JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Dobos Krisztina kérésére én felolvasnám az elõzõ mondatot is; arra akkor csak utaltam. Õ azon a véleményen volt, ahogy mondja, hogy "az elmúlt idõszakban - és ezért nem értek egyet a nyilvánosságra hozatalával - számtalan kezdeményezés volt arra, hogy hozzuk nyilvánosságra, mi volt az eredeti vagyon, '89-tõl kezdve milyen intézmények kaptak ebbõl a vagyonból, hiszen számtalan megyei, illetve helyi ifjúsági szervezet kapott ebbõl. A továbbiakban ez a vagyon az ifjúságé marad, csak nem a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kezeli" - mondta akkor. Tehát ez volt az elõzõ mondat, hogy eleget tegyek ennek a kérésnek. Én csak arra tettem utalást, ön akkor nem volt azon a véleményen, hogy ezt nyilvánosságra kellene hozni. Ezért használtam föl ezt, mert ebben nekem más a véleményem.
Pokorni Zoltán képviselõtársamnak:
Nyilvánvaló módon kitüntetõ ez a figyelem, amivel a mondókámat kíséri. Természetes módon én is készülök a hozzászólásaimra - úgy vélem, ez a legtermészetesebb -, és ilyen értelemben nem volt titok egy bizottsági jegyzõkönyvhöz hozzájutni. Ugyanakkor azt fontos dolognak tartom, hogy nem feljelentésrõl volt itt szó, hanem annak példázataként hoztam föl, hogy a bürokrácia útvesztõi és a politikai vita között mi a különbség. Azt hiszem, ez kézzelfogható volt.
Deutsch Tamásnak:
Meg kell mondanom õszintén, hogy az érzelmi életével kapcsolatos kommentárokra nincs válaszom, tehát hogy ez így van, ahogy van. Ugyanakkor azt én fontosnak tartom, hogy egy ifjúsági törvény kapcsán ne a vagyonátmentés, - kimentés és a vagyonszerzés új vagy régi keletû módszereirõl, ennek szereplõirõl beszéljünk itt, hanem ha lehet, akkor tárgyszerûen maradjunk az ifjúságnál, annál a korosztálynál, amelyet ez a dolog érint, és arról a törvényrõl beszéljünk, amirõl az elõterjesztés szól.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)