SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt szónokaként hozzászólásomban három dolgot szeretnék említeni. Mindhárom a polgárok jelenlegi életét, jövõbeni lehetõségeit érinti. Az elsõ a kulturális javakhoz való hozzáférés biztosítása, a második az otthonteremtés elsõ lépéseinek támogatása, a harmadik a tudományos kutatás függetlenségének garantálása.
A kulturális területet érintõ, a kulturális javakhoz való hozzáférhetõség kapcsán két dolgot kell különválasztani. Az egyik, hogy a kultúrpolitikának vannak tartalmi és vannak eljárási részei. Ha idézem most az SZDSZ szónokát, akkor azt kell mondanom, hogy tartalmilag elfogulatlanul kell mûködnie a kultúrpolitikának ezen a területen. Hozzá kell tennem, hogy sajnos, ma a magyar Mûvelõdési Minisztérium ezt nem képes megtenni. Nem képes megtenni azért, mert a Magyar Könyvalapítvány, illetve a Szabad Mûvelõdési Alapítvány költségvetési részében nulla összeg szerepel. Úgy gondolom, a mûvelõdési kormányzat elfogult, bizonyos megalapozott vizsgálatok nélkül elfogult e két alapítványra nézvést.
Azt gondolom továbbá, hogy amikor arra kényszerítik ezt a két alapítványt, hogy közalapítvánnyá váljon, azt nem tehetik meg olyan politikai eljárással, amit tulajdonképpen nevezhetnék politikai zsarolásnak is: abban az esetben, ha nem alakul át ez a két alapítvány közalapítvánnyá, úgy nem lesz költségvetési támogatása. Jelenleg annak vagyunk tanúi, hogy e két alapítványnak nincs költségvetési támogatása. Azt gondolom, hogy a politikai egyeztetés után létrejövõ politikai megállapodásnak tartalmaznia kell mindkét fél akaratát és szándékát, ha az cél, hogy a közpénzeket átláthatóvá és ellenõrizhetõvé tegyük. Ezzel a céllal egyébként egyetértek. Azt gondolom tehát, hogy tartalmi szempontból elfogulatlannak kell lennie a politikának, eljárási szempontból viszont korrektnek kell lennie.
A lakásügyekrõl. A költségvetés kiadásai a lakástámogatást, -építést illetõen az eredeti, illetve a '95-ös pótköltségvetés 36 milliárdjáról 29,8 milliárdra csökkentek. Mi ennek az oka? Három okot is fel lehetne sorolni. Nincs elég pénz - ez az A-variáció. A B-variáció, hogy a lakásépítéseket nem kívánják támogatni. A C-variáció, hogy annyira megszigorították a gyerekek után járó lakástámogatási rendszer feltételeit, hogy sokkal kevesebben képesek ezeket a feltételeket teljesíteni. Engedjék meg, hogy jóhiszemûen kizárjam azt a lehetõséget, hogy a kormányzat nem kívánja támogatni a lakásépítéseket, hiszen azért több milliárdos tétel szerepel erre a célra. Bár ellenzéki párt politikusaként megtehetném ezt retorikailag, de nem akarom, mert annyira elkötelezettnek érzem magam, hogy ebben az ügyben minden javító szándékú lépést megtegyek.
Azért szeretném külön felhívni a figyelmet erre a területre, mert a lakások építésének komoly közgazdasági haszna is van. De haszna van a kormánynak és a költségvetésnek is ebbõl. Egy példát hadd hozzak fel erre! Nem vagyok matematikus, de talán jól számoltam. Ha ezer lakással több épülne Magyarországon, amelynek darabja - talán családi házakra is lehet utalni - mondjuk 4 millió forintba kerülne, akkor például csak az áfabefizetésbõl - amit most 10 százaléknak tekintek, tehát nem nézem meg a különbözõ besorolási adatokat - 400 millió forint bevételhez jutna a központi költségvetés. Négyszáz millió forinthoz jutna! Azt gondolom, hogy ezzel a szemponttal szembesülni kell, már csak azért is, mert mindannyian tudjuk, hogy egy lakáspiac megindulásához, fejlõdéséhez kapcsolódnak megrendelések, kapcsolódik a magyar piac kapacitásának bõvülése, és kapcsolódik a hazai gyártók eladási lehetõségének a növekedése. Ehhez persze nyilvánvalóan fizetõképes kereslet is kell, ami két dolgot is jelent: egyfelõl egy megfelelõ jövedelem mértékét, másfelõl viszont a hitellehetõségek megnövekedését.
A hitellehetõségekre áttérve mindenképpen azt kell mondanom, hogy itt olcsón kihelyezett hitelrõl van szó. Itt is egy példát szeretnék elmondani, amihez elõkerestem egy papírt. Ha a jelenlegi kamatteher mellett és a meglévõ állami támogatás mellett - amit hangsúlyoznék - valaki másfél millió forintot kívánna felvenni lakásépítésre, és ezt, mondjuk, tízéves egyenletes törlesztésben kívánja megtenni, akkor havi 34 170 forintot kellene törlesztésként fizetnie. Ennek vállalásához, tehát a hitelfelvétel feltételeinek vállalásához nettó összegben 103 ezer forintos havi fizetés szükséges. Ha ezt átfordítom egy kedvezõbb kamatozású, kedvezõbb törlesztésû megoldásra, akkor mondjuk húszéves törlesztés esetén a havi törlesztõrészlet összege 17 120 forint lenne. Ehhez - és itt újra csak a fizetésre utalnék - nettó 57 ezer forintos jövedelem szükséges, ami bruttó 90 ezer forintos fizetést jelent. Ha a másik példára visszautalhatok, hadd mondjam el önöknek, hogy a nettó 103 ezer forint durván 160 ezer forintos havi fizetést jelent. Azt gondolom, ezek a számadatok alátámasztják azt, hogy a lakásépítésre szánt hitelek kamatfeltételein nagyon komolyan és erõsen változtatni kell. Azt gondolom, az államnak megéri olcsón kihelyezni ezeket a hiteleket, mert van olyan közgazdasági hatása, aminek kapcsán további bevételekhez jut az állam.
A kormány kezében nagyon sok eszköz van. Nagyon sok eszköz van a költségvetés keretén belül, és nagyon sok eszköz van az adótörvények rendszerén belül is. Három dolgot hadd mondjak el! Az egyik az elõtakarékossági rendszer, ami az szja-ban is szerepel, a másik a hiteltörlesztés adóból való leírhatóságának lehetõsége, a harmadik pedig a hiteltámogatás, amit a költségvetés tud biztosítani. Ezek tehát olyan eszközök - és itt csak három nagyon egyszerû eszközt említettem -, amelyek segítségével nagyon komoly eredményeket lehet elérni. És nem beszéltem nagyon sok más eszközrõl sem.
Hadd hozzam fel példaként, hogy ha az elõtakarékossági rendszeren belül az adótörvény kapcsán a kedvezmények lehetõsége megnövekszik, tehát mondjuk nem évi 12 ezer forintot lehetne visszaigényelni az adózott jövedelembõl, hanem ennél többet, akkor ez növelheti az elõtakarékosság lehetõségét. Ez például érdekeltté teheti a pénzintézeteket abban, hogy késõbb olyan lakáshitelezési konstrukciókat építsenek ki, amelyek további kedvezményeket is jelenthetnek, illetve a volumene megnõhet ennek a tételnek.
(13.30)
A másik lehetõség az, hogyha a hitelekbõl folyó havi törlesztések egy részét - és nagyobbat, mint a jelenlegi lehetõség - vissza lehetne kapni a polgároknak, akkor ezek a polgárok például a hitelek törlesztésére is fölhasználhatnák ugyanezt a tételt. Ez a tétel ma 35 ezer forint. Ha ezt a tételt, mondjuk, duplájára emeljük - most mondtam valamit, de a módosító indítvány pontosan tartalmazni fogja azt az összeget, amit javaslok -, akkor ezzel az összeggel lehetõvé válik az, hogy hamarabb visszafizesse a hitelét. Ez a pénzintézeteknek is és az államnak is érdeke, azt gondolom. Ezenkívül pedig az adósnak csökken a hitel idõtartama, illetve a hitel nagysága is. Tehát rengeteg eszköz van a kormány kezében, csak jól kellene ezt használni, és azt gondolom, hogy egy lakáskoncepció letétele, ami november végére várható a tájékoztatás szerint, mindenképp szembesíteni fog engem magam is, hogy milyen irányba mozdulnak el ezek az elképzelések.
Végül egy utolsó érv a lakásépítések kapcsán: azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy az építõipar jó néhány százaléka most valahol a feketegazdaságban jelenik meg. És hogyha egy átlátható hitelkonstrukciót és olcsó hitelt juttathatunk - számlaellenõrzéssel s a többi, mindenféle technikával - a polgárokhoz, akkor ezt a feketegazdaságban eltûnõ pénzösszeget a nyilvánosságra, a fehérgazdaságba lehetne felhozni. Azt gondolom, hogy ennek a szempontjait is igénybe kéne venni, és ezért mondja azt a Fidesz-Magyar Polgári Párt, hogy a feketegazdaság bevételeit erõteljesebben kell behajtani, és a költségvetéshez kapcsolni például, hogy ennek segítségével utána további kiadásokhoz lehetne juttatni... - például a családok támogatására.
Végül a harmadik téma, amit érinteni kívánok: ez a tudomány jövõjét érinti, amelynek ma egyik szabályozott kerete az OTKA. Az OTKA volt, és bízom benne, hogy az OTKA lesz. Ezért nem kívánok most hosszan érvelni, mert tegnap is elhangzottak ezzel kapcsolatban hozzászólások, és jó néhány napirend elõtti is - így például az, amit Isépy Tamás úr vetett föl. De ennek kapcsán hadd idézzek önöknek két bekezdést a Professzorok Batthyány Körétõl. Õk azt mondják, idézem: "Elérkezett az ideje annak, hogy a társadalom maga is fölismerje: az egyetemeken folyó kutatások hozzák létre azt a tudást, amely a nemzet egészségéhez, jólétéhez és biztonságához szükséges. Mivel a magyar nemzeti jövedelem 70 százaléka fölött a költségvetés rendelkezik, ezért a választópolgároknak meg kell értetni a politikával - vagy fordítva, teszem hozzá én -, hogy az egyetemi oktatásra fordított pénz nem áldozat és luxus, hanem a társadalom sokszorosan megtérülõ befektetése."
A Batthyány Kör tagjai ragaszkodni akarnak ahhoz a magyar polgári hagyományhoz, amelynek értelmében az egyetemek a legmagasabb szintû oktatás, és ezzel együtt a tudományos kutatás mûhelyei. Világszínvonalú képzést és képzettséget kívánnak adni hallgatóiknak, akiknek felkészültségén a nemzet egészsége, erkölcsi, szellemi és anyagi jóléte, a hosszú távú gazdasági fölemelkedés, a vonzó jövõ múlik. Ennél fontosabb és most aktuálisabb befejezést nem is tudtam volna megtenni. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)