DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony.
Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Honvédség 1995. és '96. év végi részletes bontású létszámáról szóló országgyûlési határozati javaslatban foglalt, s elfogadása esetén kötelezõ érvényû csökkentés csak egyik, bár kétségtelen lényeges eleme annak az intézkedéssorozatnak, amelyet a haderõ átalakításáról szóló és korábban elfogadott orzsággyûlési határozat végrehajtása feltételez.
Ám, mint azt a javaslat elõterjesztése alkalmával is elmondtam, a honvédség átalakítására vonatkozó elvek kialakításánál egy olyan logikai rend követése mellõzhetetlen, amely biztosítja a biztonságpolitikai kockázatoknak, ebbõl eredõen a honvédség feladatainak, és ehhez mérten létszámának, hadrendjének mozgósítási rendszerének, fegyverzetének és mindezek finanszírozásának harmóniáját. Így érthetõ, hogy az 1995/96. év végi létszámokra vonatkozó elõterjesztés kapcsán a vitában felmerültek az iménti logikai rend elemei, azok összefüggései. A mostani vita tehát gyakorlatilag ismétlése volt annak, ami zárt ülésen június hónapban a Házban már lezajlott.
A kormány és a kormánypártok, illetve az ellenzék részérõl elhangzott érvek oly mértékben azonosak voltak a korábbiakkal, hogy azokhoz képest új elemet egyáltalán nem tartalmaztak. Éppen ezért kérem, hogy a sommás megállapítást ne vegyék tiszteletlenségnek, hanem csak az idõvel való ésszerû gazdálkodásnak, és kérem, tekintsenek el attól, hogy valamennyi elemre, valamennyi öszefüggésre válaszoljak.
Arra azonban feltétlenül és ismételten rá kell mutatnom, hogy ebben a rendszerben két végpont a meghatározó. Egyik oldalról a biztonságpolitikai kockázatok, másik oldalról a pénz, amit honvédelemre fordítani tudunk. Sajnálatosnak kell mondani, hogy az egyik elem ugyanúgy, mint a másik, a napi politizálás, az ellenzéki és kormányzati pozícióból történõ és szinte hivatalból ellentétes megközelítés terepévé vált újólag úgy, hogy arra vonatkozóan egyetlen javaslat vagy annak kísérlete sem volt felfedezhetõ. Mondjuk az, hogy a jelenlegivel megegyezõ létszámú hadsereg mûködéséhez szükséges forrásokat mely más területtõl vonja el a kormány. De erre azért nem kell azt válaszolni, hogy tisztelt ellenzék, veszélyben vagyunk, üljünk le, beszéljük meg, és a társadalmi közmegegyezés reményében tegyünk javaslatot az országnak arra, hogy vonjunk el további több tízmilliárdot az oktatásügytõl, egészségügytõl, önkormányzatoktól, szociálpolitikától, mert jelenleg nincs ilyen veszély!
Azt senki nem mondta és mondja, hogy soha nem történhetnek olyan változások környezetünkben, amelyek a biztonságpolitikai kockázatok oldaláról a mostanitól eltérõ megközelítést kívánnak. De valamennyien ismerjük a békelétszám csökkentését lehetõvé tevõ filozófia lényegét, nevezetesen azt, hogy az aktív külpolitika prioritásával, a hadsereg létszámának csökkentésével párhuzamosan a honvédség békestruktúrája és hadrendje mellett kialakítandó háborús struktúra és hadrend, mozgósítási rendszer és a mindezek mobilizálását esetleg indokló információk beszerzésének a lehetõsége együttesen biztosítják számunkra azt, hogy csak akkor mondjuk, hogy veszély van, és csak akkor kérjünk a társdalomtól olyan áldozatot, amelyet veszély esetén az bizonyára meg is fog tenni, amikor az indokolt.
A kormány úgy ítéli meg, hogy a biztonságpolitikai kockázatok vonatkozásában nem történt olyan változás, amely a honvédség átalakításának korábbi, szándékainktól eltérõ megközelítését kívánná, ezért kérem, hogy az Országgyûlés a Magyar Honvédség '95. és '96. évi részletes bontású létszámáról szóló országgyûlési határozati javaslatot a honvédség átalakításáról korábban hozott döntés által determinált feladatok végrehajtása érdekében változtatások nékül fogadja el.
Tisztelt Országgyûlés! Befejezésül annak érdekében, hogy ez a jegyzõkönyvben rögzítésre kerüljön, még egy dologról szólnom kell. Ez az országgyûlési határozat arról szól, hogy még ebben az esztendõben alkalmazottaknak fel kell mondanunk. A törvény ezen eljárás során számunkra bizonyos esetekben egy elõzetes, 90 napos értesítési kötelezettséget ír elõ. Ha az országgyûlési határozatot a tisztelt Ház a mai napon elfogadta volna, akkor ebben az esetben beleférünk a 90 napba. Ha csak a jövõ héten fogadja el, akkor nem férünk bele a 90 napba. Az egyik választás az, hogy nem hajtjuk végre a határozatot, amelyet jövõ héten nyilván elfogad az Országgyûlés, a másik választás az, hogy törvényt sértünk.
De ennek természetesen van mindezen túl egy költségvetési vonzata is, nevezetesen azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkaviszonya megszûnik, végkielégítést kell fizetnünk. Az ez évi, rendelkezésre álló fedezetbõl ezt ki tudtuk volna fizetni, ha nem tudjuk kifizetni ebben az évben, ez a pénz nem vihetõ át a jövõre. Ez pénzügyi-technikai kérdés.
Amennyiben tehát jövõre történik meg a munkaviszony felmondása, akkor a jövõ évre tervezett és a dolgozóink - a katonák és a polgári alkalmazottak - javadalmazására majdan rendelkezésre álló béralapokat fogja csökkenteni ez a lehetõség. Ezért mi arra kértük a tisztelt Országgyûlést, hogy a Házszabálytól való eltéréssel tegye lehetõvé azt, hogy a mai napon a zárószavazás is megtörténjen.
Tekintettel arra, hogy itt nem a dolog érdemérõl, a tartalmáról van szó, hiszen az a módosító javaslatokról történõ szavazáskor eldõl, hogy ezek az emberek elbocsátásra kerülnek-e vagy sem, hanem arról, hogy mindazok érdekében, akik elbocsátásra kerülnek és akik ott maradnak, egy kedvezõbb megoldást tudjunk alkalmazni, ezért számítottunk az ellenzék konstruktív magatartására. Sajnálom, hogy ehhez nem sikerült önöket partnernek megnyerni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)