DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mohi atomerõmû épülése miatt szükségessé váló kormányzati teendõkrõl szóló országgyûlési határozati javaslat módosító indítványairól történõ szavazást megelõzõen engedjék meg, hogy a lehetõségekhez képest röviden három pontban reagáljak a vitában elhangzott kérdésekre.
Mindenekelõtt arról szeretnék néhány szót szólni, hogy a vitára figyelõk számára azt hiszem, egyértelmû, de akik esetleg nem tudták figyelemmel kísérni a vitát, azok számára most el szeretném mondani, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyûlési képviselõcsoportja által benyújtott eredeti országgyûlési határozati javaslathoz képest a parlament környezetvédelmi bizottságában az elõterjesztõ, illetve a környezetvédelmi bizottság között létrejött egy olyan kompromisszum, aminek az eredményeképpen egy, az elõterjesztõ által is támogatott kompromisszumos bizottsági módosító indítványt nyújtott be a parlament környezetvédelmi bizottsága.
A környezetvédelmi bizottság ezt a módosító indítványt késõbb - ugyancsak az elõterjesztõvel egyetértésben - pontosította.
Én azt hiszem, hogy ez a kompromisszumos módosító indítvány mindenféleképpen módot és lehetõséget ad arra, hogy néhány gondolatot elmondjunk vagy elmondjak arról, hogy milyen megállapodás, milyen megegyezés lehetséges az esetek nagy többségében a mai kormánypártokkal egy parlamenti kérdésben, egy konkrét indítványban.
Akik elolvasták az eredeti országgyûlési határozati javaslatot, azok számára világossá vált, hogy ez az országgyûlési határozati javaslat arról szól, hogy a kormány ebben a nagyon fontos, a magyar polgárok millióit, azok biztonságát érintõ kérdésben a hosszú tétlenkedés után végre határozottan cselekedjen, emelje fel a szavát a kétoldalú és több oldalú nemzetközi kapcsolatokban, lehetõleg tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne kerüljön üzembehelyezésre a Mohinál épülõ atomerõmû, amennyiben azonban ez nem sikerül, akkor lehetõleg tegyen meg mindent azért, hogy olyan kétoldalú nemzetközi szerzõdés köttessék Szlovákia és Magyarország között, amelyik az esetleges balesetek következtében szükségessé váló kártérítésnél a kártérítési felelõsség korlátlan módját rögzíti, másfelõl pedig tegyen meg mindent az üzembehelyezés esetén arra, hogy minél magasabb fokú biztonsági berendezésekkel üzemeljen ez az atomerõmû.
A kompromisszumos javaslat gyakorlatilag az eredeti indítvány valamennyi lényegi elemét nélkülözi. Ez egy olyan neutrális, felpuhított módosító indítvány, amelyik a kormány határozott cselekvésre való felhívásával szemben a lehetõ legpuhább formában csupán csak egy tájékoztatást kér a Magyar Köztársaság kormányától azokról a kérdésekrõl, hogy a kormány milyen lehetõséget lát - még mindig a cselekvés hiányában - arra, hogy ne legyen üzembe helyezve ez az atomerõmû, mit kíván tenni az atomerõmû üzembehelyezése esetén, egyáltalán milyen lehetõséget lát a biztonsági elõírások minél magasabb szintjének a teljesítésére.
Az volt tehát a tapasztalatunk, az volt a saját tapasztalatom, s ezt nagyon szomorúan kell önöknek kijelentenem - egyébként egy késõbb bekövetkezõ esemény esetén ezt nem mondtam volna el itt most az Országgyûlés plénumán -, hogy sajnos az esetek többségében ma olyan kompromisszum köthetõ a parlamentben konkrét indítványok esetén, amely kompromisszum abból áll, hogy a kormánypárti állásponttal szemben a korábbi álláspontnak valamennyi lényegi elemét fel kell adni és lehetõleg egy teljesen felpuhított, a jelentõségét vesztett kompromisszumos indítvány elfogadására nyílik csak lehetõség.
Azt hiszem, ez a magyar parlamentarizmusban oly jól ismert felirati és határozati párti megosztottságnak egy nagyon kései és eléggé furcsa megosztottsága, amikor is a felirati pártiság képviselõi is olyan puha feliratokat kívánnak intézni csupán csak a kormányhoz, aminek tulajdonképpen semmi jelentõsége nincs.
Ez a megosztottság, ez a véleménykülönbség köszön vissza egyébként például a felsõoktatás fejlesztésérõl szóló országgyûlési határozat vitájában is, amikor arról van szó, hogy egy, a kormány cselekvését határozottan befolyásoló törvényt alkosson-e meg a parlament, vagy csupán csak valami fajta tényleges kormányzati kötelezettség nélküli országgyûlési határozati javaslatról legyen szó.
Hozzáteszem - s természetesen azt is lehet mondani, hogy ez sem tartozik a parlament nyilvánossága elé -, a Fidesz frakción belül a frakció egy jelentõs része már nem támogatta ezt a kompromisszumos javaslatot, éppen azért, mert az eredeti politikai és szakmai álláspont szinte valamennyi lényegi elemét fel kellett adni ennek a kompromisszumnak a megkötése érdekében, ugyanakkor a frakció többsége mégis úgy gondolta, hogy az ügy fontossága érdekében ez a kompromisszum is támogatható és támogatandó.
A vitában elhangzott kérdésekkel kapcsolatban másodsorban külpolitikai vonatkozó kérdésekrõl hadd szóljak néhány szót, hisz az elõterjesztésemben is említettem, hogy ennek az országgyûlési határozati javaslatnak, túl környezetvédelmi tartalmán, nagyon fontos külpolitikai vonatkozásai is vannak, hisz akarjuk, nem akarjuk, valamilyen módon nézeteltérést, méghozzá diplomáciai, külpolitikai nézeteltérést jelent ez a kérdés Szlovákia és Magyarország között. Itt elsõsorban Szent-Iványi István két, illetve Bauer Tamás egy hozzászólására kell reagálnom.
Mindenekelõtt annyit hadd mondjak, hogy szemben Bauer Tamás állításával, a környezetvédelmi ügyek nem nacionális, hanem transznacionális problémák. Az, aki különösen Csernobil után ennek az ellenkezõjét állítja, véleményem szerint nem tudja, hogy mit beszél. Nem véletlen, hogy a franciák kísérleti atomrobbantása ellen valamennyi, az atomrobbantás területe által érintett környezõ ország tiltakozott. Én nem hiszem, hogy Új-Zéland kormánya azzal a reális elõfeltételezéssel tiltakozott minden nemzetközi csatornán, hogy leállíthatja ezeket a kísérleti atomrobbantásokat, ugyanakkor kötelességének érezte - nagyon helyesen -, hogy ebben a fontos környezetvédelmi kérdésben felemelje a szavát.
Ugyancsak emlékezhetünk, hogy például a Shell olajcég környezetkárosítás lehetõségét magában rejlõ döntésével szemben szinte valamennyi Európa Uniós ország felemelte a szavát, és akkor végül is ez a tiltakozás a Shellt más megfontolásra késztette.
(17.40)
Hadd emlékeztessek arra, hogy milyen határozottan tiltakozott Dél-Korea kormánya az ellen, hogy Észak-Korea egy olyan hatalmas vízierõmûvet kívánt építeni, amely vízierõmû völgyzáró gátjának esetleges meghibásodása esetén Dél-Korea jelentõs területét öntötte volna el. Több millió dél-koreai polgár biztonságát veszélyeztette ez az észak-koreai terv. Nem hiszem, hogy Dél-Korea kormánya abban bízott volna, hogy Észak-Koreában - a diktatúra körülményeit ismerve - jelentõs népmozgalom bontakozik ki a völgyzáró gát megépítése ellen. Bauer Tamás pedig épp azt fejtegette, hogy azt kell megvárnunk, amíg Szlovákiában jelentõs népmozgalom indul el a mohi atomerõmû befejezése ellen, hisz ezt a szlovák kormány szlovák költségvetési pénzbõl kívánja befejezni, így egy szomszédos ország környezetvédelmi vagy biztonsági kérdésekre hivatkozva nem fejthet ki tiltakozást, nem gyakorolhat nyomást Szlovákiára. Ezzel szemben például ez a koreai példa egészen mást mutat.
Úgy ítélem meg, ugyancsak rendkívül rövidlátó magatartás az, ami Bauer Tamás nem egy parlamenti hozzászólásából visszaköszön, amikor olcsó hatalmi, belpolitikai megfontolásokból, az elõzõ kormány külpolitikáját pocskondiázva, kizárólag azzal szemben kívánja megfogalmazni a mostani kormány külpolitikai elképzeléseit. Az ilyen magatartást tanúsítók nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy ezzel segítik saját kormányuk munkáját, saját kormányuk tevékenységét. Épp ellenkezõleg! Nehezen felmérhetõ, hogy ezek a kinyilatkoztatások mennyit ártanak a kormány külpolitikai tevékenységének, nem beszélve Magyarország nemzetközi megítélésérõl.
Befejezésképpen harmadrészt egy nagyon fontos, apróságnak tûnõ kérdésrõl hadd szóljak. Elnézést kérek elõre is, hogy néhány dátummal untatom képviselõtársaimat. Ennek az országgyûlési határozati javaslatnak az általános vitája a parlamentben 1995. szeptember 26-án kezdõdött meg és október 2-án záródott le. Így tehát a parlament Házszabálya szerint október 2-áig bármelyik képviselõnek módosító indítvány benyújtására volt lehetõsége. A részletes vitára a parlamentben 1995. október 9-én került sor. Miért mondom el ezeket a dátumokat? Október 2-ai dátumozással Bauer Tamás benyújtott egy kapcsolódó módosító indítványt, amely kapcsolódó módosító indítvány tartalmáról késõbb szeretnék beszélni.
Az elõbb elmondott dátumok egyértelmûvé teszik, hogy október 2-án Bauer Tamásnak nem kellett kapcsolódó módosító indítványt, mi több, nem is lehetett kapcsolódó módosító indítványt benyújtania; október 2-án ebben a parlamentben folyt az országgyûlési határozati javaslat általános vitája, akkor minden képviselõnek rendes módosító indítvány benyújtására volt lehetõsége. Azért állítom, hogy Bauer Tamás nem a módosító indítvány formájának megfogalmazásakor tévedett, hisz õ maga írja a módosító indítványában, ezzel kezdi, hogy kapcsolódva a környezetvédelmi bizottság által benyújtott módosító indítványhoz, az alábbi módosító indítványt nyújtja be - nem pusztán csak a felzete ez a módosító indítványnak, hogy kapcsolódó módosító indítvány. Egyébként dátum szerint Bauer Tamás módosító indítványa után... (Derültség az SZDSZ padsoraiból.).., a szabaddemokrata képviselõtársam módosító indítványa után benyújtott módosító indítványokat a parlament két illetékes bizottsága, a környezetvédelmi bizottság és a külügyi bizottság még a részletes vita megkezdése elõtt megtárgyalta, és errõl a H/914/7-es számú részletes vitára bocsátott ajánlásában szólnak is.
Mi történt itt tulajdonképpen? Az történt, hogy szabaddemokrata képviselõtársunk egy nagyon remek, ám azt gondolom, klasszikusan a joggal való visszaélés kategóriáját kimerítõ módszerrel élve, olyan módosító indítványt nyújtott be, amely módosító indítványt úgy és akkor nyújtotta be, ami által egyrészt elvette annak a lehetõségét, hogy errõl a módosító indítványról a Ház plenáris ülésén vitatkozni lehessen, hiszen szemben az indítványban szereplõ dátummal, teljesen egyértelmû, hogy késõbb nyújtotta be. Errõl a módosító indítványról nem lehetett beszélni. Más részrõl olyan idõpontban nyújtotta be a módosító indítványt, amikor ráadásul, ha ilyet lehet mondani, a benyújtott indítvánnyal kapcsolatban a szakmai bizottság, a környezetvédelmi bizottság sem tudta az általa benyújtott módosító indítványt megvitatni.
Mi Bauer Tamás - és utoljára mondom a nevét - módosító indítványának tartalma? A következõ nagyon szerény mondat: üdvözli és támogatja, mármint az Országgyûlés, a Magyar Köztársaság kormányának az atomerõmûvel kapcsolatban fenyegetõ veszélyek elhárítására irányuló diplomáciai erõfeszítéseit. Említettem a bevezetõmben, hogy az eredeti országgyûlési határozati javaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója azért nyújtotta be, mert szemben azzal az állapottal, hogy a kormány hónapok óta tétlenkedett ebben a kérdésben, egy országgyûlési határozati javaslatban kívánta aktív cselekvésre felszólítani a kormányt. Annak érdekében, hogy legalább valamilyen indítványt el lehessen fogadni ebben a parlamentben, legalább valamilyen tevõleges magatartásra lehessen késztetni a kormányt, hajlandóak voltunk egy olyan kompromisszumot elfogadni, amely esetében minden elemében feladtuk eredeti álláspontunkat, mert így legalább mód és lehetõség nyílott arra, hogy a kormány tájékoztatója kapcsán ezzel az üggyel a parlament foglalkozzon.
Ugyanakkor azt gondolom, tarthatatlan az az álláspont, hogy házszabályi lehetõségeket ilyen csalárd módon kihasználva egy olyan országgyûlési határozati javaslati szöveg legyen elfogadva, amely teljesen, szögesen ellentétes a benyújtó eredeti politikai szándékával, és a saját neve alatt egy olyan országgyûlési határozati javaslat lenne elfogadva, amely a benyújtás okát jelentõ alapvetõ politikai indokkal szemben megdicséri a kormányt azért, amit eddig ebben az ügyben tett - amikor alapvetõen azért nyújtotta be a Fidesz-frakció ezt az országgyûlési határozati javaslatot, mert az ég egy adta világon semmit nem tett a kormány!
Éppen ezért, tisztelt Országgyûlés, ezúton szeretném tájékoztatni önöket és tisztelt elnök asszonyt, hogy - a Házszabály 103. § (1) bekezdésében foglalt lehetõséggel élve - mint elõterjesztõ az országgyûlési határozati javaslatomat ezennel visszavonom. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) Tisztában vagyok azzal, hogy a Házszabály vonatkozó rendelkezései értelmében ahhoz, hogy ez a visszavonás valóban érvényes is legyen, azaz hatályosuljon, ehhez az Országgyûlés többségének hozzájárulására van szükség.
Tisztelettel arra kérem képviselõtársaimat, hogy ha nem kívánnak csúfot ûzni a parlamentbõl, ha nem kívánnak egy olyan precedenst teremteni, hogy bármely parlamenti képviselõ, élve Házszabályban rögzített jogaival, benyújt egy országgyûlési határozati javaslatot vagy bármilyen indítványt, aztán a házszabályi kiskapukat kihasználva - visszadátumozással vagy ki tudja, milyen politikai fondorlattal - valaki az eredeti politikai szándékkal szembefordítja, ha ennek a precedensét nem kívánják megteremteni, akkor hozzájárulnak ahhoz, hogy eredeti országgyûlési határozati javaslatomat visszavonjam.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(A jegyzõi széket - dr. Kiss Róbert társaként -Sasvári Szilárd foglalja el.)