RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elõzõ fél órában a kamarai törvényrõl oly hevesen lezajlott vita, azt hiszem, mindnyájunkat meggyõzött arról, hogy ezzel a nyúlfarknyi törvényjavaslattal kapcsolatban, ami a parlament elé került, valamilyen oknál fogva homok került a fogaskerekek közé, hisz a nyári egyeztetés folytán oly sok módosítás, javaslat került ebbe a kamarai törvénybe, és a végén tényleg egy nyúlfarknyi módosítás lett az egész törvénytervezetbõl, törvénymódosításból.
Mindenféleképpen egyszer és mindenkorra el kellene már dönteni - nekünk, mezõgazdasági szakértõknek a mezõgazdasági bizottságban és az FM-nek is és mindenkinek, aki a mezõgazdaságban valamilyen formában érdekelt -, hogy mit is akarunk a mezõgazdaság intézményrendszerével kapcsolatban. Ki akarjuk-e egyáltalán alakítani annak a folyamatnak a lehetõségét, ami meghatározza hosszú idõre, és nem egy évre vagy kettõre, a mezõgazdaság helyzetét? És ez lenne az egész kamarai, terméktanácsi és érdekképviseleti rendszernek a lényege: tudjunk különbséget tenni, hogy a kamara végsõ soron nem egy érdekképviselet, hanem egy köztestület. De oly sokszor és sokszor keverednek ezek a gondolatok az emberek agyában - ezeket kellene mindenképpen és minden formában, még a mezõgazdasági bizottságon, a parlamenten belül is, ezáltal a nagy nyilvánosság elõtt is tisztázni.
Tisztázni kellene nagyon sok mindent, hisz a nyári egyeztetés során a törvényjavaslatok kapcsán a hegyközségi tagok problémája is fölmerült: ott is fizetnek tagdíjat - kamarai tagsági díj -, és ennek a törvénybe való bevezetése, módosítása sem került elõterjesztésre. Én úgy gondolom, sem a szaktárcának, sem az érdekképviseletnek, sem pedig az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának nem lehet ellenfele a kamara, hanem csak közösen gondolkodó egysége lehet. A kamarának az összágazati érdeket kellene képviselnie, ám igazi eredményben csak a különbözõ körök összefogásával reménykedhetünk. Kellene tehát egy nagyon erõs szakmai minisztérium, egy határozott érdekképviselet és egy nagyon erõs kamara ahhoz, hogy a törvényalkotókat, az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságát is meg tudjuk majd gyõzni arról, hogy egyféleképpen gondolkodunk, és az õ érdekük is az, hogy ez az ágazat felépüljön.
A kamarai szervezetben feladatot vállalóknak viszont óriási türelemmel kell lenniük és kompromisszumkészséggel kell rendelkezniük, mert bizony az átmeneti idõszakban óriási problémákat, óriási feszültséget jelentenek - akár az itt elhangzott tagdíjak, akár más vonatkozásában - a kamarai tagsággal összefüggõ kötelezettségek.
A gazdasági kamarákról szóló törvényt a parlament az elmúlt évben fogadta el. Ez az 1994. évi XVI. számú törvény, úgy gondolom, nagyon sok olyan problémát hordoz magában, amelyek az elmúlt idõszak jogalkotási folyamatait jellemezték: egymásnak ellentmondó, pontatlan jogi megfogalmazások, a jogszabályi hierarchiába nem beilleszthetõ, illetõleg az elképzeléseket nem nyomon követõ jogalkotási gyakorlat, a törvényi végrehajtást akadályozó, illetõleg késleltetõ pénzügyi, gazdasági lehetõségek figyelmen kívül hagyása.
A felhívott jogszabály meghatározása szerint mezõgazdasági vállalkozó az a természetes személy, aki vállalkozói igazolvány nélkül folytat mezõgazdasági tevékenységet és nyújt ahhoz kapcsolódó szolgáltatást, feltéve, hogy e tevékenysége gazdasági tevékenységnek minõsül. Az akkor érvényben lévõ, személyi jövedelemadóról szóló jogszabály ezzel szemben 1 millió forint nagyságú árbevételig adómentességet nyújt a mezõgazdasági kistermelõk számára. A törvény 12. § (2) bekezdése szerint pedig a mezõgazdasági vállalkozó agrárkamarai tagsága az állami adóhatóságnál bejelentés alapján történt nyilvántartásba-vételével jöhet létre. Ezt próbálja most a törvénymódosítás elérni az 1. § b) pontja szerint.
Én úgy gondolom, talán a fogalomtisztázással is el kellene itt egy kis idõt tölteni: adóbevallásra kik kötelezettek? Adóbevallásra kötelezettek az 1 millió forint alatti jövedelemmel rendelkezõk, és ha ez tisztázódik a gondolatunkban, akkor végsõ soron teljesen más a kör, mert az 1 millió forint fölöttiek hivatalból tagjai a kamaráknak, mert adóbevallást készítenek. De adóbevallást kell készíteni, bizonyítván azt, hogy nem adóköteles a mezõgazdasági termelés, tehát az 1 millió forint alatti jövedelemmel rendelkezõknek is, akik mezõgazdasági termelést folytatnak.
Mindezekbõl kiérzõdik, hogy a jogalkotó nem volt tisztában a mezõgazdasági vállalkozó, a kistermelõ és a piacra nem termelõ kategóriák közötti különbséggel.
A jogszabály egyértelmûen rendelkezik arról, hogy milyen adatszolgáltatások alapján lehetett és kellett a kamarai tagsági besorolás tárgyában dönteni. Nem követte ezt az elõírást akkor az egyéb jogszabályi rendelkezések módosítása, így például az APEH magatartása a titokvédelemre való hivatkozással meggátolta a kamarai tagi névsor összeállítását. Például nagyon fontos dolog lenne, ami itt is elhangzott: a kamarák rendszerében az élelmiszer-feldolgozó üzemek és így tovább választhassanak, hova akarnak tartozni ilyen szempontból. A Kereskedelmi és Iparkamarába történõ besorolás esetében például a saját tõke nagysága szerinti besorolás érvényesül. Gyakorlatilag az 1-5 millió forint alaptõkével alakult cégek száma olyan nagy, hogy egy-egy kamarai osztályba sorolásuk nincs egyensúlyban a több mint 50 millió forint feletti kategóriába tartozó osztály tagjainak létszámával. Ugyanez mondható el az agrárkamarai osztályokba történõ besorolásnál is, a növénytermesztési, a kertészeti, valamint a halászati és kapcsolódó szolgáltatási osztályok esetében is.
A törvény a kézmûves kamarába sorolja az élelmiszeripart, illetõleg kimondja, hogy ilyen osztályt is kellene alakítani. Annak ellenére teszi ezt, hogy a nevébõl adódóan ez a tevékenység közelebb áll az ipari, kereskedelmi kamarához, a vertikális tevékenységi folyamatokat figyelembe véve pedig egyértelmûen az agrárkamarai struktúrába tartozna bele.
A jogszabály több olyan tevékenységet nem is vett figyelembe, amelyek osztályba sorolása nem tûrhet halasztást. Így többek között felvetõdik mint probléma a vízgazdálkodási társulatok és a bankok hovatartozása.
A kamarai törvényben meghatározott feladatok és hatáskörök is felülvizsgálatra szorulnak, mint ahogy említettem.
Összességében: az itt elhangzott kritikák alapján, amennyiben a kormány és a miniszter úr is úgy gondolja, hogy ezen a törvényen tudnak még módosításokkal változtatni, úgy, csak akkor tudja a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)