BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. A többi javaslatomat tulajdonképpen az elõterjesztõ és a bizottságok is támogatták, tehát azzal a köszönettel, hogy elfogadták javaslataimat, nem kívánok azokhoz hozzászólni, ehhez viszont igen.
Mint az elõbb említettem, nem támogatta az elõterjesztõ sem, annak ellenére, hogy én mindenképpen szükségesnek tartanám, hogy ez bekerüljön a törvénybe.
Arról van szó, hogy az elõterjesztés eredetileg tízezer hektoliterfok szesz és kétezer kilogramm paprika feldolgozása esetén felmentést ad a termelõknek a jövedéki biztosíték alól. Ez volt az elõterjesztés. Én azt javasoltam, hogy a kétezer kilogrammot húszezer kilogrammra emeljük fel - és ezt nem támogatták.
Ehhez némi termesztési tájékoztatás szükséges, hogy érthetõ legyen, miért ragaszkodom én ehhez.
Magyarországon egy közepes esztendõben egy hektár fûszerpaprika-területen körülbelül 1,2-1,5 tonna paprikaõrlemény termelhetõ meg. Rossz években is megterem egy tonna.
A gazdasági bizottságnak egy módosítását elfogadta az elõterjesztõ, tehát hogyha azt mondjuk, hogy ötezer kilogrammig megadhatjuk ezt a mentességet, akkor is csak arról van szó, hogy 3-6 hektár területnek a termését õrölhetné meg egy malom. Ez olyan minimális mennyiség, ami tulajdonképpen a család megélhetését is alig-alig biztosítja, de azt, hogy erre még le tudják tenni ezt a bizonyos jövedéki biztosítékot, nincs semmi esély. Gyakorlatilag számûzzük a versenyt a fûszerpaprika-frontról. Azt hiszem, hogy ezt sem az elõterjesztõ, sem a tisztelt képviselõtársak nem akarják.
Azt szeretnénk - és ez tulajdonképpen világtendencia is -, hogy "add a neved a terméked mellé!". Ha egy közepes paprikatermelõ falu termel mondjuk 40-50 hektár fûszerpaprikát a határában, azt sem tudja megõröltetni a malmában.
Tudnunk kell azt, hogy rendkívül szigorúak a fûszerpaprikával kapcsolatos követelmények, ezért jó színvonalú õrlõ-, tisztító berendezéseket kell venni, ezeknek pedig - mint tudjuk - ára van. Ha egy idõben jelentkezik ez az igény, plusz még ez a jövedéki biztosíték is, akkor nem marad más, mint azt mondják a faddiak, a tolnaiak - és sorolhatnám, nem akarok minden falut felsorolni, jó néhányan vannak hál'istennek -, hogy köszönjük szépen, befejezzük a termelést. Erre pedig nincs szükség, ugyanis ezt a minõséget, amit a kisüzemi gondosság, a kisüzemi felfûzés és szárítás és a magas színvonalú õrlés, õrletés biztosítani tud, sajnos a jelenlegi nagy, szupernagy üzemeink nem tudják biztosítani. Tehát a hazai fogyasztást is figyelembe véve - ami természetesen a nem négyezrelékes, hanem inkább a hat és hat feletti színezõanyag-tartalmú fûszerpaprikát kívánja - ezeknek a kisüzemeknek mindenféleképpen meg kell maradniuk.
Azért, hogy ezek az üzemek a piacon versenyképesek tudjanak lenni és jelentõs mennyiséget állíthassanak elõ - mert a minõség csak mennyiséggel ér valamit -, ezt a bizonyos minimum 20 tonna mennyiséget meg kell adni. Tehát a kormány által tett elõterjesztést a tízszeresére javaslom emelni, és gondolom, akik jelen vannak, azok az érvelés alapján ezt el is fogadják.
Egyébként ez tulajdonképpen szinkronkban lenne azzal a szintén gazdasági bizottsági elõterjesztés alapján elfogadott módosító indítvánnyal, amelyik a szeszfõzde esetében 15 ezer hektoliterfokra emeli azt a mennyiséget, amire ez a mentesség megadható. Ugyanis ez a 15 ezer hektoliterfok 30 ezer liter pálinkát jelent - 50 százalékosak a házi fõzetésû pálinkák. Tehát semmi aszinkronitás a törvényben nem jelentkezik azáltal, hogyha ott a 30 ezer liter pálinka, itt pediglen a 20 ezer kilogramm fûszerpaprika-õrlemény kapja meg ezt a mentességet. Ebben az esetben már jelentkezik annyi profit ezen a tevékenységen, hogy azt érdemes csinálni, a technika mindenkori színvonalának megfelelõen tud fejleszteni, beruházni tud és fejlõdni tud.
Tudom, Magyarországon ma a szakértõk szerint sok az olyan paprikamalom, amely paprikaõrlemény elõállításával foglalkozik. De tudnunk kell, hogy kevés az olyan üzem, amelyik ezt a kauciót le tudja tenni, és talán talán tíz- tizenöt körüli, amelyik a tevékenységét meg tudja tartani. Ez pediglen túl kevés, tehát a minõségi elvárások szempontjából mindenképpen fontos lenne.
Még egy dolgot meg kell említenem. A törvényalkotónak nemcsak az a célja, hogy olyan törvényt alkosson, amelyik alapján szankcionálható az az ember, aki a törvénnyel szemben cselekszik, hanem az is a célja, hogy abba az irányba presszionálja a gazdaság szereplõit, hogy a feketegazdaságból a fehérgazdaságba térjenek át, tekintettel arra, hogy a törvény szigora nekik kockázatossá, veszélyessé is teszi ezt a feketegazdaságot.
(20.30)
Ha viszont ez a mennyiség benne marad, akkor bizonyos termelõk, bizonyos feldolgozók majdnem hogy törvény által kényszerítve lesznek arra, hogy maradjanak a feketeszférában.
Tudjuk, tavaly õsszel, én elmondtam azt a bizonyos mondatomat - bocsánat, nyilván nem mindenki tudja -, hogy önmagában ez a törvény, hogy a fûszerpaprikát a jövedéki törvény hatálya alá vonjuk, nem oldja meg a problémát. És azóta a számok bizonyították, hogy nem oldotta meg. Nem oldotta meg, mert a legális szférában egy dekával nem nõtt a fûszerpaprika-forgalom. Tehát igenis folyik egy nagyon jelentõs fekete-elõállítás, feketeõrletés.
Ezeknek az egyébként tisztességes embereknek, akik úgy gondolják, hogy nekik a legális szférában lenne a helyük, meg kell adnunk a lehetõséget arra, hogy oda is menjenek, de meg is tudjanak belõle élni. Mert ha nem élnek meg belõle, akkor maradnak a feketeszférában.
Ezért kérem tisztelt képviselõtársaimat, és elsõsorban az elõterjesztõt, hogy fontolják meg javaslatomat, és adják áldásukat erre a bizonyos emelésre, tehát 20 ezer kilogramm legyen az a határ, ameddig még megadható a kedvezmény. Köszönöm szépen. (Gyér taps a jobb oldalon.)