DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárgyalt törvényjavaslat általános vitájában egy héttel ezelõtt az elõterjesztõ miniszter úr is és hozzászóló képviselõtársaim egyaránt sokoldalú észrevételt mondtak el, és észrevételeik között ismertették a törvényjavaslat célját, tartalmát, lényegét.
Mielõtt rátérnék néhány, általam lényegesnek tartott kérdés tárgyalására, engedjék meg, hogy röviden szóljak az állatorvosi kar közelmúltjáról.
Az ötvenes évek diktatúrája hazánkban - más szakterületekhez hasonlóan - a piacgazdaságokban lezajló szerves fejlõdést az állategészségügyben is meggátolta és tévútra vezette. Megtörtént az állategészségügy teljes körû államosítása. Idõs kollegáink visszaemlékezéseibõl tudjuk, hogy csak a kari, szakmai, kollegai szolidarítás segítette átvészelni ezeket a nehéz idõket, amikor a gyakorló állatorvosok munkáját nem egyszer, szabotázsra gyanakodva, még az államvédelmi hatóság is ellenõrizte.
Az '56-os forradalom után az élet diktátuma szerint szoros állami kötõdéssel ugyan, de fokozatosan ismét lehetõvé vált a magángyakorlat folytatása. Itt utalnék Gerócs József képviselõtársam és kollegám véleményére, igaza van, az egységes hatósági szolgálat a maga idejében valóban jól és hatékonyan mûködött. A szolgálat ebben a szervezeti felépítésben a hatvanas, hetvenes években nagyon lényeges akciókat hajtott végre, nagy jelentõségû fertõzõ állatbetegségek kerültek felszámolásra, például a szarvasmarha gümõkórt vagy a brucellózist említem.
Ezzel egy idõben kialakult az állami gazdaságok állatorvosainak hálózata, majd késõbb a termelõszövetkezeti állatorvosok csoportja. Ez a folyamat egyre élesebben bontotta és rombolta az addig volt és méltán híres kari szolidaritást.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek fordulóján bekövetkezett gyökeres gazdasági, társadalmi változások mondhatni elsöpörték az addig az állategészségügyben mégha puha jelleggel is mûködõ, de mégiscsak diktatórikus - kicsit erõs ez a kifejezés -, egy kemény központi elhatározás szerint mûködõ rendet és irányítást.
(17.40)
Ugyanakkor a mezõgazdaság átalakulása, az állattenyésztés, állattartás válsága súlyosan érintették - és érintik ma is - az állatorvosi kart.
A felbomlott gazdasági struktúra miatt utcára került, és az állami apparátus által már fel nem szívható, tekintélyes állatorvosi létszám révén a kar gyakorlatilag kétpólusúvá vált. Az egyik oldalon találjuk azokat a kollégákat, akik állami státuszukat megõrizték, és ezzel szerény, de biztos egzisztenciával rendelkeznek, vagy bizonyos privilégiumokat is megõrizve, nem is olyan szerény, biztos egzisztenciát tudtak fenntartani, szemben az utcára került, azonnal kényszervállalkozókká vált csoporttal.
Ebbõl a csoportból a piaci törvények szerint egyesek gyors és biztos megélhetést teremtettek maguknak - ezek a kevesek -, mások, a többség azóta is jobbára a jórészt szabályozatlan és inkább vad piaci körülményeknek kiszolgáltatva küzd a fennmaradásukért.
E megközelítésbõl nézve megállapítható, hogy az állatorvos-kamarai törvénynek már a puszta léte is stratégiai fordulat a magyar állatorvoslás történetében, jóllehet ez a törvény nem lesz hibátlan. Mégis vállalnunk kell a törvény elõrelátható, talán nem túl szerencsés kompromisszumait is, egyszerûen azért a történelmi tényért, hogy meg legyen nevezve, törvénybe legyen foglalva a magyar állatorvos-kamara jogosultsága és léte.
Ezzel a törvénnyel és az állat-egészségügyi törvénnyel harmóniában meggyõzõdésem, reményem és várakozásom a kari béke megteremtése, a kari szolidaritás helyreállítása. Szeretném, ha e törvény kereteiben a diplománk úgy adna a szaktudás mellett egyúttal megélhetést is, hogy a jobb természetes érvényesülése nem az ellenérdeket hangsúlyozná ki, hanem a kar számára tisztességes, betartható és betartandó szabályokat állapítana meg.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy a törvény hatálybalépése nemcsak az állatorvosoknak hasznos és jó, hanem az állattartóknak is egy magas szintû, korszerû és korrekt magánállatorvosi ellátást biztosít. Hogy a reményünk érvényesülhessen a törvénytervezettel kapcsolatban, az alábbi koncepcionális kérdésekre hívnám fel a figyelmet.
A múlt héten a plenáris ülésen megkérdõjelezõdött a kötelezõ tagság. Meggyõzõdésem, hogy a dolog lényege rejlik a kötelezõ tagságban, hiszen a szakma sajátosságai indokolják a külön szakmai kamarai törvényt, és mit érne az egész, ha a törvény elõírása nem érvényesülne minden érintett, azaz minden hivatását gyakorló állatorvosra. Érzem persze a talán jogos félelmet amiatt, hogy netán ismét kialakul egy bürokratikus, rejtett, korrumpálható és engedélyezõ szervezet. Megnyugtatásul felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy a már '92-ben meghozott, a magánállatorvosi gyakorlatot lehetõvé tevõ földmûvelésügyi miniszteri rendelet szerint is a megyei állat-egészségügyi állomások igazgatói a magángyakorlatra vonatkozóan - természetesen a minimális feltételek megléte esetén - csak a bejegyzést gyakorolhatták és gyakorolhatják ma is, tehát nem volt és ma sincs engedélyezési jogkörük.
Ez az elv érvényesül a mostani törvényben is, amikor az állatorvost a magángyakorlatra vonatkozóan a kamara nem engedélyezi, hanem bejegyzi, tehát induláskor nem válogat. Késõbb, a mûködés során indokolt esetben már szankcionálhat a megfelelõ, demokratikus fórumrendszerben. Úgy gondolom, hogy a szakmailag indokolt, szükséges megkötések mellett ez kellõ szabadság ahhoz, hogy az önkormányzatiság elve kellõen érvényesülhessen a mûködés során.
A tervezet egyértelmûen tartalmazza a hatósági és a szolgáltató feladatok különválasztását, de tartalmazza a megalkuvást is a Magyarország különbözõ térségeiben kialakult, igen eltérõ helyzet miatt, hiszen még csak néhány évvel vagyunk egy új helyzet után, amit az ország különbözõ térségei az állatorvoslás terén sem voltak képesek egyforma színvonalon követni. Ha most rögtön bevezetnénk a hatósági állatorvosi és a szolgáltató munkák ideális, teljes mértékû szétválasztását, akkor véleményem szerint az ország nagy részén most azonnal mûködésképtelen lenne az állat-egészségügyi szolgálat.
Ezért lehetõvé kell tennünk a térségi mérlegelés alapján, hogy a hatósági állatorvos is szolgáltat és a magánállatorvos is ellát egy-egy állami hatósági feladatot. Természetesen minden esetben az összeférhetetlenség gondos vizsgálata után határozva meg az ilyen jellegû tevékenységeket.
Ebbõl fakad egy kényes kérdés is, amire Gombos András képviselõtársam a múlt héten már jól rátapintott; nevezetesen a kamarai tisztségviselõk megválasztásának kérdése. A törvényjavaslatban egyébként érthetõen és logikusan, egyértelmûen az szerepel, hogy köztisztviselõ a kamarában nem lehet tisztségviselõ. Az elõbb említettekbõl következik nevezetesen, hogy jelen pillanatban feltétlenül szükség lesz részmunkaidõs köztisztviselõk alkalmazására is, és ez egy igen nagy kört zárna ki a választási lehetõségbõl. Ezért jobb híján - bízva és reménykedve a kollégák felelõs döntésében - támogatom, hogy kizárás csak az osztályvezetõi besorolástól fölfelé legyen, ahogy azt említett képviselõtársam, Gombos András módosító indítványa javasolja.
A kamarai törvényben a szakmai feladaton túl a kari hovatartozást is kezelni kell. Eldöntendõ, hogy köztisztviselõ lehet-e kamarai tag. A törvény ezt - nagyon helyesen - lehetõvé teszi, de elõfordulhat, hogy a köztisztviselõ nem kíván magángyakorlatot folytatni. Ezért célszerû lesz a kamara alapszabályában meghatározni az önkéntes és a kötelezõ kamarai tagság fogalmát, meg kell határozni, illetve differenciálni kell ezek eltérõ jogait és kötelezettségeit. Például nem lenne célszerû, hogyha a magángyakorlatot nem folytató köztisztviselõ szavazna és beleszólna a díjtételek megállapításába.
Ha most belelapozunk az állat-egészségügyi törvénytervezetbe és elolvassuk az állategészségügy fogalmát, akkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy szûklátókörûség lenne a magánállatorvos esetében mindig csak a gyógyító állatorvosra gondolni. Hiszen állatorvosi szakmai kompetencia az élelmiszerhigiénia, a takarmányhigiénia, az állatgyógyászati készítmény forgalmazása, az állat-egészségügyi laboratóriumi tevékenység, a szaporodásbiológia, a szaktanácsadói tevékenység és így tovább, tehát a magánállatorvos tevékenysége nem szûkíthetõ csak az állatorvos és az állattartók kapcsolatára.
Figyelemmel a fentiekre, kérve, hogy beadott módosító indítványaimat a tárgyalásnál vegyék figyelembe, javaslom a törvénytervezet részletes vitára bocsátását és elfogadását. Köszönöm. (Taps.)