DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Azzal kapcsolatosan szeretném elmondani a véleményemet, amit Sasvári Szilárd most elõterjesztett, tehát hogy csereügylet tárgya lehet-e levéltári akta vagy leváltári anyag. Úgy vélem, ebben Szabad professzor úrnak van igaza. Egyszeri és megismételhetetlen, ennek megfelelõen még csere tárgya sem lehet. Tudniillik ez elindíthat egy olyan folyamatot, amelynek igazában nincs vége. Tessék azt végiggondolni, hogy mondjuk a trianoni szerzõdés óta a Magyarországra vonatkozó egykori levéltári anyag tömegesen van az utódállamokban, saját tulajdonukban.
Nyilvánvalóan Szlovákiával mi köthetünk olyan szerzõdést, hogy a békéscsabai szlovákokra vonatkozó iratanyag számukra nyilván fontosabb, mint számunkra, mint nekünk. Nekünk viszont fontosabb esetleg felvidéki levéltárakban õrizhetõ iratanyag, és akkor elkezdünk cserélgetni ebben az ügyben.
Úgy látom, ez sehova nem vezetne. Itt a kutatás szabadságát kell biztosítani. Erre egyébként van mód és lehetõség. A bécsi Staatsarchivval szerzõdésünk van arra, hogy az ott található magyar anyagokat bármikor kutathatjuk - nem teljesen felhõtlenül, legalábbis korábban nem teljesen zökkenõmentesen. Ugyanígy lehetõségük van az utódállamok kutatóinak, hogy a Magyar Országos Levéltárban azokat az iratanyagokat, amelyek számukra fontosak, kutathassák. Tehát én ezt a megoldást, hogy most elkezdjünk valamilyen alapon cserélni levéltári anyagokat, nem tartom szerencsésnek és helyesnek. Köszönöm.