DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A fiatalkorúakra vonatkozó büntetõjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat vitájából az tûnt ki - és a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok száma és tartalma is azt bizonyítja -, hogy képviselõtársaim alapvetõen egyetértettek a törvényjavaslattal.
A hozzászólások és a módosító indítványok a gyermek jogairól szóló ENSZ- egyezmény és a magyar büntetõjogszabályok összhangja megteremtésének, valamint a jogalkalmazásban megnyilvánuló hiányosságok orvoslására irányuló módosításnak a szükségességét támasztották alá. E javaslatok közül csak azokat nem tudtuk támogatni, amelyek a törvényjavaslat elveit érintették.
A javaslatok alapvetõen az új jogszabályi rendelkezések pontosabbá tételére, illetve a gyakorlatban történõ minél egyértelmûbb alkalmazhatósága megteremtésére irányultak. E módosító indítványokkal egyetértettünk.
Tisztelt Képviselõtársaim! A büntetõ törvénykönyvet érintõ rendelkezések közül a legtöbb módosító indítvány a törvényjavaslatnak a Btk. különös részét módosító rendelkezéseihez érkezett. Kiemelném azt a javaslatot, mely a kiskorú veszélyeztetése bûncselekményénél az emberkereskedelem áldozatává vált kiskorú fokozott kiszolgáltatottságára tekintettel bevezetett új, súlyosabban büntetendõ tényállásnál pontosította az elkövetési magatartásokat. Úgy gondolom, e módosítással e törvényhely valóban egyértelmûbb lett.
Nem tudtuk viszont támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek részben a családi állás megváltoztatása, részben a kiskorú veszélyeztetése bûncselekményeihez úgy kapcsolódtak, hogy megpróbálták kitágítani a gyermekek adásvételének fogalmát. Ilyen volt a burkolt örökbefogadás, az elajándékozás, az ellenérték fejében, illetve nyereségvágyból vagy más aljas indokból történõ elkövetés. E bûncselekmények módosításánál a gyermek jogairól szóló egyezményben használt fogalmakat vettük alapul.
Az egyezmény a gyermekek eladásának, a velük való kereskedelemnek a megakadályozását írja elõ. A burkolt örökbefogadás pénzmozgást feltételez. Abban az esetben, ha az örökbefogadással a gyermek eladását leplezik, úgy a törvényjavaslat szerint is büntetendõ az eladó és a vevõ is. Ha pedig a felek szándéka igazolhatóan, ténylegesen örökbefogadásra irányul és ezt kíséri valamilyen ellenérték átadása, nem burkolt örökbefogadásról van szó, és a felek büntethetõségét a javasolt kiegészítés sem teremti meg. Véleményünk szerint nem is indokolt a büntetõjog beavatkozása, hiszen ha az örökbefogadás valós, a gyermek érdekei nem szenvednek csorbát. Az más kérdés, hogy ez esetben egyéb jogkövetkezmények alkalmazhatók.
A gyermek elajándékozása azon túl, hogy aljas indokból vagy célból való elkövetéshez hasonlóan az alapeset egyik elkövetési módja lehet, nem életszerû, a gyakorlatban nem jellemzõ, ezért szükségtelen súlyosabban büntetni.
Nem értettünk egyet azokkal a módosító javaslatokkal sem, amelyek a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciókra vonatkozó általános szabályok módosítására irányultak. Annak ellenére, hogy ezen rendelkezések címében a büntetés áll az elsõ helyen, figyelemmel arra a szabályra, hogy fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezetõ, a törvényjavaslatban az intézkedés itt is megelõzi a büntetést. Azt pedig a törvényjavaslat jelenlegi szövegébõl is egyértelmûnek érezzük, hogy míg az intézkedéseknél a javítóintézeti nevelés, a büntetések között a szabadságvesztés az a szankció, amely végsõ soron alkalmazható.
A büntetõeljárást érintõ módosítások közül a törvényjavaslat alapvetõ céljait kérdõjelezi meg az a módosító indítvány, mely az általános illetékességû bíróság eljárását kivételesen megengedõ szabály hatályon kívül helyezésére irányuló rendelkezés elhagyását indítványozza, azzal az indokkal, hogy a székhely szerinti helyi bíróságok kivételt nem engedõ, kizárólagos illetékessége költségnövelõ tényezõ, mind kormányzati, mind állampolgári oldalon.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetésre kiadást jelentõ változtatásokat lehetõleg kerülni kell. Ebben az esetben azonban fontos érvek szólnak e rendelkezés bevezetése mellett. Ma ezekben az eljárásokban csorbát szenvednek a fiatalkorúak érdekei, a büntetõeljárási törvényben biztosított jogai, mivel ügyükben nem a fiatalkorúak ügyésze, illetve nem az igazságügy- miniszter által kijelölt bíró jár el, a tanács tagjai között pedig nincs pedagógus.
Mint ahogy a módosító indítványt benyújtó képviselõtársam is utalt rá, a hatályos jogszabály által biztosított azon lehetõséggel, hogy a fiatalkorú ügyében, amennyiben az felnõttkorúéval függ össze, az általános hatáskörû bíróság elõtt is vádat lehet emelni, egyáltalán nem kivételesen él az ügyészség. Ezekben az ügyekben a fiatalkorú életkori sajátosságai, a törvény által biztosított garanciák nem kapnak kellõ figyelmet. Úgy gondolom, hogy a fiatalkorúak érdekeinek egyenlõ védelme van olyan fontos, hogy elfogadhatóvá tegye ezen rendelkezések költségkihatását, ami egyébként a törvényjavaslat költségkihatásainak egytized részét sem teszi ki.
És ha már érintettem a költségeket, engedjék meg, hogy általában is szóljak a törvényjavaslat némely pénzügyi vonzatáról. Egyetértek azzal, hogy nagyon meg kell gondolni az olyan rendelkezések bevezetését, melyek költségkihatással járnak, azonban egy alapvetõen e jogok védelmére hivatott törvényjavaslat elfogadásának nem lehet gátja a pénzhiány. Tudomásul kell venni, hogy az ilyen jellegû módosítások általában költségnövekedéssel járnak, melynek fedezetét biztosítani kell, s melynek fedezetét a kormány biztosítani is fogja.
Mindezek mellett természetesen figyelembe kellett venni a meglévõ pénzügyi kondíciókat annak érdekében, hogy az elfogadott törvény végrehajtható is legyen.
(18.30)
Ilyen megfontolásból egyetértettünk azzal, hogy a törvényjavaslatban a fiatalkorúak elõzetes letartóztatásának javítóintézetben történõ végrehajtására vonatkozó rendelkezések hatálybaléptetésének dátuma 1996. május 1. napja legyen, mivel a Népjóléti Minisztérium csak az 1996. évi költségvetés terhére tudja megvalósítani a meglévõ intézetek felújítását, bõvítését. Végül nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a fiatalkorúak elõzetes letartóztatása ma is pénzbe kerül, és a jövõben nem várható a letartóztatottak számának jelentõs növekedése, valamint az, hogy a törvényjavaslat módosításának elmaradása esetén is pénzt kellett volna fordítani a fiatalkorúakkal szemben végrehajtott elõzetes letartóztatás körülményeinek javítására.
A törvényjavaslat elfogadása esetén kevesebb fiatalkorú fog büntetés- végrehajtási intézetben, illetve rendõrségi fogdában elõzetes letartóztatást tölteni. Így a túlzsúfoltság remélhetõleg ezeken a helyeken is meg fog szûnni, és a bv-intézetek, valamint a rendõrség a törvényeknek megfelelõen el tudja majd különíteni a fiatalokat.
Tisztelt Ház! A módosító javaslatok jobbító szándéka nem volt mindig elegendõ ahhoz, hogy azokat támogassuk. Ilyen a védõ nyomozati kihallgatásokon való kötelezõ jelenlétét megkívánó javaslat, mellyel szívünk szerint egyetértettünk volna. Ezt mégsem tettük, amit az indokol, hogy bár a fiatalkorú minden egyes kihallgatásán való védõi részvétel lehetõsége ma sem kizárt, ennek kötelezõvé tétele a gyakorlatban kivihetetlen és az eljárások elhúzódását vonja maga után. Ez pedig ellentétes lenne a gyermekek jogairól szóló egyezménynek és az európai emberi jogi egyezménynek a késedelem nélküli, illetve az ésszerû határidõn belüli elbírálást megkívánó rendelkezéseivel.
Tisztelt Országgyûlés! Hiszem, hogy a törvényjavaslat elfogadásával nemcsak a hazai jogrendszer és a nemzetközi jog kötelezettségeinek összhangját biztosítjuk, hanem hozzájárulunk ahhoz, hogy minél kevesebb bûnelkövetõ fiatalkorú válassza ismét a bûnözés útját, és a gyermekek jogainak megfelelõ védelmét biztosítjuk azáltal, hogy jogszabályainkat a gyakorlati hiányosságokra is figyelemmel módosítjuk.
Kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslatnak az általunk támogatott módosító javaslatokkal történõ elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)