthatóságát, ellenõrizhetõségét mind az érintettek, mind az állampolgárok számára, tekintettel arra, hogy közvagyonról, közpénzekrõl van szó.
(21.30)
Mint arról már a bevezetõben említést tettem, a Központi Számvevõségi Hivatal a Központi Ifjúsági Alapnál végzett ellenõrzésérõl egy évvel ezelõtt jelentést fogalmazott meg. Ebben a következõket állapította meg. Idézem:
A vizsgálat a Központi Ifjúsági Alap pénzeszközeinek felhasználásában, a pályázati rendszerben, a nyilvánosságra hozatalnál és a pályázatoknál az egyes felhasználási célokra rendelkezésre álló pénzkeretek meghatározásának elmaradásában állapított meg elsõsorban hiányosságokat. A hiányosságok alapvetõen a belsõ szabályozatlanságra és a vonatkozó szabályok be nem tartására vezethetõk vissza.
A Központi Ifjúsági Alap belsõ szabályozásában alapvetõ hiányosság, hogy annak mûködtetését, gazdálkodásának rendjét, a feladat- és hatásköröket, a pénzügyi és elszámolási rendszert, az ellenjegyzési és kötelezettségvállalási, valamint ellenõrzési rendszert a kapcsolódó jogszabályokkal is összhangban átfogóan nem szabályozták.
Az alap 1993. évi költségvetése nem került jóváhagyásra. Az éves felhasználás irányairól és arányairól, valamint az alapból juttatott támogatások mértékérõl és módjáról dokumentumokkal alátámasztott döntés nem született. A vizsgált idõszakban a nem pályázati rendszerben nyújtott támogatás a csökkenõ tendencia ellenére is magas arányt mutat, 1992-ben 40 százalék, 1993-ban 28,2 százalék. Az 1993. évi pályázaton kívüli felhasználás mintegy 18 százalékkal haladja meg a törvény által elõírt keretet.
A pályázati kiírásoknál a Központi Ifjúsági Alapról szóló törvénynek a pályázatra, valamint a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó szakaszait és a népjóléti miniszter pályázati rendre vonatkozó rendeletét több esetben nem tartották be. Az 1993. évi júliusi, mintegy 41 millió forint összegû pályázati döntésrõl az Ifjúsági Koordinációs Tanácsnál az ellenõrzés részére szabályos és hiteles dokumentumot bemutatni nem tudtak.
Nem folytatom tovább az idézeteket, de az idézetten túl nyilvánvaló volt az is, hogy az elmúlt években a Központi Ifjúsági Alap céljai és rendelkezésére bocsátott költségvetési támogatás között jelentõs ellentmondás volt tapasztalható.
Tisztelt Országgyûlés! A Központi Ifjúsági Alapról szóló 1993. évi XXV. törvény vitáját újraolvasva kellemes meglepetésként találkoztam azzal, hogy az akkori ellenzéki - szocialista párti, szabaddemokrata, fiataldemokrata - képviselõk, a mai parlament csaknem nyolcvan százaléka, szinte teljesen egybehangzóan fogalmazták meg elvárásaikat a törvényjavaslattal kapcsolatban. Korszerûtlennek tartották, a korábbi, 1988-ból származó gyakorlat folytatását látták az akkori törvény vitájában. Igényelték az érintettek képviselõinek, a gyermek- és ifjúsági, illetve korosztályokért dolgozó szervezetek maguk választotta képviselõinek jelenlétét döntéshozó testületekben.
Felvetették a szerencsejátékból származó bevételekbõl a forrásautomatizmus megteremtésének szükségességét. Igényelték a vállalt célok és a biztosított források összhangjának megteremtését. Úgy vélem, természetes, hogy az akkor kisebbségben maradt álláspontok legitim többségre jutva érvényesülni akarnak.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványról évek óta heves viták zajlanak politikai, szakmai, gyermek- és ifjúsági, közéleti fórumokon. A viták legfõbb oka, hogy az alapítvány évek óta a nyilvánosság kizárásával mûködik, ellenállva az Országgyûlés illetékes bizottsága vissza-visszatérõ érdeklõdésének is. Az alapítvány kuratóriumából 1991-ben számûzték a gyermek- és ifjúsági, illetve a korosztályokért tevékenykedõ szervezetek maguk választotta képviselõit. Azóta folyamatosan a kormány ízlése szerinti, a mindenkori hatalom által kiválasztott ifjúsági vezetõk lehetnek csak jelen a kuratóriumban.
Ezt a gyakorlatot immár öt éve bírálják a gyermek- és ifjúsági szervezetek, következetesen képviselve azon elvárásukat, hogy többségben legyenek a kuratóriumban. A jelentõs vagyont - és korábban komoly mértékû költségvetési támogatást - az alapítvány nem a cél szerinti tevékenységre használta fel. Errõl a gazdálkodási adatok tanúskodnak. Illusztrációként néhány számot említhetnék. Az alapítvány mûködési költségei 1992-ben 54 millió, 1993-ban 63 millió forintot tettek ki. Ezzel szemben nyilvános pályázat keretében támogatásra 1992-ben 25 millió, '93-ban 19 millió, 1994-ben 13 millió forintot fordítottak. A számokból is látszik, hogy három év alatt annyit fordított az alapítvány pályázati támogatásra, ami egy év mûködési költségeinek felel meg.
1994-ben az alapítvány 75 alkalmazottjából 46 fõ volt a budapesti központban foglalkoztatott dolgozó. Az alapítvány 350 millió forint kintlévõsége egy évi teljes költségvetésének megfelelõ nagyságrendû.
A következõkben röviden arról szólnék, hogy a törvényjavaslat elõkészítése során milyen szabályozási elvek érvényesítésére vállalkoztunk. Az elsõ ilyen elv az volt, hogy mindazon gyermek- és ifjúsági célokat szolgáló vagyon- és pénzeszközök kezelését és felhasználását, amelyek nem illeszkednek valamely minisztérium feladatkörébe, vagy több tárcát érintenek, amelyek maguknak az érintetteknek a kezdeményezéseit, szervezeteit támogatják, illetve amelyek társadalmi kezdeményezések támogatására szolgálnak, egy törvény szabályozza. Ez az oka annak, hogy az elkülönített állami pénzalap és a közalapítvány ügyében szükséges szabályozás egy törvényjavaslatban került összefoglalásra.
Az elkülönített állami alap tekintetében a jelenlegi Központi Ifjúsági Alap és az általunk javasolt Gyermek- és Ifjúsági Alap, mely szándékaink szerint a Központi Ifjúsági Alap helyébe lépne, az alábbi különbségekkel jellemezhetõ:
Az egyik: az alap nevében is fejezze ki a kedvezményezett korosztályokat. A másik: a célok és az alap rendelkezésére bocsátott források között a javaslattal összhang teremthetõ azzal, hogy az elõterjesztés újrafogalmazza az alap céljait és forrásait, megszüntetve a jelenlegi ellentmondásokat a célok és források között, elõsegítve ezzel az államháztartási törvény követelményeinek érvényesülését.
A javaslat megszünteti azt a helytelen gyakorlatot, hogy két elkülönített állami alap - vagyis a Központi Ifjúsági Alap és az Országos Játékalap - ugyanolyan vagy hasonló célokat támogat. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. A javasolt forrásautomatizmus megteremtése nem szokatlan az Országgyûlés gyakorlatában, hiszen 1993-ban a tisztelt Ház hasonló megoldást választott a Nemzeti Sportalapról szóló törvény megalkotásakor.
A forrásautomatizmus általunk javasolt megoldása ugyanakkor csökkenti a költségvetés terheit is. Egyrészt azzal, hogy a célokhoz szükséges források biztosítását nem kizárólag a költségvetésre hárítja, másrészt azzal, hogy a jelenlegi forráshiányos állami feladatok kiegészítõ finanszírozásához nyújt lehetõséget. A törvénytervezet az alap döntéshozó testületeként felállítani tervezi az alap tanácsát, amely fele részben kormányzati, fele részben a gyermek- és ifjúsági ügyekben érdekelt civil szervezetek képviselõibõl áll elgondolásunk szerint.
Ez a megoldás fontos garanciát teremt arra, hogy a korosztály képviselõi érdemi résztvevõi legyenek az alap felhasználásáról szóló döntéseknek. Az alap felhasználásának és mûködésének nyilvánosságát az eddigi gyakorlattal szemben a javaslat egyértelmûen kívánja szabályozni.
A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány törvényi szabályozása során az Országgyûlés által már alkalmazott megoldásra tettünk javaslatot. A Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Közalapítvány ügyében a törvényhozás a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvénybe illesztette bele azokat a legfontosabb szabályokat, amelyekhez a részletes szabályokat megállapító, alapítói jogokat gyakorló kormánynak alkalmazkodnia kell; a mindenkori kormánynak, lehetõvé téve ezáltal, hogy a kuratórium összetétele ne a mindenkori hatalom kénye- kedve szerint alakuljon.
Az imént említett törvénymódosítás során az Országgyûlés a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány kuratóriumának összetételét, a mûködés nyilvánossági kritériumait szabályozta. Erre teszünk mi is javaslatot a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében. A törvényi szabályozást lehetõvé teszi, sõt ösztönzi, hogy az Országgyûlés illetékes bizottsága rendszeresen figyelemmel kísérhesse a jövõben a közalapítvány mûködését.
(21.40)
Utoljára két, a megelõzõ vitákban felmerült félreértést szeretnék eloszlatni. Az elsõ: fölvetõdött, hogy két témakörrõl vagy egy témakörrõl van szó a törvény tárgyát illetõen. Megítélésünk szerint egy tárgykörrõl szól a törvény, nevezetesen az állami, illetve az állam rendelkezésére álló gyermek- és ifjúsági célú vagyon és pénzeszközök felhasználásáról, amely egyfelõl egy elkülönített állami alap, másfelõl pedig egy közalapítvány formájában egymással - szándékaink szerint munkamegosztásban - hasznosul.
A másik: elvon-e a javaslat jogot, hatáskört a kormánytól azzal összefüggésben, hogy a kormány a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyében különbözõ döntéseket hozott? Szeretnék világosan fogalmazni. A közalapítvány alapítói joga a kormánytól nem vonható el. Egyrészt azért, mert az alapítvány alapítója a kormány volt, másrészt azért, mert ezt hatályos törvények - többek között a polgári törvénykönyv - nem engedik meg. Ezért ilyen javaslatot mi nem is tettünk. A kormány napokban született döntései pedig nem helyettesítik, nem akadályozzák a jelen törvényjavaslat megvalósulását, sõt elõsegítik annak érvényesülését, hiszen megfelelnek a törvényjavaslat 11. §-ában megfogalmazott elvárásoknak.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat elõkészítése során több korábbi országgyûlési bizottsági jegyzõkönyvet, vitaösszefoglalót volt szerencsém átolvasni a javasolt törvény tárgyával kapcsolatban. Megnyugvással tapasztaltam, hogy a parlamenti pártok képviselõi, bár különbözõ idõpontokban és helyszíneken, de összességében meglehetõsen egyformán vélekedtek arról, hogy mi az elvárásuk a gyermek- és ifjúsági célt szolgáló állami pénzalap és a közalapítvány mûködésével kapcsolatban. Ez az oka annak, hogy optimista vagyok a törvény sorsát illetõen.
Elõre is köszönöm, ha módosító javaslataikkal elõsegítik, hogy az Országgyûlés a lehetõ legjobb törvényt alkothassa meg.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)