DR. OROSZ SÁNDOR, a mezõgazdasági bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A miniszter úr expozéja, valamint Szõdi képviselõtársam mondandója megkönnyíti a mezõgazdasági bizottság álláspontjának tolmácsolását. Bizottságunk ez év április 12-ei ülésén tárgyalta meg a szóban forgó törvényjavaslatot, és egyhangúlag azt az álláspontot foglalta el, hogy a törvényjavaslat alkalmatlan általános vitára.
Amikor Szõdi képviselõtársam a környezetvédelmi bizottság véleményét ismertette, alapvetõen azokat a szempontokat sorolta fel mint megjavítandó szempontokat, amelyek alapján bizottságunk erre az egészen más álláspontra helyezkedett.
A bizottság álláspontja az, hogy a törvényjavaslattal megcélzott szabályozás szükséges. Teljes mértékben osztjuk az Alkotmánybíróság álláspontját, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Ugyanakkor a szabályozási elvek sorából - nem csökkentve ezáltal a rögzített elv fontosságát - mi hiányoljuk azt, ami a miniszteri expozéban elhangzott, hogy ezzel a törvényjavaslattal is segítsük elõ a földtulajdoni osztozkodási folyamat mielõbbi lezárását és az abban jelenleg meglévõ bizonytalanságok oldását.
A bizottság által megtárgyalt formájában a szabályozási elvek között kizárólag a természetvédelem alkotmányosságán esett csorba kiküszöbölése volt a cél. Ez a bizottság szerint rendkívül fontos cél, de ha ki lehet - és megítélésem szerint ki kell - egészíteni a másik céllal vagy elvvel, akkor ez már használható.
Természetesen az Alkotmánybíróság döntését a mezõgazdasági bizottság is megtekintette, és álláspontunk egyezik az Alkotmánybíróságéval. Nevezetesen, hogy az eredetileg az állami tulajdonba vétellel és természetvédelmi szervek kezelésébe adásával meghatározott védelmi szint helyreállításának nem a kisajátítás az egyetlen eszköze. A bizottság álláspontja ugyanez: nem tekintjük kizárólagos eszköznek a kisajátítást. Különösen akkor nem, amikor mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy védett, fokozottan védett és védelemre tervezett területekrõl van szó.
(19.10)
Tehát a minõsítésben rejlõ különbségek - álláspontunk szerint - hozhatnak olyan szabályozást, ami egyes esetekben kisajátítás, más esetekben a védelmi szint megfelelõ formájának biztosítása, mondjuk azáltal, hogy a tulajdonos kezelésében marad az adott terület.
Nagyon fontos vitaponttá vált a törvényjavaslat érthetõsége. Ez annál is inkább fontos, hiszen itt magántulajdon állami kézbe vételérõl szól a törvényjavaslat, mégpedig olyan emberek magántulajdonáról, akik meglehetõsen nehezen értik még a legveretesebb szövegezésû jogszabályokat is. Ez a szövegezés vélhetõleg a kívánalmaknak megfelel, de a magyar nyelv és az egyszeri ember által való értelmezhetõség követelményének nem.
A tulajdont érintõ kérdés az is - és vitatta a bizottság -, hogy helyénvaló-e a kérdés rendezésének öt, illetõleg tíz esztendõre való elhúzása. Nyilván elbizonytalanította ez a bizottságot a tekintetben is, hogy vajon ennek a törvénynek az anyagi kihatásai milyen módon lettek számba véve, illetõleg mérlegelve.
Összességében úgy gondoljuk, hogy egyeztetni szükséges a továbbiakban is, mert az Alkotmánybíróság által ránk rótt kötelezettségnek eleget kell tennünk. Úgy gondolom, hogy miniszter úr expozéja és a bizottságban kialakult vita nem kibékíthetetlen ellentétet tartalmazott, hanem az egyeztetés fontosságának és realizálásának lehetõségét is. Úgy gondolom, bizottságunk negatív ítéletét alapvetõen az okozta, hogy szerettünk volna egy szemléletet közvetíteni a tisztelt Ház felé. Úgy gondoljuk, hogy nem a tulajdonos, a gazda kiiktatásával kell és lehet ezeket a kérdéseket rendezni. Mi úgy gondoljuk, hogy az erdõt nem az erdésztõl és a vadásztól, a halat nem a halásztól és a horgásztól, a földet pedig nem a paraszttól kell védeni. Akkor lesz Magyarországon igazából jó természetvédelem, ha az õ munkájuk és tevékenységük által valósul meg ez a védelem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)