Glattfelder Béla Tartalom Elõzõ Következõ

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Az elõzõ évtizedekben a diktatúrák sok százezer, több millió ember életét és szabadságát veszélyeztették, sok millió embert fosztottak meg életüktõl és szabadságuktól. Ezért az Országgyûlés 1992-ben törvényt alkotott az üldözöttek kárpótlásáról.

Állítom, hogy az Országgyûlés pártjai között - szemben itt néhány korábbi felszólalással - egyetértés volt abban, hogy erre a kárpótlásra szükség van, nézeteltérés csupán abban volt, hogy erre a kárpótlásra mikor és milyen tartalommal kerüljön sor. A kifogások is elsõsorban arra irányultak, hogy ez a törvény nem eléggé széles körben és nem eléggé nagy mértékben kárpótolta a korábbi sérelmeket.

Ma újra ezt a törvényt tárgyaljuk, amiatt, mert az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek találta, elsõsorban abból a megfontolásból, hogy ez a törvény nem kellõen volt méltányos a különbözõ csoportokhoz tartozó üldözöttekkel szemben.

Tudni kell, hogy ez a módosító törvényjavaslat tulajdonképpen ennek az alkotmánybírósági döntésnek a következményeit kívánja megszüntetni. Az Alkotmánybíróság utasította az Országgyûlést, hogy ez év szeptember 30-áig ezt a törvényt alkossa meg. Azonban meg kell jegyezni, hogy több érdekcsoport ezzel a törvényjavaslattal szemben is kifogással él, hiszen azt állítják, hogy ez a törvény sem orvosolja teljes egészében azokat az alkotmányjogi aggályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság megfogalmazott.

Mivel egyetértünk azzal a kívánalommal, amely a törvényjavaslat preambulumában megjelenik, miszerint a kárpótlás folyamatát le kell zárni, mégpedig minél elõbb, ezért nem tartanánk szerencsésnek, ha az Országgyûlés újból egy alkotmányellenes törvényt fogadna el. Ebben az esetben ugyanis az történne, hogy az Alkotmánybíróság nyilván egy késõbbi idõpontban megtárgyalná ezt az elfogadott törvényjavaslatot, és utána ez a törvény - ha valóban alkotmányellenesnek minõsül - újra visszakerülne az Országgyûlés elé, esetleg ugyanúgy, ahogy ez a mostani törvény majd három év múlva. Éppen ezért szerencsés lenne, ha a törvény elfogadása után, még a hatálybalépés elõtt az Alkotmánybíróság asztalára kerülne, ezért szükségesnek tartanánk, hogy a köztársasági elnök úr - tartalmilag nem, de formailag valóban - normakontrollt kérjen a törvényjavaslat fölött. Ez részben az elõbb elmondottak szerint gyakorlatilag is hasznos lenne, és azt hiszem, elvileg sem lenne kívánatos az, hogy az Országgyûlés különbözõ, sokat szenvedett csoportokat most ismételten hátrányosan megkülönböztessen.

A kárpótlás lezárásához tartozik a kárpótlási jegyek felhasználhatóságának kérdése is. Sajnos azt kell hogy mondjam, a törvényjavaslat indoklása egy rendkívül szerencsétlen mondatot tartalmaz, ugyanis arról szól a 20. oldalon található indoklási szövegrész, miszerint arra való tekintettel, hogy a kárpótlási jegyek felhasználása elõtt ma több korlát is van, indokolt, hogy az érintettek a kárpótlási jegyeiket - már akikre ez vonatkozik - életjáradékra válthassák.

Természetesen azzal egyetértünk, hogy meg kell engedni, hogy az életjáradékra váltás lehetõsége fennálljon, azonban bizonyára tévedésben volt az Igazságügyi Minisztérium, amikor megfogalmazta ezt az indoklást. Hiszen a kárpótlási jegyek felhasználása elõtt jelenleg semmifajta korlát, akadály nincs, semmifajta törvényes akadálya nincs annak, hogy a jogosultak a kárpótlási jegyeiket felhasználják. Az a helyzet, hogy a kárpótlási jegyek értéke alacsony, a felhasználhatósága csekély; ez csupán a kormány mulasztása okán következett be, és ezen a kormánynak kellene valamilyen módon segítenie, nem pedig az Országgyûlésnek, mégpedig olyan módon, hogy minél elõbb, minél gyorsabban, minél nagyobb értékû vagyont helyez a kárpótlási jegyekkel szemben annak érdekében, hogy a kárpótlási jegyeket végre elkölthessék a kárpótlásijegy-tulajdonosok.

Ezért javasoljuk, hogy év végéig a kormány készítsen egy ütemtervet, és ennek értelmében év végéig az összes, piacon lévõ kárpótlási jegy felhasználhatósága váljék valóra, majd az ezt követõen kibocsátott kárpótlási jegyeket a kibocsátástól számított 60 napon belül kelljen bevonnia a kormánynak a privatizációs kínálat megteremtésével.

A harmadik kérdéskör, amirõl beszélni szeretnék, a nyugati hadifoglyok ügye. Amikor 1992-ben az Országgyûlés elfogadta az említett törvényjavaslatot, akkor volt egy módosító javaslat, mely szerint a nyugati hadifoglyok is ugyanolyan mértékû kárpótlást kapjanak, mint a volt szovjet hadifoglyok. Ezt a módosító javaslatot akkor az Országgyûlés elutasította, de a kérdést megvizsgálta az Alkotmánybíróság és arra a következtetésre jutott, hogy nem alkotmányellenes aszerint különbséget tenni a hadifoglyok különbözõ csoportjai között, hogy azok a Szovjetunióban vagy pedig más államokban szenvedték el a hadifogságot. Az Alkotmánybíróság indoklása arra támaszkodik, hogy a Szovjetunió az adott idõszakban még nem írta alá a genfi egyezményt, amely többek között a hadifoglyokkal való bánásmód bizonyos kérdéseit is szabályozza, míg a nyugati szövetségesek csatlakoztak a genfi egyezményhez.

Azonban érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy vajon sok tekintetben a nyugati hadifogság elszenvedése nem volt-e hasonlatos a szovjet hadifogság elszenvedéséhez, és bizony arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az elszenvedett lelki és testi sérelmek mértéke nagyon csekély mértékben függött attól, hogy az az ország, ahol a hadifogságot elszenvedték, vajon csatlakozott-e az adott konvencióhoz vagy sem. Például bizonyos történelmi források utalnak arra, hogy a Franciaországban hadifogságban lévõ magyar katonáknak mintegy 14-20 százaléka a hadifogság elsõ évében elhunyt a rossz bánásmód következtében. És a szövetséges államok, bár korábban adtak át Franciaországnak hadifoglyokat abból a célból, hogy bizonyos munkákat végezzenek Franciaország területén a helyreállításban, a késõbbiek során ezeket az átadott hadifoglyokat visszavették a franciáktól és a további hadifogoly-átadásokat meg is szüntették, mivel ott olyan rossz bánásmódot tapasztaltak. Például a Vöröskereszt illetékeseit nem engedték be ezekbe a hadifogolytáborokba.

Éppen ezért szerintünk méltányos lenne újra megfontolni azt, hogy a nyugati hadifoglyoknak is kellene kárpótlást adni, ugyanolyan feltételekkel, amilyen feltételekkel ebbõl a volt szovjet hadifoglyok részesedtek. Az erre vonatkozó javaslat elfogadását nagyon valószínûnek tartjuk, hiszen ha megnézzük a korábbi szavazási jegyzõkönyveket, azokból az derül ki, hogy az akkori ellenzéki pártok, következésképpen tehát a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ képviselõinek többsége is megszavazta ezt a módosító javaslatot.

(17.50)

Több mai miniszter található azok között a képviselõk között, akik ezt a módosító javaslatot megszavazták. Ezért feltételezzük, hogy egy ilyen módosító javaslat - tekintve, hogy az érintett pártok véleménye, ahogy a Fideszé sem, nem változott meg ebben a kérdésben - nyilvánvalóan meg fogja kapni a képviselõk többségének a támogatását.

A negyedik dolog, amirõl beszélni szeretnék, az ügyintézés határidõinek a kérdése. Fönnáll annak a veszélye, hogy az említett törvényjavaslat alapján kiadható kárpótlási ügyek elintézése rendkívüli mértékben el fog húzódni, ami semmilyen módon nem lenne szerencsés. Elsõsorban abból a szempontból, hogy azok az emberek, akik a kárpótlás eme törvényjavaslatában érintettek, általában rendkívül idõs emberek, és fõleg a korábban elszenvedett sérelmek miatt vélhetõ, hogy életkoruk sem fogja elérni azt a magas szintet - ami egyébként sajnos nem is olyan magas Magyarországon -, mint a többi honfitársuké. Ezért mi javasoljuk, hogy szigorú határidõkhöz legyen kötve a kárpótlás elbírálása és a kárpótlási összegek, illetve a kárpótlási jegyek átadása. Ez különösképpen azért lenne fontos, mivel most több eljárás hivatalból fog megindulni, hiszen korábban beadott kárpótlási igényeket fognak újra elbírálni és fogják fölemelni a korábban adott kárpótlási összeget. Erre vonatkozóan az elõzõ törvények sem tartalmaznak semmifajta határidõt, hogy az ilyen, hivatalból indított eljárásokat milyen határidõvel kell végrehajtani.

Azt hisszük, hogy az elõbb elmondott javaslataink hozzásegítik a magyar társadalmat ahhoz, hogy a múlt ügyeiben végre békét köthessen egymással a magyar társadalom, és azok a sérelmek, amelyeket honfitársaink elszenvedtek, mielõbb orvoslásra kerüljenek. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage