DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Az általános vitát megindító hozzászólásunkban, majd a bizottsági vitában is újólag aggályosnak tartottuk önmagában azt a törekvést, amely a polgári peres eljárás ügyfélegyenlõségébõl kiindulva egyfelõl az ügyész kedvezményezett szerepét - az idevonatkozó alkotmánybírósági döntésnek is megfelelõen - kiiktatja a Pp. bevezetõ rendelkezései közül, és oda, arra a helyre teszi az ügyészi szereplést, ahová való, vagyis azokra az esetekre korlátozza, ahol valóban a más által el nem látható, illetõleg a perben jogaik gyakorlásában nyilvánvalóan egyenlõtlen, kedvezõtlen helyzetben lévõ felek érdekében való fellépést, illetõleg eljárást teszi lehetõvé.
Ezzel tehát egyetértünk, mi magunk is ezt szorgalmaztuk, és az ügyészség egész alkotmányos helyzetének szabályozása során ezt az elvet kívánjuk követni.
Ugyanakkor önmagában furcsának tartjuk azt, hogy amikor a polgári perrendtartásra vonatkozó javaslatról beszélgetünk - és ennek azért természetesen vannak periférius érintkezései más eljárási szabályokkal is -, mégis egy tisztán anyagi jogi intézményt, nevezetesen a polgári törvénykönyvet életbe léptetõ szakállas, 1960. évi 11. törvényerejû rendeletet kívánja módosítani az elõterjesztõ a Pp. módosítása kapcsán, abba burkolva.
Érezzük azt a szándékot, amelynek egy - nem is kifogásolható - politikai motívuma van, hogy tudniillik legyen jogosult az ügyész - ha már másra a Pp. szerint nincs joga - keresetet indítani, a semmilyen jogcím alapján kizárólag azon az alapon, hogy valamely semmis szerzõdés a közérdekben olyan sérelmet okoz, amelynek megszüntetése érdekében, a szerzõdés semmissége iránt senki nem fordult bírósághoz. Az ügyész olyan résztvevõje az igazságszolgáltatásnak - és általában a jelenlegi állami szervekben olyan helyet tölt be -, amely õt alkalmassá teszi erre, legalábbis addig, amíg a parlament - már évek óta - nem tud ombudsmant választani és egyéb fontos alkotmányos jogintézmények sem tudnak hatályosulni; itt azért mindenképpen egy megtorpanás mutatkozik, de nem célja a mostani vitának, hogy erre rámutassak.
Ugyanakkor, amikor azt mondom, hogy ezt a szándékot, ezt a jogalkotói törekvést nem vetjük el teljes egészében, de azt szeretném kifejteni, hogy ez így, ahogy a javaslat tartalmazza, nincs jól, tehát hogy ebben a rendelkezésben egy korlátlan biankó felhatalmazást adunk az ügyésznek bármiféle semmis szerzõdés általa mérlegelt és közérdekbe ütközõ következményei megszüntetésének érdekében a bírósághoz forduláshoz. Ez így egy olyan gumijogszabály, tisztelt Országgyûlés, amelyet 1995-ben egy demokratikus jogállam parlamentje nem hagyhat jóvá, és amellyel így semmit nem lehet kezdeni.
Mi nagyon nehezen, és csak a legszükségesebb irányban igyekszünk valahol a jogállamnak, jogalkotás követelményeinek megfelelõ formát adni azzal a javaslattal, amely ezt a rendelkezést azzal egészíti ki, hogy a meghozott határozat nem sértheti mások jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogait.
Ismerem azt az érvet, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ha ezt nem mondjuk ki, akkor is benne van különbözõ törvényhelyeken, benne van a Ptk- ban, benne van természetesen a bírói gyakorlatban is, de ha ide semmit nem illesztünk, úgy gondolom, semmilyen iránytû nem lesz az ügyészek számára, hogy mit is kezdjenek ezzel az intézménnyel. Vajon, a mindennapi életben tömegesen elõforduló eseteket, amikor mondjuk nem cselekvõképes személy esetleg nagy értékû jogügyletet köt, vagyis nyilvánvalóan semmis szerzõdést hoz létre, - ha a boltok árait nézzük, ha mondjuk egy kanna benzint vesz valaki és még nincs 14 éves, akkor bizony ennek a benzinre vonatkozó adásvételi szerzõdésnek a semmisségébõl kiindulva - az ügyész keresetet terjeszthetne elõ e szerint a Ptk.-beli 36/A szakasz alapján, és kérhetné a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében... Nem is tudom, mit kérhetne: az eredeti állapot helyreállítását vagy különbözõ egyéb, a Ptk.-ban felsorolt lehetõségek közül a semmis szerzõdés reparálását.
(20.30)
A példa természetesen szélsõséges, de arra jó, hogy rámutassunk arra, hogy ezzel a felhatalmazással így útjára bocsátani ezt a jogintézményt nem szerencsés. Bízom abban - annak ellenére, hogy az alkotmányügyi bizottságban az elõterjesztõ ezzel természetesen nem értett egyet, és sajnos az ott lévõ bizottsági tagok is nagyon minimális értelemben és számban támogatták -, hogy erre talán még mód és lehetõség lesz. Hiszen beláthatatlan következményekkel járhat, ha - jogszerûen gyakorolva ezt az ügyészi jogosítványt - a bíróságok olyan ügyeket kezdenek el tárgyalni, amelyek a felek rendelkezési szabadságával és a mindennapi élet produkálta helyzettel szemben fölboríthatnának, visszafordíthatnának olyan folyamatokat, amelyek a közéletben elméletileg sérelmet okoznak. Hiszen a közérdekben sérelmet okoz az, ha valaki jogellenes módon, arra nem jogosult formában vagy személyként szerzõdést köt.
Mindig az a példa jut eszembe, amikor egy Magyarországon tartózkodó, évek óta itt élõ erdélyi születésû román állampolgár - aki nem magyar állampolgár - ugyanolyan magyar körülményeket produkál és teremt meg magának, mint mi, és a használt Dacia autóját ki akarja cserélni, ezért vesz egy magyar állampolgártól egy kevésbé használt Dacia autót. Nos, ez egy semmis szerzõdés, mert nem volt meg a devizahatóság engedélye, és még nem tudom milyen számtalan következménnyel járó problémákat vet föl. S akkor egyetlenegy ügybuzgó ügyész, aki különbözõ értelmezést tulajdonítva szerepének, keresetet indít a bíróságon, a bíró pedig nem tehet mást, mint hogy valamilyen módon a szerzõdés felszámolása és egyéb következmények levonása iránti ítéletet hoz. A példa kevésbé szélsõséges, mint az elõzõ.
Lehetne még sorolni a példákat, de nem szeretném, ha bárki azzal vádolna minket, hogy ennek a törvénynek a vitája során a rendelkezésünkre álló lehetõségeket olyan mértékben kimerítjük, ami más törvények megtárgyalását esetleg nem teszi lehetõvé. Ezért azzal fejezem be a Pp.-vel kapcsolatos módosításaink sorát, hogy ezt a gondolatot követve, és ennek legalábbis részben elfogadást adva, az elõterjesztõ gondolkozzon el azon, hogy nem árt-e ennek az intézménynek a deklarálása a jogbiztonságnak; megint nem egy olyan törekvéssel állunk-e szemben, amely egy sehová nem illeszthetõ, olyan jogintézményt kíván a kertek alatt becsempészni a polgári peres eljárás módosítása során, aminek jogkövetkezményei igazából nem lesznek, és igazán nagy reményeket és elvárásokat tulajdonképpen ezek miatt a problémák miatt nem is lehet tulajdonítani neki.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
ElNÖK: Köszönöm. Megkérdezem képviselõtársaimat, kíván-e valaki a részletes vita e szakaszában hozzászólni. (Nincs jelentkezõ.) Mivel ilyen nincs, a részletes vita e szakaszát lezárom.
Ezzel valamennyi módosító javaslatra vonatkozóan lezártam a részletes vitát.
Megkérdezem Csiha Judit államtitkár asszonyt... (Dr. Csiha Judit: Nem kívánok most szólni.) Nem kíván most válaszolni a vitában elhangzottakra.
Tisztelt Országgyûlés! A módosító javaslatokról történõ szavazásra várhatóan a jövõ héten kerül sor.
Tisztelt Országgyûlés! Soron következik a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl szóló 1989. évi 23. törvényerejû rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása. Az elõterjesztést T/675. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását T/675/9. számon kapták kézhez képviselõtársaim.
Az alkotmányügyi bizottság jelezte, hogy nem kíván elõadót állítani.
Tisztelt Országgyûlés! Megkérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 1. és 2. pontjához, amelyek a törvényjavaslat 1. §-ában a törvény 2. § (2) bekezdésének módosítását, a (6) bekezdés helyébe új szöveg felvételét, illetve a 2. § új bekezdéssel történõ kiegészítését javasolják. (Nincs jelentkezõ.) Mivel ilyen jelentkezõ nincs, a részletes vita e szakaszát lezárom.
Tisztelt Országgyûlés! Megkérdezem, kíván-e valaki szólni az ajánlás 3., 4., 5. és 6. pontjához, amelyek a törvényjavaslat 4. § (2) bekezdésében a törvény 16. § (2) bekezdés c) és d) pontjának, illetve zárószövegének módosítását kezdeményezik.
Megadom a szót Varga István képviselõ úrnak, MDF.