KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdésekor a napirendi pont elõadójaként említettem, hogy ez a javaslat egy korszakot kíván lezárni. Úgy vélem azonban, hogy a javaslat, ha törvényerõre emelkedik, nemcsak lezár egy korszakot, hanem következetes végrehajtással megteremti múltunk átláthatóvá tételét is. A múlt titkosított adatainak felülvizsgálatával pótolja évtizedek mulasztását, és megteremti annak lehetõségét, hogy visszamenõlegesen is alkotmányos rendet teremtsünk a titkok birodalmában.
A javaslat általános vitájában a bizottsági megmérettetés során és a részletes vitában is érzékelhetõ volt, hogy önök is így érzik, és bár kritikusan, ám vitathatatlan segítõkészséggel fogadták javaslatunkat. Meglehet, hogy tévedek, de úgy érzem, képviselõtársaim - ellenzéki vagy kormánypárti hovatartozástól függetlenül - egy célt tartottak szem elõtt: ez a javaslat valóban feleljen meg a jogállamiság követelményeinek, váljon alkalmassá egy nyitott, átlátható közigazgatás megteremtésére.
(18.10)
Nagyon figyelemreméltónak tartom, hogy képviselõtársaim részérõl - pártállásuktól függetlenül - számos jobbító szándékú kritikai észrevétel hangzott el a részletszabályok tekintetében is, és számos, igen konstruktív módosító javaslattal - mintegy konszenzussal - jó irányba mozdították el a javaslat sorsát. Meggyõzõdésem, hogy a javaslathoz tett módosító indítványok jelentõsen hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a törvény feleljen meg mindazoknak a követelményeknek, amelyeknek a hatályos szabályozás híján van.
Az általános és részletes vitában elhangzott valamennyi észrevételre nem kívánok kitérni, de szükségét érzem annak, hogy egy-két jelentõsebb és vitát kiváltó kérdést röviden érintsek.
Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, hogy e javaslat törvényerõre emeléséig nem lépnek hatályba azok a törvények, amelyek mintegy háttérként biztosítják a titokvédelem teljes körû érvényre jutását. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény hatálybalépésével ez a gond megoldódik, ezért vált szükségessé, hogy a hatálybalépésrõl szóló rendelkezések a bizottsági vitákban foglaltaknak megfelelõen kiegészüljenek.
Képviselõtársaim közül többen kifogásolták, hogy a javaslat a minõsített adatok tekintetében hiányosságokat tartalmaz, mert nem írja elõ, hogy a minõsítésen kívül milyen kezelési elõírásokkal védhetõ meg az adat. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy a törvénnyel együtt hatályba lépõ végrehajtási rendelet ezt a technikai gondot megoldja, és meghatározza azokat a jelöléseket, amelyek a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen fokozott mértékû biztonságot teremtenek.
Ugyanígy a végrehajtási rendelet szabályozni kívánja azokat a minimális követelményeket, amelyeket az adathordozók kezelése során meg kell tartani. Ezektõl a rendelkezésektõl a valamennyi titokbirtokos által elkészítendõ, úgynevezett titokvédelmi szabályzatban csak szigorúbb irányba lehet eltérni, ha a kezelt adatok fokozott biztonsága ezt megköveteli.
Több képviselõtársam részérõl felmerült a szolgálati titokká minõsítéssel kapcsolatos aggály, mondván: parttalan lehet a szolgálatititok-körök meghatározása. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy az adatvédelmi biztos felügyeleti jogköre, a titokvédelem szakmai ellenõrzése, a szolgálatititok- körök nyilvánossága megfelelõ garanciát nyújt a túlkapások ellen, másrészrõl azt is figyelembe kell venni, hogy a szolgálati titokba való betekintés, a szolgálati titok megismerése lényegesen szélesebb körben válik lehetõvé, mint az államtitoké.
Elhangzott az is, hogy a törvényjavaslatban nincs jogorvoslati lehetõség. Ez valószínûleg tévedésen alapszik, mert egyrészrõl ott van jogorvoslatként a saját felülvizsgálati kötelezettség, továbbá bizonyos alacsony szinten minõsített adatok tekintetében a felettes felülvizsgálati joga és végsõ soron a javaslat 14. §-ában meghatározott bírói út, amely azonos az adatvédelmi törvényben meghatározott bírósági jogorvoslat intézményével.
Kifogás érte a javaslatot a tekintetben is, hogy bár rögzíti a mulasztó felelõsségét, de nem mondja ki e felelõsség mibenlétét. A részletes szabályokat a magunk részérõl nem tartottuk idevalónak, ugyanis más törvények rendezik ezt a kérdést, hiszen a titoksértés kapcsán felmerülhet a szabálysértési felelõsség, a büntetõjogi felelõsség, a fegyelmi felelõsség, de szóba jöhet a polgári jogi felelõsség is, ha a mulasztással vagy a titok kiszivárogtatásával anyagilag mérhetõ kárt okozott az illetõ.
Miként azt sejtettük, és az expozéban is jeleztem, komoly kritika tárgyát képezte az úgynevezett titokköri jegyzék. Az egyik általánosnak tekinthetõ észrevételcsomag volt az, hogy a leghosszabb érvényességi idõ soknak tûnik. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy-egy titokkör mögött számos különbözõ súlyú adat húzódhat meg. Lehetnek köztük olyanok, amelyek 80-90 évig kell hogy védettek maradjanak, és vannak közöttük olyanok, amelyek titokban tartásának méltányolható idõtartama csak napokban mérhetõ. Biztos vagyok abban, hogy a minõsítõk figyelemmel lesznek a védelem legszükségesebb idõtartamára és elkerülik a túlzásokat.
A másik észrevételcsomag az indokolatlan titokkörökkel foglalkozott. Az észrevételek jogosak voltak, ezért támogattuk azokat a bizottsági javaslatokat, amelyek bizonyos titokkörök eltüntetését vették célba. Ennek megfelelõen közel hússzal csökkent a titokkörök száma, de tartalmában elfogadhatóbbá vált a melléklet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy változatlanul a titokköri jegyzék maradt javaslatunk legsebezhetõbb pontja.
Engedjék meg, hogy példaként a nemzetbiztonsági titokköröket hozzam fel. Megkíséreltük ezeket úgy meghatározni, hogy figyelemmel legyünk az elõkészületben lévõ törvényre, de tudjuk, hogy ezek a titokkörök a törvény elfogadásának megfelelõen elmozdulhatnak. Ugyanígy elmozdulást hozhat a devizakódex, a vámtörvény, a határõrizetrõl szóló törvény, a katasztrófa- védelemrõl, a polgári védelemrõl szóló törvény, hogy csak néhány fontosabbat említsek.
Ezzel a helyzettel együtt kell élni. A megoldást az jelentheti, ha a titokköri jegyzékben felsorolt adatfajtákat érintõ törvényhozás során az adott titokköröket is át kell tekinteni és az adott törvénnyel módosítani.
A módosító indítványok ügyében legyen szabad egy pontosító észrevételt tennem. Az elõterjesztõ részérõl támogattuk a T/1048/16. számú ajánlás 21. pontjában elõterjesztett javaslatot és a T/1048/28. számú második kiegészítõ ajánlás 5. pontja szerinti javaslatot. A két javaslat tartalmilag azonos, azonban a 28/5. alkotmányügyi bizottsági javaslat felvezetõ szövege a pontosabb, mivel az tartalmazza a törvény megnevezésére vonatkozó utalást - a továbbiakban Ávtv. szóhasználattal. Ez utóbbit támogatjuk az elõterjesztõ részérõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Meggyõzõdésem, hogy a javaslat tárgyában jó és használható törvény születik, melyhez nagyban hozzájárult az önök segítõkészsége, megértése. Ezzel a törvénnyel természetesen nem fejezõdik be a munka, kormányszinten tovább folytatjuk a jogalkotó tevékenységet, és ez év végéig a kormány elfogadja majd az informatikai rendszerek mûködésére vonatkozó azon szabályokat, amelyek a számítástechnikai úton kezelt adatok biztonságát szolgálják. Ugyanakkor e törvény alapján egyszerûsödik a helyzetünk a két- és többoldalú nemzetközi titokvédelmi megállapodások megkötésekor.
Most a szavazás elõtt azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy hosszú éveknek kell eltelni a titok és a nyilvánosság közötti határ egyértelmû gyakorlati kialakításához. Tudomásul kell vennünk, hogy nagyon nehéz éles határt vonni a titkos és a nyilvános adatok között. Amikor a demokratikus államberendezkedésekben megszülettek a közérdekû adatok nyilvánosságát általánossá tevõ törvények, még hosszú évek teltek el addig, amíg az új szemlélet kialakult úgy a köztisztviselõk, mint az állampolgárok körében.
Egyszerûen tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt évtizedekben nem alakult ki a titokvédelem kultúrája, mert nem alakulhatott ki egy olyan kultúra, aminek alapja a jó köztisztviselõi morál, valamint a közérdekû adatok megismerésének szabályozott rendszere. Miként a rendszerváltás törvényei, ez a javaslat is szemléletváltásra sarkall mindenkit.
A korábbi automatikus titkosításnak véget vetve, egy más titokvédelmi kultúra alapjait teremti meg. Ennek a folyamatnak kiindulópontja az 1992. évi adatvédelmi törvényünk, amely történelmünkben elõször a személyes adatok védelme mellett törvényerõre emelte a közérdekû adatok nyilvánosságát és elsõ mérföldköve az elõttünk lévõ törvényjavaslatnak. Az adatvédelmi törvény és ez a törvény megteremti a jogi kereteket ahhoz, hogy meginduljon egy egészséges folyamat.
Túlzás lenne abban a hitben ringatóznunk, hogy minden titokvédelmi kérdést megoldottunk. Természetesnek tartom, hogy a gyakorlat próbája lesz az elõttünk szereplõ és reményeink szerint törvényerõre emelkedõ törvényjavaslatnak, az vissza fog hatni a szabályozásra és a tapasztalatok birtokában minden bizonnyal hozzá kell nyúlni a törvény egyes szakaszaihoz, de ugyanígy a végrehajtási rendeletekhez is.
Ezért nagyon fontosnak tartom a törvény hatályosulásának figyelemmel kísérését, a részletszabályok végrehajtásának folyamatos felügyeletét. Ebben a munkában komoly feladat vár a szakmai ellenõrzésre, de még komolyabb feladat hárul a hamarosan megválasztásra kerülõ adatvédelmi biztosra, a sajtóra és képviselõtársaimra is, akik remélem, legalább olyan figyelemmel kísérik a megvalósítást, mint amilyen érdeklõdéssel és aktív közremûködéssel munkálkodtak a beterjesztett javaslat pontosításában.
Végül szeretném bejelenteni, hogy reményeim szerint a hatálybalépést követõ egy éven belül nyugodt lélekkel számolhatok be önöknek a felülvizsgálat elsõ szakaszának végrehajtásáról és annak eredményérõl.
(18.20)
Kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy a módosító indítványokról foglaljanak állást, s állásfoglalásuk után támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)