DR. FÜZESSY TIBOR, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségének elõadója: Elnök Úr, Tisztelt Ház! Talán annyival szeretném kiegészíteni az expozét, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban lezajlott szavazás meglehetõsen szoros eredményt hozott.
Az 5:4 arányban történt döntés elsöprõ támogatásnak semmiképpen nem tekinthetõ. Ezzel a többséggel betámolygott ugyan ide a plenáris ülés elé ez a javaslat, és el is lehet fogadni akkor, ha a tisztelt kormánykoalíció nem tanúsít olyan megértést és olyan elmélyült tanulmányozást ennek a javaslatnak is, mint amilyet az elõzõ javaslatnak tulajdonított.
Az ellenzéki kisebbségen belül olyan álláspontok is vannak, amelyek már a határozati javaslat elsõ pontjával sem tudnak teljesen egyetérteni. Ezek szerint a különbözõ jogellenes elítélések orvoslásáról szóló úgynevezett semmisségi törvények által érintett körben az ítéletek semmissé nyilvánítása egy külön aktus, amelyet csak a bíróság végezhet el. Ezért az ügynökbírák kizárása a jelölésük idõpontjában csak akkor volt indokolt, ha a közremûködésükkel hozott bírósági ítéletek semmissé nyilvánítása megtörtént. Azt, hogy ez a kérdés jogilag nem teljesen rendezett, bizonyítja, hogy már a jelölés alkalmával is felmerült a nemzetbiztonsági bizottságban, és a vitában a nemzetbiztonsági bizottság tavaly áprilisában szükségesnek tartotta az Igazságügyi Minisztérium szakértõjének a bevonását.
Ugyancsak a határozati javaslat elsõ pontjával kapcsolatos az az ellenzéki álláspont, amely szerint egyáltalában nem közömbös a kizárás kérdésében nyilatkozó ügynökbíró-jelöltek jóhiszemûségének vagy rosszhiszemûségének a vizsgálata sem.
Ezzel kapcsolatban az elõterjesztõ Kõszeg képviselõ úr részletesen ismertette a nemzetbiztonsági bizottságban történteket. Az ismertetés alapján egyértelmû, hogy dr. Botos Gábor és dr. Eigner József ügynökbíró-jelöltek a meghallgatásuk során jelezték, hogy hoztak olyan ítéleteket, amelyek miatt a kizárásuk kérdése felmerülhet.
(21.00)
Ha pedig a bizottság a jelölés ismeretében, a jelöltek ezen nyilatkozata ismeretében és egyben a Legfelsõbb Bíróság elnökének hozzájárulása mellett hozta a döntését, akkor az ügynökbírák megválasztása nem tekinthetõ törvénytelennek és érvénytelennek.
A súlyosabb probléma azonban az, ami az ellenzék álláspontját egyértelmûen tükrözi, és amelyben az ellenzék a bizottságon belül teljes egyetértésben volt. Ez a probléma abban áll, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, és ezt megelõzõen az alkotmányügyi bizottság is a magyar közjogban eleddig teljesen ismeretlen és a magyar közjog alapvetõ elveivel ellentétes gyakorlatot kíván megvalósítani akkor, amikor a semmisség fogalmát a közjogba és az országgyûlési határozatok és a törvénykezés menetébe be akarja vezetni.
A magyar közjog a korábban meghozott törvény, országgyûlési határozat érvénytelenítésének csak két formáját ismeri. Ez a két forma a Házszabályban is kifejezésre jut: a 85. § (3) bekezdésében és a 87. § (3) bekezdésében. Ez a két forma a módosítás és a hatályon kívül helyezés.
A semmisség nem elsõsorban közjogi fogalom. A semmisség fogalma csak az Alkotmánybíróság eljárásában merül fel a közjog területén. Egyébként a semmisség az magánjogi és igazságszolgáltatási eljárási fogalom. Az Alkotmánybíróság nyilváníthat csak törvényt vagy országgyûlési határozatot semmissé, de az Alkotmánybíróság is akkor, ha megjelöli a semmisségnek a kezdõ idõpontját.
Ha ez a most kezdeményezett precedens a továbbiakban érvényesülne, akkor olyan gyakorlat állhat elõ, hogy az Országgyûlés a korábbi, és talán fõleg a korábbi ciklusban hozott törvényeket és országgyûlési határozatokat egyszerûen semmissé nyilvánít, ahelyett, hogy azokat megváltoztatná vagy hatályon kívül helyezné. Ez a gyakorlat újra összekeverné a rendszerváltás után és annak kapcsán nagy nehezen megvalósított államhatalmi ágak szétválasztását.
Az Országgyûlés hatáskörébe utalt személyi döntések normatív tartalommal bíró közjogi aktusok. Az országgyûlési választásokat elrendelõ törvények pontosan, méghozzá taxatíve megjelölik a megválasztás anyagi és formai feltételeit. Ugyanez a taxatív felsorolás indokolt és szükséges azokban az esetekben is, amikor ezek a választás folytán elnyert megbízatások megszûnnek.
Sajnos a magyar törvények, az alkotmány is és ez az úgynevezett ügynöktörvény is elmulasztotta a megszûnés eseteit szabályozni. Hogy ez mennyire gondot okoz, az jellemzõ egy nemrégen történt döntésében, pontosabban törvényhozási aktusában az Országgyûlésnek. Az ügyészség, a legfõbb ügyész megválasztását is szabályozta az alkotmány, de elmulasztotta a legfõbb ügyészi megbízatás megszûnését szabályozni. Az Országgyûlés ezt a hiányosságot egy új törvénnyel - amit ugyan az ellenzék lopakodó alkotmányozásnak nevezett - tartotta szükségesnek korrigálni. Ez az új törvény szabályozta a legfõbb ügyész megbízatása megszûnésének az eseteit.
A határozattervezet 3. pontja és különösen annak indokolása az Országgyûlés közjogi aktusát egyszerû munkaügyi szerzõdéssé, munkaügyi megállapodássá kívánja degradálni. Alapvetõen téves a javaslatnak az a koncepciója, amely szerint az ügynökbírák munkaviszonyának megszûnésére a köztisztviselõi törvényt kellene alkalmazni. Az ügynöktörvény 5. § (5) bekezdése alapján egyértelmû, hogy ez a törvény csak az ügynökbírák munkavégzési jogviszonyára kívánta kiterjeszteni a köztisztviselõi törvény alkalmazását, de semmiképpen nem a jogviszony keletkezésére és a jogviszony megszûnésére. A munkajogi kérdésekbe történõ, ez az egyébként teljesen fölösleges és illetéktelen beavatkozás nagyon ismeretlen és nagyon bizonytalan, sötét vizekre evez. Elõrevetíti árnyékát egy lehetséges és eddig páratlan közjogi botránynak, amely annak folytán következhet be, hogy nyilvánvalóan az országgyûlési határozat folytán az érintett és legalábbis polgári vonatkozásban, anyagi vonatkozásban sérelmet szenvedett bíráknak megtámadási joga nyílik a bíróság elõtt. Ez odavezethet, hogy egy bírósági, munkajogi bírósági határozat ellentétbe kerülhet egy országgyûlési határozattal. A határozati javaslat 3. pontja, amely szerint az érvénytelen megválasztás alapján létrejött jogviszonyukat azonnali hatállyal felszámolja, egyben a munkavégzés alól õket azonnali hatállyal felmenti, az én fülem szerint inkább tûnik egy munkaügyi elõadó felmondólevelének, mint egy országgyûlési határozat részletének.
Végül: a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi álláspontja szerint a kormánykoalíció már hónapok óta az ügynökbírák mindenáron történõ megszégyenítését és elmarasztalását hajszolja, és aprólékos gondossággal még arról sem feledkezik meg, hogy megfossza õket a köztisztviselõi törvény alapján egyébként járó juttatásaiktól.
Ugyanakkor a kormánykoalíciót az Alkotmánybíróság határozata arra kötelezi, hogy az ügynöktörvényen lényeges változtatásokat eszközöljön. Teljesen érthetetlen elõttünk, hogy ugyanakkor, amikor a nemzetbiztonsági bizottságnak a Kõszeg képviselõ úr által hivatkozott döntése arra is vonatkozott, hogy felhívja a kormányt a problémák törvényi rendezésére, törvényi szabályozására, és pontosan a megbízatás megszûnése eseteinek a törvényi szabályozására, akkor a kormány ezt a törvényi szabályozást miért nem végezte el. Az egész kérdés már hónapokkal ezelõtt megoldható lett volna egy törvénymódosítással, és nem kellett volna ezt a kanyargós, kacifántos és nagyon sok kellemetlen felhanggal járó megoldási javaslatot választani.
(21.10)
Én úgy gondolom - és ez az ellenzék véleménye és álláspontja -, hogy az ellenzék és az ellenzék mögött álló közvélemény is nagyon nehezen tudja megérteni, és valószínûleg soha nem fogja megérteni, hogy akkor, amikor az úgynevezett ügynöktörvény alapján egyetlen ügynök hajaszála nem görbült meg, egyetlen ügynök neve nem került nyilvánosságra, azoknak sem, akik nem ügynökök voltak, de akiket az ügynöktörvény meg akart célozni... (Hodosán Róza: Vajon miért nem került nyilvánosságra?) ..., akkor mért kell, akkor mért szükséges az, hogy elõször azoknak a neve kerüljön meghurcolásra és azokat kelljen meneszteni, akik ennek a törvénynek a végrejtásával voltak megbízva?
A bizottsági kisebbség javaslata ezért az - miután a bizottság nyilván nem vonja vissza a javaslatát -, hogy a tisztelt Országgyûlés utasítsa el a nemzetbiztonsági bizottság többségi javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)