NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az 1992- ben megalkotott munka törvénykönyve kétségtelenül különleges jogszabály volt a maga nemében, hiszen olyan társadalmi viszonyokat kellett benne modellezni, amelyek éppen csak alakulóban voltak. Az elõzõ évtizedek beidegzõdött gyakorlata a szükséges változásokat nehezen tette lehetõvé.
A jogalkotó Országgyûlés és a törvény célja, hogy az immár egyenrangú félként megjelenõ munkaadók és munkavállalók jogos érdekeit kölcsönösen biztosítsa, illetve megakadályozza, hogy a gazdaságilag erõsebb fél bármely módon csorbítsa a másik fél jogait.
A cél megismétlése most azért szükséges, mert a törvényjavaslat benyújtója az általános indokolásban arra hivatkozik, hogy az egyes jogintézmények mennyire felelnek meg a jogalkotó eredeti elképzeléseinek, illetve a törvény ne tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a jogalkotó szándékával.
A módosítás egyik legjelentõsebb része az üzemi tanácsok számának újraszabályozása. Szinte egyértelmû ma is, hogy belátható idõn belül nem a sokezer fõs nagyüzemek fogják jellemezni a magyar gazdaságot, hanem többségében a száz-ötszáz fõt foglalkoztató vállalkozások. Különösen itt indokolatlan az üzemi tanácsok létszámának csökkentése. A nagyüzemek esetében gyakorlatilag ugyancsak lényegesen csökkent az üzemi tanácsok létszáma.
A kis létszámú üzemi tanácsok nem lesznek képesek a munkavállalók, adott közösségek érdekeit képviselni, de sokkal könnyebben befolyásolhatók. Sõt, magukban hordozzák a korrupció veszélyeit is.
A 37. §-ban a törvény lehetõvé tette, hogy betegszabadságon belül három napig terjedõ idõre évente egyszer nem kell a keresõképtelenséget igazolni. A most elõterjesztett javaslatban ezt a lehetõséget elvonták a munkavállalóktól, sõt, az elsõ öt napra gyakorlatilag ellátásban sem részesülnek. Ez a munkavállalók érdekeit csorbítja, szerzett jogokat von el. Ezért a Független Kisgazdapárt frakciója egységesen nemmel szavazott a törvényre.
Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)