DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, ilyen izgalmas délután után azért mégis egy-két dologra térjünk rá, és elsõsorban a szakképzés kérdésére.
Nagyon örültem, amikor elolvastam a múlt heti jegyzõkönyvet. Akkor Horn Gábor képviselõtársam elmondta, hogy mennyire támogatta az SZDSZ a szakképzési törvényt, hiszen ez egy kerettörvény-jellegû, szemben a közoktatási törvénnyel.
Azért mégis megdöbbentõnek tartom, hogy a támogatás nem fejezõdött ki a szavazatokban, hiszen a '93-as szavazatok idején a szabaddemokraták nem szavazták meg ezt a törvényt, vagyis többségében nem szavazták meg. Visszafelé úgy látszik, megszépítette az idõ.
Engedjék meg, hogy rátérjek egy-két kérdésre a szakképzéssel kapcsolatosan. Az elsõ kérdés a struktúra kérdése. Milyen struktúrában kívánjuk a szakképzést, és ezt a szakképzési törvény, illetve a fejlesztési koncepció tartalmazza.
Nagyon jó, hogy a szakmunkás-képzés mellett, tehát a szakközépiskolák és a szakmunkásképzõk mellett megjelent a speciális szakiskola, hiszen ez az intézménytípus azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akik nem tudnak teljes értékû szakmát szerezni, illetve akiknek valamilyen magatartási vagy tanulási zavaraik vannak és természetesen azokkal a fogyatékos gyerekekkel, akik mindig is valamilyen részszakma képzésére voltak alkalmasak.
Nagyon jó, hogy a szakképzési törvény épít a közoktatási rendszerre, vagyis a 16. életévet megelõzõen nem kíván szakmai képzést biztosítani. De itt jelen pillanatban akkor mégis fel kell hívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy miközben a szakképzés a 16. életévben kezdõdik el, aközben a pár óra múlva vagy pár perc múlva - nem tudom pontosan - tárgyalandó közoktatási törvényben a struktúra megõrzése miatt a nyolcosztályos általános iskolákat kívánják megõrizni.
Nem tudom pontosan, és azt hiszem, sokan nem tudjuk, mi történik a 15. és a 16. életévükben, mi történik a 9. és a 10. osztályban, vagyis a 9. és a 10. osztályt hol fogja teljesíteni a gyerekeknek egy jelentõs része. Mert úgy gondolom, mindannyian egyetértünk abban, nem lehet azt feltételezni, hogy rövid idõn belül a gyermekek vagy a fiatalok 80-90 százaléka érettségit adó intézménytípusba fog kerülni.
Ennek következtében a gyerekek jelentõs része, mondjuk azt, hogy jelen pillanatban 40-42 százaléka, az elkövetkezendõ idõben 30-35 százaléka nyilván a szakképzésben vesz részt.
Ezeknek a gyerekeknek a szakképzõ-intézményekben kell akkor a továbbiakban biztosítani a 9. és a 10. osztálynak megfelelõ tanítást. Ez a forma is lehetséges. Nem kizárt, és különösen az átmeneti idõben nem kizárt. De hosszú távon - úgy gondolom - nem ez lenne a célszerû forma, hanem össze kellene hangolni a közoktatási rendszer NAT-ra vonatkozó részét, illetve a szakképzési részét, s ez jelen pillanatban semmiféle összehangoltságot nem mutat.
A struktúra másik része, ami számomra legalább ilyen fontos, a postsecondary képzés. Délelõtt már említést tettem arról, hogy valójában jelen pillanatban csak a felsõoktatás az, amely a postsecondary képzéssel foglalkozik, holott valójában úgy gondoljuk, hogy ez legalább annyira a közoktatás része.
Egyre nagyobb számban lesznek olyan diákok, akik szakmai képesítésüket az érettségi után fogják megszerezni. Ez a forma a magyar oktatási rendszerben viszonylag új forma, de nem lenne jó és nagyon kevéssé tartanánk támogatandónak azt, hogy csak a felsõoktatási intézmények foglalkozzanak a postsecondary képzéssel.
Valószínûnek tartom, hogy egyre több szakközépiskola és egyre több szakmunkásképzõ is felkészül arra a lehetõségre, hogy érettségizett diákokat fogadjon be és ennek megfelelõen szakmát biztosítson. Ha ez a képzés nem jelenik meg a közoktatási rendszerben, akár a közoktatási törvényben, akár a szakképzési törvényben, akkor egyértelmûen csak a felsõoktatáshoz fog tartozni.
Délelõtt már elmondtam, hogy miért nem tekintjük ezt csak a felsõoktatáshoz tartozó szerves résznek. Ezért célszerûnek tartjuk, és módosító javaslatot is benyújtunk, hogy a postsecondary képzés a szakképzés részeként jelenjék meg, és ne kizárólagosan a felsõoktatásnál, aminek egy veszélyére szeretném felhívni a figyelmet: ha beszámítják a felsõoktatásba felvett hallgatói létszámba azokat az érettségizett fiatalokat, akik szakmára kerülnek be egy fõiskolára vagy egy egyetemre, akkor ezzel látszólagosan növeljük a felsõoktatásban levõ hallgatók létszámát, de valójában nem tesszük azt.
A másik lényeges pontja a módosításnak a gazdasági kamarákról szóló módosítás. Azt kell mondjam, ez az eredeti tervben szerepelt, tehát teljes mértékben támogatandó, hogy a gazdasági kamarák szerepet kapjanak a szakmai képzésben. Sõt, tulajdonképpen egy pozitív példára szeretném felhívni a figyelmet. Hiszen számos szakközépiskolában és szakmunkásképzõben az iskolaszékbe már az elmúlt idõszakban is beválasztották azokat a gazdasági szakembereket, akik segítették, hogy kialakítsák az új struktúrát, és segítettek abban, hogy a fiatalok olyan szakmai képesítést szerezzenek, amely a munkaerõpiac kihívásainak sokkal jobban megfelel.
Úgy gondolom, a törvényi szabályozásban nem is szükségeltetik több, mint ami jelen pillanatban ebben a törvénymódosításban szerepel. Azonban a gazdasági kamaráknak a feltételrendszerében szeretném, ha továbbra is - ha úgy tetszik - tevékenyen részt venne az oktatási lobby. Itt elsõsorban a szakképzési lobbyra gondolok. Hiszen itt azért nemcsak egy gazdasági érdek szerepel, nemcsak az szerepel, hogy a munkaerõpiac kihívásainak meg kell tudni felelni, hanem az is szerepel, hogy fiatalokat - akár 16 év feletti, de még mindig 18 év alatti vagy 19, 20 éves fiatalokat - nevelnek. Ezért szeretnénk azt mondani, hogy a nevelés kérdése itt nem merülhet ki abban, hogy a szakmai képesítés csak a munkaerõpiac igényeinek feleljen meg.
Amiben kétségeink vannak és problémát látunk, az az ingyenesség kérdése. Úgy hiszem, teljesen egyetértett a Ház mindegyik oldala abban, hogy az elsõ szakma megszerzése ingyenes. Ez természetesen szerepel a szakképzési törvényben is, szerepel a közoktatási törvényben is. Mégis mindannyian tudjuk, és az elmúlt idõszakban tapasztaltuk, hogy számos helyen az ingyenességet vagy rejtetten, vagy néha nem teljesen rejtetten nem lehetett biztosítani.
Célszerûnek és fontosnak tartjuk, hogy az ingyenesség és a gyakorlóhelyek ingyenessége is valamiféle ellenõrzöttebb formában kerüljön napvilágra, vagy ha úgy tetszik, legyen mindenki számára elérhetõ. Úgy hiszem ugyanis, hogy azok a választott szakmák vagy azok a jelen pillanatban kuriózum-szakmák, ahol az ingyenesség tényét megsértik - tehát a gyakorlati helyen való dolgozásnál, a tanulói jogviszony mellett még pénzt is fogadnak el -, úgy gondolom, ez nem tesz jót a szakképzésnek, és rendkívüli veszélyeket rejt magában - gondolok a korrupcióra, az adóeltagadásra stb. stb.
(18.30)
Nagyon jónak ítéljük, hogy - szemben a közoktatási törvénnyel - itt, a szakképzési törvényben a szülõ szerepét hangsúlyozzák. Méghozzá azért tartjuk fontosnak, mert úgy gondoljuk, hogy senki nem vonhatja meg, senki nem csorbíthatja a szülõi felelõsséget. Miközben a közoktatási törvény valahányadik változatában a szülõi jogok jelentõs mértékû csorbítása jelenik meg, aközben a szülõi felügyeleti jogok szerzõdésben való biztosítása nagyon határozottan megjelenik a szakképzési törvényben, és úgy gondolom, hogy ez különösen fontos mindannyiunk számára.
Az utolsó kérdés, amire szeretnék utalni, az a szakmai felügyelet kérdése. Jónak ítélem, hogy határozottan definiálja a törvény a szakmai felügyeletet - talán azt is mondhatnám, hogy példaként. Hiszen miközben a közoktatási területen a szakmai felügyelet teljes felbontása jelenik meg, aközben a szakképzési törvényben a szakmai felügyelet határozottan - részben az iskola, részben pedig a szakma tekintetében - definiálódik.
A minisztérium ezzel kvázi kinyilvánítja, hogy ezért a területért nemcsak látszólagosan vagy azért vállalja a felelõsséget, hogy az iskoláiban szakmai képzés folyik, hanem azért is vállalja a felelõsséget, hogy kijelöli a felügyelõ szervet. Ez részben megjelenik a kamarában, részben a minisztériumban, és ezzel a felügyeleti rendszerrel a minõséget lehet biztosítani.
Összességében képviselõtársam már a múlt alkalommal elmondta, hogy a szakképzési törvény módosításának jelentõs részét támogatni tudja a Magyar Demokrata Fórum. Egypár helyen módosító indítvánnyal pontosítani kívánjuk, de úgy gondoljuk, hogy ez a szakképzési törvény a korszerû szakképzésnek biztosít lehetõséget, és a szakképzési törvény módosításával fokozatosan megteremtõdik a lehetõség a duális szakképzésre. Köszönöm. (Taps.)