AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A benyújtott négy, az energiaipari privatizáció feltételeinek megteremtéséhez hozzájáruló törvényjavaslat tárgyalásához Suchman Tamás miniszter úr képviseletében néhány bevezetõ gondolatot kívánok elmondani.
A villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosítását az alábbiak indokolják:
Az Országgyûlés tavaly áprilisban fogadta el a villamosenergia-törvényt. Az azóta eltelt több mint egy év bebizonyította, hogy a törvény koncepciója helyes, korszerû, európai színvonalú. A kormány 1994 augusztusi munkaprogramjában szerepelt, hogy az energetikai törvényeket a gyakorlati tapasztalatok alapján felül kell vizsgálni. A jelenlegi módosítási javaslat az ellátás biztonságának javítását célozza, különös tekintettel arra, hogy a privatizáció után is zavartalan legyen az ország energiaszolgáltatása.
A villamosenergia-termelésrõl, -szállításról és -szolgáltatásról szóló 1994. évi XLVIII. törvényt módosító jelenlegi törvényjavaslat az alábbi hat paragrafusban foglalja össze a változásokat.
Az 1. § az ipari és kereskedelmi miniszternek adja meg a jogot a villamos energia külkereskedelmének szabályozására, így biztosítható az energiapolitikai elvek érvényesítése.
A 2. § tovább szigorítja az engedélyek kiadását, azt a jogszabályi feltételek meglétéhez köti.
A 3. § az erõmûvek mûködési engedélyét az erõmû-létesítési engedélyezéssel hozza összhangba. A viszonylag kis teljesítményû erõmûveknek, amelyek építéséhez létesítési engedélyre nincs szükség, üzembehelyezésük idõpontjában csak bejelentési kötelezettségük van. Ez a korábbi szabályhoz képest könnyítést jelent, ami elõsegítheti a kisebb teljesítményû és a megújuló energiaforrásokat használó erõmûvek építését.
A 4. § az országos ellátásért felelõs szállítónak a villamos energia külkereskedelmére kizárólagos jogot biztosít.
Ez, valamint a hazai termelésû villamos energia megvásárlásának joga megteremti a lehetõséget, hogy az ellátási kötelezettséggel terhelt szállító feladatának meg tudjon felelni. A szállító kizárólagos külkereskedelmi jogáról azonban bizonyos esetekben, például határkörzetek ellátása esetén lemondhat. A javaslat deklarálja azt is, hogy a szolgáltató díjazás ellenében hálózatát a szállító rendelkezésére bocsáthatja.
Az 5. § a korlátozás lehetõségét a szállítóra is kiterjeszti, mert az együttmûködõ villamosenergia-rendszer irányításáért, így az esetleges országos szintû korlátozásért is a szállító a felelõs. A javaslat szerint a korlátozás feltételeit, az engedélyezés jogait és kötelezettségeit a kormány rendeletben állapítja meg.
A 6. § hatályon kívül helyezi a polgári törvénykönyv és az atomenergiáról szóló törvény azon elõírásait, amelyek szerint kizárólagos állami tulajdont képeznek az atomenergiával kapcsolatos létesítmények és a villamos közmûvek. Ezek a rendelkezések meghaladottakká váltak, betartásuk a privatizációt lehetetlenné tenné.
Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítását a következõk támasztják alá:
A gázszolgáltató részvénytársaságok privatizációjáról szóló 1113/94. és a villamosenergia-ipari társaságok privatizációjáról rendelkezõ 1114/94. számú kormányhatározatok 1. pontja rendelkezik arról, hogy az ellátás biztonságát és felelõsségét szabályozó kérdéseket a társaságok alapszabályaiban speciális, a magyar állam tulajdonát képezõ részvény bevezetése útján, rendeletekben és mûködési engedélyekben kell szabályozni.
Ezen határozatok végrehajtása érdekében került sor a 126/92. számú kormányrendeletet módosító 189/94. számú kormányrendelet kiadására, melyben rögzítésre került, hogy az öt vidéki gázszolgáltató társaság, valamint az MVM Rt. alrészvénytársaságainak esetében a társaságok alapszabályaiban speciális, szavazatelsõbbséget biztosító részvény kerüljön bevezetésre, és e részvények mértékéig a cégek tartós állami tulajdonba sorolása megtörtént. Az 1995. évi XXXIX. számú privatizációs törvény 7. §-ának (3) bekezdése ilyen részvény bevezetését lehetõvé teszi.
Az említett társaságok privatizációs stratégiáját meghatározó kormányhatározatok és a privatizációs törvény közötti összhang szükségessé teszi a törvény mellékletének fentiek szerinti kiegészítését, illetve módosítását.
A villamosenergia-ipar privatizációs koncepciójáról rendelkezõ 1114/94. számú kormányhatározat 3. pontja értelmében a Paksi Atomerõmû Rt. és az OVIT Rt. kivételével a társaságok mind mûködésileg, mind pedig tulajdonosilag leválnak az MVM Rt.-rõl. A Paksi Atomerõmû Rt. és az OVIT Rt. részényei az MVM Rt.-hez kerülnek, amely 50 százalék plusz 1 szavazat mértékéig marad tartós állami tulajdonban.
A kormányhatározat 3/1. pontjának végrehajtása érdekében a törvény mellékletében a jelenleg 50 százalék plusz 1 szavazat mértékéig tartós állami tulajdoni hányaddal szereplõ Paksi Atomerõmû Rt. és OVIT Rt. tartós állami tulajdoni hányadát 1 darab szavazatelsõbbséget biztosító részvényre javasoljuk csökkenteni, ugyanis a privatizációs törvény jelenlegi melléklete ezt a tulajdonátcsoportosítást nem teszi lehetõvé.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításának indokai:
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezett, hogy az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági igényeket kielégítõ közmûvek építményei, vonalas létesítményei, berendezései, amennyiben azok a település belterületi határán belül fekszenek, és nem tartoznak az állam kizárólagos tulajdonában tartandó létesítmények közé.
Ezen általános ismérvekkel meghatározott vagyoni körön belül az önkormányzatok tulajdonába kerülõ konkrét közmûlétesítmények meghatározását ugyanezen törvény 107. §-ának (3) bekezdése külön törvény szabályozására utalja. Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény a közmûvek közül csak a tanácsi közüzemek és a vízközmûvek vagyonátadására tartalmaz rendelkezéseket, és a törvény miniszteri indoklása utal arra, hogy a villamosenergia- és a gázszolgáltató közmûvek önkormányzati tulajdon szempontjából külön nem kezelhetõk, és így a tulajdoni kérdések rendezésére a rendszerek egésze tekintetében a késõbbiekben szabályozást kell adni.
A rendszerek egészét szabályozó, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény a gáz- és villamos közmûvek tulajdoni kérdéseit nem szabályozza, tehát nem számolt az önkormányzati tulajdonba adással. A hivatkozott, gázszolgáltatásról szóló törvény által hatályon kívül helyezett 1993. évi LXXXII. törvény 4. §-ának (3) bekezdése alapján részvény formájában jutottak résztulajdonhoz a települési önkormányzatok.
Az energiaipar privatizációja, amelyrõl két másik törvényjavaslat szól, megköveteli a tulajdoni kérdések egyértelmû tisztázását, nevezetesen, hogy melyek azok, amelyek vitathatatlanul állami tulajdont képeznek és ezáltal a privatizáció tárgyát képezik.
A fentieket figyelembe véve az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdés c) pontjának módosítását javasoljuk, amely a közcélú villamosmû és hõtermelõ létesítményét és a szénhidrogén-szállító vezetéket kiveszi abból a vagyoni körbõl, mely tekintetében egyáltalán felmerülhet az önkormányzati tulajdonba adás.
(16.20)
A javaslatnál azt is figyelembe vettük, hogy az energiarendszer mûszaki állapota és gazdálkodási mutatói a helyi lehetõségeket meghaladó befektetéseket is igényelhetnek. Az energia-közmûrendszerek, a szállító- és elosztóhálózat országos együttmûködõ rendszerben történõ üzemeltetésének, egységes kezelésének, az energiaszolgáltatók ésszerû mûködtetésének követelménye is egyértelmûen amellett szól, hogy ne kerüljön sor e vagyontömeg közigazgatási határok szerinti tulajdoni szétdarabolására.
A belterületi gázszolgáltató rendszer bizonyos létesítményei esetében igen körülményes lenne meghatározni, hogy a korábbi részvényjuttatáson túl még milyen értékû tulajdoni igénnyel léphetnek fel az egyes önkormányzatok. Járható az az út, hogy az érintett önkormányzatok a privatizációs készpénzbevételbõl részesüljenek, a javaslat 2. §-ában foglaltak szerint.
Meg kívánom említeni, hogy e kérdés törvényi rendezése nélkül az energiaipar privatizációja csak jelentõs késedelemmel lenne végrehajtható, ami megakadályozná az 1995. évre tervezett költségvetési bevétel realizálását.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítását az alábbiak teszik szükségessé. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény alapvetõen technikai jellegû módosítására is szükség van annak érdekében, hogy az akadályok elháruljanak az energetikai társaságok privatizációjának útjából. A javaslat két kérdéskört érint: kiiktatja az MVM Rt. erõmûveire történõ utalást a hatósági ármegállapítás alá tartozó termékkör esetében. Ez ugyanis a privatizációval meghaladottá válik.
Ezzel egyidejûleg rendezhetõ egy másik probléma is: abban az esetben, ha a hõtermelõ és a távhõszolgáltatást ellátó egységek nem egy szervezetben mûködnek, a szolgáltató számára hátrányos, hogy a termelõi eladás szabadáras, míg a szolgáltatói értékesítés hatósági ármegállapítás alá tartozik. Az ellentmondás az önkormányzatoknál jelentkezik. A képviselõ-testületeknek a távhõszolgáltatás hatósági ármegállapítása során a helyi lakosság minél kisebb terhelését és a szolgáltatás biztonságos mûködését egyaránt mérlegelni kell. Az elmúlt idõszakban ebbõl eredõen több esetben keletkezett jogvita. A törvény mellékletének 1/a "Termékek" táblázatában lévõ rendelkezések módosításával a joghézag kiküszöbölhetõ.
A javaslat összhangot teremt a villamosenergia-iparban végbemenõ tulajdonosi változások és az ármegállapítási jogkörök között. A módosítás értelmében azon vállalkozó termékárát, amely villamos energiát közcélra nem termel, a helyi önkormányzat képviselõ-testülete állapítja meg, a villamos energiát és hõt is termelõ közcélú erõmû eladási árát pedig az ipari és kereskedelmi miniszter. A javaslat elfogadásával a gõz és a melegített víz mindennemû értékesítés esetén hatósági ármegállapítás alá tartozik.
Tisztelt Ház! Kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat megtárgyalás után elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)