DR. SCHWARTZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartási törvény akkor kötelezi a kormányt pótköltségvetésre, ha év közben a körülmények olyan módon változnak meg, hogy azok a központi költségvetés teljesítését jelentõsen veszélyeztetik, valamint ha az általános tartalékot felhasználták, és a költségvetési törvényben megállapított források nem elégségesek a kiadási elõirányzatok fedezésére.
Ismert, hogy az elsõ három hónap költségvetési hiánya eléri a 150 milliárd forintot. Ez tarthatatlan mértékû hiányt jelent azért is, mert sem a bevételi, sem a kiadási oldalon nem teljesültek azok a számok, amelyeket az 1995. évi költségvetésben prognosztizáltak. Ezen helyzet komolysága indokolta a március 12-ei intézkedéseket, valamint a pótköltségvetés benyújtását is.
A március 12-ei intézkedések, a pótköltségvetés, valamint az év második felében a tisztelt Ház elé kerülõ, az államháztartási reform érdekében, a feketegazdaság ellen meghozandó intézkedések, a modernizációs program mind- mind ezt a folyamatot hivatottak megállítani, lassítani, illetve megteremteni a késõbbi fejlõdés lehetõségét. Ezen intézkedéseket a közterhek arányos viselésének szándéka hatja át. Be kell látni, hogy a további megtakarításokra szükség van, és ezek sajnos érintik a szociális ellátórendszereket, valamint a humán infrastrukturális rendszereket is.
Ismeretes, hogy az államadósság az utóbbi idõben elképesztõ méreteket öltött. Nem kizárt, hogy az év végére a belföldi államadósság egyenértékû lesz egy teljes év bruttó hazai termelési értékével. Ennek a problémának a kezelésére sehol a világon nincs más mód, mint az állami költségvetés lefaragása. A túlköltekezés lefaragásával lehet helyet csinálni annak a gazdasági növekedésnek, amely az egyetlen lehetõség, hogy az adósságcsapdából kikeveredjen valahogyan Magyarország.
Ezen bevezetõ gondolatok után szeretnék rátérni a pótköltségvetés Népjóléti Minisztérium fejezetét érintõ tényeire. Fájó szívvel kell megállapítani, tudomásul venni, hogy itt igen jelentõs az elvonás mértéke - mintegy 20 milliárd forint -, ami az eredeti költségvetési elõirányzat mintegy 8 százalékának felel meg. Ezeknek az elvonásoknak a jelentõs része a stabilizációs intézkedések költségvetési átvezetésébõl adódik, ezen intézkedések következményeként jelenik meg a népjóléti tárca fejezetében. Ezek a gyes, gyed jogkiterjesztésének elmaradásából, a családi pótlékot érintõ intézkedésekbõl, illetve a várandóssági pótlék helyett bevezetésre kerülõ egyszeri anyasági támogatásból adódnak. Ha ezen intézkedéseket leszámítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejezeti elõirányzatok differenciáltan mérséklõdtek.
Változatlan maradt a pótköltségvetésben a mentõszolgálatra fordított pénzösszeg, hasonlóan nem változott az alapítványoknak juttatandó költségvetési támogatás mértéke sem, beleértve a külföldön élõ magyarok egészségügyi ellátását segítõ alapítvány támogatására szánt összeget is. Minimálisan csökkent a prevencióra, a megelõzésre fordítandó pénzösszeg nagysága, ami ezen területen a kormányzat eltökéltségét mutatja, felismerve, fenntartva ennek a kérdésnek a fontosságát, még ilyen nehéz gazdasági körülmények között is.
Érzékeny veszteség a szakma számára a diagnosztikus és terápiás mûszerprogramra szánt pénzösszeg több mint felére való csökkentése. Itt a továbbiakban az önkormányzatok, más erõforrások, alapítványok, jótékony támogatások bevonására is szükség lesz, hiszen ezekrõl a fejlesztésekrõl nehezen tudna lemondani a szakma.
(22.30)
Valami biztatót jelent a nemrég megszavazott címzett- és céltámogatások összege, miszerint öt kórház további rekonstrukcióját jelenti ez a pénzösszeg 16 milliárd forint nagyságban, mely tartalmaz mûszerberuházásokat is. Hasonlóan érzékeny veszteség az ÁNTSZ költségvetésének csökkentése. Itt a továbbiakban nem mondhatunk le a hálózat közegészségügyi, járványügyi tapasztalatairól, valamint az ésszerû profil kialakításáról, megtalálva az ÁNTSZ valódi helyét a mai egészségügyben. Ha itt a létszámot tovább csökkentjük, elveszítjük a meglévõ értékes szakembergárdát, és az utánpótlás nevelése is veszélybe kerülhet.
Hasonlóan meg kell találni a bevezetett, a családokat érintõ intézkedések ellensúlyozására a gyermekek nappali ellátásának anyagi feltételeit, hogy a meglévõ bölcsõdei hálózat ne essen áldozatul az önkormányzatok kényszerû költségcsökkentõ intézkedéseinek. Az önkormányzatok megnövekvõ szociális gondjain enyhít az a 6+3 milliárd forint, amit a pótköltségvetés pluszként kíván az önkormányzatok rendelkezésére bocsátani. Ez részben a szociális elõirányzatok kiegészítésére szánt 6 milliárd forint, részben a közmunkák szervezésére szánt 3 milliárd forintként jelenik meg a pótköltségvetésben.
Ha összegezni akarjuk a tárca pótköltségvetési elõirányzatait, nem ragadhat el bennünket egy hurráoptimizmus hangulat, a március 12-ei intézkedések részeként ezt mint elkerülhetetlent elfogadjuk, tudomásul vesszük; egyszer és mindenkorra nem mondhatunk le a fejlesztés további, jövõbeni lehetõségeirõl. Itt a nagy társadalmi elosztórendszerek pénzösszege, forrásoldala szûkült be sajnálatos módon. A nevében benne van a sorsa ennek a rendszernek. Elosztó, azt lehet elosztani, ami rendelkezésre áll, jelenleg ennyi.
Ilyen gondolatok jegyében elfogadjuk a jelenlegi pótköltségvetést és elfogadásra ajánljuk a tisztelt Háznak is. Köszönöm szépen. (Taps.)