DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit korábban jutok hozzá, mint reméltem. Soha nem lehet elég korán kezdeni... Köszönöm.
Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1996. évi költségvetés vitája olyan körülmények között zajlik, amikor az államháztartási törvény 86. §-a szerint egyidejûleg beterjesztendõ társadalombiztosítási költségvetést nemcsak hogy nem nyújtották be, de még azt sem tudjuk, mikorra készül el. Olyankor fogunk ehhez a vitához, amikor a költségvetési törvényjavaslat egész sor olyan törvényre hivatkozik, amelyek még megalkotásra várnak, és miközben teljesen bizonytalan kimenetellel folynak az érdekegyeztetõ tárgyalások, amelyek eredményei gyökeresen megváltoztathatják a büdzsé pontos elõirányzatait. Következésképp az Országgyûlés számos meghatározó elemében bizonytalan költségvetési javaslat tárgyalására kényszerül.
Mindezekért a kormányt terheli a felelõsség, mert elmulasztotta korábban benyújtani a kapcsolódó törvényjavaslatokat; elmulasztotta korábban, kellõ idõben lefolytatni az érdekegyeztetõ tárgyalásokat és gondoskodni a társadalombiztosítási költségvetés beterjesztésérõl.
Mielõtt rátérnék a költségvetési törvényjavaslat súlyos érdemi-tartalmi problémáira, elõbb néhány fontos szakszerûségi kérdésrõl kell szólnom.
El kell ismerni, hogy több államháztartási és költségvetési - ha úgy tetszik: szakmai - területen az 1996. évi költségvetési javaslat nem lebecsülendõ elõrelépést tett. Ezek között nem alapvetõ, de nem is elhanyagolható, hogy a költségvetés elhagyott egész sor olyan aprólékos, részletezõ tételt, amelyek állandó ismétlõdésükkel teljesen feleslegesen növelték korábban a törvényjavaslat mellékleteinek terjedelmét. Éveken keresztül kifogásoltam ezt ezekben a vitákban és hívtam fel a figyelmet az ésszerûsítésre. Személyes elégtételt is érzek, hogy ezek végre normalizálódtak.
Fontos és lényeges fejlõdés, hogy végre, elsõ ízben, megtörtént az elõirányzatok megbontása rendes és rendkívüli tételekre. Ez a szétválasztás megkönnyíti az elõirányzatok mérlegelését. Sajnos, ezekben a jobbító változás nem teljes körû, illetve nem egységes elvek alapján történik.
Pozitívnak kell minõsíteni azt is, hogy a költségvetési törvényjavaslat indoklása elsõ ízben tartalmazza az államháztartási törvényben foglaltaknak megfelelõen a kiemelt jelentõségû beruházások, a célprogramok, az értékhatár feletti és alatti beruházások adatait elég részletesen, és 1999-ig ütemezve a kiadásokat. Örvendetes ez. Már az elõzõ ciklusban szorgalmaztam magam is itt, e Házban.
Végre megjelenik a költségvetésben 12. számú mellékletként a Magyar Honvédség és Határõrség létszámadatait tartalmazó kimutatás, ami valamennyi parlamentáris demokráciában alapvetõ követelmény. Meg kell jegyeznem, hogy ott rendszerint a fegyverzetre vonatkozó alapszámok is részét képezik a költségvetésnek. Reméljük, hogy a jövõben nálunk is ugyanígy fog történni.
E pozitívumok elismerése mellett számos súlyosan negatív tényezõre is rá kell mutatni, így mindenekelõtt arra, hogy - ugyanúgy, mint a korábbi években - elmaradt az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatása, amit pedig az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésének 8. pontja elõ is ír.
Továbbá - az Állami Számvevõszék megállapítása szerint is - hiányos volt a költségvetést alátámasztó statisztikai adatbázis és helyessége sem volt kifogástalan. Ez látszólag nem túl jelentõs kifogás, de meg kell mondani, hogy ez alapvetõen csökkenti a költségvetés elõirányzatainak megalapozottságába vethetõ bizalmat.
További negatívum - még ebben a szûkebb értelemben vett szakmai kérdéskörben -, hogy egyes intézkedések, különösképp az adóváltozások gazdasági hatásának felmérésére nem történtek számítások. Egyik igen tisztelt képviselõtársunk a minap e helyrõl bocsátkozott fejtegetésbe arról, hogy a természettudományok egzaktságától a társadalomtudományok messze elmaradnak, ezért a kormányzati intézkedések - így például az adók - esetében a hatásvizsgálatok teljesen feleslegesek: idõt, pénzt lehet megtakarítani el nem végzésükkel.
(8.10)
Javaslom, hogy a kormány ezt a javaslatot - amit nyilván magáévá tett, hisz a kárhozatos számításokat mellõzték a költségvetés mellõl - sajátjaként propagálja nyugati partnereinél, akiktõl úgyis annyi jó tanácsot kap. Ezért láthatnák, hogy mi is tudunk adni - nem titkoljuk el a magyar elme nagy felismerését -, és bizonyára emelné az önök már amúgy is magas nyugati presztízsét, és ellensúlyozná az ellenzék által - az általunk - keltett negatív benyomásokat.
A szakmai észrevételek között nem hallgathatók el a szép számmal föllelhetõ helyesírási hibák, a nyelvhelyességi problémák vagy az olyan apróságok, mint az, hogy a törvényjavaslat ismételten is olyan helyekre hivatkozik önmagán belül, amelyek nincsenek. Az én egykori kültelki - nem elit, kültelki - gimnáziumomban, a 7. osztályban az ilyenre sikeredett dolgozatra boldogult osztályfõnököm ráírta volna, hogy "slendrián munka".
Az Állami Számvevõszék is csak kukacoskodik, amikor a 40. §-ban a kormány kezességvállalási felhatalmazását a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. részére "az általa külföldön felvett hitelek"-re javasolja korrigálni. Miért? Hátha az eredeti a jó: "az általa külföldön levett hitelekre" - ez szerepel a törvényjavaslatban. Hátha ez így jó, és a törvényhozó így gondolta; minden elképzelhetõ.
Ezek után az - inkább szakmai - észrevételek után arról kell szólni, hogy a költségvetés számos, rendkívül súlyos problémától terhes. Itt most nem elsõsorban a megalapozatlan elõirányzatokról fogok szólni, de ezeket azért föltétlenül meg kell említeni. Az Állami Számvevõszék a véleményében két olyan, igen jelentõs tételt emelt ki a költségvetésbõl, amelyet megalapozatlannak tart: az egyik a privatizációs bevételek, a másik a vámbiztosítékok tervezett összege. Teljesen egyetértek az Állami Számvevõszék megállapításával, nincs mit hozzáfûznöm.
De sajnos hasonlóképp megalapozatlan elõírások egész sora található. Itt most csak egyet emelek ki. Ilyen megalapozatlanok ugyanis mindenekelõtt a dologi kiadások elõirányzatai általában. Ismeretes, hogy a dologi kiadások fedezethiánya már az idén milyen súlyos gondokat okoz a költségvetési szerveknél. Egyes helyeken a bíróságoknak egyszerûen nem volt papírjuk ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, és egész sor más költségvetési intézménynél is rendkívül súlyos, már a mûködést veszélyeztetõ anyagellátási, energiaellátási és hasonló problémák merültek föl. Az árváltozások számszerûsítésének hiánya irreálissá teszi az 1996. évi elõirányzatokat, és nem nehéz megjósolni, hogy ez már a jövõ szeptemberben nyilvánvalóvá és letagadhatatlanná fog válni; egyedül már ennek a következtében a kormány kénytelen lesz pótköltségvetést benyújtani.
Ahogy a bevezetõben utaltam rá, az érdekegyeztetõ tárgyalások elmaradása miatt - hiszen még most is csak középstádiumban vannak - a költségvetésnek egész sor tétele bizonytalan. Ezeknek az érdekegyeztetõ tárgyalásoknak a sorából kiemelkedik a közalkalmazotti bérek tárgyalása. A költségvetés, illetve mellékleteinek a szavai szerint a közalkalmazotti bértarifa A1-es, tehát alapkategóriája továbbra is változatlanul 8 500 forint marad. Minthogy ez határoz meg minden közalkalmazotti bért, a költségvetési javaslat befagyasztja, változatlanul az 1995. évi szinten tartja a közalkalmazotti béreket akkor, amikor 1996-ra hivatalosan is több mint 20 százalékos inflációt tervez. A változatlan bér és mondjuk, 20 százalékos infláció igen magas reálbércsökkenést és igen súlyos életszínvonal-csökkenést jelent. Valójában azonban az infláció lényegesen magasabbra fog alakulni a kormány várakozásánál, és legalább 20-25 százalék között fog elhelyezkedni, de ennél magasabb sem elképzelhetetlen. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy a közalkalmazottak életszínvonala, reálbére mintegy a negyedével fog csökkenni 1996-ban.
A versenyszférában - tehát a nem közalkalmazotti, köztisztviselõi körben - a kormány 19 százalékos bérfejlesztési lehetõségrõl tárgyal az Érdekegyeztetõ Tanácsban. Ez azt jelenti, hogy a kormány a közalkalmazotti réteget a többi alkalmazottal szemben mintegy 20 százalékkal kedvezõtlenebb helyzetbe kívánja hozni. A probléma megértéséhez tudni kell, hogy a költségvetési törvényjavaslatban 1996-ra tervezett személyi jövedelemadó-bevétel 480 milliárd forintjának 96 százalékát a bérbõl, fizetésbõl élõk adják; ennek pedig több mint 60 százaléka, 277 milliárd forint a közalkalmazottaktól, köztisztviselõktõl származik.
(8.20)
A számokból és az arányokból nyilvánvaló, hogy a kormány 1996. évi költségvetési javaslatában a legszélesebb adófizetõk körének többségét diszkriminálja hátrányosan.
Legutóbb az 1995. évi költségvetés tárgyalásakor a Független Kisgazdapárt itt a parlamentben is az állami kiadások csökkentését követelte. Én mondtam el azt a beszédet. Megállapítottuk, hogy az államigazgatás rosszul és drágán mûködik, túl sok a köztisztviselõ, közalkalmazott, és egy részük gyengén is mûködik. Fölhívtuk a kormányt, hogy radikálisan csökkentse az államigazgatási apparátusát, de ugyanakkor arra is fölszólítottuk a kormányt, hogy a megmaradó és jól dolgozó köztisztviselõi, közalkalmazotti réteget a korábbinál sokkal jobban fizesse meg.
A közalkalmazotti, köztisztviselõi réteg bérének növekvõ elmaradása az úgynevezett versenyszférában dolgozókéval szemben kontraszelekcióra vezet, mivel a közszolgálatot épp a legképzettebb, legtörekvõbb, legszorgalmasabb dolgozók hagyják el, hogy a lassan már nyomorszintre süllyedõ jövedelmüknél kedvezõbb anyagi helyzetbe kerüljenek. A kormány ezzel a költségvetési politikával nemcsak elfogadhatatlan diszkriminációt valósít meg, nemcsak antiszociális a tisztviselõk, alkalmazottak széles körével szemben, de tovább süllyeszti az állami közigazgatási apparátusok munkájának a színvonalát is.
A Bokros-csomag, most konkrétan az 1996. évi költségvetés, de a kormány gazdaságpolitikának is egyik kinyilvánított fõ célja a jövedelemkiáramlás, következésképpen a belföldi kereslet szûkítése. Korábban is rámutattunk arra, és most is hangsúlyozni kell, hogy ez a korlátozó költségvetési politika csak olyan esetben vezet az export elõmozdítására, ha erre olyankor kerül sor, amikor a kapacitások teljesen kihasználatlanok.
Köztudomású, hogy ma Magyarországon kihasználatlan kapacitások vannak. Ezek a visszaszorító intézkedések teljesen fölöslegesen raknak újabb súlyos terhet éppen a legnehezebben élõ és a legkisebb jövedelmû, viszont a legszélesebb társadalmi csoportokra.
Az 1993. évi költségvetés, de az ezzel járó vagy ennek a környezetében lezajló egyéb folyamatok az egyes társadalmi rétegeket eltérõ mértékben sújtják. Az intézkedések, az áremelések a legalapvetõbb létfeltételek költségeit növelik, és minden polgárt negatívan érintenek ugyan, de a kisjövedelmû rétegeket sújtják leginkább. Ezt tartjuk e gazdaságpolitika legsúlyosabb jellemvonásának, legsúlyosabb jellegzetességének.
Nem szeretnék most itt részletekbe bocsátkozni és egyéb területekre kitérni, de ha egyedül itt a fõvárosban nézzük az életkörülmények és a különbözõ alapvetõ költségek emelkedését, akkor már világosan kell látni, hogy ehhez képest akár a béreknek - a közalkalmazotti bérekre gondolok elsõsorban - , de még inkább a nyugdíjaknak az emelkedése töredékét nem fogja kompenzálni azoknak az áremelkedéseknek, amelyekre itt sor kerül.
Csak példaképp mondom, hogy a fõváros elfogadott lakbérszabályzata szerint 150 százalékkal lehet megemelni a lakbéreket. Tessék végiggondolni, hogy már egymagában ez a lakbéremelés hogy fogja érinteni elsõsorban a kisjövedelmûeket és a nyugdíjasokat! Megjelentek számítások: családonként átlagban 4-5 ezer forint között lesz csak a fõvárosi közköltségek emelkedése a szemétpénztõl a villanyszámlán keresztül a lakbérig. Tessék végiggondolni, hogy egy alacsony jövedelmû család egy ilyen kompenzáció nélküli, ilyen alacsony bér- és nyugdíjemelési elõirányzatokkal dolgozó költségvetés mellett hogyan fogja elviselni a közterheknek ezt a növekedését, és az életkörülmények legalapvetõbb feltételeit hogyan fogja tudni biztosítani a maga számára.
Elsõsorban ezek azok, amelyek miatt a Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni ezt a költségvetést. Köszönöm a figyelmüket.