DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy az országgyûlési határozati javaslat vitája kapcsán egy körülbelül fél évvel ezelõtti eseményre emlékeztessem önöket - nem is eseményre, hanem eseménysorozatra -, amikor a magyar sajtóból úgy tûnt, nincs is fontosabb kérdés annál az egész közvélemény számára - úgy traktálták -, mint hogy az úgynevezett átvilágítási törvény kapcsán végre munkába álló három bíróból álló testület számára úgy tûnt a munkája eredményeként, hogy az elsõ negyven parlamenti képviselõ adatait megvizsgálva, egyik képviselõtársunk nem mindenben felel meg a bizottság vizsgálati feltételeinek.
Ezt követõen, tisztelt Országgyûlés, mint azt emlékezetükbe tudom idézni, fontosnak tartotta a törvénysértésrõl nyilatkozni a Magyar Köztársaság miniszterelnöke; fontosnak tartotta fenyegetõ hangú nyilatkozatában elítélni a történteket, a bírókat a Magyar Köztársaság belügyminisztere; fontosnak tartotta köztisztviselõhöz méltatlan nyilatkozatként értékelni az ügyet a Magyar Köztársaság igazságügy-miniszterének politikai államtitkára; fontosnak tartotta az Országgyûlés elnöke kemény szavakkal bírálni magát a törvényt - hangsúlyozom: a törvényt! -, melynek alkotmányosságát az õ bírálatával kapcsolatban teljes mértékben alaptalannak ítélte néhány nappal késõbb az Alkotmánybíróság, s azóta ezeket a nyilatkozatait már nem ismétli meg az Országgyûlés elnöke; fontosnak tartotta, még anyagi konzekvenciákra is figyelmeztetéssel, a bírák mielõbbi lemondását követelve a sorba beállni az alkotmányügyi bizottság elnöke is; és utoljára, de nem utolsósorban említem Szekeres Imre frakcióvezetõt, aki - a tõle megszokott nemes egyszerûséggel - mindhárom bíró azonnali lemondását javasolta.
Ezek voltak nagyjából a fontosabb nyilatkozatok december során, néhány nappal az Alkotmánybíróságnak a törvény alkotmányossága tárgyában meghozott döntését megelõzõen. Szinte példátlan mértékben nekirontottak a bírák személyén keresztül ennek a törvénynek is, és teljes mértékben ellehetetlenítették a munkavégzést.
A helyzet azóta sem változott, tisztelt Országgyûlés, hiszen hiába választottunk meg hat új bírót az átvilágítási törvény végrehajtásával kapcsolatos teendõk elvégzésére, egy centimétert nem ment elõbbre az ügy. Egyetlenegy érdemi ténykedést nem tudtak elvégezni az erre illetékes személyek, a bizottságok. Nem azért nem tudtak elvégezni, mert nem szeretnék ezt a feladatot teljesíteni, hanem azért nem tudták elvégezni, tisztelt Országgyûlés, mert a legkisebb segítséget sem kapják meg az illetékes és erre köteles állami szervektõl. Egész egyszerûen szabotálják a mûködésüket - ezt ki kell mondani! És nagyon örülök, hogy végre ennek az országgyûlési határozati javaslatnak a vitája során legalább a nyilvánosság elõtt - vagy lehetséges nyilvánosság elõtt - ez elhangozhat; a Magyar Demokrata Fórum véleményeként mondom mindezt természetesen.
(11.30)
Tisztelt Országgyûlés! Mire történik most kísérlet? Természtesen arra, hogy a mindenféle fenyegetõ és egyéb felszólításnak eleget nem tevõ bírák kérdésében valamilyen, a jelenlegi parlamenti többség által kívánt megoldást találjanak, valamilyen jogi megoldással megpróbálják eltávolítani ezeket a személyeket arról a posztról, amelyre õket az elmúlt Országgyûlés az utolsó munkanapján megválasztotta. Arra történik kísérlet, tisztelt Országgyûlés, hogy a megváltozott összetételû Ház bevallottan más politikai értékrendet követve, úgy kívánja értelmezni az úgynevezett átvilágítási törvénynek a semmisségi törvényekre való hivatkozását, hogy saját magyarázatát illetõen az állítólagos korábbi törvényhozói szándékra támaszkodik. Ezt a korábbi törvényhozói szándékot kívánja most különbözõ értelmezési bravúrok, lóugrások és bakugrások révén - úgymond - felderíteni az a mostani többség, amelynek az elõzõ parlamentben még kisebbségként részt vett tagjai vagy ellene szavaztak a törvénynek, vagy pedig annak szavazásánál tartózkodtak.
Ez a logika, tisztelt képviselõtársaim, nem vezethet jóra! Kérjük, hogy az 1994-ben megválasztott országgyûlési képviselõk többsége tanúsítson önmérsékletet, és ne igyekezzék elõdje, a jelen többsége által egyébként oly szívesen elmarasztalt 1990-es parlament állítólagos törvényhozói szándékát felderíteni, ugyanis illetékessége erre nem terjed ki. Amennyiben mégis azt kívánnák megtudakolni, hogy mi lehetett az elõzõ képviselõház szándéka az átvilágítási törvény semmisségi klauzulájánál, úgy talán hívjuk össze a korábbi honatyákat, és kérdezzük meg, mire is gondoltak, amikor az 1994. évi XXIII. törvény 6. §-át megszövegezték. Talán képtelenségnek tûnik, ez igaz, de még nagyobb képtelenség az, ha netán most az önök többsége és ennek akarata lenne hivatott kideríteni, hogy vajon mi is járhatott 1994 tavaszán a képviselõk fejében, nem lenne ez más, mint kávézaccból való jóslás, amire sok irányú egyéb elkötelezettsége mellett még a szakértõi képességekkel tündöklõ többség sem vállalkozhat.
Hogy ezt a csapdát elkerüljük, tisztelt képviselõtársaim, kérem, nézzük át együtt a vonatkozó törvény tételes, szó szerinti szövegét, mert én magam azok közé tartozom, akik öt évvel ezelõtt abban bíztunk, hogy az úgynevezett gumijogszabályok korszaka a jogállam deklarálása után megszûnik, és a törvény értelmezésénél a szó szerinti, ha kell, a szavak szerinti, ha kell, a betûk szerinti értelmezéssel, a helytelenül egyébként nyelvtani értelmezésnek hívott módszerrel tudunk csak eredményre jutni, hiszen - azt hiszem - mindannyiunk számára elismerhetõ jogállami követelmény az, hogy a most általam idézendõ rendelkezéseknél sem kevesebbet, de többet se tulajdonítsunk az alkalmazás során a szavaknak.
Egyébként minden bizonnyal így fog eljárni a tovább folytatódó jogvita során az a bíróság is, amelynek nyilván az érintett személyek kérelme kapcsán elsõsorban az átvilágítási törvény szövegének nyelvi értelmezésébõl kell majd kiindulnia, és az esetleges törvényhozói szándékot nem a mostani parlamenti ülésszak és közvetlen elõzményeinek körében fogja keresni, hanem az elõzõ Országgyûlés nemzetbiztonsági üléseinek jegyzõkönyvébõl és az ott elhangzott jogi szakértõi tájékoztatásokból fogja összeállítani.
Néhány képviselõtársamhoz kapcsolódva, különösen Füzessy képviselõ úrnak a bizottsági kisebbségi véleményt megfogalmazó álláspontját megismételve és azt folytatva, itt jegyezném meg, hogy a bíróság illetékességét, ha már az elõterjesztõk amúgy is a munka törvénykönyvére alapozzák érvelésüket, nyilván nem lehet kizárni. Egyébként is, ha a határozati javaslat elõkészítõje a dolgában olyan biztos lenne, miért is félne egy másik független hatalmi ág által való megmérettetéstõl, nem is szólva arról, hogy a hatalmi ág legfõbb képviselõje - nézetem szerint egyébként törvényes felhatalmazását messze túllépve - nem éppen hízelgõ és barátságos nyilatkozatokat tett a bírákból álló átvilágítási testület munkáját illetõen, akár nyilvánosság elõtt, akár pedig bizottsági üléseken.
Ígéretemhez híven, tisztelt képviselõtársaim, ismertetném az átvilágítási törvény és a három semmisségi törvény szempontunkból nyilván kizárólag mérvadó rendelkezéseit. Ami az 1994. évi XXIII. törvényt, tehát a szóban forgó átvilágítási törvény 6. §-ának (1) bekezdését illeti, ez azt hiszem, eléggé közismert most már: "A bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhetõ, aki nem vett részt olyan ítélet hozatalában, amelyet a három semmisségi törvény valamelyike alapján semmissé nyilvánítottak." Egyébként a bírák által aláírt és sokat emlegetett nyilatkozat ugyanezt a szöveget tartalmazza.
Ami az 1956-os népfelkeléssel összefüggõ elítélések orvoslásáról szóló, úgynevezett elsõ semmisségi törvény, tehát az 1989. évi XXXVI. számú törvényt illeti, ennek második rendelkezéseként a semmisségi eljárás tekintetében számunkra fontos rendelkezése az, hogy az 1. § szerint az ott részletesen felsorolt bûncselekmények miatti elítélések semmisnek tekintendõk. A 2. és 3. §-ok szerint pedig meghatározott bûncselekményi körben indítványra, illetve kérelemre a bûncselekmények miatti elítélést a Legfelsõbb Bíróság semmisnek nyilváníthatja.
Ami a második semmisségi törvényt illeti, tehát az 1945 és '63 közötti elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. számú törvényt, ennek 1. §-ának (1) és (3) bekezdései szerint az ott meghatározott és a 2. §- ban részletesen felsorolt bûncselekmények miatti elítélések semmisnek tekintendõk.
Ami a harmadik semmisségi törvényt illeti, tehát a 1963 és '89. között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bûncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvényt, e szerint az 1. és 3. §-ok szerinti és az ott meghatározott bûncselekmények miatti elítélést a büntetõeljárási törvény vonatkozó különleges eljárásokra irányadó szabályai szerint semmissé kell nyilvánítani, de csak akkor, ha a bûncselekmény egyébként a kihirdetett emberi jogok egyezségokmányában rögzített alapelvek és alapjogok gyakorlását sértené. Az 5. § szerint pedig ugyanezekben az 1. és 3. §-okban meghatározott bûncselekmények miatti vagy az ilyen bûncselekményekhez kapcsolódó elítélést kérelemre a Legfelsõbb Bíróság semmisnek nyilváníthatja, ha a bûncselekmény megvalósítása nem közvetlenül kötõdik az egyezségokmányban említett alapjogok gyakorlásához.
Tehát tisztelt képviselõtársaim, ez a rövid áttekintés, azt hiszem, nagyon plasztikusan mutatja azt, hogy a jogállami parlament sok mindennel hanyagul bánhat. Nyugdíjjal, családi pótlékkal, gyermekgondozási segéllyel, szociális biztonsággal, privatizációval, és sorolhatnék egy csomó ügyet, egy dologgal azonban, úgy érzem, nem. Magának a tételes jogszabálynak a szigorú rendelkezéseivel nem lehet hanyagul bánni. Amennyiben most ezen kívánnának erõszakot venni, úgy egy nyilvánvalóan nemzetközi színtérre is átkerülõ bírósági eljárás végeredménye a mai magyar parlamentet egyáltalán nem a demokrácia õrangyalaként tüntetné fel. Most kerülne sor ugyanis elsõ ízben arra, hogy önök nem egy, a korábbi Országgyûlés hozta törvényt módosítanának vagy helyeznének hatályon kívül egy új törvénnyel, hanem határozatukkal tévednének a törvényrontás, vagyis a változatlanul hatályos törvény magyarázatokkal terhelt megcsonkításának mezejére.
Kérem a képviselõtársaimat, hogy a mostani vitában a törvények általam ismertetett szigorú szóhasználatából legyenek szívesek kiindulni, abból, hogy a semmisségi törvények szerint az ott felsorolt bûncselekmények miatti elítélések megsemmisítésére legalábbis háromféle módon kerülhet sor. Úgy, hogy az elítélést a törvény tekinti semmisnek, így van az elsõ semmisségi törvény 1. §-a szerint és a második semmisségi törvény egésze szempontjából. Úgy, hogy az elítélést a bíróságnak kell semmissé nyilívánítani, tehát a harmadik semmisségi törvény eseteiben akkor, ha az elítélés közvetlenül sérti az egyezségokmányban foglalt jogok gyakorlását. Végül úgy, hogy az elítélést a Legfelsõbb Bíróság nyilváníthatja semmissé, tehát mérlegelési joga is van, nem köteles a Legfelsõbb Bíróság, bírói tevékenységet végezve dönthet úgy az elsõ semmisségi törvény 2. §-a alapján, hogy semmissé nyilvánít valamely korábbi elítélést.
A három módozat nyilvánvalóan nem egyforma. A semmisség ugyanis az egyes esetekben nem egy és ugyanazon hiba, vagyis nem a bíró hibája miatt áll fenn, ellenkezõleg a semmisségi esetkörök döntõ részében, ahol is az elítéléseket a törvény tekinti semmisnek, tehát az ex lege következõ semmisség, valamennyi elítélés semmissége a törvény amorális volta miatt következik be, vagyis törvényalkotási hiba folytán áll fenn.
(11.40)
Ezért itt a semmisség megállapítása nem bírói mérlegeléssel, hanem törvényi rendelkezéssel történik. Csupán az esetek egy másik része az, hogyha bírói döntéssel - hogy úgy mondjam -, konstitutív módon kimondott semmisségi határozattal kell eljárni, ahol szóba jöhet az, hogy a semmisség oka az amorális jogszabályokon túlmenõen a bírói magatartásban, a konkrét ítélkezésben keresendõ. Ebben a körben azonban, azt hiszem, a mostani határozattervezettel megnevezett bíró urak nem érintettek.
Még egyszer emlékezetükbe idézném az átvilágítási törvényt. A bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhetõ, aki nem vett részt olyan ítélet meghozatalában, amelyet a semmisségi törvények valamelyike alapján semmissé nyilvánítottak. Nem szószátyárkodás miatt kívántam ezt megismételni, arról van ugyanis szó, hogy a bizottsági tagságot csak az zárja ki, ha a jelölt olyan ítélet meghozatalában vett részt, amely egyrészt a semmisségi törvények egyikének hatálya alá esik, és másrészt az ezen ítélet miatti elítélést a bíróság vizsgálatot igénylõ körben egyedileg semmissé nyilvánította.
Sem dr. Botos Gábor, sem pedig dr. Eigner József nem hoztak ilyen ítéletet. Botos Gábor határozataival kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a tisztelt kormánypárti képviselõk és segédcsapataik utólagos semmissé nyilvánító határozatot, dokumentumot sem tudtak produkálni, ugyanis ilyen nem létezik. Ami Eigner József bíró úr ítélkezésével kapcsolatban dokumentumként született, az egy egyszerû semmisségi igazolás, erre itt már történt hivatkozás más szempontok alapján. Én is azt mondom, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez nem több, mint egy igazolás arról, hogy az Eigner József által jegyzett elítélést a törvény tekintette semmisnek, és nem azért, mert az elítélés volt törvénysértõ, hanem azért, mert a korábbi büntetõtörvény egyes rendelkezéseihez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezményeket a semmisségi törvény gyakorlatilag hatályon kívül helyezte. Az elítélést nem a bíróság vagy más hatóság - tehát ebben az esetben a semmisségi törvényekre való hivatkozás szempontjából való megfelelési feltételrõl van szó, hanem a törvény egy korábbi törvényi joghátrányt küszöbölt ki. Ennek nagyon nagy a jelentõsége, hiszen az állapítható meg a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint, hogy az átvilágítási törvény 6. §-a azt követeli meg, hogy az esetleg szóba nem jöhetõ jelöltek korábbi ítéleteit - a semmisségi törvények valamelyike szerint - a bíróság egyedi vizsgálat során nyilvánítsa semmisnek.
Leszögezhetõ az is, tisztelt képviselõtársaim, hogy a bírák aláírt nyilatkozataikban a teljes igazságot állították, hiszen valóban nem vettek részt olyan ítélet meghozatalában, amelyet a semmisségi törvények valamelyike alapján semmissé nyilvánítottak egyedi eljárás keretében. Ilyen ügy ugyanis a vizsgált bírák referádájában, de azt hiszem, nyugodtan mondhatom: egész büntetõbírói pályafutásuk során nem létezett.
Az önök által annyira keresett és a törvény alapján történõ semmissé nyilvánító ok - amely tehát csak az egyedüli kizáró alap lehetne - az elsõ semmisségi törvény 2. és 3. §-a, valamint a harmadik semmisségi törvény szerinti megszorításokkal az elsõ semmisségi törvény 1. §-a szerinti körben a rendkívüli jogorvoslatokkal, perújítással, törvényességi óvással vagy felülvizsgálattal újraítélt ügyek lehetnének.
Tehát azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, ebben egyetérthetünk, és itt reflektálnék a legutóbbi, ezt az ügyet tárgyaló parlamenti napon Szigethy képviselõ úr felszólalására, aki szintén egy hosszasabb, jogértelmezéssel felérõ, de számunkra elfogadhatatlan magyarázattal kívánta álláspontjuk helyességét alátámasztani. Úgy tûnik, hogy a leggondosabb, részletes vizsgálattal sem találhatunk olyan valódi törvényalkotói szándékot, amely az önök által, a többségük által az Országgyûlés egészen - azt hiszem - példa nélkül álló határozataként itt mindenféle oda nem magyarázható érvekkel kívánná a bírák mûködését - a határozat alapján - a határozat keltétõl számítva azonnali hatállyal megszüntetni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tekintettel arra, hogy többen jelentkeztünk felszólalásra, én magam most szándékosan elállok mindazon érveléstõl, amelyet el kívántam mondani. Ez arra a nonszenszre, arra a jogi lehetetlenségre vonatkozik, amelyre már Füzessy Tibor is utalt, hogy egy közjogi jellegû megválasztással járó pozícióba helyezésnek a munka törvénykönyvére és egyéb kapcsolódó jogszabályokra hivatkozással való megszüntetése õt és engem is - hadd kapcsolódjak hozzá - inkább egy termelõszövetkezeti határozatra vagy munkaügyi határozatra emlékeztetne. Nagyon szeretném - nyilván ezeknek az alaptalanságára is fognak majd érveket hallani -, ha tisztelt képviselõtársaim komolyan vennék a képviselõi munkájukat, és nem sérülne meg a Magyar Országgyûlés tekintélye egy olyan határozat meghozatalával, amelynek nemcsak ténybeli, de jogi alapjai sincsenek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)