DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont elõadója: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jövõ évi költségvetés mai nappal megkezdõdõ parlamenti tárgyalásának kiemelkedõ jelentõsége van.
Az 1996. évi központi költségvetés kapcsán ugyanis elsõdlegesen az a fõ kérdés, hogy a márciusban megkezdett stabilizációs programnak lesz-e folytatása, megkapja-e a szükséges felhatalmazást a kormány ahhoz, hogy a gazdasági stabilizációt továbbvigye, a szükséges intézkedéseket végrehajtsa. Rendkívül nagy a tét. A szokásosnál is nagyobb, mert az 1996. évi költségvetési törvény a stabilizációs folyamat útirányát eldöntõ határkõ szerepét is betöltheti.
Számtalan fórumon nekem szegezték a kérdést, hogy miért volt és van szükség a stabilizációra, miért éppen ilyen ütemben és miért éppen most. Véleményem szerint egyértelmûen és vitathatatlanul a társadalom egészéért, a jövõ generációjáért, az elérhetõ közelségû boldogulásunkért kell itt és most áldozatokat hozni, felvállalni a stabilizáció keserves folyamatát.
Meggyõzõdésem, hogy nincs más alternatívánk. Az eladósodás folytatása, a költségvetés és az államháztartás pazarlása miatti fedezetlen költekezés, a folyó fizetési mérleg hiányának további növekedése súlyos következményekkel járhatott volna.
Egy felelõsséggel gondolkodó kormány és nemzet számára egy látszólag ma még jól élõ, de birtokát jelzáloggal agyonterhelt valamikori dzsentri önmagát is felemésztõ öngyilkos életmódja nem lehet követendõ alternatíva. A stabilizáció, amely nemcsak jelszó, nem mások megnyerésének a fedõneve, a magunk jól felfogott érdekét szolgáló tennivalók sokasága. Elismerem, ez nem zökkenõ- és nem áldozatmentes sétagalopp, hanem helytállást és önmérsékletet igénylõ érdekütközésekkel járó fáradtságos folyamat.
Természetesen a tennivalóknak csak egy része jelenik meg a jövõ évi költségvetési törvényjavaslatban. A teljes program a benyújtott adótörvény- módosításokból, az önök asztalára ugyancsak letett államháztartási törvényt módosító javaslatainkból, a program szerint hamarosan beterjesztésre kerülõ társadalombiztosítási törvényjavaslatból áll. Így reményeink szerint összefüggéseiben is megalapozott törvényalkotásra kerülhet sor.
Tisztelt Országgyûlés! Az 1993-as, 1994-es években mind a folyó fizetési mérleg, mind az államháztartás mérlege jelentõs deficittel zárt, a gazdaság külsõ és belsõ egyensúlyi pozíciói vészesen megrendültek. Ebben - néhány rövid távon ható egyedi tényezõn és politikai indíttatású túlköltekezésen kívül - alapvetõen a magyar gazdaság versenyképességének továbbra is nagymértékû sebezhetõsége játszotta a döntõ szerepet. Világossá vált, hogy a gazdaság fokozatos stabilizálása a korábban követett módon megvalósíthatatlan, mert a szükséges strukturális változások felgyorsulása, illetve az ehhez kapcsolódó tõkeigények biztosítása nélkül a bekövetkezõ esetleges növekedés rövid távon is finanszírozhatatlan, vészesen elrontja a pénzügyi egyensúlyt.
Ugyanakkor valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdaság jelenlegi súlyos gondjait végsõ soron csak a növekedés képes orvosolni. De csak akkor, ha ez a növekedés fenntartható, vagyis olyan, amely ismétlõdõ egyensúly- zavarok és ebbõl adódó ismételt beavatkozási kényszerek nélkül, a vállalkozói szektornak érdemleges beruházási lehetõséget biztosítva, a tartós gazdasági növekedést megalapozva valósul meg. Ez a fajta növekedés csak a korábban követett gazdaságpolitika határozott korrekciója keretében képzelhetõ el.
E gondolatmenet szellemében alakította ki idén a kormány azt a középtávú gazdasági stratégiát, amely egyrészt el kívánja hárítani a pillanatnyi, fõleg az egyensúlyi gondokból fakadó problémákat, de egyben lehetõséget kínál az eddigi, örökös sodródásból az egészséges, hosszú távon fenntartható gazdasági növekedésre történõ áttérésre.
Ez a gazdasági stratégia rövid idõn belül ki kell hogy egészüljön az államháztartási reform tervezetével is, amely az elképzelések valóra váltásának egyik kulcsponti része.
A stratégia másik sarokpontja az inflációs várakozások megtörése, az infláció ütemének lényeges csökkentése, hiszen a beruházások növekedéséhez, a gazdasági kalkuláció biztonságához és az elõrelátható tervezéshez vállalati szinten is elengedhetetlenül szükséges.
Ahhoz, hogy rátérhessünk ennek a stratégiának a megvalósítására, szükség volt olyan valóban radikális intézkedésekre, amelyek a közvetlen egyensúlyi válság veszélyének elhárításával helyet teremtettek az érdemi pályakorrekció számára. Ezt a célt szolgálták a márciusi intézkedések, köztük a nagyobb arányú leértékelés, a csúszó-leértékelõ árfolyampolitikára való áttérés, a vámpótlék bevezetése.
A gazdasági folyamatokról rendelkezésre álló augusztus-szeptemberi információk alátámasztják azt az irányzatot, hogy a kormány márciusi intézkedései nyomán az egyensúlyromlás lefékezõdött, helyenként komoly mértékû javulás tapasztalható. Áprilistól mérséklõdött a költségvetési deficit növekedése, sõt az úgynevezett elsõdleges egyenlegben, amely a folyó évi költségvetés gazdálkodásával kapcsolatos bevételek és kiadások egyenlegét mutatja, májustól már jelentõs aktívumok képzõdtek.
(9.50)
Lelassult a fizetési mérleg romlása. A második negyedévben a fizetési mérleg hiánya kevesebb volt, mint a fele az elsõ negyedévi hiánynak. A deficitek finanszírozása azóta biztonságossá vált, és csökkenõ kamatszint valósul meg mind a külpiacon, mind a belgazdaságban. Az infláció havi üteme mérséklõdött. Márciusban a havi ütem 4 százalék volt, augusztusban ez 0,4 százalékra csökkent. Lassult, de fennmaradt a gazdaság növekedése, amit elsõsorban az export és a beruházások bõvülése tesz lehetõvé.
A stabilizációs intézkedések hatása az év hátralévõ részében várhatóan tovább fog érvényesülni. Az államháztartásban a központi költségvetés pozíciója, a privatizációs bevételeken kívüli körben, várhatóan a pótköltségvetésben meghatározott mértékek szerint alakul, minthogy az áprilistól, májustól megindult, javulást jelzõ folyamatok hatványozódtan folytatódtak októberben is. Az elsõ negyedévben, átlagosan havonta 48 milliárd forinttal, a második negyedévben átlagosan 15 milliárd forinttal, a harmadik negyedévben átlagosan már csak 8 milliárd forinttal nõtt a központi költségvetés hiánya. Októberben pedig szufficitessé vált a központi költségvetés havi egyenlege, ezért 20 milliárd forinttal lecsökkent a szeptember végi 216 milliárd forint összegû hiány.
Szeretném jelezni, míg március végén 146 milliárd forint volt a központi költségvetés hiánya, ez október végén mindössze 50 milliárddal, 196 milliárdra nõtt. Ez a 156 milliárd forintos elõirányzatnál 25 százalékkal, 40 milliárd forinttal volt több. Amennyiben az idõarányosnak megfelelõ 125 milliárd forint összegû privatizációs bevétel befolyt volna, akkor a hiány 80 milliárd forint lett volna, ami azt jelentené, hogy a deficit az idõarányos 83 százalékához képest mindössze 51 százalék lenne.
A privatizációs bevételeket tekintve elõfordulhat, hogy azok egy részének realizálása áthúzódik a következõ évre, és így 1995 és'96 egészében számíthat a költségvetés körülbelül 250 milliárd forintos privatizációs bevételre.
A stabilizációs program hallatlan eredménye, hogy az elmúlt hónapokban a költségvetés egyre kevésbé szorul rá a finanszírozás szempontjából a privatizációs bevételekre. Ez a folyamat még hitelesebbé teszi, hogy a privatizáció során a gazdaság hosszú távú érdekeit vehessük figyelembe, és a költségvetés szempontjai mellett megjelenjenek a vállalatok stratégiai érdekei és foglalkoztatási megfontolások is. Természetesen ugyanakkor a költségvetés számára a mai finanszírozási terhek mellett egyáltalán nem közömbös, hogy az államadósság terheit csökkentõ privatizációs bevételek milyen ütemezésben folynak be.
Feszültséget jelenthet az is, ha a társadalombiztosítási alapok deficitje az év végén meghaladná a két önkormányzat vezetõivel kötött megállapodás alapjául vett 5-5 milliárd forintot. Ennek elkerülésére mindent megteszünk - mindent meg kell tenni; a társadalombiztosítási önkormányzatok is mindent megtesznek -, de tudni kell, hogy a társadalombiztosítás átfogó reformja nélkül ma itt még csak eseti, tûzoltójellegû intézkedésekre van lehetõség.
Pozitívan hat az egyensúly alakulására az is, hogy a csökkenõ reálkeresetek ellenére a lakosság a megtakarításait idén is jelentõs mértékben növelte; háromnegyed év alatt a nettó megtakarítások közel 285 milliárd forintot tettek ki a tavalyi 226 milliárd forinttal szemben. Így a belföldi felhasználás elég jelentõs része belföldi forrásból finanszírozható.
A stabilizációs intézkedések teljes kibontakozása nyomán reálisan várható, hogy a '93-94. évinél jelentõsen alacsonyabb, 3 milliárd dollárnál kisebb fizetésimérleg-hiánnyal zárjuk ezt az évet. A reálfolyamatokat tekintve a fogyasztás, beruházás torz, a nemzetközi tendenciáktól az elmúlt években lényegesen elütõ aránya is jelentõsen javul az idén; év végére a belföldi felhasználáson belül a felhalmozás aránya 21 százalék fölé fog emelkedni.
A második negyedévtõl kezdve megindult az exportnak az importénál gyorsabb bõvülése; nyolc hónap alatt a pozitív elnyílás az export javára több mint 5 százalék, az év egészében további javulásra, 7-8 százalékos elnyílásra számítunk.
Az ipari termelés nyolc hónap alatt több mint 7 százalékkal nõtt, s az év egészében is ezt megközelítõ dinamika megvalósulása várható. Az export- és beruházás-vezérelt termelésbõvülés révén, csökkenõ fogyasztás mellett, 1995 egészében a bruttó hazai termék várhatóan 1-2 százalékkal növekszik.
'96-ban a fõ cél a fenntartható növekedés elõfeltételeinek további megteremtése; ami két igen lényeges követelményt jelent. Egyrészt ahhoz, hogy '97-98-tól már valóban egyensúlyzavaroktól mentes és érzékelhetõ gazdasági növekedés következzen be, '96-ban nagymértékû elõrelépést, további elõrelépést kell tenni mind a belsõ, mind a külsõ egyensúly javítása terén. Másrészt, ezzel párhuzamosan szükség van a jövedelem-elosztási viszonyoknak a vállalkozások javára történõ érdemi megváltoztatására. Hiszen enélkül nem biztosítható az, hogy a belföldi felhasználáson belül továbbra is a beruházások aránya növekedjék, javítva ezzel a magyar termelés versenyképességét és az egyedüli alátámasztását adva a gazdasági növekedésnek.
E célok teljesülése érdekében a nyomukban keletkezõ konfliktusok ésszerû mértékig való vállalásával egyidejûleg szükség van a következõ négy fõ gazdasági követelmény teljesítésére:
A külsõ nettó adósságállomány növekedésének megállítása; ez az elsõ számú gazdaságpolitikai cél, ami a folyó fizetésimérleg-deficit jelentõs csökkentését igényli, a'95. évi, körülbelül 2,8 milliárd dollárról 2 milliárd dollár alá. Tehát az ez évi, várhatóan több mint egymilliárd dolláros folyó fizetésimérleg-egyenlegjavulás után jövõre egy újabb, legalább 800-900 millió dolláros egyenlegjavulásra van szükség.
Másodikként, ennek feltételeként meg kell valósítani a belsõ adósságállomány növekedésének lényeges lelassítását, az államháztartási deficit lényeges mérséklését. Az államháztartás összevont hiánya 1996-ban nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 4 százalékát.
Harmadikként megemlítem a befektetések, a megtakarítások növekedését, ösztönzését szolgáló intézkedéseket, annak érdekében, hogy a vállalkozások beruházásai számára kedvezõ jövedelem- és pénzpolitikát tudjunk folytatni, ami az államháztartás hiteligényének visszaszorítását és a bérkiáramlásnak a teljesítményeken belül tartását jelenti.
Végül negyedikként az infláció ütemének erõteljes fékezésére van szükség.
Ezeknek a gazdaságpolitikai céloknak az érvényesítését természetesen kétségkívül megnehezíti, hogy e követelmények továbbra sem teszik lehetõvé az életszínvonal növekedését, sõt, a reáljövedelem, különösen a reálbérek további csökkenésével kell átmenetileg számolni. Kétségtelen, hogy a megelõzõ hosszabb idõszak e téren kedvezõtlen történései után nehéz a társadalom, illetve annak nagy rétegei részérõl ehhez az elképzeléshez az elõzetes bizalmat és a támogatást megszerezni. De meg kell érteni, hogy a középtávú stratégiában jelzett két-három év múlva bekövetkezõ nyugodtabb, kedvezõbb feltételeket teremtõ periódus elérése csak a megfogalmazott teendõk határozott, egyértelmû végrehajtása után valószínûsíthetõ. Ha a változások kritikus tömegét '96-ban nem sikerül elérni, akkor továbbra sem tudunk megszabadulni majd eddigi, állandóan visszahúzódó problémáinktól, ami a "vagy gazdasági növekedés, vagy egyensúly" dilemmájában foglalható össze.
A megkívánt változtatások között kiemelt helyet foglal el az államháztartás reformjának konkrét megindítása. Meg kell kezdeni a nagy elosztási rendszerek területén a szükséges átalakításokat. Már 1996-ban mûködõképes kincstári szervezetet és közbeszerzési rendszert kell létrehozni.
Az önök elõtt fekvõ törvényjavaslat ezeknek a gazdaságpolitikai céloknak a megvalósulását kívánja szolgálni.
A központi költségvetés '94. évben felgyorsult hiánynövekedési folyamatait a pótköltségvetéssel sikerült visszafogni. A '95. évi stabilizációs intézkedésekben már a deficit érdemi csökkentése vált az egyik legfontosabb feladattá.
(10.00)
Ennek a prioritásnak a megõrzése, illetve erõsítése a '96-os költségvetési törvényjavaslatban is nyomon követhetõ. Ez egy szükségszerû követelmény, mert napjainkra az 500 milliárd forintot is meghaladó adósságszolgálati teher a központi költségvetés kiadásainak egynegyedét teszi ki.
Az eladósodási tendencia folytatása esetén kényszerûségbõl számolni kellett volna az adóprés további erõsítésével, illetve a gazdasági fejlõdést szolgáló források ugyancsak nemkívánatos szûkítésével. Mindezek helyett érdemben más megoldásokat, lényeges kitörési pontokat javasolunk a tisztelt Háznak. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat ezek közül számbavegyem.
A központi költségvetés egyensúlyát javító rövid és hosszabb távú feladatok között a jövõ évi költségvetéspolitika fontos célja a költségvetési hiány csökkentése. Privatizációs bevételek nélkül az államháztartási hiány jövõre nem haladhatja meg a bruttó hazai termék négy százalékát. Ennek érdekében már jövõ évtõl meg kell kezdeni egy olyan kiadási struktúra megalapozását, amely egyben azt is biztosítja, hogy négy-öt év múlva - amikor már érdemben nem lehet számolni semmilyen privatizációs bevétellel - is finanszírozható legyen a központi költségvetés és az államháztartás egésze. Ez hosszú távon azt jelenti, hogy az államháztartás összevont hiányát a gazdasági növekedés üteme alá kell szorítani. Ez biztosítja egyébként azt is, hogy csökkenthetõ legyen a belföldi államadósság aránya a bruttó hazai termékhez képest.
Második kiemelt célként említem a központi költségvetés kiadási szintjének a csökkentését, a költségvetés újraelosztási szerepének a szûkítését. Ezt elsõsorban az állam mûködését finanszírozó források szûkítésén keresztül kívánjuk elérni.
A '96. évi költségvetési törvényben számtalan példát találunk ennek a bizonyítására. A központi költségvetési szervek támogatása például a '95. évit összességében csak nagyon szerény mértékben haladja meg. Az inflációs hatások ellentételezésére csak korlátozott körben és mértékben kerül sor.
A meglevõ intézmény- és feladatrendszerben, elõirányzatokban megvalósítandó szerkezeti változások lehetõvé teszik, hogy a központi költségvetés egészében szükséges átalakulásokhoz lineáris kiadáscsökkentés adjon fedezetet, illetve azt, hogy az elosztásra rendelkezésre álló források a súlyponti feladatokat ellátó intézményekhez jussanak.
A központi közigazgatásban végrehajtás alatt álló kötelezõ létszámleépítés egyrészt belsõ racionalizálást szolgál, másrészt pedig egyik forrása a köztisztviselõi illetményalap emelésének, a teljesítmények jobb, differenciált elismerésének.
A létszámleépítést 1996-ban is folytatni kell. Meggyõzõdésem, hogy ez az államigazgatás mûködõképességének veszélyeztetése nélkül is megtehetõ, sõt éppen egy hatékonyabb, jobban fizetett szakembergárdával mûködõ államigazgatás kialakulását szolgálja.
Nem hallgathatjuk el, hogy a költségvetéspolitika mozgástere meglehetõsen szûk '96-ban is. Ennek ellenére mégis sikerült néhány fejleszteni kívánt területen olyan forráslehetõségeket biztosítani, amelyek nagyon fontosak nemcsak a stabilizáció, hanem a kibontakozás, a gazdasági növekedés szempontjából is. Hadd emeljek ki röviden csak négy ilyen területet.
Egyrészt egy többcsatornás finanszírozási rendszert javasolunk az exportösztönzés érvényesítésére. Ezt szolgálják a gazdaságfejlesztési ágazati célelõirányzatok, a kamatkiegyenlítés pénzügyi rendszere, a mûszaki fejlesztési célelõirányzatok forrásai, az Eximbank és a Magyar Exporthitelt Biztosító Rt. további tõkeemelése, illetve a javasolt további adókedvezmények.
Másodikként szeretném kiemelni azt is, hogy a központi költségvetési kiadásokat megszorító politika nemhogy nem vonatkozik a központi beruházások finanszírozására, de érdemi nagyságrendû, csaknem 45 százalékos forrásbõvülést biztosít a gazdasági növekedést leginkább elõsegítõ kiadásokra. Ezen belül is elsõbbséget kapnak az infrastrukturális beruházások és a felsõoktatási fejlesztések.
Harmadikként megemlítem, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem, a védelmi szervezetek feltételeinek javítása, a közrend, a közbiztonság színvonalának emelése továbbra is kinyilvánított szándék. Tudni kell, hogy e feladatokat nem lehet a jelszavak szintjén kezelni, ezért ezekhez egyértelmûen anyagi forrásokat kell teremteni és ennek is eleget tesz a kormány a költségvetési törvényjavaslatban.
Negyedikként szeretném megemlíteni, hogy a környezetvédelem területén is kiemelt módon növekednek a fejlesztési források. 1995-ben a fejlesztési eszközök megközelítik, a '96. évben viszont már meghaladják a bruttó hazai termék egy százalékát.
A környezetvédelem súlyát jelzi, hogy a különbözõ fejezeteknél és címeknél összességében a lakossági és vállalkozói forrásokkal együtt több mint 70 milliárd forintot fordít a nemzetgazdaság környezeti célokra.
A Központi Környezetvédelmi Alap forrásai és így felhasználási lehetõségei is közel 100 százalékkal növekednek új termékdíjak belépésével, amelyek forrásként szolgálnak csomagolóanyagok és egyéb hulladékok környezetkímélõ hasznosításához és kezeléséhez.
A '96. évi költségvetés pénzügyi lehetõséget nyújt korábbi tevékenységek bõvítésére és néhány, több éve húzódó ügy megoldására is, így a természetvédelmi területek védettségi szintjét javító helyreállítások megkezdésére, valamint az úgynevezett gazda nélkül maradt környezeti károk mérséklésére is.
Külön kiemelném a valamennyiünk szívügyét jelentõ Balaton vízminõségvédelmi programjának jelentõs gyorsítását, valamint az önkormányzatok által folytatandó vízgazdálkodási programokat, amelyek a nagyobb városok mellett lehetõséget nyújtanak a kisebb települések csatornázási, szennyvízkezelési fejlesztéséhez is.
Tisztelt Ház! Az államháztartás pénzügyi reformjának egyik fontos jövõ évi eleme az elkülönített állami pénzalapoknak, mint államháztartási alrendszernek, a szûkítése. A több éve tartós, eddig mindig eredménytelenné vált kezdeményezések után '96. évtõl a korábban 29 elkülönített állami pénzalap többsége ágazati célelõirányzatként integrálódik a központi költségvetésbe.
Elkülönített állami pénzalapként javasoljuk mûködtetni '96-ban az Útalapot, a Vízügyi Alapot, a Munkaerõpiaci Alapot, a Központi Környezetvédelmi Alapot és a Nemzeti Kulturális Alapot. Ezek azok az alapok, amelyek a finanszírozás sajátossága, a feladatok homogenitása, illetve a döntési folyamat különlegessége miatt indokolják az elkülönített pénzalap szerinti mûködést.
Hölgyeim és Uraim! Ez a logikai összefüggésrendszer áll a költségvetési törvényjavaslat intézkedéseinek a hátterében.
Az elmúlt hetekben élénk vita folyt a magyar közéletben arról is, hogy mi a szerepe a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak. Nemrég vendégül láthattuk elsõ közép-európai útján James Wolfensohn urat, a Világbank júliusban megválasztott új elnökét is.
Szeretném rögzíteni, hogy a jövõ évi gazdaságpolitika és költségvetés szigorú kereteinek kialakítása a magyar kormány munkájának eredménye és a magyar kormány döntése. Az önök elé letett javaslatok hazai szakemberek munkáját dicsérik.
Meggyõzõdésem, hogy erre a szigorú költségvetési politikára nekünk van szükségünk, függetlenül attól, hogy milyen hitelszerzõdések elõkészítése van folyamatban a nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Az csak megerõsítheti a kormány gazdaságpolitikájának megalapozottságába vetett hitet mind itthon, mind külföldön, ha a nemzetközi pénzügyi intézmények támogatják a magyar kormány gazdaságpolitikáját. Nekünk elsõsorban a magunk helyzetét kell a magunk eszközeivel rendezni. Ehhez pedig folytatni kell a megkezdett munkát, a stabilizációt, amihez a jövõ évi költségvetés támogatására, elfogadására van szükség.
Tisztelt Ház! A bruttó hazai termék négy százalékát el nem érõ államháztartási deficit az erõforrásaink lehetõségeivel nincs antagonisztikus ellentmondásban, sõt a kitûzött célok csak így valósíthatók meg. Ezekhez azonban több sarokfeltétel is kapcsolódik. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül a legfontosabb elemeket bemutassam önöknek.
(10.10)
A költségvetés bevételi oldaláról csak röviden szeretnék szólni, mivel ezen tételek az adótörvények kapcsán amúgy is részletesen megvitatásra kerülnek. Itt az adókról csak a költségvetési hatások és a gazdaságpolitikai célok szempontjából szeretnék néhány mondatot mondani.
A társasági adótörvény '96. évre tervezett módosítása továbbra is a beruházások ösztönzését célozza meg elsõdlegesen. Szemben az 1995-ben az osztott adókulcs révén megvalósított általános, minden vállalkozás által elérhetõ beruházás-ösztönzéssel, '96-ban a tervezett adótörvény-módosítás bõvíti a beruházások után érvényesíthetõ kedvezményeket a megvalósított új beruházások esetében.
A törvénymódosítás a kiemelt térségeket és a vállalkozási övezeteket kívánja e kedvezmények révén kedvezõbb pozícióba hozni. Az exportbevétel növekedését eredményezõ jelentõs beruházások után további adókedvezmény érvényesítését fogalmazza meg a törvénytervezet. Az új gépberuházásokat érintõ gyorsított, 30 százalékos amortizáció elszámolhatósága a gépek gyorsabb megtérülésén keresztül kívánja ösztönözni a vállalkozók beruházási kedvét. A módosításokra tekintettel a tervezett társasági adóbevétel pénzforgalmi szemléletben '96-ban mintegy 71,8 milliárd forint nagyságrendben fog realizálódni.
A fogyasztáshoz kapcsolt adók a központi költségvetés egyik meghatározó bevételi forrását képezik. A privatizációs bevételek és a központi költségvetési szervek bevételei nélkül számított '96. évi bevételi elõirányzatból részesedésük megközelíti a 46 százalékot. A kormány a fogyasztáshoz kapcsolt adók elõirányzatainak kialakítása során az infláció jövõ évi mérséklésének megalapozását tartotta szem elõtt. A bevétel növelése céljából tehát nem javasolja sem az áfakulcsok emelését, sem egyes fogyasztási javaknak a kedvezményes adókulcsokból az úgynevezett normál kulcsba való átsorolását. Az infláció mérséklésének szempontját a fogyasztási adót illetõen is figyelembe vettük. Az adótételeket ugyanis a fogyasztói árszínvonal tervezett növekedésénél kisebb mértékben javasoljuk valorizálni.
A forgalmiadó-rendszer stabilitása reményeink szerint hozzájárul a vállalkozások biztonságához, és az adóellenõrzés hatékonyságának javításához is kedvezõ feltételeket teremt.
A személyi jövedelemadóból származó pénzforgalmi, államháztartási bevétel várhatóan 480 milliárd forintra tervezhetõ. Az új törvény benyújtásra került, ennek általános vitája éppen holnap kezdõdik az expozé elmondása után.
A vámbevételek alakulását '96-ban a már megkötött nemzetközi megállapodásokban foglalt kötelezettségek és lehetõségek érvényesítése határozza meg. A nemzetközi kötelezettségek teljesítése az importot érintõ pénzügyi terhek fokozatos leépítését, a lehetõségek egyes piacvédelmi intézkedések meghozatalát jelentik, amelyek a kötelezettségekkel szemben nem tervezhetõk elõre és csak átmenetileg érvényesíthetõk.
Szabadkereskedelmi partnereinkkel vállalt vámcsökkentési kötelezettségünk értelmében a termékek jelentõs körében 33 százalékkal, illetve a hazai termelési érdekek védelmében egyes termékeknél 15 százalékkal csökkennek a vámtételek. A tarifák csökkenése mellett csökken a GATT-tagországokból származó, importra történõ, úgynevezett vámon kívüli befizetések mértéke is, a statisztikai illeték, vámkezelési díj 2 százalékkal.
A nemzetközi szervezetek felé befizetett (sic!) és 1995 márciusában bevezetett 8 százalékos vámpótlék az 1996. évben változatlan mértékben terheli az importot. Felvázolt kötelezettségeink és lehetõségeink következtében - figyelembe véve a várható importfolyamatokat, valamint az ár- és árfolyamváltozásokat - a vámbevételek kismértékû emelkedése mellett jelentõs bevételkiesés prognosztizálható a statisztikai illeték százalékos mérséklõdése következtében. A vámtételek csökkenése az idei, évi 5 százalékos átlagszintet várhatóan 1 százalékkal mérsékli '96-ban.
A központi költségvetési szervek bevételeinek az eddigieknél megalapozottabb tervezésére a költségvetés tervezése során intézkedést tettünk. A többletbevételek felhasználási szabályainak a '95. évi pótköltségvetési törvényben elõírt szigorítása, a '96. évi költségvetési irányelvek, bevételek tervezésére vonatkozó követelményei, valamint a kincstári finanszírozás bevezetése a bevételi és kiadási elõirányzatokat az eddigieknél reálisabban tervezhetõbbé teszi.
Tisztelt Ház! Részletesebben szeretnék szólni a költségvetés kiadásairól, mert ezek struktúrája az elõzõ, már mint a '95. évi költségvetéshez képest jelentõsen meg fog változni. A gazdálkodó szervezetek támogatását az elõzõ évinél 24,7 százalékkal, azaz 22,7 milliárd forinttal javasoljuk megemelni. E támogatások továbbra is elsõsorban az agrárgazdaságban, a vasúti közlekedésben és az iparban jelennek meg. A támogatási többletet elsõsorban az okozza, hogy a MÁV korábban többcsatornás finanszírozását a közvetlen költségvetési finanszírozás váltja föl. 1996-ban ezért a vasúti személyszállítás támogatását kétszeresére, azaz összességében mintegy 30 milliárd forinttal kívánjuk megemelni.
A MÁV Rt. mûködõképességének biztosítása, fokozatos stabilizálása a költségvetés részérõl '96-ban jelentõs, többirányú intézkedéseket igényel. Ezek közül a legjelentõsebb az, hogy a '92-'95 között állami garanciával felvett likviditási típusú hiteleket - több mint 40 milliárd forintot -, ezek tõketörlesztését, valamint a hátralevõ kamatfizetési kötelezettségeket az állami költségvetés átvállalja. Ezzel összefüggõen a költségvetésben a következõ évben mintegy 28 milliárd forint törlesztési kötelezettség jelentkezik.
Az agrárgazdasági támogatások '96-tól az ágazat mûködéséért szakmailag felelõsséget vállaló szaktárca fejezetében szerepelnek. Folyó áron a támogatás 14 százalékkal emelkedik. Az agrárgazdasági támogatások részaránya az összes támogatáson belül több mint 60 százalékot képvisel. E támogatások struktúráján belül a piaci, illetve a piacra jutási támogatás a termelési költségeket csökkentõ támogatások irányába tolódik el.
A fogyasztói árkiegészítés 1996. évi elõirányzata az elõzõ évihez képest 30 százalékkal, a '95. évi várható 32 milliárd forintról 41 milliárd forint fölé nõ. A növekedés oka a prognosztizált hatósági árváltozások mellett az árkiegészítés általános forgalmi adóalappá válása. Az árkiegészítés emelkedésébõl 4,3 milliárd forint az áfatörvény javasolt módosításából adódik, amely szerint a fogyasztói árkiegészítés 1996. január 1-jétõl áfaadóalapot képez. E költségvetési szempontból nullszaldós módosítás az intézkedés fogyasztói áremelõ hatását küszöböli ki.
A fogyasztói árkiegészítés évek óta tartó növekedési ütemének mérséklése céljából vált szükségessé egyes utazási kedvezmények, illetve a hozzájuk kapcsolódó támogatási kulcsok mérséklése, melynek éves kihatásaként 1,1-1,2 milliárt forint kiadásmegtakarítás várható.
A lakásépítés mennyiségének mintegy húsz éve tartó folyamatos csökkenését felváltó növekedés várhatóan a '96. évben is folytatódni fog. Ezt vetíti elõre a kiadott építési engedélyek számának példátlan arányú, mintegy 80 százalékos bõvítése ebben az évben. Ez a lakásépítést preferáló új támogatási rendszernek, a lakásépítési támogatás összegének mintegy háromszorosára történt emelésének köszönhetõ. Az építési kedvet, a kedvezmény igénybevételét a rászorultsági elv irányába történõ módosítás a kedvezõtlenebb szociális helyzetû településeken nem töri meg. Ez a tendencia megfelel a most alakuló lakáskoncepció elveinek is, pontosabban annak a célnak, hogy lakáshelyzetük megoldásához, legalább a társadalmilag elfogadott legszerényebb szinten, azoknak kell állami támogatást nyújtani, akik - s ezek fõleg a többgyermekes családok - a lakásépítésre, lakásvásárlásra saját erejükbõl egyébként nem lennének képesek.
A központi költségvetési szervek körében az egyes ágazatok és területek egyenletes és jelentõs ütemû fejlesztését a költségvetési források nem teszik lehetõvé.
(10.20)
A központi intézmények támogatási elõirányzata kereken 400 milliárd forint, ami a '95. évi várhatónál csak 5,2 százalékkal több. Ez azt jelenti, hogy ebben a körben igenis reálérték-csökkenésre kell számítani. Tudni kell azonban, hogy a jelenlegi intézményhálózatot a mai létszámmal, ezzel a széles körû állami feladatvállalással nem lehet hatékonyan és színvonalasan mûködtetni. A feladatok átalakítására, az intézményhálózat korszerûsítésére eddig csak kezdeti lépések történtek. Elõrelépés csak az intézményhálózat korszerûsítésével, takarékos feladatmegoldással, a mûködés hatékonyságának javításával alapozható meg.
A gazdasági növekedés megindításának fontos feltétele az állampolgárok képzettségi és mûveltségi szintjének emelése. Ezért az oktatás, ezen belül a felsõoktatás költségvetési helyzetének alakulása megkülönböztetett figyelemben részesül. A felsõoktatással szemben a társadalomnak sokkal nagyobb elvárásai vannak, mintsem azt a költségvetési támogatás növekedése kifejezhetné. A munka hatékonyságának növelése, a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználása, a személyi és dologi elõirányzatokkal való takarékosság egyaránt hozzájárulhat a követelmények teljesítéséhez.
A felsõoktatásban 1996-tól alkalmazott új normatív finanszírozási rendszer a pénzeszközöket egyértelmûen a meghatározott feladatokhoz és a teljesítményekhez rendeli, az intézményeket így orientálja a képzési struktúra korszerûsítésére, az intézményhálózat ésszerûsítésére. A felsõoktatás költségvetési támogatása a mûködési és felhalmozási többletekkel együtt 7 milliárd forinttal, több mint 12 százalékkal nõ az '95. évi pótköltségvetéshez képest. Az intézményeknek jövõre a feladatokkal arányosan lecsökkentett oktató- és egyéb létszámmal kell mûködniük. '96. évben központilag vezényelt létszámleépítést eredményezõ személyi juttatáscsökkentésre nem kerül sor, ami nem zárja ki azt, hogy az intézmények saját maguk kezdeményezzék az ésszerû létszámarányok kialakítását a lehetséges béremelések forrásainak megteremtéséhez.
A felsõoktatásban a nappali tagozatos hallgatók száma 35 ezerrel nõ, akiknek a pénzbeli juttatása 2,3 milliárd forintot tesz ki. A hallgatói létszám emelésével összefüggõ képzési többletkiadásokra mintegy 700 millió forint fordítható. A felsõoktatási integrációt 1,3 milliárd forint szolgálja. Ez az összeg használható fel a sok karú egyetemek és városi fõiskolák kialakítására, valamint a hozzájuk kapcsolódó egységes gazdálkodó szervezetek létrehozására. Az év végéig megszûnõ Felzárkózás az Európai Felsõoktatáshoz Alap a mûvelõdési tárca költségvetésébe integrálódik és 900 milliárd forint támogatási összeggel a felsõoktatási fejlesztési alprogramokat fogja finanszírozni.
A felsõoktatási beruházásokra '96. évben 6 milliárd forint jut, amelybõl 3 milliárd a lágymányosi egyetem fejlesztési programjának jövõ évi ütemét finanszírozza. A felsõoktatási fejlesztéseket részben az alaptandíjból befolyó összeg fedezi. Ebbõl a központi költségvetés 2,6 milliárd forint bevételt tervez figyelemmel arra, hogy nõ a felsõoktatási hallgatólétszám, az alaptandíj kétezer forintos havi összege pedig az egyetemi diákság képviselõivel kötött megállapodásnak megfelelõen a '96-os tanévben nem változik.
A közoktatás finanszírozásában meghatározó az önkormányzatok szerepe, hiszen az intézmények döntõ hányada tartozik irányításuk alá. Az önkormányzatok közoktatási feladataihoz nyújtott növekvõ összegû normatív állami hozzájáruláson és a központosított támogatáson túlmenõen a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium 1,4 milliárd forinttal támogatja a közoktatási feladatok és szakmai programok megvalósítását. Ennek az összegnek nagyobbik hányada a nemzeti alaptantervre alapozott alternatív tantervek, pedagógiai programok, tankönyvek és taneszközök kidolgozását és elterjesztését segíti.
A kutatás és mûszaki fejlesztés a gazdaságfejlesztés két azon összetevõje, ami nem rövid távon fejti ki hatását, és aminek megalapozása jelentõs költségvetési ráfordítást igényel. Éppen ezért a korábbi idõszak gyakorlatától eltérõen ezen területeket a kormány igyekszik kiemelten kezelni. Ezen kijelentésem bizonyos mértékig közhelynek tûnhet, de az elmúlt egy év alatt hozott intézkedések sora ezt a megállapítást csak megerõsítheti. A kutatás és a mûszaki fejlesztés finanszírozása többcsatornás jellegû marad '96-ban is. Ez azt jelenti, hogy az intézmények finanszírozásáról közvetlenül a központi költségvetés, továbbá a vállalkozások gondoskodnak.
A jövõ évi költségvetési támogatási elõirányzat - a mûködési és felhalmozási forrásokat is figyelembe véve - 9,3 milliárd forint, ami a kiadások 60 százalékát fedezi. A támogatás növekménye a '95. évi pótköltségvetéshez képest 18,7 százalék. A növekedés dinamikája nagymértékben összefügg az akadémiánál és más k+f területen tervezett beruházási és felújítási többletekkel, az akadémikusok és az akadémia doktora tudományos fokozattal rendelkezõk tiszteletdíja ez évi emelésének kihatásával is. A kutatás-fejlesztés finanszírozásában közremûködõ két elkülönített állami pénzalap, a Központi Mûszaki Fejlesztési Alap és az OTKA, 1996. évtõl fejezeti kezelésû elõirányzat-csoportként funkcionál. Az alapokkal együtt a k+f teljes költségvetési támogatásának összege 14,7 milliárd forint, ami az elõzõ évhez képest 27,5 százalékkal több. Az államháztartás reformjában kezdeményezett új szabályozás megvalósításával az alapprogramok rendelkezésére álló támogatások a jelenlegivel hasonló elvek szerint kerülhetnek felhasználásra.
Tisztelt Ház! A kulturális intézmények és feladatok finanszírozása is változatlanul többcsatornás rendszerben történik. A rendkívül szerteágazó rendszert állami, alapítványi, egyházi, önkormányzati és magánintézmények testesítik meg. Az állami szerepvállalás a nemzeti kulturális, mûvészeti intézmények fenntartásában, fejlesztésében és több, országos jelentõségû feladat központi támogatásában jelentkezik. Ez utóbbira a jövõ évben 560 millió forint áll rendelkezésre. Az állami mecenatúra fõ eszköze a bõvülõ forrásokkal rendelkezõ Nemzeti Kulturális Alap, amelynek pályázatos támogatási rendszerében többlet pénzeszközökhöz jutnak az önkormányzatok és a civil szféra által fenntartott intézmények és feladatok is.
A kulturális intézményeken belül is megkülönböztetett szerepe van a Magyar Rádiónak, a Magyar Televíziónak és a Duna Televíziónak is. A rádiózásról és televíziózásról szóló törvénytervezet elfogadása esetén a Magyar Rádió és Magyar Televízió kikerül az állami költségvetési intézmények körébõl. A jelenlegi költségvetési törvényjavaslatban a Magyar Rádió támogatása szinten marad, a Magyar Televízió viszont csökken az ez évi pótköltségvetésben elfogadott személyi juttatások visszafogásának jövõ évi kihatásaként. Az elõfizetõi díjak tervezett 15 százalékos emelése azonban többletbevételhez juttathatja e két intézményt.
A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek '96. évi feladatai között elsõ helyen szerepel a közrend és a közbiztonság romlásának megakadályozása. A hivatásos állománnyal szemben fokozódó elvárások teljesítéséhez a szakmai színvonal javítására, a rendõrképzés fejlesztésére biztosít többlet- elõirányzatot a központi költségvetés. A pályaelhagyás megakadályozása érdekében a rendvédelmi szervek hivatásos állománya a rendõrségnél 20 százalékos, a tûz- és polgári védelemnél, a biztonsági szolgálatoknál, vám- és pénzügyõrségnél, valamint a büntetésvégrehajtásnál 15 százalékos illetményemelésben részesül. A határõrségnél a hivatásos állomány 15 százalékos, míg a sorállomány 20 százalékos illetményfejlesztéshez jut. Ehhez a központi költségvetés mintegy 7,4 milliárd forint támogatást nyújt.
A honvédség területén országgyûlési határozat alapján tovább folytatódik a '95-ben megkezdett átalakítás. Ennek eredményeképpen megváltozik a vezetés rendje, a szervezeti felépítés, csökken az összlétszám, módosulnak a belsõ arányok. Az átalakításból fakadó kiadásokat két forrásból kell fedezni. Egyrészt a tárcánál a belsõ tartalékok feltárásából, a leegyszerûsített struktúrából és a létszámcsökkentésekbõl fakadó megtakarításokból. Másrészt a mûködési kiadásoknál fejlesztési többletként mintegy 3,3 milliárd, a kormányzati beruházásoknál pedig több mint 1,1 milliárd forintos elõirányzat- emelés valósul meg.
(10.30)
A több évig tartó átalakítás eredményeként az alap rendeltetését jobban ellátó, szervezetében kisebb, de hatékonyabban mûködõ és finanszírozható honvédség fog létrejönni. A létszámcsökkentés következtében ugyan több mint 4 milliárd forinttal csökkennek a kiadások, e megtakarítást azonban mérséklik a felmondási járandóságok terhei.
Tisztelt Ház! A kormány a helyi önkormányzatok '96. évi költségvetési szabályozóinak kialakításánál is törekedett az államháztartási reform követelményeinek elõzetes érvényesítésére. Jelenleg az önkormányzatok gazdálkodásában egyszerre van jelen a szûkösség és a pazarlás, helyenként a bõség, máshol pedig a csõd. Ezért a kormány - az állami támogatás és a szabályozott források együttes összegének '95. évhez képest lényegében változatlan mértékével számolva - belsõ súlypont-áthelyezéseket javasol az önkormányzati szabályozásban.
Világosan ki kell mondani, hogy a kormány költségvetési politikája szigorú követelményeket támaszt az önkormányzatokkal szemben. Mindezek hatására az önkormányzatoknak '96-ban komoly lépéseket kell tenniük, újra kell gondolniuk feladataikat, kötelezettségvállalásaikat, fel kell tárniuk belsõ tartalékaikat.
Javaslatainkban elõnyt élvez a közoktatás finanszírozása, a területi kiegyenlítés, és kiemelt szerepet kapnak a fejlesztések. Hangsúlyoznom kell, hogy mindezek érvényesítésére olyan körülmények között kerül sor, amikor az államháztartás újraelosztó szerepét mérsékelni kell.
A kormány fontosnak tartja, hogy a közoktatási finanszírozási rendszer teljes mértékben átalakuljon. A '95. november 5-ei, vasárnapi kormányülésen úgy döntöttünk, hogy fokozatosan alakítjuk át a finanszírozást, '96-ra, elsõ lépcsõben, a normatív hozzájárulások megemelésével a központi támogatások jobban igazodnak a tényleges mûködési költségekhez. A javasolt rendszer enyhíteni kívánja a kistelepülések közoktatás-finanszírozási gondjait, és kiemelten kezeli a térségi feladatokat ellátó önkormányzatokat, segítve a szabad intézményválasztás jogának érvényesítését.
Második lépcsõben az új teljesítménykövetelményekre épülõ, tehát a jelenlegitõl teljesen eltérõ filozófiájú finanszírozás lépne be. Ez nemcsak a belsõ tartalékok feltárását kívánja megvalósítani, hanem a felszabaduló tartalék közoktatásban történõ újraelosztásával az oktatás szakmai színvonalának emelését is eredményezi. E rendszerben az új teljesítménykövetelmények alapján foglalkoztatott pedagógusok és más, közoktatásban dolgozók jobb anyagi elismerésére nyílik majd lehetõség. Ezt a közoktatási törvényben kell minél hamarabb megjeleníteni úgy, hogy a teljesítménykövetelmények egyértelmûek és világosak legyenek.
Felmerülhet az a kérdés, hogy miért a pedagógus-álláshelyeket tekinti számítási alapnak a teljesítménykövetelményeket majd jobban érvényesíteni kívánó finanszírozás. Meggyõzõdésem szerint azért, mert az eddigi, pusztán gyermeklétszámra épülõ feladatméréssel szemben ez a szisztéma egyértelmûbben kényszeríti ki a már egyébként eddig is szükséges oktatásszervezési, ésszerûsítési intézkedéseket.
A teljesítményarányos finanszírozás keretében szükség és lehetõség is van a kistelepülések feladatellátásának segítésére, normatív paraméterekben megjelenõ differenciálásra. Mindemellett azonban erõteljesen ösztönözni kívánjuk - külön támogatással is - az intézményfenntartó társulások létrejöttét.
A költségvetési törvényjavaslatban a kormány a területfejlesztés szempontjait is erõsíteni kívánja. A területfejlesztés bõvülõ eszközrendszerébe illeszkedik az önkormányzati szabályozásbeli törekvés, amely a területi kiegyenlítésre irányul. Javaslatunk szerint új, 5 milliárd forintos fejlesztési támogatás segíti a legrosszabb helyzetû települések önkormányzatainak termelõ infrastrukturális fejlesztését, lehetõvé téve, hogy ezek az önkormányzatok aktívabb részt vállaljanak a helyi gazdaság megerõsítésében, a foglalkoztatási gondok mérséklésében. A területfejlesztést szolgáló eszközök egy része - az Európai Unió gyakorlatához hasonlóan - úgynevezett megyei fejlesztési tanácsok közremûködésével, decentralizált döntési rendszerben kerül felhasználásra, módot adva az eltérõ területi sajátosságok fokozottabb és helyi figyelembevételére.
A kormány a helyi önkormányzatok fejlesztéseit a '95. évihez képest növekvõ összegû címzett- és céltámogatási elõirányzattal támogatja. Említésre méltó az is, hogy a fejkvótaként elosztandó személyi jövedelemadóból a jogszabályban ide sorolt települések - infrastrukturális elmaradottságaik felszámolása érdekében - kétszeres összeget kapnak.
Itt említem meg, hogy a területfejlesztés szempontjai a költségvetési törvényjavaslat más javasolt intézkedéseiben is megjelennek. Példának okáért többek között a leszakadó térségekben a szerkezetátalakítás gyorsítását, a térségek versenyhátrányainak kiegyenlítését, ezen belül is a beruházások ösztönzését a válságtérségekben és a vállalkozási övezetekben a beruházásokat új térségi adókedvezmények segítik, amelyek költségvetési kihatása mintegy 2,6 milliárd forintra tehetõ.
Tisztelt Képviselõk! Szólnom kell még az önkormányzati szabályozás néhány további lényeges elemérõl is. Az egyik legvitatottabb kérdés a személyi jövedelemadó átengedése, valamint ezen belül a helyben maradó rész mértéke. A modellszámítások egyértelmûen azt jelezték, hogy a feladatellátás általános garantálása érdekében szükség van a személyi jövedelemadó helyben maradó mértékének csökkentésére. A kormány ezért úgy döntött, hogy e mértéket fokozatosan leszállítja 20 százalékra. Ennek elsõ állomásaként a '96. évben 25 százalékos mértéket javasolunk.
A kormány egyidejûleg arról is döntött, hogy a személyi jövedelemadó átengedésének mértéke '98-ig érje el a 40 százalékot, amit a törvényjavaslat a '96. évre 36 százalékban állapít meg.
A kormány elérkezettnek látja az idõt az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok kiegészítõ támogatásának átalakítására, az úgynevezett forráskiegészítõ támogatás megszüntetésére. A jelenlegi rendszer nem ösztönzi az önkormányzatok egy részét a racionális gazdálkodás népszerûtlen lépéseinek megtételére, a forráshiányok okainak felszámolására. Az átalakításra azért is most nyílik meg a lehetõség, mert a szabályozásban nagyobb szerepet kap a területi kiegyenlítés, és növekszik a feladatokhoz közvetlenebbül kapcsolódó normatív hozzájárulások súlya, különösen a közoktatás tekintetében. Továbbra is fennmarad a vis maior-támogatás a rendkívüli és váratlan helyzetek kezelésére, valamint a saját hibájukból fizetésképtelen önkormányzatok adósságrendezési eljárásához kapcsolt visszterhes kamattámogatás.
Fontos változás az önkormányzati gazdálkodásban az úgynevezett nettó finanszírozás beindulása, amelyre a kincstári rendszer bevezetése elsõ lépéseként kerül sor 1996-ban. Jelenleg a helyi önkormányzatok finanszírozásában a támogatás bruttó módon kerül átutalásra, amelynek következtében az önkormányzatok által fizetendõ közterhek feleslegesen, az államháztartás egésze számára többletköltséget okozva áramlanak az államháztartás egyes alrendszerei között. Az alapvetõ cél a kincstári rendszer megteremtésével az államháztartáson belüli tényleges pénzmozgások szûkítése. A nettó finanszírozás segítségével lényegesen egyszerûbbé válnak az államháztartáson belüli pénzfolyamatok azáltal, hogy a normatív állami hozzájárulások és az átengedett személyi jövedelemadó átutalását megelõzõen ezek együttes összegébõl önkormányzatonként beszámításra kerülnek a különféle kötelezettségek.
Az így számított nettó támogatásokat a kincstár átutalja az egyes önkormányzatok számára és gondoskodik a keletkezett befizetési kötelezettségeknek a rendeltetési helyükre való eljuttatásáról. A nettó finanszírozás - és ezt nagyon fontos hangsúlyozni - teljes mértékben érintetlenül hagyja a helyi önkormányzatok gazdálkodási önállóságát.
Összegezve: úgy látjuk, hogy a kormány a beterjesztett törvényjavaslatban önök elé tette azokat a lehetséges és szükséges intézkedéseket, amelyekkel az önkormányzati gazdaság 1996-ban is mûködõképes marad. Ennek megvalósításában jelentõs részt kell vállalniuk maguknak a helyi önkormányzatoknak a saját gazdálkodásuk hosszabb távú stabilizálását szolgáló lépésekkel.
Tisztelt Országgyûlés! Tudom, hogy a gazdasági stabilizációs törvénycsomag szociális ellátásokkal kapcsolatos részei azok, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatai a leginkább érintettek, ezért a korábbi átalakítási javaslatokat mindenképpen újra kellett gondolni.
(10.40)
Azt azonban az Alkotmánybíróság sem kérdõjelezte meg, hogy az államnak joga, sõt kötelessége is, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokat figyelembe véve a különbözõ ellátások jogosultsági feltételeit változtathassa.
Az Alkotmánybíróság határozataiból adódó feladatokra is tekintettel 1996- ban az államháztartás reformján belül meg kell kezdeni a tényleges szociálpolitikai reform végrehajtását is. Az idõ halad, és nem tehetjük meg azt, hogy tovább görgetjük magunk elõtt a teendõket. A döntéseket pedig nagyjából egyszerre kell meghozni ahhoz, hogy az államháztartásban összehangolt rendszer alakulhasson ki, miközben az idõtényezõ is sürgetõ szempontként veendõ figyelembe.
Nagy kérdés ma Magyarországon az, ami a reform végrehajthatóságának a lényege: vállalja-e a társadalom, illetve annak érdekérvényesítõi, érdekképviselõi, hogy a jövedelem újraelosztásának változása fokozatosan végbemenjen, és így ezt a kormány és a parlament képes legyen végrehajtani?
Abban mindenki egyetért, hogy az államszocializmus évtizedeiben kialakult jóléti rendszerek nem alkalmasak arra, hogy egy döntõen magántulajdonú piacgazdasági környezetben a felmerülõ problémákra megfelelõ választ adjanak. Szükséges ezért az is, hogy a válságkezelés új intézmények kiépítésével járjon együtt.
Ez az ország nem képes több tucat szociális támogatást finanszírozni. Szociális támogatási rendszerünkben a rászorultsági elvet kívánjuk alkalmazni. E szándék a '96. évi költségvetési javaslatban úgy jelenik meg, hogy a családi pótlék rászorultsági alapú átalakításával az elõirányzat csökken 1995-höz képest. A javaslat a családok 15-20 százalékát érinti. A családi pótlékot illetõen fontos elmondani azt, hogy a jogosultsághoz a kormány változatlanul vagyoni helyzetet javasol rendelni, annak ellenére, hogy e körül rengeteg vita van. Íme, itt van egy lehetõség, hogy - ha halványan is - a feketegazdaságról is fellibbentsünk egy csipetnyi fátylat, és ne abban mûködjünk együtt, hogy ez a javaslat miért nem jó, hanem abban, hogy ezt hogyan lehet mégis megoldani.
Az egészségügyi reformkoncepciót érintõen olyan vád is ér minket, hogy privatizálni akarjuk az egészségügyet. Megerõsítem, hogy soha nem akartuk az egész egészségügyet nyereségérdekelt vállalkozássá átszervezni. Amit akarunk, az a piaci viszonyokban rejlõ elõnyök, az érdekeltség mûködésének kiaknázása. Eszerint a társadalombiztosítás mint vásárló jelenik meg a kórházakban, teljesítmény alapján finanszíroz és ellenõriz.
Úgy ítéljük meg, ahhoz, hogy az egészségügyi ráfordítások kellõ szinten stabilizálódjanak, lakossági forrásbevonásra, lakossági tehervállalásra is szükség van. Ezzel tudjuk rendszerszerûen kiváltani a hálapénzt és nyílttá tenni annak megszüntetését - természetesen úgy, hogy az egészségügyi dolgozók teljesítményük alapján hozzájussanak az õket megilletõ jövedelemhez. Emellett örülök annak, ha nyereségérdekelten mûködõ egészségügyi létesítmények is létrejönnek. Aki meg tudja fizetni, vegye azt igénybe; ezzel is mérséklõdik a társadalombiztosítás által finanszírozott intézményi terhelés.
1996-ban meg kell kezdeni a nyugdíjrendszer átalakítását is. Ma még alapvetõ kérdésekrõl folynak koncepcionális, szakmai viták, de abban már mindenki egyetért, hogy az új nyugdíjrendszernek három dolgot biztosan meg kell valósítania: a stabilitást, a kiszámíthatóságot és a finanszírozhatóságot. Amiben ma még nincs egyezség, az az öngondoskodás eszméjének, az egyéni érdekeltség újjáélesztésének, erõsítésének mértékében, a tartós megtakarítások jelentõségének felismerésében van. A mi véleményünk az, hogy az új nyugdíjrendszernek egyidejûleg kell szolgálnia a szociális biztonságot és a nemzetgazdaság érdekeit, benne a tartós megtakarítások, a hazai befektetési források bõvítését.
Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok vonatkozásában a benyújtott költségvetési törvényjavaslat rendkívül nagy horderejû kérdést, a társadalombiztosítás hiányának több évi konszolidációját tartalmazza. Ennek elsõ lépéseként a '92-93. évi állami garanciájú értékpapír-kibocsátással nem fedezett, valamint a '94. évi zárszámadásban megállapításra kerülõ tb-hiányok elengedésére és a '93. évi hiányt fedezõ hosszú lejáratú értékpapírok tõketörlesztésének központi költségvetés általi átvállalására kerül sor. A társadalombiztosítási alapok '94. évi zárszámadásában rendezésre kerül a '91. évi hiányrendezésbe bevont likviditási tartalék visszapótlása is. Ily módon a '94. év lezárásával az alapok - mondhatni - nulláról indulnak. A központi költségvetés az ellátások folyamatos teljesítése érdekében az alapok számára meghatározott összegig továbbra is biztosítja a kincstári egységes számlához kapcsolt megelõlegezési számláról kamatmentes hitel igénybevételét, elõzõleg benyújtott pénzellátási terv alapján.
Meggyõzõdésem, hogy a társadalombiztosítás mindenki által óhajtott biztonságos mûködéséhez ezek a lépések szükségesek, de nem elegendõek. A továbblépést azonban csakis a reform, az öngondoskodásra képes felnõtt állampolgárok érdekeinek középpontba helyezése jelentheti.
A központi költségvetés belföldi adósságára fizetett kamatok és a társadalombiztosítási alapoktól átvállalt kamatfizetési kötelezettségek 1996- ban 539,6 milliárd forintot tesznek ki, ami 68,8 milliárd forintos növekedést jelent az elõzõ évihez képest. A kamatkiadások - bár nominálisan 14,6 százalékkal nõnek - hosszú évek óta elõször csökkennek reálértékben; illetve a kamatkiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya '96-ban már nem emelkedik, éppen ellenkezõleg: a '95. évi 8,6 százalékról 8,3 százalékra csökken '96-ban. Így, bár a kamatkiadások továbbra is tetemes hányadát emésztik föl a költségvetés kiadásainak, megfordul az eddig érvényes trend, stabilizálódik az adósságteher, ami a stabilizációs politika egyik legkomolyabb sikere. (Dr. Kis Zoltán: Így van! - Dr. Szabó Zoltán: Helyes!)
A központi költségvetés privatizációs bevételek nélkül számított hiánya 1996-ban 224,8 milliárd forint. A finanszírozási igényt növeli a társadalombiztosítási alapok forgóalap-igénybevételi növekménye és a MÁV mûködõképességét szolgáló hitelátvállalás összesen 60 milliárd forintja. A költségvetés jövõ évi finanszírozási helyzetét már kedvezõen befolyásolja ugyanakkor a kincstári rendszer kiépülése miatti hatékonyabb pénzgazdálkodás. A finanszírozási igény biztosítására a központi költségvetés hiányt finanszírozó adósságállománya 82,7 milliárd forinttal emelkedik, az egyéb célokat finanszírozó adósságállomány az esedékes törlesztések és az úgynevezett "nullás csere" miatt 83,6 milliárd forinttal nõ. Ezek a kibocsátások és adósságnövekedések összességükben a költségvetési forgóalap minimális egyenlegcsökkenése mellett biztosítják a költségvetés finanszírozási igényét.
Az 1996. évi finanszírozási helyzetet - a korábbi évekhez képest relatíve kisebb hiány mellett - a lejáró állampapírok fokozott megújítási igénye határozza meg. Amíg 1995-ben a hiányt finanszírozó adósságokból összesen 135 milliárd forintnyit kellett megújítani, addig '96-ban ez már várhatóan 272 milliárd forintra nõ.
Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, végezetül még azt kell kérnem önöktõl, hogy a gazdasági egyensúly kialakításához kötõdõ elemi érdekeinket mérlegelve, szíveskedjenek úgy megfogalmazni a törvényjavaslatot jobbító módosító indítványaikat, hogy az alapkövetelmények - nevezetesen a hiány nagysága és a költségvetési újraelosztás terjedelme - ne változzanak. Ez ugyanis alapvetõ feltétele annak, hogy a kormány középtávú gazdasági stratégiájában kitûzött stabilizációs és gazdaságfejlesztési célok maradéktalanul megvalósuljanak. A gazdasági stratégia megvalósítása során az idei, illetve jövõ évi stabilizációs intézkedések nyomán megindul a kívánatos jövedelemátcsoportosulás a vállalkozási szféra javára. Az ajánlott gazdaság- és költségvetési politika követése esetén reálisan várható, hogy a fogyasztási kereslet relatív visszafogása nem vált ki recessziós hatást, hanem a jövedelemátcsoportosulás következtében lényegében azonnal növeli a vállalkozói szféra önfinanszírozó képességét és potenciális erõforrásait.
(10.50)
A jövedelemátcsoportosításnak, a vállalkozói szféra mozgástere bõvítésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az államháztartás újraelosztó szerepe jelentõsen csökkenjen, az államháztartási deficit hatalmas finanszírozási igényének a vállalkozásokat a piacról kiszorító hatása mérséklõdjön, a kiugróan magas hitelkamatszint tovább csökkenjen. Csak az államháztartási deficit leszorítása, és ennek érdekében a jövõ évi szigorú költségvetés eredményezheti az egyensúlyhiány tartós leküzdését, az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított arányának stabilizálódását, majd csökkenését.
Az egyensúly helyreállítása mellett '97-re kialakulhat a felhalmozás- fogyasztás viszonylag stabil, és a fenntartható gazdasági növekedést hosszú távon is megalapozó aránya.
Az elkövetkezõ hetekben hosszú és kemény viták elé nézünk. Én bízom benne, hogy a tisztelt képviselõk valóban érdemi eszmecserét fognak folytatni a költségvetési politika alapkérdéseirõl, de az egyes fejezetek alcímeirõl is. Ez a költségvetés közel egymillió adatalapból áll össze. Hatalmas munka van mögötte, amely munka elvégzéséért külön köszönetet szeretnék mondani mindazoknak az apparátusoknak, amelyek ebben részt vettek.
Külön szeretném kiemelni az Állami Számvevõszék nagyon alapos, bíráló megjegyzésekkel is teli munkáját, amelynek az érdemi visszahivatkozására természetesen csak majd az általános vitában szeretnék sort keríteni.
Ez a hatalmas munka azonban még nem elég, hiszen a legfontosabb az önök által folytatott vita, és az ország nyilvánossága elõtt folytatott vita következtében megfogalmazódó értékítéletek még nem hangzottak el.
A kormány nevében itt és most szeretném megígérni, hogy ha a tisztelt képviselõk rámutatnak a pazarlás megszüntetésének lehetõségeire egyes területeken, akkor az ilyen módosító indítványokat nem fogjuk elutasítani. Egy régi gondolkodó, Sir Walter Bagehot szavai azt hiszem, figyelemfelkeltésül szolgálnak a mai kor számára is: "Ha tapsvihart akarsz magadnak aratni a képviselõházban, úgy tarts egy dicsérõ beszédet a takartékosságról általánosságban. Ha pedig biztos vereséget akarsz szenvedni, javasolj megtakarítást valamely tételnél." (Derültség.)
Nagyon remélem, hogy ennek a Háznak a falai között az adófizetõk pénzével való takarékos gazdálkodás követelménye nemcsak a jelszavak, hanem a konkrét elõirányzatok szintjén is meg fog majd jelenni.
Végezetül kívánok a tisztelt Háznak hasznos és konstruktív vitát, s a kormány nevében kérem a tisztelt képviselõk támogatását a törvényjavaslat elfogadásához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)