DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Teljesen egyetértek az elõttem szólókkal abban, hogy a nemzetközi kisebbségvédelem történetében egy valóban sorsdöntõnek tetszõ dokumentumról beszélünk. Teljesen egyetértek azzal is, hogy ezt a dokumentumot nemcsak célszerû, hanem nemzeti érdek is elfogadni. Egyetértek az államtitkár úrral azon kívánsága kifejezésében is, hogy szilárd garanciarendszerrel rendelkezõ kisebbségvédelmi konstrukció jöhet majd létre a jövõ Európájában, és hogy ezen védelmi rendszernek egyik fontos eleme az elõttünk álló keretegyezmény.
Mivel azonban mind a külügyi bizottság, mind pedig az emberi jogi bizottság ajánlásában szövegszerûen, idézetszerûen is szerepel az, hogy ez a keretegyezmény azért is fontos a számunkra - nem vitatom ezt természetesen -, mert ez az elsõ olyan jogilag kötelezõ erejû, többoldalú nemzetközi jogi kötelezettségeket keletkeztetõ dokumentum, amely a nemzeti kisebbségek helyzetét a teljesség igényével kívánja szabályozni, illetve rendezni.
(18.00)
Ezzel kapcsolatban, mivel - Kasuba János képviselõtársam is ezt idézte, és a megállapítással egyetértek - mind a két bizottság ajánlásában kitüntetõ helyen van ez a lényeges pont, mondat, szeretnék arra rámutatni, hogy noha valóban kötelezettségeket keletkeztethet, ez azonban korántsem kötelezõ. A keretegyezmény sajátossága ugyanis az, hogy az egyénekre elvileg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül nem ruház át, a benne foglalt normák az államok számára határoznak meg szabályokat. Ezeket egyrészt a belsõ törvényhozás, valamint esetleges két- vagy többoldalú szerzõdések megkötésével, illetve a megfelelõ kormányzati politika alkalmazásával hajtják végre a szerzõdõ felek. Látszik tehát a fogalmazásokon, hogy ez lazul.
A keretegyezmény valóban az elsõ olyan nemzetközi egyezmény, amirõl itt az elõbb beszéltünk, viszont arról is szó van sajnos, hogy a kötelezettségek keletkeztetése korántsem önmagából adódó logika szerint történik.
Azzal is egyetértek - ezt államtitkár úr emelte ki -, hogy a magyar félnek, a magyar aláíró félnek, tehát a Magyar Köztársaságnak jelentõs szerzõi jogi érdemei vannak ennek a létrehozásában, hiszen a magyar érdekekre - és ennek politikai jelentõségére - való tekintettel a magyar delegáció a tárgyalások során igen aktív szerepet játszott folyamatosan: számos javaslattal szerzõként vagy társszerzõként járultunk hozzá.
Ugyanakkor bármennyire bõséges és részletes indokoltságú, a kisebbségek életének legkülönbözõbb területeit - a nyelvhasználat különbözõ szintjeit, táblákat, helységneveket, személyneveket, a kulturális intézményrendszert és mindazt, amirõl Horváth Vilmos képviselõtársam szólt - felsoroló, azonban ez az általános idea, ez a kívánatos norma, amiben európai sztenderdek fogalmazódnak meg, konkrét körülmények között fog majd megvalósulni. Ezek a konkrét körülmények pillanatnyi állásuk szerint nem a legkedvezõbbek.
Miközben tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy természetszerûen a Magyar Demokrata Fórum is támogatja a keretegyezmény magyar ratifikálását, aközben - éppen azért, hogy a helyzetet a maga árnyaltságában láthassuk - kénytelen vagyok arra is felhívni a figyelmet, hogy a keretegyezmény mielõbbi magyar ratifikációja összhangban áll az aláírás alkalmával tett magyar-román-szlovák külügyminiszteri nyilatkozattal - errõl volt szó -, miszerint mindhárom fél lépéseket tesz az egyezmény belsõ jogként való alkalmazása érdekében, annak hatálybalépése elõtt.
Csakhogy itt a március 19-én aláírt magyar-szlovák alapszerzõdés kapcsán meg kell említeni, hogy a magyar és a szlovák fél megállapodott abban, hogy az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmérõl szóló keretegyezményét - annak hatálybalépésétõl függetlenül - azon dátumtól kezdve alkalmazzák, amikor a szerzõdést és a keretegyezményt a felek országaiban megerõsítették.
Mivel hamarosan, remélhetõleg perceken belül - rajtam nem fog múlni - abba a helyzetbe kerül a Magyar Országgyûlés, hogy már a magyar fél is ratifikálhatja ezt a keretegyezményt, sajnos ki kell emelnem az a szlovák véleményt, amely szerint a keretegyezmény szlovák ratifikálása azért elõzte meg a magyar-szlovák alapszerzõdés ratifikálását, mert a benne foglaltakat tekintik az alapszerzõdés 15. pontja szerint a kisebbségek vonatkozásában követendõ és elvárt normarendszernek. Ez, tisztelt képviselõtársaim, azt jelenti, hogy egy gyakorlati kísérlet történik a magyar-szlovák alapszerzõdés kisebbségvédelmi rendelkezéseire vonatkozó részének tartalmi szûkítésére. Ez ugyanis úgy értelmezhetõ, hogy szlovák részrõl a keretszerzõdést az alapszerzõdésben foglalt kisebbségi jogokat eleve korlátozó egyezménynek tekintik, és ezért elõzte meg a keretegyezmény ratifikálása az alapszerzõdés ratifikálását.
Végezetül legyen szabad idéznem a pozsonyi Pravdából a szlovák külügyminisztérium szekcióigazgatójának véleményét, mely szerint a magyar- szlovák alapszerzõdés világosan kimondja, hogy a keretegyezmény elõnyt élvez minden más kisebbségvédelmi dokumentummal szemben, amelyek a szerzõdésben említve vannak. Tehát - mondja - az 1201-es ajánlás csak olyan mértékben érvényesülhet, amilyen mértékig, ameddig nem kerül összeütközésbe a keretegyezménnyel. Szlovákia szempontjából tehát - mondja - a keretegyezmény ratifikálása és gyakorlatban való érvényesítése, beleértve az alternatív oktatás bevezetését is, elengedhetetlen feltétele az alapszerzõdés ratifikálásának.
Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor ismételten és utoljára valamennyiük figyelmébe ajánlom a keretegyezmény ratifikálását, támogatólag szólok errõl, szeretném jelezni, hogy mint az alapszerzõdés 1201-es ajánlásának értelmezésében, úgy ezen kisebbségvédelmi keretszerzõdés tartalmát tekintve sincs meg a magyar és a szlovák közös értelmezés. Köszönöm szépen. (Taps.)