DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony és köszönöm a lehetõséget, elnök úr, hogy kifejthetem az álláspontomat. Szeretném jelezni, hogy a Független Kisgazdapárt késõbbi felszólalási idõre készült fel, ezért éppen egy más természetû munka közben ért a lehetõség, hogy felszólalhassak, de köszönöm a lehetõséget.
Én úgy gondolom, hogy az 1994. évi zárszámadás megint egy újabb, igen jelentõs bizonyítéka annak a véleményünknek, hogy a magyarországi többpárti parlamenti demokrácia kialakulásának még igencsak a kezdetén járunk, hiszen a zárszámadás olyan mérhetetlenül sok negatívumban, olyan sok törvényes elõírással való szembenállásban, olyan számszaki hiányosságokban szenved, amelyek jogállamban megengedhetetlenek, hiszen egy zárszámadásnak olyannak kell lennie, hogy azon keresztül a kormányzati munka ellenõrizhetõ legyen.
Az Országgyûlésnek egy rendkívül fontos garanciális eszköze az, hogy az Állami Számvevõszék évenként a költségvetés teljesítését vizsgálat tárgyává teszi, és hogy a költségvetés teljesítését a számok tükrében vizsgálja meg.
Sajnálatos módon a költségvetés végrehajtásáról szóló általános vita kapcsán meg kell állapítanom, hogy a törvényhozó hatalom részérõl számos visszaélés történt a zárszámadás összeállításakor. Például olyan számszaki hibák vannak, amelyek önmagukban ellehetetlenítik a költségvetés korrekt ellenõrzését.
Amint az ismeretes, a demokrácia alappillére, hogy a törvényhozó hatalom vajon tudja-e ellenõrizni a végrehajtó hatalmat, és állnak-e olyan jogszabályi biztosítékok a rendelkezésére, amelyek kapcsán ennek érvényesülését adott esetben szankcionálni is tudja. Sajnos nálunk a hatékony ellenõrzés még mindig nem valósulhatott meg, hiszen ha csak példálózó módon is sorolom fel azokat a hiányosságokat, amelyek a zárszámadásból mint szembeötlõ szarvashibák hívhatók fel, már egyet kell érteniük igen tisztelt képviselõtársaimnak abban a megállapításban, hogy ezek a hiányosságok tulajdonképpen az ellenõrzés hatékonyságát veszélyeztetik.
Legyen szabad mindenekelõtt utalnom arra, hogy a kormány a mai napig sem alakította ki a központi költségvetés zárt rendszerû nyilvántartási rendszerét, nem egy vonatkozásban, amint azt az Állami Számvevõszék is megállapította, a hatályos jogi normákba ütközõ a kormány pénzügyi gazdálkodása. Az a tény, hogy a társadalombiztosítási alapok és a különbözõ, olyan beszámolók, mint például az ÁPV Rt., illetõleg annak jogelõdje, az ÁV Rt. és az ÁVÜ beszámolója sem szerepel az anyagban, ezek egyértelmûvé teszik azt a megállapítást, hogy ezek mind az ellenõrizhetõség rovására esnek latba.
Az a tény, hogy a vámbiztosíték bevételként került elszámolásra, nem is minõsíthetõ másként, mint a mérleg szándékos meghamisításának, hiszen itt egy olyan jelentõs többletbevételt tüntetnek fel a mérlegben, amely ténylegesen nem bevétel, és amelynek bevételként való feltüntetése csak egy célt szolgálhat, nevezetesen: a mérleg meghamisításának tényét. Márpedig, ha meghamisították a mérleget, akkor miként lehet hatékonyan ellenõrizni? Hiszen a vámbiztosíték olyan jelentõsen növeli a bevételi fõösszeget, ami az egész számadás korrektségét kérdõjelezi meg.
A zárszámadásnak meg kellene felelnie a valódiság, az összehasonlíthatóság, a törvényi elõírások és a teljesség igényének. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a négy felsorolt szempont közül egyik sem érhetõ tetten a jelenlegi zárszámadásban.
Legyen szabad külön is kitérnem arra, hogy elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára, hogy a számvevõszéki jelentés beadásának határideje 1995. augusztus 31-e, a Pénzügyminisztérium mégis lehetségesnek tartotta, hogy augusztus 22-én olyan észrevételeket, illetõleg a saját korábbi észrevételeinek olyan módosítványát nyújtsa be, ami tulajdonképpen a Számvevõszék hatékony munkájának az ellehetetlenülését jelenti. Mert, bár igaz ugyan, hogy a Pénzügyminisztérium arra hivatkozott, hogy itt tulajdonképpen nem történtek olyan jelentõs eltérések a korábbi észrevételeihez képest, ami miatt a határidõt az Állami Számvevõszék ne tudná tartani, de én úgy gondolom, a logika szabályai alapján megállapítható, ha egyszer igaz lenne az a megállapítás, hogy nem történt ilyen jelentõs változtatás a második vélemény benyújtásakor, akkor egyáltalán miért volt arra szükség, hogy azt benyújtsák. Hiszen, ha csupán jelentéktelen eltérésekrõl van szó, akkor kár volt az egész logikai menetét megzavarni.
(11.00)
Úgy gondoljuk, önmagában az a tény, hogy az elszámolásban egyes adatok szerint 8 milliárd forint, más adatok szerint 13,8 milliárd forint eltérés van, olyan jelentõs tétel, ami fölött nem lehet egyszerûen elsiklani.
A Független Kisgazdapárt megkérdõjelezi, hogy valóban igaz lenne-e a megállapítás a kormányzat részérõl, hogy a GDP a '94-es év folyamán 2,9 százalékkal emelkedett volna. Ha így is van, akkor is legfeljebb a 17 évvel korábbi gazdasági színvonalat értük volna el - ami önmagában is eléggé elszomorító adat -, de mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországon ma a statisztikai adatszolgáltatásnak sem a megszervezettsége, sem a statisztikai adatszolgáltatás szintje nem áll olyan színvonalon, hogy ténylegesen olyan megnyugtató viszonyítási alapjaink lennének, amelyek alapján a GDP-nek ilyen viszonylag kis százalékkal való emelkedése a valóságban mérhetõ lenne.
A világban kétségkívül egy információs forradalom zajlik le, ugyanakkor a magyar viszonyok között pontosan ellentétes irányú mozgás tételezhetõ fel.
A másik adat - amit külön kiemelnénk -, hogy tovább romlott a külsõ pénzügyi egyensúly, hiszen a külkereskedelmi mérleg 3,6 milliárd, a folyó fizetési mérleg 3,9 milliárd dollár hiánnyal zárt. Ez azt jelenti tehát, hogy folytatódott az adósságállomány gyors bõvülése, az állam további eladósodása rányomta a bélyeget a gazdasági folyamatokra.
Az új kormány a nagy deficitet a növekedéssel magyarázza. Ugyanakkor ismeretes: a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy a kormány szándékosan fölpörgeti az inflációt, éppen azért, mert úgy gondolja, ezzel további olyan jelentõs terheket tud a lakosságra róni, amelyeket nem kell újabb alkotmánysértõ Bokros-csomagokban megjelenítenie, és így a Bokros-csomag rizikója nélkül tudja ugyanazokat a hatásokat elérni.
Elég, ha arra utalok, hogy a forint egyszeri jelentõs leértékelése, többszöri apró leértékelése egyértelmûen nem fogható fel másként, mint szándékos inflációgerjesztõ tényezõként. De hadd utaljak arra, hogy ugyanilyennek fogható fel a vámpótlék, majd a vámemelés, a különbözõ jelentõs energiaár-emelések, a különbözõ központi áremelések. És úgy gondolom, ezek közé sorolhatók még a kormányzatnak az önmagának ellentmondó, korábbi nyilatkozatainak ellentmondó és az olyan, egyébként is sok egyéb adatnak ellentmondó nyilatkozatai, mint amelyek a ma reggeli napirend elõtti vitában, éppen a Massimo Russo-féle levél értékelése kapcsán és a kormány Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos megállapodására való különbözõ nyilatkozataiból fakadó tények.
Egyértelmû tehát, hogy ezek mind-mind inflációgerjesztõ hatásúak, és gazdasági számításaink szerint sajnálatos módon, már önmagukban - már abból adódóan, az elõzetes kalkulációk szerint a múlt év végi 18 százalékkal szemben ebben az évben 30 százalék körüli inflációval kell számolni - tulajdonképpen egy újabb 180 milliárd forintnyi tétel pluszterhet fognak jelenteni a költségvetésnek. Tehát a mi meglátásunk szerint nagy hiba volt ezt nem figyelembe venni gazdaságunk értékelésénél.
Sajnos, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy gazdaságunk kimerülése szembeötlõ tényezõje lett a gazdaságunknak: az exportképesség csökkenése, a cserearányromlás - ami önmagában eléggé szembeötlõ. Nem akarok én most itt statisztikai háborút indító adatokkal elõállni, de legyen szabad arra utalnom, hogy a jelenlegi cserearány összehasonlítása egy korábbi, mondjuk, 15 évvel korábbi cserearánnyal, önmagában jelzi, milyen rossz politika az, amikor a számunkra kedvezõtlen exportot is erõltetjük. Mert hiszen a cserearányromlással egyidejûleg az állami deficitet is növeljük.
Úgy gondolom, ugyancsak a kedvezõtlen gazdasági tényezõk között kell említenem a kormány által szükségtelenül benyújtott pótköltségvetést, amely ugyancsak bizonytalanságot, sõt, adott esetben hisztériát fokozó tényezõként fogható fel. Arról már nem is beszélek, hogy 1994-es pótköltségvetésnek volt egy olyan elképesztõ része is, ahol a tételek közti szabad átcsoportosítást biztosította volna a kormányzat számára, ami a törvénytelenség melegágya lett volna. Végül is ennek a Háznak a pozitívumaként kell felfogni, hogy ezt megakadályozta, és ezt a biankó csekket a kormánynak nem állította ki.
Úgy gondolom, a kormány egyensúlyteremtõ törekvéseinek áldozatául esett a magyar társadalom, ami a társadalom tûrõképességét oly mértékben igénybe vette, hogy azzal a továbbiakban számolniuk kell mindazoknak, akik a társadalom tûrõképességét eddig nem vették kellõen figyelembe.
Elfogadhatatlan, hogy az Állami Számvevõszék a Pénzügyminisztériummal nem tudta egyeztetni a saját álláspontját, mert a Pénzügyminisztérium ezt ellehetetlenítette. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a jogállamiság kritériuma, hogy az Országgyûlésnek legyen egy kormánya és ne a kormánynak egy Országgyûlése. Márpedig az Állami Számvevõszék ebben az esetben az Országgyûlés megbízásából jár el, mintegy az Országgyûlést reprezentálja, és ha a végrehajtó hatalom - adott esetben a Pénzügyminisztérium - ellehetetleníti ezt az ellenõrzést, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalom eluralkodik a törvényhozó hatalom felett is -, és a demokrácia alappillérét éri olyan földrengés, amelyet nem bírhat ki.
(11.10)
Nagyon fontosnak tartom külön kitérni arra, hogy az elszámolási hiányosságok olyan megjelenési formái, amelyek nemcsak a már hivatkozott 8 milliárd, illetõleg 13,8 milliárd forint negatívumban jelentkeztek, hanem az olyan negatívumok is mint például, hogy az elszámolás nem teljesített kiadásokat teljesített kiadásoknak tüntetett fel; vagy azok a számszaki hiányosságok, amelyek olyan téves elszámolásokon alapulnak, ahol az adatszerûség önmagában befolyásolja az egész zárszámadás korrektségét, továbbá a kifizetéseknek azok a részei, amelyek a felhatalmazás nélküli kifizetésekre vonatkoznak, s itt ne egyszerûen csak a jogcím hiányára utaljanak, mert az Állami Számvevõszék rendkívül nagyvonalúan azt mondta, hogy a joghézagból fakadó negatívumokat tulajdonképpen figyelembe sem vette véleménye kialakításakor - itt nyilvánvalóan tudatos, olyan kormányzati munkáról van szó, ahol a kormányzat magának olyan többletcselekvést igyekszik biztosítani, amelyet az egyes költségvetési tételek közti átcsoportosítással akart a '94-es költségvetésben elérni.
Mindezek alapján meg kell állapítani tehát, hogy hiába van most már számviteli törvény és hiába lehetne nagyon korrektül a számviteli törvény és a költségvetés viszonyát felfedni, hiába lehetne egy olyan zárszámadást - most már a meglévõ jogszabályok biztosítottsága folytán - elõterjeszteni, ami valamennyiünk számára megnyugtató zárszámadás beterjesztését tette volna lehetõvé, végül is számos tekintetben a beterjesztés nem felel meg a törvényi elõírásoknak, az nem tekinthetõ hitelesnek, nem tekinthetõ korrektnek, nem tekinthetõ teljesnek, ezért a Független Kisgazdapárt igen határozott véleménye az, hogy ezt a zárszámadást éppen ezért elfogadni nem tudja, azt elutasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)