SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Jelezni szeretném, hogy az a két módosító indítvány, amit Dornbach, Karl és Puch képviselõtársaimmal együtt négyesben adtunk be, idõközben módosításra került. Tulajdonképpen, amit én most mondandó leszek, már a módosított módosító indítványokra vonatkozik, és nem azokra, amiket az elõttünk lévõ ajánlás 4. és 5. pontja tartalmaz.
De mielõtt ebbe belemennék, egy rövid történeti áttekintést kell adni, mert a gázközmûvek tulajdonlási ügyeit illetõen elmondható, hogy rendkívül kaotikus viszonyok alakultak ki mára Magyarországon, és ezek tisztázása nélkül nem igazán érthetõ, hogy mirõl is beszélünk, mirõl is kívánunk beszélni.
Volt az 1969. évi VII. törvény, amelyik úgy rendelkezett, hogy bárki finanszírozza is a gázközmûveket - azaz az akkori tanácsok vagy a fogyasztók - , a létrehozott gázközmûvek az állam tulajdonába kerülnek, és a kezelõk a gázszolgáltatók lesznek. Ezt a rendkívül méltánytalan és igazán a régi rendszerbe illõ törvényt az 1992. november 17-én hozott IKM-rendelet helyezte hatályon kívül, amelyik úgy rendelkezett, hogy ettõl az idõponttól kezdve minden beruházót megillet az általa létrehozott és finanszírozott gázközmû tulajdonosi joga.
1993-ban módosítottuk a gáztörvényt, és ez úgy rendelkezett, hogy az 1993. január 1-je elõtt létesített gázközmûvekért a finanszírozók - tehát az önkormányzatok és a fogyasztók - bizonyos részvénytulajdon-hányadot fognak kapni. Tavaly hoztuk meg az új gáztörvényt, amely hatályon kívül helyezte ezt a '93-as törvénymódosítást, viszont a tulajdonviszonyokkal nem foglalkozik, arra vonatkozóan nem ír semmit. Ezen törvény- és jogszabályi helyek azt eredményezték, hogy mára tulajdonképpen négyfajta tulajdonlási lehetõség alakult ki a gázközmûvek tekintetében.
Az 1993. január 1-je elõtt önkormányzati és fogyasztói pénzeken épült gázközmûvek esetében, amelyek elõször állami tulajdonba kerültek és a gázszolgáltatók kezelésében voltak, majd amikor a gázszolgáltatók rt.-vé alakultak, akkor beépültek azok törzstõkéjébe, az önkormányzatok megfelelõ arányban részvénypakettet kaptak a korábbi befektetéseikért. Ezt rendezte a '93. évi LXXXII. törvény. Viszont ez a törvény nem foglakozott a '93. január 1-je után szintén önkormányzati vagy fogyasztói finanszírozásban megvalósult gázközmûvekkel.
Ezen gázközmûvek - tehát a '93. január 1-je után épültek - jelen pillanatban háromféle tulajdonosi struktúra szerint különböznek egymástól:
Voltak olyan gázközmûvek, amelyek esetében az önkormányzatok végezték a beruházást, s magát a vezetéket, amikor az elkészült, átadták a szolgáltatónak. Ezek az úgynevezett nulla értéken átvett vezetékek a szolgáltatók mérlegében nulla értéken a tartaléktõkét gyarapítják. Ezért az önkormányzatok nem kaptak semmi ellenszolgáltatást.
Aztán vannak azok a gázközmûvek, amelyek úgynevezett keretátadással létesültek. Itt az önkormányzatok már eleve a pénzt adták át a gázszolgáltatónak, és a gázszolgáltató építtette a vezetéket. Ezek értéken vannak nyilvántartartva a gázszolgáltatónál, szintén a tartaléktõke részét képezik. Ezért sem kaptak az önkormányzatok semmi ellenszolgáltatást.
Végül van a negyedik tulajdonosi forma, ahol a gázvezeték vagy a gázközmû a maga fizikai valóságában maradt a beruházást végzõ önkormányzatok tulajdonában. Ezeket a közmûveket tehát az önkormányzatok építtették és saját tulajdonukban is tartották.
Nos, valahogy így áll össze jelen pillanatban a gázközmûvek tulajdonlási szerkezete. Itt kellene valami igazságot tennünk, és itt kellene egyrészt az önkormányzatokat méltányos módon tulajdonhoz juttatni, de úgy, hogy mindezzel nem akadályozzuk meg a privatizáció lebonyolíthatóságát.
Ezt a feladatot kívántuk volna mi képviselõtársaimmal az egyik módosító indítványunk segítségével teljesíteni. Ebben mi rendelkeznénk arra vonatkozóan, hogy a '93. január 1-jét követõen létesített gázközmûvek finanszírozási teljesítményének elismeréseként a beruházó önkormányzatok bizonyos részhányadot kapnának tulajdonukba. Ez a részhányad 56 százalék lenne, amennyiben '93-ban került átadásra a vezeték, 58 százalék, amennyiben '94-ben, és 60 százalék, amennyiben ez évben adják át õket.
Ebben a módosító indítványban rendelkeznénk arról is, hogy amennyiben idõközben - tehát a részvények kiadását megelõzõen - már privatizációra kerülne sor, akkor az állami tulajdoni hányad terhére a befolyó vételár részvénytulajdonnal arányos részére jogosultak az önkormányzatok. Ugyancsak rendelkeznénk arról, hogy az önkormányzatok az igényeiket ez év szeptember 1- jéig lennének jogosultak bejelenteni az illetékes gázszolgáltatónál.
Ezáltal tehát úgy gondoljuk, hogy méltányos igazságot tehetünk, és az önkormányzatok hozzájutnak mindahhoz, amihez eddig - igazságtalan módon -nem jutottak hozzá. Tehát nemcsak a '93. január 1-je elõtt létesített gázközmûvek után, hanem az az után létesített vagy finanszírozott gázközmûvek után is bizonyos vagyonhányadhoz jutnának.
Marad egy kérdés, hogy miként lehetne elismerni a villamos közmûveket illetõ önkormányzati tulajdoni igényeket. Nos, meg kell valljam, hogy amennyire értem az önkormányzatok igyekezetét, hogy a gázszolgáltatóknál, a gázvezetékvagyont illetõen tulajdonba jussanak, annál kevésbé értem ezt a törekvést az áramszolgáltatók esetében.
(18.40)
Nem kívánok itt olyan számokat publikussá tenni, amelyek esetleg ronthatnák a privatizáció esélyeit, de azt el kell mondanom, tisztelt önkormányzatok, hogy az 1995. évre tervezett eredmények az összes áramszolgáltatónál veszteséget jelentenek, méghozzá nem is a legkisebb mértékû veszteséget.
Ha most ehhez az üzemelési veszteséghez hozzávesszük, hogy évek óta milyen karbantartási munkálatok maradtak el, hogy mennyire szükséges - bárki is lesz az új tulajdonos - újabb tõkét ebbe az infrastruktúrába befektetni, akkor igazán nem értem azt a törekvést, ami annyira a birtokába, a tulajdonába akar jutni ezeknek a villamos infrastruktúráknak.
Ezért, mivel így látom a helyzetet - és meggyõzõdésem szerint így is van -, méltányosnak tartom a kormánynak azt az ajánlatát, hogy ezen villamos infrastruktúrák fejében is felajánl az önkormányzatoknak egy bizonyos privatizációs bevételi hányadot a gázszolgáltatók privatizációjának eredményeként befolyó összegbõl.
A törvényjavaslat 10 százalékot tartalmaz. Ezen a 10 százalékon persze lehet vitatkozni, de az elv meggyõzõdésem szerint támogatható. És ha nem akarjuk magunkat nagyon nehéz helyzetbe hozni - tehát mondjuk az önkormányzatok sem kívánják nagyon nehéz helyzetbe hozni magukat -, akkor nem akarhatják azt, hogy meghiúsítsák a privatizációt. Ennek nyilvánvaló eredménye az lenne mindenki számára - az önkormányzatok számára is -, hogy a költségvetési támogatás az eddiginél is csak kevesebb lehetne.
Tehát azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak és a kormánynak értelmes megállapodást kell kötnie, kompromisszumra kell jutnia, és egyszer s mindenkorra le kell zárni ezt a vagyonjogi vitát, ami az energetikai infrastruktúrákat illetõen az önkormányzatok és a kormány között most már jó ideje fennáll.
Tehát azt gondolom, hogy a törvénymódosítás koncepciója mindenképp elfogadható, és a különféle módosítási javaslatokkal - beleértve természetesen a saját módosító javaslatunkat - igazság és méltányosság tétetik ezen a területen is. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)