MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Sasvári Szilárd tegnapi felszólalásában jelezte, a fogyasztási adóra vonatkozó részeket õ ismertette a parlamenttel. Én alapvetõen az általános forgalmi adóra vonatkozó törvénymódosításra térek majd ki.
Ennek elõtte egy megjegyzést azért hadd tegyek, ami még a fogyasztói árkiegészítésrõl szól - amit, azt hiszem, Sasvári kollegám nem említett: a Fidesz nem igazán örül, és nem tartja elfogadhatónak azt a módosítást, amely a közlekedési szolgáltatásoknál a támogatási kulcsot 75 százalékról 70-re csökkentené a nyugdíjasok és a tanulók esetében, ami egyértelmûen 20 százalékos emelkedést jelentene ezen rétegeknél. Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalokra például - hogy a nyugdíjasokról ne is beszéljek - milyen egyéb terhek hárulnak még, és ezen terheket együttesen kell majd viselniük, akkor azt gondolom, nem feltétlenül jól összehangolt és végiggondolt ez a módosítás, amit a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló törvényben a kormány tenni szándékozik.
Két olyan általános elõzmény volt, azt hiszem, ami minden adótörvény módosítása kapcsán egy-egy felszólalásnak a kezdetére, élére kívánkozik. Az egyik az az elõzmény, hogy ez a kormánykoalíció, ennek a pártjai a választási ígéreteikben adócsökkentést ígértek. Ha megnézzük az elmúlt másfél évet, és összességében megnézzük az adóterheléseket, akkor, bár Juhász Pál képviselõtársam biztos ki tudná emelni - azt hiszem, négyet tudott kiemelni -, ahol adócsökkentés konkrétan következett be, azt hiszem, hogy ennél sokkal többet lehetne kiemelni, ahol adónövekedés történt. Azt hiszem, összességében az elmúlt másfél évben sokkal inkább az adónövekedés, mintsem adócsökkentés figyelhetõ meg.
A forgalmi típusú adóknál is ilyen típusú emelkedés történik. Korábban, a '94-es pótköltségvetésben történt ez meg drasztikusan, ám most is - és ez a második észrevétel -, konkrétan és a választási ígéretek ellenére is most az adóalapok szélesítésével, tehát nem a kulcsok növelésével kívánja a kormány az adóterheket fokozni, növelni.
A mostani módosítás funkciója - tehát az általános forgalmiadó-törvény módosításának funkciója - többrétû. Ezek közül mi üdvözöljük az Európai Unióval való konformitás, jogszabályi harmonizáció törvényben is megnyilvánuló szabályozási formáit, és egyáltalán: az irányát.
A második funkciót, ami az adóalapok szélesítésére vonatkozik, és ezáltal az adóterhek növekedésével együtt jár, mi nem tudjuk elfogadni, mindazon gazdaságfilozófiai, gazdaságpolitikai elvek következtében, amelyeket a Fidesz korábban is és most is ki fog fejteni.
A harmadik funkció, hogy próbálja a feketegazdaság kapuit bezárni. Azt gondolom, hogy ez a cél önmagában helyeslendõ, ám két problémánk is van a beterjesztés kapcsán e cél elérésének ügyében. Az elsõ az, hogy a meglevõ anomáliák kiküszöbölésére tett konkrét szabályozási javaslatok nem minden esetben érik el tökéletesen céljukat, és nem minden esetben tûnnek kielégítõnek a jogtechnikai megoldások tekintetében.
(18.20)
A másik az, hogy számos visszaélési lehetõséget nem kíván a törvény módosításokkal orvosolni. Mind a kétfajta típusú problémából fogok említeni felszólalásom további részében.
Mindezen ismertetések elõtt azonban meg kell jegyezzük, hogy mi elvi alapon is helytelennek és gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tartjuk az elõleggel vagy a pénzforgalmi szemléletû vállalkozókkal kapcsolatos elõírásokat, amit most tovább erõsít a beterjesztett módosítás.
Elsõként kifogásoljuk, hogy amíg az adóalap meghatározására vonatkozó, az általános forgalmi adóról szóló törvény 22. § (6) bekezdésében írt szándékkal egyet lehet érteni, viszont a jogszabályi megfogalmazás túl általános és elvont. A jogszabályi megfogalmazás úgy szól, hogy "az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában fennálló forgalmi érték" egyrészrõl, másrészrõl "aránytalanul alacsony ár". Ezek olyan fogalmak, amelyek a gyakorlat számára nehezen értékelhetõk. Ennek következtében valószínûleg az a gyakorlati megoldás fog történni: az APEH értelmezi ezen fogalmaknak a konkrét, gyakorlati megnyilvánulásait, hogy ezek megfelelnek-e annak, amit õk ezen elv alatt értenek. Azt gondolom, hogy ezek az állásfoglalások - mint eddig számos APEH-állásfoglalás -, nem minden esetben a törvény szellemiségében, a törvény szellemében születnek, s ebbõl számos jogvita fog keletkezni a törvényértelmezésben és az APEH, illetve az adózó ügyfelek között. Sok bírósági per is lesz várhatóan, ami szintén nem igazán szerencsés megoldás általában az adóigazgatás hatékony munkájában.
Másodsorban észrevételezzük, hogy nem egyértelmû az összhang a társasági adótörvény és az áfatörvény szempontjából. A társasági adótörvény elve: a nyilvántartási ár és az értékesítési ár különbözete. Az áfatörvény elve: a forgalmi ár és az értékesítési ár különbözete.
A számviteli törvény óvatossági elvébõl kiindulva megfelelõbb lenne az áfánál is a nyilvántartási ár használata, mert ez a beszerzéskori piaci értékhez igazított kategória. Ettõl a persze el lehet térni 1995-ben, de csak könyvvizsgáló ellenjegyzésével. Ez mindenképpen kézzelfoghatóbb és célszerûbb szabályozás lenne.
Harmadsorban nem látjuk megnyugtatóan rendezettnek a társasági adóban az így kiszámított és önbevallott, befizetett pluszáfa elszámolását. Számvitelileg ráfordítás, de kérdés, hogy a társasági adó alapját növeli-e ezzel az értékkel.
Negyedsorban kifogásoljuk, hogy az áfatörvény 62. § (1) bekezdésének c) pontjában leírt szabályozás a gyakorlati életben nem igazán alkalmazható. A b) pontban leírt átadó - általában magánszemély - nagyon ritkán rendelkezik az itt leírt feltételekkel. Általában nyugtára vásárolnak, elvétve kérnek számlát. Sokkal inkább az elkövetkezendõ idõre fog ez vonatkozni. Érthetõ persze a jogalkotó szándéka, de ez a jelenlegi formájában nem tûnik igazán mûködõképesnek.
Elöljáróban jeleztem, kívánok arra is példát mondani, hogy például mely terület az, ahol a feketegazdaság irányába meglévõ kiskapukat a törvényjavaslat nem zár be, pedig a költségvetési kihatási oldaláról is esetleg indokolt lehetne. Egy ilyen példát mondok most, ami a részletfizetés területére vonatkozik, ahol elsõsorban autós cégeknél, de máshol is tapasztalható, hogy az áfa-visszaigénylés rendje nem igazán szerencsés. Éppen ezért például olyan cégek, amelyek korábban csak lízinggel foglalkoztak, szinte kizárólag részletfizetési konstrukciókkal foglalkoznak, aminek az az oka, hogy az áfa-visszatérítést már rögtön, az elsõ pillanatban vissza tudják igényelni az APEH-tõl, míg a részletfizetés akár egy-három évig is elhúzódhat, s ebbõl bizony nagyon komoly kamatelõnye származik az áfa-visszaigényelt pénzzel gazdálkodó vállalkozónak. Egy négy-öt milliárdos éves kihatású tételnél akár az egymilliárd forintot is elérheti az a pénzösszeg, amitõl a költségvetés elesik elmaradt kamatbevételek kapcsán.
Én azt gondolom tehát, hogy bár az áfatörvény módosítása nem igazán nagy lélegzetû és annak szándékai, céljai tiszteletreméltóak és elfogadhatóak, ám a Fidesz elvi alapokon, abból a szempontból nézve, hogy a kívánatos adócsökkentést ez a törvény nem nyújtja - és ez a forgalmi adónál egy adóalap szélesítésen keresztül adónövekedést tesz lehetõvé -, másrészt konkrét szabályozásbeli problémák, illetve hiányosságok miatt - nem kis mértékben a fiatalok elöljáróban említett problémájára vonatkozóan - a törvényt a jelen formájában nem tartja elfogadhatónak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)