DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Szándékom szerint nagyon rövid expozét kívánok tartani a törvényjavaslat bevezetéseként, hiszen meggyõzõdésem, hogy sem az itt ülõ képviselõknek, sem az ország közvéleményének nem kell részletesen indokolnom azt, hogy miért politikai, erkölcsi és alkotmányos kötelessége egy államnak, hogy mindazokat a szimbólumokat, amelyek államiságunkhoz kötõdnek, amelyek kifejezik nemzeti érzéseinket, magas szintû jogszabályban, egy kétharmados törvényben az Országgyûlés szabályozza. Úgy hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra.
1990 óta az alkotmány tizennegyedik fejezetében szól az ország fõvárosáról és nemzeti jelképeinkrõl. 1990 óta alkotmányos kötelezettsége az Országgyûlésnek, hogy a jelképek használatát kétharmados törvényben szabályozza. Többszöri kísérlet után a kormány - figyelembe véve az Alkotmánybíróság legutóbbi döntését, amely hatályon kívül helyezte, megsemmisítette egy 1974-es kormányrendelet vonatkozó részét -, elkészítette az elõterjesztést.
(10.00)
Az elõterjesztést még a kormány vitáját megelõzõen egyeztettük az Országgyûlésben helyet foglaló parlamenti pártok képviselõivel. A megbeszélésen elhangzott észrevételeket a törvénytervezet-javaslat szövegén érvényesítettük. Ebbõl következõen számomra az a bizalom és az a lehetõség egyértelmûen adódik, hogy az itt helyet foglaló parlamenti pártok ezt a törvényjavaslatot támogatják.
A törvényjavaslat tartalmát illetõen azt kell elsõsorban kiemelnem, hogy miután két jelképrõl, két szimbólumról van szó: az ország címerérõl és az ország zászlajáról, mindkét szimbólum részben az államiság jelképeként is meghatározásra kerül, illetõleg egyben eszközei és formái a nemzeti érzés kifejezésének, ezért ezt a kettõsséget, ezt a két sajátos vonást kellett figyelembe vennünk a szabályozás tartalmának kialakításakor. Ennek megfelelõen az állam, az államiságot megtestesítõ állami szervek hivatali tevékenységük során nyilvánvalóan az állami címer használatában nem korlátozhatók; ugyanakkor a javaslat korlátozza és megszünteti a gazdálkodó szervezetek engedélyhez kötött címerhasználatának lehetõségét, amelynek fennmaradása a piacgazdaság viszonyai között nem indokolt, hiszen azt a sejtetést engedi egy ilyen megoldás, hogy az adott szervezet mögött valamilyen állami tekintély áll, ez pedig nyilvánvalóan az egyenlõség elveinek nem felelhet meg. Természetesen jóval szabadabb a szabályozás a tekintetben, amikor az állampolgárok vagy állampolgárok közösségei a címert, a zászlót nemzeti érzéseik kifejezéseként kívánják használni, és ebben a javaslat rendkívül megengedõ.
Fontos része a javaslatnak az, hogy természetszerûleg védenünk kell ezeknek az ereklyéknek, ezeknek a szimbólumoknak a tekintélyét a jog eszközeivel is a jogosulatlan használat, illetõleg a tekintélyt romboló magatartás esetében. Erre a törvény külön javaslatot tesz, szabálysértési eljárás keretében miképpen kell az ilyen tevékenységet a jog eszközeivel elbírálni és honorálni.
Végezetül átmeneti rendelkezéseket találhatnak a törvényjavaslatban, amelyek szükségképpen a rendszerváltást követõ szimbólumváltásban, címerváltásban felmerülõ átmeneti idõszakra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek a korábbi népköztársasági idõszakból származó okiratok, címerek használatára, illetõleg nem használatára vonatkoznak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Természetesen a tárca, mint korábban is, más javaslatok esetében is kellõ nyitottsággal várja az önök módosító indítványait. Miután azonban ebben már kialakult korábban egy egyetértés, bízom abban, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában vagy még ennél tökéletesebbre csiszolt formában hosszú idõre alkalmas eszköze lesz annak, hogy nemzeti jelképeinket, nemzeti szimbólumainkat a jog erejénél fogva is megfelelõ védelemben részesítse a magyar Országgyûlés. Kérem megértõ támogatásukat. (Taps.)