DR. DÁVID IBOLYA, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A nemzetbiztonsági törvényben hatodikként vezérszónoki beszédet tartani azért könnyû, mert kiváló elõdeim a nemzetbiztonsági törvénynek az elõéletét, azokat a nemzetközi és hazai példákat és gyakorlatokat már elmondták, amelyekkel egyébként kezdeni szerettem volna ezt a törvényjavaslatot. Így ez a 20 perc nekem már arra áll rendelkezésre, hogy kifejezetten csak errõl a törvényjavaslatról beszéljek.
Egy félreértést szeretnék eloszlatni. A nemzetbiztonsági törvényjavaslat szövege nem hatpárti. Több, sajtóban megjelent cikkbõl úgy tûnt ez nekem, minthogyha ez már egy ítélt dolog lenne, hiszen hatpárti javaslat áll az Országgyûlés elõtt. Ez a javaslat nem hatpárti. Volt néhány egyeztetés, amelyben megpróbáltuk a hat parlamenti pártnak a véleményét egyeztetni, azonban az egyeztetés csak többé-kevésbé sikerült, és a kormány összegezte az ott elhangzottakat. Amikkel egyetértett, azokat belefoglalta a törvényjavaslatba, amikkel nem értett egyet, azokat nem foglalta bele.
Ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum kritikáit meg tudja fogalmazni, mindenekelõtt ismernünk kellene azt, hogy mi is egy nemzetbiztonsági törvénynek a célja, és milyen fontos elveknek kell megfelelnie egy nemzetbiztonsági törvénynek.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ez a törvényjavaslat egyszerre két feltételnek kell hogy megfeleljen: legyen képes megteremteni a jogi feltételeit Magyarország biztonságának és alkotmányos rendjének védelme érdekében, és - miután ez egy speciális tevékenység - ehhez kapjon a nemzetbiztonság titkos és sajátos eszközöket.
Ugyanakkor jogi garanciákat kell teremteni az állampolgárok védelmére, két szempontból. Egyrészt hogy a nemzetbiztonsági tevékenység állampolgári jogokat csak olyan mértékben korlátozzon, ami feltétlenül szükséges és feltétlenül indokolt. Ugyanakkor ezt a tevékenységet soha semmilyen körülmények között ne lehessen felhasználni politikai célokra.
Ez az a két korlát, amelyik biztosítja, hogy ne jelentsen veszélyt a nemzetbiztonsági szolgálat az állampolgárokra és ne jelenthessen veszélyt a demokratikus jogrendre.
E célokat és elveket figyelembe véve a Magyar Demokrata Fórum véleményét három csoport köré kívánom felfûzni: az egyik az alkotmányossági kérdés, a másik garanciális, a harmadik jogszabály-szerkesztési kérdés.
Az alkotmányossági kérdéshez. Tisztelt Képviselõtársaim! Már a hatpárti egyeztetés során és az alkotmányügyi bizottság ülésén is felhívtam az elõterjesztõk figyelmét arra, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak alkotmányossági kifogásai vannak az elõterjesztett javaslattal szemben. A legfontosabb eleme az alkotmányossági kifogásunknak az, hogy az alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint "Törvény alapvetõ jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja." - és nagyon örültem Füzessy képviselõ úr vezérszónoki elõadásának, amely szintén kitért ezekre a problémákra.
(16.10)
Az alkotmány 59. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja: az alapvetõ jogok és kötelezettségek között biztosítja a magánlakás sérthetetlenségét, biztosítja a magántitok sérthetetlenségét és a személyi adatok védelméhez való jogot. E jogokra vonatkozóan az alkotmány nem tesz kivételt, nem tesz korlátozást, semmiféle korlátozó elõírást nem tartalmaz. Egy példát mondanék. Az alkotmány 58. §-a a szabad mozgás és tartózkodási hely megváltoztatásának jogát biztosítja, azonban kitér arra, hogy a törvényben meghatározott esetek kivételével. Az 59. § (1) bekezdésében nincs kivétel, így két megoldás áll elõttünk: vagy egyidejûleg benyújtunk egy alkotmánymódosításra irányuló javaslatot, vagy ha ez a törvényjavaslat így születik meg, alkotmányellenes lesz.
A másik alkotmányossági kifogásunk a 40 §, az alkotmány 40/A § (2) bekezdéséhez kapcsolódik. Ez pedig azt mondja, hogy a nemzetbiztonsági tevékenységgel kapcsolatos szabályozás a jelen levõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatát igényli. És itt szeretnék kitérni arra a szóra, hogy tevékenység. Tehát nem minden, ami a nemzetbiztonsággal kapcsolatos, hanem csak a tevékenység. Szomorúan hallottam a miniszter úrnak az expozéban elmondott kitérõjét erre az alkotmányossággal kapcsolatban. Nagyon jó példa a rendõrségi törvény, ahol az egész rendõrségi törvény kétharmadosságáról beszélünk, jelen esetben csak a tevékenységrõl.
Miért fontos ez? Fontos azért elsõsorban, hogy az alkotmánynak megfelelõen járjon el az Országgyûlés, de fontos gyakorlati szempontból is, amire a miniszter úr többször hivatkozott a miniszteri expozéjában. Ugyanis kijelentette, hogy egy országgyûlési határozat készül, mely országgyûlési határozat azt fogja biztosítani, hogy a nemzetbiztonsági szervezetek felépítésére és struktúrájára vonatkozó átalakítást az Országgyûlés zárós határidõn belül megteszi. Ez mit jelent, lefordítva a mi nyelvünkre? Azt jelentheti, hogy él ma az 1990. évi X. törvény, amely a nevében, címében viseli, hogy átmeneti törvény, ugyanakkor ma az Országgyûlés tárgyal egy olyan törvényjavaslatot, amelyben a kormány mint elõterjesztõ deklarálja, hogy ez is egy ideiglenes megoldás, hiszen a szervezetére, a struktúrájára vonatkozó részeket a közeljövõben, belátható idõn belül kívánja megváltoztatni.
Én kérdezem: hogyha az alkotmány is megtámasztja azt az elvet, hogy csak a tevékenység legyen kétharmados, miért szükséges bebetonoznunk olyan szervezeti kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket, aminél ma itt a parlamentben senki nem tudja, hogy 1996-ban vagy '97-ben kinek lesz meg a kétharmada a változtatás igényességéhez. Ha viszont ezzel tisztában vagyunk, és nem tudjuk, hogy két év múlva az itt ülõk kívánják-e még kétharmadban ezt megváltoztatni, akkor pedig azt kell hogy mondjam, hogy bebetonozunk egy újabb ideiglenes helyzetet, ami senkinek nem tenne jót.
Ismerve a jogalkotás menetét, amikor ma az Országgyûlés olyan törvények meghozatalában van késésben, amelyeknek a határidejét az Alkotmánybíróság állapította meg, gondolok itt a III/III-as törvény kiegészítésére, akkor kérdezem, hogy miféle kötõerõvel fog rendelkezni egy év múlva vagy két év múlva a szervezet átalakítására vonatkozó országgyûlési határozat, még ha azzal vigasztaljuk is magunkat, hogy ezt az Országgyûlés meg fogja tenni?
Azonban ez az országgyûlési határozat egy dologra jó. Hogy maga az elõterjesztõ papírral bizonyítja, hogy ideiglenesnek tartja a szervezetet. Ideiglenesnek tartja a szervezetet, mert az ellenzéki képviselõk által már a hatpárti egyeztetésen is elmondott kifogás, hogy sok az öt nemzetbiztonsági szolgálat, hogy drága, hogy párhuzamosságot tartalmaz, hogy duplikált, hogy a hatékonyságát pont ezáltal csökkenteni fogja, ebben mindannyian egyetértünk, hogy ezen változtatni kellene. Ezért én azt kérem, hogy miután ez a törvényjavaslat még megbontható, az általános vitában bontsa meg a kormány, és tegyen arra javaslatot, hogy megítélése szerint melyek azok a részek, amelyek feltétlenül kétharmados szavazást igényelnek, és melyek azok a részek, ahol elegendõ egyébként az alkotmány 24. §-a szerint eljárni, hogy a határozatainkat csak egyszerû többséggel hozza meg az Országgyûlés.
A harmadik alkotmányossági kifogás a Házszabálynak való megfelelõség körébe tartozik. Az alkotmány 24. §-a megállapítja, hogy az Országgyûlés Házszabályban határozza meg a mûködésének rendjét, a belsõ életét. Ehhez az országgyûlési képviselõk nagyon bölcsen, akkor is, amikor új Házszabályt készítettünk, elfogadták azt a javaslatunkat, hogy a magyar történelmi hagyományoknak megfelelõen, ragaszkodjanak az országgyûlési képviselõk ahhoz, hogy a Házszabály országgyûlési határozat legyen. Tettük ezt részben azért, mert több évtizedes, évszázados gyakorlat is azt bizonyította, hogy az Országgyûlés szuverenitása leginkább úgy biztosítható, ha még akár csak egy aláírás erejéig sem rendeljük az Országgyûlés mûködési rendjét alá a végrehajtó hatalomnak.
Én nagyon örülök, hogy az Országgyûlés, mérlegelve akkor a negatívumokat és a pozitívumokat, ami az országgyûlési határozat mellett szólt, úgy döntött, hogy nem törvényben fogja ezt szabályozni, hanem országgyûlési határozatban, hogy soha senki, különösen nem a végrehajtó hatalom, ne határozhasson meg a belsõ mûködésére vonatkozóan szabályokat.
Ez a törvényjavaslat, a nemzetbiztonsági törvényjavaslat körülbelül egyharmadában olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyik a Házszabály tárgya kellene hogy legyen. Foglalkozik a bizottság felállásával, a bizottsági tagok kiválasztásával, a bizottság mûködésével, mikor, hogyan kellene zárt ülés tartását elrendelni, érinti a Nemzetbiztonsági Bizottságot. Ugyanakkor nem mutatható ki összefüggés, hogy milyen beszélõ viszonyban van a Házszabály egyéb rendelkezéseivel. Hadd mondjak egy példát, a vizsgálóbizottsággal. A vizsgálóbizottságnál sem ismer a Házszabály kivételt, hogy mi az, amire nem szabad vizsgálóbizottságot fölállítani, és ha föláll egy vizsgálóbizottság, akkor milyen beszélõ viszonyban lesz adott esetben a Nemzetbiztonsági Bizottsággal.
Ezek a kifogásaink azért fontosak, mert hogyha ebben a törvényben olyan rendelkezések születnek, amelyek egyáltalán nem illeszthetõk bele a magyar Házszabály rendelkezéseibe, sõt szakaszaiban vele ellentétes dolgokat tartalmaz, ennek a feloldására egyetlenegy megoldás van, hogyha a Házszabályt módosítjuk elõbb. De legalább úgy, hogy párhuzamosan csináljuk a kettõt. A Magyar Demokrata Fórum azonban nem tudja elfogadni azt, hogy születik egy törvényjavaslat, és ez a törvényjavaslat fogja megmondani a Magyar Országgyûlés képviselõinek, hogy hogy járjanak el a Ház mûködése, a bizottsági eljárás és a tagság és egyéb kérdésben, amiben egyébként megítélésünk szerint csak a Házszabályban lehetne megtalálni a szükséges helyet.
Hogy ezt követõen maga a nemzetbiztonsági törvényjavaslat ne legyen szálkás, könnyen értelmezhetõ legyen, átveszünk innen néhány olyan szakaszt, azt megengedhetõnek tartjuk, mert ez gyakorlat a jogalkotásban, de hogy a törvényjavaslat pótoljon olyan rendelkezéseket, amiket csak a Házszabályra lehetne alkalmazni, ezt a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni.
Az alkotmányosság végén egy új területre kívánok áttérni, ez pedig a jogszabálynak a jogszabály-szerkesztési hiányossága. Mondhatom nyugodtan, hogy ez a javaslat egy kodifikációs torzszülött. Ez nemcsak technikai problémát jelent, hanem érdemben is, és az érdemi rendelkezésekben is nagyon lerontja a jogszabályt.
Az Alapelvek fejezet - és itt csak példálózva szeretnék elmondani néhány olyan példát, ami nagyon-nagyon súlyos és kirívó - a 25. §-tól a 30. §-ig tart. Ezen öt szakaszban elsõsorban a mûködési rendszabályok találhatók alapelvek helyett. Így az állampolgárok védelme érdekében, sõt a politikamentesség védelme érdekében egyetlenegy alapelvet a törvényjavaslat nem deklarál. Alapelvi fejezeten kívül szétszórva néhány helyen találhatók ilyen fontos alapelvek, de ez bizonyítja azt, például a 38. § vagy az 52. §, hogy ha már egy fejezetben találunk olyan címet, hogy Alapelvek, akkor ott kellene összegezni ezeket az alapelveket.
(16.20)
Hiányosak az értelmezési rendelkezések, és ezek megint olyan kérdések, amelyek nem szerkezeti kérdések, hanem az egész törvényjavaslat értelmét csorbítják. Olyan fogalmakat használ, amit nem magyaráz meg. Például azt, hogy mi a csapda - mert ugye csapdát állíthat a nemzetbiztonság. De mi a csapda? Fizikai, lelki? De legalább valami megközelítõ fogalmát kellene adni ennek az egyébként állampolgárokat érintõ intézkedésnek!
Csak a védelemre visszatérve: többször kifogásoltuk azt - a hatpártin is már és a bizottsági ülésen is -, hogy a törvényjavaslat nem fogalmazza meg, mit jelent a védelem; ugyanis csak a védelem célját írja le a törvény, és kikerüli a fogalmat. Ez egy olyan érdekes problémát vet föl, hogy a törvényjavaslat két csoportra bontja a fontos személyeket: az egyik csoportba tartoznak azok, akik védelem alatt állnak; a másik csoportba pedig azok, akik nemzetbiztonsági ellenõrzés alatt állnak mint fontos és bizalmas munkakört betöltõ személyek. A védelem alá esõ tisztségek közé a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke, alelnökei: tizenkét közjogi méltóság tartozik. És ebbõl a törvényjavaslat teljesen önkényesen kiemel három kört: a miniszterek körét, a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak körét és az engedélyezõ bírák körét, ahol is kimondja, hogy ezeknél a személyeknél bizony elõzetesen vizsgálni kell azt, hogy megfelelnek-e a nemzetbiztonság jogszerû mûködéséhez szükséges feltételeknek. Mi ugyanis elfogadjuk azt, hogy ezekhez a pozíciókhoz igen fontos érdeke fûzõdik mindenkinek, az egész magyar társadalomnak, hogy ne lehessen olyan személyeket kinevezni, akiknek személye esetleg kockázatot jelent a magyar állam vagy pedig a nemzetbiztonság jogszerû mûködéséhez - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz. De szeretném megkérdezni, hogy a védelem alá esõ tisztségek közül a többi közjogi méltóság miért nem esik át ugyanazon a nemzetbiztonsági szûrõn és vizsgálaton, mint amilyen indokkal - és itt megint csak azt mondom, hogy a javaslat szerinti indokolással - ez a három kör alá esik a nemzetbiztonsági vizsgálatnak.
Nem hinném, hogy egy orwelli világ köszön vissza ebbõl a megfogalmazásból, de félek attól, hogy ha a felsorolt közjogi méltóságokat végignézem, õk bizony fontos és nagyon bizalmas munkakört töltenek be, hiszen õk a legfõbb titokgazdák a nemzetbiztonság ügyében. Ezért mi méltán várnánk el azt, hogy egyenlõ elbírálás alapján mind a két körre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak.
De folytatnám tovább a jogszabályszerkesztéssel kapcsolatban felmerült problémáinkat. A titkos információgyûjtés során például a külsõ engedélyhez nem kötött tevékenységeknek, eljárásnak egyáltalán nincsenek szabályai. Amíg részletesen szabályozza a törvényjavaslat a külsõ engedélyhez kötött tevékenységnél, hogy ki milyen formában járhat el, egyetlenegy eljárási szabályt nem tartalmaz arra, ha külsõ engedélyhez nem kötött egy eljárás; adott esetben ki, milyen feltételekkel, mennyi idõre engedélyezheti ezeknek a titkosszolgálati eszközöknek az alkalmazását. A 43. § (3) bekezdése a nemzetbiztonsági szolgálatok adatközlése kapcsán rögzíti, hogy korlátokat határozhatnak meg - de hogy kik, milyen eljárás keretében, ez szintén nem derül ki a javaslatból.
De talán a végére értem én is, mint ahogy a törvényjavaslat végén található a zárórendelkezés. A zárórendelkezések közé véletlenül egy szakaszba bekerül egy olyan érdemi rendelkezés, amely végül is a titkosszolgálatban dolgozók pótlékáról szól.
Ezt a fajta jogszabályszerkesztést tehát, ami megnyilvánul ebben a törvényjavaslatban, egyszerûen megdöbbentõnek tartottuk. Kifogásoltuk többször már, nemcsak e törvény kapcsán, hanem egyéb eljárásokban is, hogy a jogalkotási törvény alapján az igazságügy-miniszternek és az Igazságügyi Minisztériumnak részt kell vennie a törvények megalkotásában. Nem hagyható, hogy a szaktárca a saját szakigényeinek megfelelõen egy törvényjavaslatot alárendeljen olyan elveknek, amelyek ütköznek a jogszabályszerkesztés minimális technikai elveivel!
Végezetül és befejezésül azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum nagyon fontosnak tartotta - az elsõ alkalommal is és most is -, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára kell bocsátani; azonban már az elõzetes eljárásban is elmondtuk, hogy komoly aggályaink vannak az alkotmányt és a Házszabályt illetõen. Én azt szeretném kérni a kormánytól, hogy még az általános vitában pótolja ezeket a hiányosságokat, tegyen javaslatot a kormányzó párti képviselõkön keresztül, hogyan lehet megteremteni az összhangját az alkotmánnyal és a Házszabállyal. De az nem várható el egy képviselõtõl, hogy minden apparátus nélkül - és olyan apparátus nélkül, mint amilyennel egyébként a kormány és a kormányzó pártok rendelkeznek - maga készítsen el akkora horderejû módosító javaslatokat, amelyek az alkotmányhoz és a Házszabályhoz való megfelelõséget biztosítani tudják.
Tisztelettel kérem a kormányt, tegye ezt meg. A Magyar Demokrata Fórum nem fogja a részletes vitára bocsátását támogatni ennek a törvényjavaslatnak, ha a kormány az általunk említett hibákat nem korrigálja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)