DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Ebben a szakaszban nagyon sok módosító indítványt nyújtottam be, de részben elfogadottságuk folytán, részben mert én elfogadom mások elõterjesztését, csak néhányat szeretnék fölemlíteni.
Sorrendben haladva - a logikai sorrend lehetne más is - én továbbra is indokoltnak tartom az ajánlás 46. pontjának megfelelõen a 22. §-t egy új bekezdéssel kiegészíteni, amely azt tartalmazná: a kutatási engedély megadását a közlevéltár csak a 25. §-ban foglaltak fennforgása esetén tagadhatja meg. Igaz, hogy ebben ismétlési elem van, sõt, azt lehet mondani, hogy végsõ soron ismétlés tartalmilag, mégis indokoltnak tartom ezt a bekezdést, mert annyi korlátozással szemben itt világossá teszi a kutatás szabadságát és utal arra, hogy csak a törvény más pontján feltüntetett akadályok esetén lehet megtagadni a kutatási engedélyt.
(20.50)
Ennél bonyolultabb problémakört jelent a tudományos célú kutatás engedélyezése, amit itt az 56. és 59. pont közötti elõterjesztésekkel kapcsolatban szeretnék érinteni. Itt arról van szó, hogy mikor köteles a közlevéltár a tudományos célú kutatást engedélyezni. Itt többen megpróbáltuk ezt a lehetõ legésszerûbben szabályozni, figyelembe véve az elõterjesztésnek az ugyancsak körültekintõ szabályozási kísérletét.
Nekem itt két módosításom van. Úgy gondolom, el lehet fogadni Halda Aliznak és képviselõtársának az 56. §-ban megfogalmazott, elég általánosan fogalmazó, de helyes célú megfogalmazását, miszerint "ha a kutató csatolja a tudományos kutatást rendeltetésszerûen végzõ, közfeladatot ellátó szerv támogató állásfoglalását", ha csak ennyi marad, ez megfelelõ. De náluk még szerepel a "vagy" szó is, azaz ez annyit jelent, hogy õk a "vagy"-gyal a Tudományos Akadémiára utaló mondatot kívánják idekapcsolni. Sasvári Szilárd viszont azt mondja, hogy a Tudományos Akadémiával kapcsolatos különmegállapodás maradjon el, mert hiszen az elõzõekbe az is beleérthetõ. Én még részletezõbb szabályozást akartam volna, de el tudom fogadni Halda Alizéknak ezt az átfogó szabályozását, ha nincs ott külön a Tudományos Akadémiára utaló megállapítás, tekintetbe véve másoknak a javaslatát, hogy így akkor az egyetemek is kerüljenek felemlítésre. Ebben az esetben ugyanis a közlevéltár maga kell hogy mérlegelje, mit tekint a tudományos kutatást rendeltetésszerûen végzõ, közfeladatot ellátó szerv - ez utóbbi nem is feltétlenül szükséges - támogató állásfoglalásának. Viszont ha az a változat marad, hogy Halda Aliz és Petõ Iván fönntartják a "vagy" szócskát, tehát õk indokoltnak tartják, hogy a Tudományos Akadémia felemlítésre kerüljön, akkor viszont én szeretném érvényben lévõnek látni az ajánlás 59. pontját, amely a "vagy" után csatolja a Magyar Tudományos Akadémia kutatási téma szerint illetékes bizottságának - és így tovább - támogató állásfoglalását.
De nem értek egyet a "vagy intézetének" változattal! Mindjárt világossá is szeretném tenni, hogy miért. Nagyon sok szakemberrel beszéltem ebben a kérdésben, akik egyetértettek ezzel, amit én itt érvényesíteni akartam: vagy maradjon a nagy általános megfogalmazás, vagy ha rátérünk bizonyos meghatározásra, az akkor ne menjen tovább a Magyar Tudományos Akadémia kutatási téma szerint illetékes bizottságán. A bizottság tudniillik egy, általában két tucat kutatót - a legkülönbözõbb intézményekbõl - foglalkoztató testület, amelyet elfogultságtól mentes köztestületnek lehet tekinteni. Egy intézet viszont a leggyakrabban egy vagy két személyt jelent! Hiszen az intézetek óriási területeket fognak át, és nincs biztosítva az, hogy a mérlegelés nem szûk, szakmai elfogultságot is hordozó szempontot ölel magába. Akkor teljes joggal merül föl, hogy az intézetnél nagyon gyakran tanszékek szélesebb kompetenciával és átlátással rendelkeznek.
Tehát vagy maradjon az általános megfogalmazás, vagy maradjon az "és a Tudományos Akadémia illetékes bizottsága", az tudniillik egy koordináló szerv. Ha egy koordináló szervhez érkezik egy kutatási kérelem, ott van mérlegelési lehetõség, sokoldalú. Ha egy intézethez érkezik, az intézetnek egyszemélyi felelõs vezetõje van, és rengeteg tudományos vitának - nálunk és világszerte - az a problémája, hogy egyszemélyes intézetek döntenek az ügyben. Az egyszemélyi vezetõ kiadja az egyszemélyi titkárának vagy az általa úgy ítélt egy személynek, aki abban illetékes, és az dönt. Akkor bizottság elé kerüljön - máskülönben nem tudjuk biztosítani az objektív elbírálást.
Nagyon nyíltan kell errõl beszélni, mert az egész tudományos életünket átszövõ problémáról van szó. Az intézetek sokkal inkább lehetnek - nem állítom, hogy azok, de lehetnek - monopóliumra törõ szervezetek, mint a bizottságok. Tehát lehetetlen, hogy ilyen törvényes felhatalmazással egy ilyen különállási lehetõség esetére is felhatalmazást adjunk.
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Én azért hajlok a Halda Alizék megfogalmazására, de akkor Sasvári Szilárd javaslatával együtt, azaz a "vagy" maradjon el. Köszönöm szépen.