DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Röviden szeretném indokolni módosító javaslataimat, és felvetni azokat a problémákat, amelyek részben már az oktatási bizottságban is felmerültek.
A módosító indítványok elsõ csokra a tankerületi oktatásügyi központok feladatrendszerével, illetve jogutódlásával kapcsolatos. Az egy hónappal ezelõtt kezünkbe került elõterjesztés óta sajnos nem történt lényeges változás, tehát a mai napig nem tudjuk, hogy mi történik a tankerületi oktatási központok feladatrendszerével, az ott lévõ dolgozókkal, illetve mi történik azzal a vagyonnal, ami a három év alatt felhalmozódott.
Ma kaptam meg Demszky Gábor fõpolgármester úr levelét, amelyben tájékoztat, hogy nem történt egyeztetés ezen a területen. Tehát úgy gondolom, teljesen jogosan vetettem fel két vagy három héttel ezelõtt, hogy a megyei önkormányzatok még nem tudják, milyen típusú feladatokat kapnak, ezekhez a feladatokhoz milyen eszközrendszer áll rendelkezésükre. Ennek következtében valóban azt kell mondjam, hogy a tankerületi oktatási központok megszüntetése politikai tett, hiszen nem derült ki, hogy az oktatási kormányzat mely feladatokat kíván a törvény erejével továbbra is fenntartani, és mely feladatokat kívánja eltörölni.
Mellesleg el kell mondani, hogy a közoktatási intézet csak akkor jelenhet meg jogutódként, ha alapító okiratában tisztázzák a feladatrendszerét, valamint tisztázzák azt, hogyan fog viszonyulni a jogutód a megyei vagy a megyék által elvégzendõ feladatokhoz, milyen eszközöket fog a rendelkezésükre bocsátani. A három év alatt az infrastruktúra jelentõs mértékben növekedett. Nagyon félek attól, hogy a közoktatás amúgy sem jól ellátott rendszerébõl ismét elvész egy bizonyos fajta infrastruktúra, akár az épületállományt tekintem, akár a számítógépes rendszert, akár az információs bázist, hiszen tudjuk, hogy nagyon sokfajta felmérést készített a tankerületi oktatásügyi központ az elmúlt két-három év alatt, amit az oktatási kormányzat eddig részben vagy egészében használt, de ma is a rendelkezésükre áll. Úgy tartom célszerûnek, ha már született egy politikai döntés a feladatrendszer megváltozatásáról, akkor jó lenne, ha nem pazarolna az a politikai döntõ szerv a vagyonnal, amelyik ezt a döntést magára vállalja.
A megyei önkormányzatoknak leosztott feladatok - mint ahogy módosító indítványomban is leírtam - az oktatási bizottságban is számos esetben problémát vetettek fel, hiszen itt az önkormányzati törvény kereteiben egyenrangú önkormányzatokról van szó. Ha a megyei önkormányzatot a helyi önkormányzatok fölé helyezzük, jó lenne, ha legalább megmondanánk - ha már nem is módosítjuk az önkormányzati törvényt -, hogy milyen feladatrendszert kívánunk odarendelni, és hogyan kívánjuk ezt a felügyeletet ellátni. Miután semmiféle javaslat nem született ezen a területen, és az indoklásban sem szerepel sehol ez a kérdés - csak az szerepel benne, hogy a késõbbiek során a kormány errõl majd dönt -, úgy hiszem, hogy ez nem megnyugtató. Hiszen ha az alatt az egy hónap alatt, amióta tárgyaljuk ezt a kis csomagot, nem sikerült a kormánynak megegyezésre jutni a megyei önkormányzatokkal, akkor nem feltételezhetõ, hogy az elkövetkezendõ idõkben jobb helyzetbe kerül.
Továbbra sem megnyugtató számunkra a nemzeti kisebbségek tanfelügyeleti helyzete, hiszen - és már itt a parlamentben, de az oktatási bizottságban is elmondtam - teljesen esetleges a kisebbségi szakfelügyelõk szétosztása. Annyira teljesen esetleges, hogy van olyan megyénk, ahol több román iskola van, de oda nem jut román szakfelügyelõ; olyan megyébe azonban jutott, ahol összesen egy ilyen típusú iskola van. Nem hiszem, hogy most, amikor a környezõ országokban ilyen helyzet alakult ki a magyar nyelvoktatással, a magyar nyelven történõ oktatással, a magyar iskolákkal szemben, akkor igazán megnyugtató az a döntés, amely ma megszületik vagy meg fog születni a napokban a tankerületi oktatásügyi központok nemzeti és kisebbségi referensei vagy szakfelügyelõi tekintetében. Célszerûnek tartanám, ha a kormány komolyan venné ezt a kérdést, és ésszerûbben rendezné, mint ahogy jelen pillanatban mûködik.
Módosító indítványaim egy másik része a nemzeti alaptantervre, illetve az érettségire vonatkozik. Nemcsak én, hanem SZDSZ-es és MSZP-s képviselõtársaim is nyújtottak be módosító indítványt abban a kérdésben, hogyha már módosítják a közoktatási törvényt, ha már a nemzeti alaptanterv ilyen módon kerül be, akkor célszerû lenne, ha az érettségit is ezen rendszeren belül tekintenék. Sajnálatos, hogy miközben a közoktatás-fejlesztési programban az ezredfordulóra azt ígérik, hogy 65-75 százalékban fognak érettségizni a gyerekek, aközben most, 1995-ben hozunk egy olyan közoktatási törvényt, amelyik az érettségi rendszerérõl törvényi szinten egyetlenegy mondatot sem kíván tartalmazni, csak 16 éves korig - a nemzeti alaptantervvel kapcsolatosan - kíván szabályozást elõirányozni.
(19.20)
Egy másik érdekes momentumra szeretném felhívni az önök figyelmét. Mi javasoljuk a kerettanterv visszaállítását, hiszen a kerettanterv egyfajta tanszabadságot jelent. Akár ilyen a nemzeti alaptanterv, akár másmilyen, akkor is, a kerettantervek segítségével az iskolák viszonylag kis munkával helyi tantervet készíthetnének.
A bizottsági ülés kapcsán kiderült: a kormány is úgy gondolkozik, hogy mintatanterveket kíván kibocsátani, bár ezt a passzust vagy a törvénytervezetnek ezt a részét módosítja, de tervei között szerepel. A mintatanterv egy teljes tanterv. Ennek következtében, ha egy mintatantervet bocsát ki a kormány, akkor teljesen látszik az a törekvés, hogy itt centralizációról van szó. Szó sincs arról, ami sokszor elhangzott, hogy tanszabadság, hanem sokkal inkább egy centralizációs eszközrõl. Hiszen igen valószínû, hogy a közoktatási intézeten kívül másnak nem nagyon lesz módja mintatantervet készíteni, mert azzal mindannyian egyetértettünk, hogy a tanterv készítése részben jelentõs munkát, részben anyagi eszközöket igényel.
Amennyiben azonban a kormány vállalja, hogy mintatanterveket bocsát az iskolák rendelkezésére, amelyeket mint helyi tantervet használhatnak, akkor ezt célszerû lenne a törvény szövegében is érvényesíteni. Sajnos a jelenlegi szövegben ez nem szerepel.
A harmadik típusú problémakör, ami az iskolaszerkezet tekintetében jelenik meg: az indoklásban úgy szerepel, hogy ezzel a mai kaotikus vagy bonyolult iskolaszerkezeti ügyet kívánja a kormány rendezni. Ezért más önkormányzatokkal való együttmûködésre szólítja föl az önkormányzatokat, illetve egészen pontosan: csak akkor lehet iskolaszerkezetet módosítani, ha ezt más önkormányzatokkal megbeszélik, illetve, ha egyezség születik. Sajnos azt kell hogy mondjam, úgy látszik, az oktatási kormányzat figyelmét elkerülte az a tény, hogy léteznek az önkormányzati iskolákon kívül egyházi, alapítványi és magánintézmények is, és igen sajátságos lenne, ha az önkormányzatok együttmûködéséhez kötnék azt, hogy egy egyházi iskola 6 osztályos vagy 8 osztályos kíván lenni, hogy egy alapítványi vagy egy magániskola milyen típusú iskolaként kíván a továbbiakban megjelenni.
Én úgy gondolom, létezik egy olyan törvényünk, amely a vallásszabadságra vonatkozik, illetve létezik a tanszabadságra vonatkozó ENSZ-alapokmányunk, amit ez a parlament is ratifikált, aminek következtében nem lenne célszerû, ha olyan módosítások születnének, amelyek ezt a tanszabadságot a továbbiakban korlátozzák.
Összességében: a módosító indítványaim arra vonatkoznak, hogy akkor lenne célszerû alapvetõen módosítani a közoktatási törvényt, ha teljes egészében áttekintettük. Most ezek a módosítások azzal, hogy a feladatrendszerét és azt, hogy az egész feltételrendszerét nem tartalmazzák, nem javítják a közoktatás helyzetét, hanem rontják. Ezért úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amelyek nem megalapozottak, félre kívánjuk állítani, és majdan, ha a közoktatási törvény teljes módosítását látjuk, akkor tudjuk elfogadni, hogy valóban célszerû és érdemes módosítani a közoktatási törvényt, ha ezzel javul a közoktatás helyzete. Ezzel a csomaggal, ezeket a részleteket figyelembe véve nem javul a helyzet, hanem úgy gondoljuk, hogy romlik. Köszönöm szépen.