SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Napirend után van lehetõsége annak a képviselõnek, aki nem frakcióvezetõ vagy frakcióvezetõ-helyettes, hogy országos jelentõségû rendkívüli ügyben szóljon. Ezzel a joggal kívánok élni akkor, amikor a lakásüggyel kapcsolatban a kormányzati tehetetlenségre hívom fel a tisztelt Ház figyelmét - három problémára figyelve.
Az elsõ: az állami támogatási rendszer megváltozására;
a második: a pénzügypolitika hibáira, figyelmetlenségeire;
a harmadik: a kormányzati lakáskoncepció késésére, a koordináció nem megfelelõ mivoltára.
Mindannyian tudjuk, hogy az állami támogatási rendszer, amely a lakástámogatást, lakásépítést érintette, elõször tavaly novemberben változott meg, majd késõbb újra módosították.
Ez a kormányrendelet alapvetõen három dologban érinti a lakásépítõk körét. Az egyik: korlátozza ez a módosított kormányrendelet a lakás méltányolható méreteit, illetve megszüntette azt, hogy lakásbõvítésre, -felújításra hitelt lehessen felvenni.
A második változás, amelyet pozitívnak lehet tekinteni, hogy felemelkedett a gyermekek után adható pénzügyi támogatás összege.
Viszont negatív változás a következõ: ha valaki kiszámolja, hogy mekkora keresetre van szükség ahhoz, hogy hitelképes jövedelemként igazolja a kérelmezõ a lakásépítési szándékát - hadd mondjak el errõl egy egyszerû számszaki példát.
Arra az írásbeli kérdésemre, amelyet annak idején feltettem Bokros Lajos pénzügyminiszter úrnak, s amely úgy hangzott, hogy egy másfél milliós lakásépítési hitel felvételéhez mekkora családi jövedelem szükséges, amely még hitelképes is, az alábbi választ kaptam, és idézem önök számára, hogy tisztában legyenek ezzel a dologgal.
Azt írja, hogy '94. január elsejétõl lakásépítésre másfél millió forint összegû kölcsönt tízéves, egyenletes törlesztés esetén havi 34 170 forint törlesztõrészlet mellett nyújtanak és ennek vállalásához legalább - és most nettó összeget mondok - 103 545 forint összegû jövedelem szükséges. Nettó összeget mondtam. Ez bruttó összegben ebben az évben körülbelül kétszázezer forint, a jövõ évben pedig a tervek szerint körülbelül 230 ezer forintos bruttó jövedelem szükséges havonta.
Nos tehát ez az a jövedelem, amelynek révén másfél milliós hitelt kaphatna valaki és nem tudom, hogy szüksége van-e olyan embernek erre a fajta hitelre, aki havonta megkeres nettó százezer forintot. De - mondom -, ezzel a lehetõséggel legalább lehet élni.
Ugyanakkor, és ezzel is szembesülni kell minden egyes kérelmezõnek, a pénzintézetek - elsõsorban az OTP - különbözõ feltételeket társítanak a hitelfelvételi lehetõséghez. Ez pedig egy nagyon egyszerû és tulajdonképpen minden jogállamban bevett, elviselhetõ, elfogadható és szükséges dolog, hogy legyen bejegyzett tulajdonjoga az adott ingatlanra, az adott telekre vagy az adott építendõ épület valamely részére.
Itt az a helyzet, hogy eltérõen a vidéki földhivataloktól, a Fõvárosi Földhivatal képtelen feldolgozni azt a körülbelül 350 ezres ügyiratot, amely körülbelül '92 óta hever az asztalán. Nem azzal a szándékkal mondom ezt, hogy azt állítsam, hogy a földhivatal munkatársai lassítják a munkájukat, nem megfelelõ minõségben csinálják, hanem egész egyszerûen arról van szó, hogy le vannak terhelve. Nem segít rajtuk az, hogy az elõzõ költségvetésben is megemelt összeget kapott a Fõvárosi Földhivatal; egyelõre nem segít az, hogy a PHARE-program keretében modernizálják és számítógépes rendszert vezetnek be; és nem segít rajtuk az sem, hogy miközben a PHARE-program segítségével átállnak egy számítógépes rendszerre, nem ismeri a közvélemény azt, hogy egyhónapos türelmi idõre van szükség ahhoz, hogy ez a rendszer mûködésbe lépjen. Nem tudják az emberek ma, hogy egy hónapot kell várni most, ebben az idõpontban, hogy a bejegyzésükkel foglalkozzanak. Ez a bejegyzés nem a mai napra vonatkozik, hanem ezen bejegyzések jó része '92-es, '93-as ügyekre vonatkozik. Jól tudom, hogy azért is nehéz feladat ennek a munkának az elvégzése, mert a rendszerváltozás után az önkormányzati törvények életbelépése során a lakásokat értékesítették és rengeteg olyan telekhatár- átigazítás volt, illetve lakások vételével kapcsolatos bejegyzési kérelem, amit nem lehet rövid idõ alatt teljesíteni. Ezt mind elismerem, mégis a jelenségre azért szükséges felhívni a figyelmet, mert olyan következményekkel jár, ami azt gondolom, hogy egy jogállamban nagy veszélyeket hordoz, vagyis az alkotmányban biztosított tulajdoni jogban való korlátozás lehetõsége áll fenn. Az e jogban való korlátozás egy befagyottnak tekinthetõ lakáspiacon nagyon veszélyes lehet, hiszen itt olyan esetekre is sor kerülhet, amikor valaki elveszti a munkahelyét és értékesítenie kell az adott ingatlant, hogy valamilyen kisebbe költözzön vagy egyéb ilyen probléma merül fel, és ha nincs tisztázva a tulajdonviszony, akkor nem tud mit tenni.
Azt gondolom, és azért szerettem volna errõl az ügyrõl beszélni, hogy a pénzügypolitika akkor nem követ el hibát s akkor jár el figyelmesen, ha legalább azt megteszi, hogy a most rábízott lakáskoncepció kialakítása során a lakáskoncepcióhoz olyan pénzügypolitikai eszközöket rendel, amelyek jó eszközök lehetnek. Jó eszköz lehet például a lakástakarékossági pénztár gondolata is, csak ha nincs mögötte koncepció, akkor az egész a semmibe hull. E koncepció késése miatt kérek szót, azért, hogy sürgessem e koncepció kialakítását, oly módon való kialakítását, amelynek során a tárgyalásokba bevonják az összes érdekeltet. Nem történhet meg, ami két-három héttel ezelõtt megtörtént, hogy egy ilyen lakáskoncepció kialakítására nem hívják meg a fõvárosi illetékest. A fõvárosi lakáshelyzet és a Fõvárosi Földhivatal helyzete épp a legproblematikusabb és egy ilyen fajta tárgyalásból nem lehet kihagyni.
Azt gondolom, a kormányzatnak szembesülnie kell azzal, hogy ha a gazdasági növekedést tûzi ki zászlajául, - bár tudom, hogy nem ez történik -, de ha egyszer ez megtörténik, akkor tudnia kell, hogy az építõipari megrendelések épp annyira az infrastruktúra részei, mint a telefon- és a kábelhálózat kibõvítése és létrehozása Magyarországon.
Ha az építõipar megrendelésekhez jut, akkor nem kell azt az alapvetõ tényt igazolnom, hogy ebben az esetben munkahelyek teremtõdnek, hogy ebben az esetben a magyar ipar számára megrendelések születnek, s ebben az esetben, ha ehhez még valamilyen fajta pénzügyi lakástámogatási rendszer párosul, akkor van még kereslet is erre a munkaerõ-kínálatra.
Végezetül, nem akarok már túl hosszú lenni, bár még mindig lenne mondanivalóm, de késõbb még vannak olyan parlamenti eszközök, amelyek kapcsán vissza lehet térni erre, szeretném összefoglalni azt, amit én problémának tartok. Tehát összefoglalásul:
Nincs, késik a kormányzati koncepció és nem megfelelõ a koordináció. Miután nincs lakáspolitikai koncepció, nem lehet hozzárendelni megfelelõ pénzügyi konstrukciókat.
(20.30)
Végül - ezt még nem fejtettem ki - a beszédem vége felé utalnom kell rá, hogy hiányzik egy olyan átfogó és új jogi szabályozás, amely az építõanyagok minõsítését, az építések engedélyezési eljárását, az egyértelmû és gyors fellebbviteli utat határozza meg, és amelynek kapcsán betartható és betartandó az államigazgatási eljárás határideje. Ez most általában véve 30 nap, de ezt általában véve nem sûrûn tartják be a különbözõ hivatalok, de itt az önkormányzatokra is utalhatok. Ez a helyzet bizonytalan tulajdonjoggal párosul. Ennek következtében hátrányos helyzetbe kerülhetnek olyan emberek, akik most nyújtják be kérelmüket az OTP-hez, mert nem tudnak mögé felsorakoztatni egy ilyen tulajdoni lapot a bejegyzés késése miatt.
Végül semmi mást nem kérek, mint azt, hogy a kormányzati koncepciónak - aminek meg kellene születnie - végre egy jól végiggondolt és határozott lépésekkel megtett kormányzati koordinációt kell követnie. Köszönöm szépen a türelmüket és figyelmüket.