VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetés kapcsán többször, többen is elmondták azt, hogy a költségvetés elfogadásának felelõssége a kormánypárti képviselõké. Ellenzéki oldalról arra is minduntalan felhívják a figyelmünket, hogy hallgassunk a lelkiismeretünkre és ne szavazzuk meg a kormány elõterjesztését.
Természetesen megnyugtatom ellenzéki oldalon ülõ képviselõtársainkat, hogy a kormánypárti képviselõkkel együtt én magam is mindig a lelkiismeretemre hallgatok akkor, amikor valamit elfogadok. Ugyanakkor fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy nekünk nemcsak az "igen" vagy a "nem" gomb megnyomásának felelõssége jut, hanem annak a felelõssége is, hogy amit elfogadunk, elfogadható-e, végrehajtható-e, vagy pedig, ha elutasítunk valamit, akkor annak milyen következményei lehetnek. Mi felelõsséggel csak azt mondhatjuk, hogy próbáljunk meg addig nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér!
Természetesen kormánypárti képviselõként is nagyon sok helyet találnánk még lényegesen több pénznek is, mint amennyit az elõterjesztés, az 1996. évi költségvetés-tervezet tartalmaz. Ugyanakkor hadd hivatkozzam itt Tardos Márton képviselõtársunkra, aki a minap fejtette ki, hogy a hitelekbõl megvalósított életszínvonal-növeléshez nem lehet pénzt felvenni, nem lehet pénzt kapni. És ha nem a gazdaság fejlesztéséhez használjuk a felvett hiteleket, akkor egy gazdasági összeomláshoz statisztálunk.
Persze vannak, akik a jogos társadalmi türelmetlenséget úgy kívánják meglovagolni, hogy azt hirdetik: ha õk kerülnének kormányra, akkor megoldanák azok gondjait, akik ma tüntetni, sztrájkolni akarnak. Ehhez nekem csak annyi hozzáfûznivalóm van, hogy az isten mentse meg ezt az országot a hamis prófétáktól! (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, e rövid, általános bevezetõ után most már a közlekedéssel kapcsolatos témakört egy kicsit konkrétabban, részletesebben is elemezném.
A gazdasági bizottság ülésén a közelmúltban meghallgattuk a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert. Vele közösen megvitattuk a magyar kormány közlekedéspolitikáját, közlekedéspolitikájának elõterjesztését. És természetesen bujkált bennem a kisördög, hogy összehasonlítsam: vajon ez az elõterjesztés és a költségvetésben szereplõ számok összhangban vannak-e egymással? Annak ellenére tettem ezt, hogy az Országgyûlés még nem tárgyalta ezt az elõterjesztést, mint mondtam, csak a gazdasági bizottságban tárgyaltuk. Ugyanakkor meg kell állapítanom, meg kell mondanom: úgy találtam, hogy a két anyag meglehetõsen összhangban van egymással. Erre vonatkozóan konkrétumokkal is szeretnék a tisztelt Háznak tájékoztatást adni.
Tulajdonképpen a közlekedéspolitikában, a közlekedéspolitikai elõterjesztésben megfogalmazódik, hogy a közlekedéspolitika segítse elõ az Európai Unióba történõ integrálódást, a szomszédos országokkal az együttmûködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlõdésének javulását, az emberi élet és a környezet védelmét, valamint a közlekedés hatékony, piackonform mûködtetését, mûködését.
Ha most a költségvetési fejezeteket vesszük elõ, akkor gondolom, nyugodt lelkiismerettel az Európai Unióhoz való integrálódás elõsegítését olvashatjuk ki a polgárirepülés-biztonság fejlesztésével, hogy egyáltalán a repülésirányítás a nemzetközi normáknak megfeleljen, és itt egy jelentõs, az Európai Beruházási Bankkal közösen finanszírozott projektrõl van szó, amely az idei költségvetésben 400 millió forinttal szerepel.
Ugyanígy a kombinált fuvarozással kapcsolatos elõterjesztésben lévõ tételek biztos, hogy összefüggésben vannak azzal, hogy Európában - általánosságban is és konkrétan is - ma már elõnyben részesítik a kombinált fuvarozást. Ugyanakkor ez a téma egyértelmûen az emberi élet, és bizonyos mértékig természetesen a környezet védelmét is szolgálja, hiszen a kombinált fuvarozás, mint ahogy azt mindannyian tudjuk, nemcsak fuvarozástechnikai, -technológiai kérdés, hanem elsõsorban baleset-megelõzés is, hiszen, ha nem zsúfolt utakon mennek ezek a kamionok, akkor ez nyilvánvalóan a környezetvédelmet is szolgálja, az emberi élet védelmét is szolgálja, de szolgálja még a fuvarbiztonságot is.
Ugyanígy, gondolom, minden további nélkül idesorolhatjuk, az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlõdése körébe azt, hogy a különbözõ fejezetekben olyanokat találunk, mint például a záhonyi vasúti körzet fejlesztése, a záhonyi közúti híd fejlesztése. De ugyanígy az emberi élet és környezet védelmét is szolgálhatja - azon kívül, hogy a környezet megóvása, de még egyszer hangsúlyozom, az emberi élet védelmét mindenféleképpen elõsegíti - , az a törekvés, hogy a zsúfolt fõútvonalakat lehetõleg városon kívül vezessék. És ebbõl a szempontból különösen örömteli a számomra az, hogy a 2-es számú fõútvonal - Dunakeszi-Vác - 2-es számú üteme, illetve a 3-as számú ütem, Budapest-Dunakeszi közötti szakasza továbbépül az idén is, és több mint egymilliárd forint van erre betervezve a költségvetésbe. Ez a szakasz közvetlenül is érinti választókörzetemet, mint ahogy érinti az M0-ás autópálya idevonatkozó csatlakozó szakaszának megépítése is.
Legalább ennyire örömteli a számomra, hogy megjelenik az elõirányzatban a 44. számú fõútvonal elkerülésére 400 millió forint, ami egyébként Gyula város elkerülõ szakaszát van hivatva szolgálni.
(15.20)
Tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy egy olyan elõterjesztésrõl van szó, amely összhangban van azzal a közlekedéspolitikával, amelyet megfogalmazott a Közlekedési Minisztérium a kormány nevében.
Ugyanakkor mielõtt még bárki is azzal vádolna, hogy túlságosan rózsaszínû szemüvegen keresztül nézem ezt a költségvetést, megnyugtatok mindenkit: nagyon jól tudom, hogy ennél lényegesen több pénzt is - mint ahogy a bevezetõben is mondtam - el tudna költeni a szakma, a közlekedés területén dolgozók. Ha csak azt mondom, hogy van egy olyan megfogalmazás többek között a közlekedéspolitikában, hogy vonzóvá kell tenni a tömegközelekedést, akkor azt hiszem, mindenki, aki itt ül, elmondhatja, hogy az erre szánt összeg többszörösét is el lehetne költeni annak érdekében, hogy egyik évrõl a másikra vonzóvá lehessen tenni a tömegközlekedést. Ugyanakkor viszont természetes, hogy egy évben ilyen hatalmas összeget a közlekedésre fordítani igazán nem lehet.
Szeretnék beszámolni arról, hogy következetes munkát, magatartást látok abban is, hogy folytatódik a MÁV reorganizációját célzó adósságállomány átvállalása, amely a költségvetésben 34,6 milliárd forintot tesz ki, és még az Állami Számvevõszék is megállapítja, hogy "az egyedi termelési árkiegészítés és dotáció keretében az 1995. évi támogatás kétszerese, 29,8 milliárd forint áll a MÁV rendelkezésére." Természetesen tudom azt is - egy másik kormányzati, illetve pénzügyminisztériumi anyag ezt le is írja -, hogy nem jótékonyságról van szó, csupán arról a felismerésrõl, hogy az, ha arra kényszerítjük a MÁV- ot, hogy hiteleket vegyen föl és ehhez kormányzati garanciát adunk, lényegesen több pénzbe kerül, mintha a költségvetésbõl közvetlenül támogatjuk ezt a tevékenységet, hiszen ebben a pillanatban még a megváltozott piaci körülményekhez nem igazán tud alkalmazkodni a MÁV.
Számomra nagy jelentõséggel bír az is, hogy az állam és a MÁV szerzõdésébõl adódóan megjelenik a költségvetésben a pályavasúttal kapcsolatos kiadások sokasága, és mindent összevetve 88,4 milliárd forint az a kiadás, amit 1996- ban a MÁV használhat fel. Ez még akkor is igaz, ha ebbõl mintegy 10 milliárd forintot nem a MÁV kap közvetlenül, hanem elsõsorban azok a nyugdíjasok, diákok, vagy uram bocsá' parlamenti képviselõk kapják, akik a MÁV szolgáltatásait igénybe veszik; ezt az árkiegészítést adja a költségvetés 10 milliárd forint értékben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül engedjenek meg egy kérést, részint a kormány tagjaihoz, részint pedig képviselõtársaimhoz. Ma is napirend elõtt került szó errõl a témáról. Úgy gondolom, hogy az 1996. évi költségvetés lezárása után jó lenne elkezdeni az 1997. évi - jól hallották képviselõtársaim: az 1997 évi - költségvetés elõkészítését. Jó lenne, ha meg tudnánk állapodni abban a pár kiemelt fontosságú ágazatban, amely a többletforrások felhasználására lehetõséget kapna úgy, hogy ott érdemi elmozdulás is lehetõvé váljon. Mert máskülönben marad az az áldatlan helyzet, amelyben az idén is vagyunk: az a fajta alkudozás, amely mindenki számára megalázó, ugyanakkor azt eredményezi, hogy igazából senki sem elégedett. Addig is természetesen itt van ez a jelenlegi költségvetés, és kérem képviselõtársaimat, hogy vesézzük ki, vitassuk meg, módosítsuk, ahol lehet, és a végén, kérem, fogadjuk el.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)