KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bár a házbizottsági ülésen olyan döntés vagy olyan elhatározás született, hogy a két vizsgálóbizottsággal kapcsolatos elõterjesztést nem indokolják az elõterjesztõk - én szeretném magam ehhez tartani -, de két dolgot ennek ellenére szükségesnek tartok megjegyezni.
Az egyik az, hogy mi is nagyon fontosnak és a legfontosabb dolognak tartjuk azt, hogy tisztán lássunk végre. Nem egy idõpontra vonatkozóan, hanem egy folyamatról szeretnénk tisztán látni. Ennek a kezdetét az elõterjesztõk 1992. január 1-jére tették, azért erre az idõpontra, mert nem tudjuk, hogy 1992. január 1-je és 1992. december 29-e között milyen események történtek az akkor még hitelkonszolidációnak nevezett folyamatokban.
Majd ezt követõen hosszú hallgatás volt 1993 decemberéig. Ekkor megszületett a kormányhatározat. De ha visszatekintünk arra az idõszakra, akkor nagyon eltérõ az a megnevezett bankszám, amelyre vonatkozna ez a bankkonszolidáció. Ezért is szükséges, hogy ebben is tisztán lássunk. Majd nagyon világosan kellene látni, hogy a bankkonszolidációt követõ adóskonszolidációban milyen események következtek, mi van azokkal a cégekkel - számuk körülbelül 11 ezer -, amelyek nem jelentkeztek be ebbe a konszolidációs eljárásba. Vajon milyen hatása lesz ennek a késõbbiek során az ország gazdasági helyzetére?
Tehát nagyon fontosnak tartjuk a tisztánlátást, de a mostani fázisban én nem elõlegeznék meg - és az elõterjesztõk sem kívánnak megelõlegezni - semmiféle vizsgálatot, illetve annak eredményét, és minõsíteni az akkori folyamatokat. Úgy gondoljuk, ezt majd csak akkor ildomos, ha befejezõdött ez a vizsgálat. Kérem a tisztelt képviselõtársaimat, támogassák a vizsgálóbizottságra vonatkozó javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)