DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az 5. és 6. ponthoz kívánok hozzászólni.
Az általános vitában már részletesen kifejtettem, tisztelt Országgyûlés, hogy a cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl szóló 1989. évi 23. törvényerejû rendelet módosításánál sokkal radikálisabb lépésre kellett volna elszánnia magát a kormánynak, hisz a cégnyilvántartások során kaotikus állapotok uralkodnak. Nyilvánvaló, hogy a mintegy száz fõnyi cégbíró képtelen feldolgozni az évek óta felhalmozódott hátralékos ügyeket.
Álláspontom változatlanul az, hogy a cégjog alapvetõen regisztrálási eljárást jelent és nem engedélyezést, illetve bírói mérlegelésen alapuló döntést. Ezt a külföldi tapasztalatok is megerõsítik, és megengedhetetlen luxus, hogy a cégnyilvántartások legapróbb részletei is bírói tevékenységet igényeljenek.
A törvénymódosítás legalapvetõbb célja, hogy gyorsabbá, hatékonyabbá tegye a bírósági cégnyilvántartást. Ezt azonban az elõterjesztés az említett koncepcionális változtatások hiányában nem is érheti el.
A törvényjavaslat 4. § (2) bekezdéséhez benyújtott módosító javaslatom gyakorlatilag összhangban van az alkotmányügyi bizottság által javasoltakkal is, hisz a bizottság a cégnyilvántartási törvény 16. § (2) bekezdés záró mondatának a következõ módosítást javasolja: "A cégbíróság a bejegyzés iránti kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül és a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül elutasítja." Természetesen elmarad az, hogy "a végzés ellen igazolási kérelemnek nincs helye" címû szövegrész.
A Magyar Demokrata Fórum módosító javaslata kéri elhagyni "a hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül" és "a végzés ellen igazolási kérelemnek nincs helye" szövegrészt a következõk miatt:
Nézetünk szerint a bejegyzés iránti kérelem hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítása sérti a cégbírósági eljárásban érvényesülõ azon jogot, ami az eljárás lefolytatásához fûzõdik. Bizonyos értelemben ez alkotmányellenes, de legalábbis nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal ellentétes.
A kormány elõterjesztésében nem vette figyelembe a 25. § (1) bekezdését. Ha e törvénybõl és a cégbíróság nem peres jellegébõl más nem következik, a cégnyilvántartás és a cégek törvényességi felügyelete során a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
Véleményem szerint a javaslat ellentétes a polgári perrendtartás 132. § (1) bekezdésének azon rendelkezésével, miszerint az elutasító határozat jogerõre emelkedésétõl számított 30 napon belül ismételt beadás fenntartja az eredeti beadáshoz fûzõdõ joghatályokat.
Az elutasítás indoka lehetett az, hogy a bejegyzést kérõ nem csatolta a taxációban írt mellékleteket - például cégaláírási nyilatkozat, vezetõ tisztségviselõk nyilatkozata, tagjegyzék, meghatalmazás stb. Ebben az esetben maga a társasági szerzõdés érvényes, az elutasítás nem az okirat érvénytelenségében rejlik. Ilyen esetben nincs akadálya annak, hogy ezen érvényesen megkötött társasági szerzõdés idõpontjára visszamenõ hatállyal, ex tunc hatállyal jön létre a cég.
Az elõzõek miatt számunkra teljesen érthetetlen, hogy miért nem támogatja a kormány a módosító javaslatokat, hiszen ezek elutasítása komoly alkotmányossági problémákat is felvet. Meggyõzõdésünk, hogy a módosítás elutasítása esetén nem gyorsulni fog az eljárás, hanem lassulni, és a cégbírónak ugyanazzal az üggyel kétszer vagy háromszor kell foglalkoznia.
Végül, de nem utolsósorban komoly gyakorlati aggályok is vannak azzal kapcsolatosan, hogy a jogi képviselõnek a cég alapításakor, illetve a társasági szerzõdés elkészítésekor maradéktalanul eleget kell tennie a taxációban írtaknak, hisz ilyen jogszabály-infláció esetén - különösen az év végén - a társaságok úgy alapítanak céget, hogy egy-két nap áll a rendelkezésükre, illetve az ügyvédnek a szerzõdés elkészítésére, és nyilvánvaló, hogy rajta kívül álló okok miatt nem tud bizonyos mellékleteket becsatolni. Ez utóbbi esetet csak súlyosbíthatja például a vegyesvállalatok létrehozása, hisz a külföldi partner képtelen eleget tenni a cégbírósági követelményeknek. A kötelezõ jogi képviselettel és az ügyvédi csalhatatlansággal kapcsolatos okfejtések, úgy gondolom, ma már betarthatatlanok és más idõkre emlékeztetnek.
Tisztelt Ház! Néhány gyakorlati példával is szeretném alátámasztani és megvilágítani a módosító javaslatunkat, illetve az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatát. Mindenekelõtt szeretnék arra hivatkozni, hogy cégalapításkor, különösen - ahogy említettem - külföldi partner esetén néhány nap áll rendelkezésére a jogi képviselõnek, illetve az ügyvédnek arra, hogy a társasági szerzõdést elkészítse. Ez az idõ semmiképpen nem elegendõ arra, hogy a rendkívül hosszú és a taxációban megjelölt hét-nyolc kelléknek maradéktalanul eleget tegyen.
(20.40)
Nyilvánvaló azonban, hogy a társasági szerzõdést határidõben - ahogy említettem, esetleg év végérõl van szó - be kell nyújtania. Ebben az esetben már nem tud megfelelni a jogi képviselõ a törvénymódosítás által megkívánt feltételeknek. Ezen túlmenõen természetesen lehet egyéb elháríthatatlan ok is, ami miatt nem tud eleget tenni a jogi képviselõ a törvény elõírásainak. Álláspontom szerint tehát ilyen esetben nem lehet kizárni azt, hogy megfelelõ határidõ engedélyezésével a jogi képviselõ eleget tegyen a törvény elõírásainak és elvárásainak.
A másik dolog, amirõl ezzel kapcsolatban szeretnék szólni, tisztelt Ház, az az egységes gyakorlat. Ez a jogszabály most megpróbálja pontosan, kimerítõen felsorolni azokat a kellékeket, amelyek a társaság bejegyzéséhez szükségesek. Ismeretes azonban az, hogy az országban a cégbírósági eljárások körében egyáltalán nincs egységes gyakorlat. Egy példát hadd mondjak, például Békés megyében addig az illetõ jogi képviselõvel szóba sem áll a cégbíróság, amíg adószámmal nem rendelkezik a cég. Ennek az adószámnak a beszerzése jelen pillanatban azt jelenti, hogy mivel fantomcégek is vannak, s a kormány nagyon helyesen hadat üzent a fantomcégeknek, az adóhivatal külön "környezettanulmányt" folytat, magyarul kimegy a telephelyhez, székhelyhez, s megnézi, hogy a cég létezik-e vagy sem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ez az eljárás - ha nem kivételes és méltányos, akkor tíz napot vesz igénybe -, akkor nem tudom, hogyan lehetne tartani azt a határidõt, amelyet a törvény megkíván és elõír.
Még valamit ezzel kapcsolatosan: nekünk az az álláspontunk, hogy ha a társasági szerzõdés megfelel a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseinek, akkor tulajdonképpen minden feltétel adott ahhoz, hogy elméletileg valaki céget alapítson. A legutóbbi cégbírósági gyakorlat mint ügyvédet arról gyõz meg, hogy nem az érvényes társasági szerzõdés - és erre a törvény sem utal megfelelõen -, a gt.-nek megfelelõ társasági szerzõdés a fontos, hanem a különbözõ mellékletek. Hosszú fejtegetésekbe bocsátkozhatnék, hogyan változott 1988 óta, a társasági törvény bevezetése óta a bírói gyakorlat. Vannak cégbíróságok, ahol hat kelléket kérnek, vannak cégbíróságok, ahol a melléklet 18 vagy 19 kelléket ír elõ.
Tisztelettel kérem az elõterjesztõt, hogy amennyiben ebben a törvényben - amellyel egyébként egyetértünk - a taxáció teljes, pontos és kimerítõ, hisz taxáció a neve, akkor ez egységesen tükrözõdjön a cégbírósági gyakorlatban, s bizonyos módosítások ne terjesszék ki a taxációban írtakat, mert különben azt hiszem, hogy semmi kedvezõ változás nem fog bekövetkezni a cégbírósági eljárásokban.
A Magyar Demokrata Fórum egyébként a módosító javaslatokon túlmenõen az egyéb, fiók, telep, székhely, fantomcégek felszámolásával s általában a módosításokkal egyetért. Azt kérjük tisztelettel, hogy ezt a módosítást, vagy pedig az alkotmányügyi bizottság által is támogatott módosítást szíveskedjenek támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps.)